Zalamegye, 1883. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1883-09-23 / 38. szám

feleli, azt tudja, hogy a balkezében volt a dolmány is, zsebkendő is. Tanúval beszélhetett, de nem ismerte fel. Tanú megkérdeztetvén, hogy Söjtörre füvet minő keze­beli volt, erre feleli, pálca és hazamenet Domjánon ga­tya, ing és b­ibli volt, mig Söjtörre menet dolmány volt. Következik Bülecz Ádám tanú kihallgatása. Bölecz Ádám tanú, 21 éves, evang. vallású, nőtlen, földm­ives, szentlászlói lakos. Aug. 29-én esti harangszó után találkozott Dómján Pállal, a mint csép­léstől hazament. Tarányi kapuja előtt kérdezte tőle nem megy-e Söjtörre, mire felelte nem tudom. Ekkor mind­ketten vacsorázni mentek, többet Dómján Pált azon este nem látta. Tanú Söjtörön nem volt. Megkérdeztetvén Dómján Pál, hogy tanú vallo­mása igaz-e, feleli: igaz. Bot Figulus János, Dominkó Simon, Hor­váth István, Baksa Andor, Gyuricza József tanult elnök által behivatván, eskü szentségére, hamis eskü súlyos következményeire figyelmeztetvén, esküt egy­szerre letették. Kovács Gábor tanú általánosakra már kihalgat­tatott. Aug. 29-én harangok félreverésekor ment ki az utcára. Elnök értésére adja, hogy tárgyalás folyamán Szekeres társa állította, miszerint tanú Bot Figulus Já­nossal, Dominkó Simonnal, Horváth Józseffel, Baksa Andor Józseffel garázdálkodás kezdete előtt Ferencné háza előtt volt, mire felelt, Szekeres őt ott nem láthatta, mert csak harangok félreverésekor ment ki. B­o­t F­igulu­s János, tanú 4M éves, kath. nős, föld­míves, söjtöri lakos, bakter. Augusztus 29-én este 9 10 óra tájban Dominkó Simon, Szekeres László és Andor József társaságában álltak Ferencz Józsefné háza előtt. Nép az utcán tolongott, Deutsch boltját előbb haji­gálták, mit beütni nem tudván az udvarra vonultak. Hallotta, hogy udvaron az ajtót felvágták. Senkit sem látott, hogy valamit vitt volna. Nagyon sötét volt, az eső is megeredt, mintegy óráig esett, így senkit fel nem ismert. Ajtó bevágása előtt, Deutsch udvarából egy lö­vést hallott, többet nem. Tűz eloltása után ment haza. Kis Baksa Ferenccel hazamenet nem találkozott. Kis Baksa Ferenc megkérdeztetvén, mondja, hal­lotta a mint Figulus beszélt, ti­z lépéssel haladott előre, később sietvén, dalolva ment haza. Dom­­ingó Simon tanú, 35 éves, kath. vallású nős földmives, söjtöri lakos, bakter. Augusztus 29-én este 9 óra tájban vonult őrhelyükre Deutsch József há­zával átellenben fekvő Ferencz Józsefné háza elé, hol egy tűzhely parkán van bakterok rendes találkozási helye. Az utcákon nagy csoport nép tolongott teljes csendben, nemsokára Deutsch boltajtaját kezdték téglá­val vagy mással dobálni, mivel az ajtó erős volt, az udvarra hatoltak s mint a neszből kivette, ott valamelyik ajtót törték be. Ezen egész idő alatt lövést nem hallott. Sötét levén, senkit fel nem ismert. Idő felhős volt, majd­nem megeredt az eső, de nem esett. Őrhelyéről kevéssel tű­z kiütése előtt távozott el haza. Harangok félreveré­sekor az utcára ment, de szembejövő emberektől érte­sült, hogy a tüzet eloltották, vissza h­aza fordult. Nem hallotta, hogy valaki az udvarban fenyegető­leg kiáltozott volna, a nép az udvarban csendességben volt, zavargók között vádlottal­ egyikét sem látta, de ismeri őket. Horváth István tanú, 60 éves, rom. kath. val. nős, takács, söjtöri lakos, bakter. Aug. 29-én este a falu felső részén őrködött és akkor került Deutsch József házához, mikor a harangokat félreverték. Látta a tüzet a boltban. A bolt ostromlásánál, ajtók feltöré­sénél és a helyiség kirablásánál nem volt jelen, sem Ferencné házánál. A felső faluban nem nagy számmal járt a nép. Éjfél után két órakor ment haza. Nappal Kis Baksa Ferenccel nem találkozott. Elnök Kiss Baksa Ferencet figyelmeztetvén, hogy előnyom­ozás alkalmával azt vallotta, hogy Horváth Ist­vánnal tűz után jött haza, itt pedig, hogy hegyről jött vele haza, míg most hallotta, Horváth István erről mit sem tud, hogy nem találkozott vele, mikép lehet az, feleli : ő mindkét esetben nem ezt, hanem Horváth Ist­ván Bajczit értette. Baksa Andor Gyuricza József tanú, 62 éves, kath. vallású, nős, napszámos, söjtöri lakos, távoli ro­kona Kis Baksának. Aug. 29-én este a községbiró által éjjeli őrnek volt állítva. 8 óra felé Berencné háza elé ment. Ott volt Szekeres esküdt, Domingo Simon és Fi­gulus János. Mintegy 200-ra menő nép tolongott az ut­cán és fél 9 felé elkezdték a hang után itélve, hogy tégla vagy cserépzsindely darabokkal Deutsch Józsefnek vasalt boltajtaját dobálni, ez azonban erős levén, az ud­varba nyomultak, hallotta, a mint ott ajtót és ablakot zúztak be. A nép között csendesforma beszéd volt az udvarban. Kiabálást, vagy fenyegetést nem hallott. Sötét lévén az idő, senkit fel nem ismert, azt sem látta, hogy valaki rablott tárgyakat vitt volna. Egy lövést hallott, mikor az udvaron zaklatódni kezdtek, többet nem. 12 óra felé a nép mindig fogyott, látta, hogy tüz ütött ki Deutsch boltjában. Tűzoltók megjelentek, eloltották és mivel a népet haza parancsolták, ő is lakására ment. Tárgyalás 1 ,1 órakor felfüggesztetett d. u. 3 óráig. (Folyt. köv.) Helyi, megyei és vegyes hirek. Meghívó. A zalaegerszegi „Szegény gyermekek karácsonyfája" című egylet folyó 1883. évi szeptember hó 23-án d. u. 2 órakor a polgári iskola rajztermében rendkivü­li közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Pénztárnok választása. 2. Az alapszabályok módosí­tása. 3. Két választmányi póttag választása. 4. Netáni indítványok. Verseny a jótékonyság terén. A nmltságú püs­pöki kar a kath. tanítók országos segély alapjának meg­teremtése tárgyában egy emlékiratot adott ki, mely az Eötvös alap mintájára hivatva volna a kath. tanítók te­hetségesebb gyermekei számára a további tanulási ösz­töndíjak adományozása által, lehetségessé, — továbbá a keresetképtelen tanítók, azok özvegyei és árváinak sor­sát pénzbeli segélyezés által tűrhetőbbé tenni. A tervbe vett segélyalap, ha a kath. tanítók, mint leginkább ér­dekeltek felkarolják, a közel­jövőben létre fog jönni. A püspöki kar nemes elhatározásának nyomatékot adan­dó, kilátásba helyezi, hogy ezen országos segélyalapot mindjárt megalakulása után hajlandó olyan helyzetbe hozni, hogy a körülbelül 16 ezer frt tőkével rendelkező Eötvös alappal verseny­képes legyen. Ezen segélyalap létesítésének az is egyik célja, hogy mint az egész or­szágra kiterjedő intézmény, összetartó kapcsa legyen a kath. tanítóknak, önmaguktól fog fügni azután, hogy­­ azt tovább fejlesztve virágzásra juttassák, meg lehetvén győződve, hogy az egyház ezután is meleg érdeklődéssel kisérendi lépteiket. —­ E kezdeményező lépés sikerének , zálogául szolgál a nagy tekintélyű testület, mely azt kezébe vette, és hogy az minél előbb megkezdje jóté­kony munkálkodását, kartársaink érdekében szivünkből óhajtjuk. Honvédségi őszi fegyvergyakorlatok megyénk te­rületen. A honvédelmi m. kir. minisztérium által az idei őszi fegyvergyakorlatoknak megtartása tárgyában kiadott rendelet szerint nagyobb hadszerű menetgyakorlatok tar­tandók lehetőleg több csapattest által közösen végrehaj­tandó harcszerű feladatok megoldásával egybekötve. E hadgyakorlatok egyúttal ugy intézendők, hogy azok az államkincstárra háramló rendes kiadások mérlegén túl mibe se kerüljenek. Ennek folytán a 20. számú m. kir. honvéd gyalog­féldandár f. hó 25-én Zala-Egerszeg és Zala-Szent-Mihály között oldja meg feladatát. E hadgyakorlatokon részt vesz Hollán Ernő altá­bornagy kerületi parancsnok, sőt még a főparancsnoki adlatus Graef Ede táborszernagy is. Városunkba f. hó 24-én jő egyúttal 12 tiszt és 300 honvédből álló csapat, a­kik 24 és 25-én éjjel vá­rosunkban lesznek elszállásolva. Ez érdemben meleg hangon irt sorokban kereste meg Gózony János, a 78. sz. m. kir. honvédzászlóalj ezredese városunk elöljáróságát a végett, hogy a község elöljárósága a városunkba jövő csapatot szeptember hó 24-én 14—15 krajcárnyi váltságdíj megtérítése mellett egyszerű étkezésben, szeptember hó 24-én és 25-nek éj­jelére pedig a szokásos 11­­2 kr. szálláspénz elengedésé­vel a körülményekhez mért szállásban részesítse. E kérelmem teljesülését­­ így ír nevezett ezredes remélni bátorkodom, mert Zala megye közönségének hazafias érzelmeit eléggé ismerem; tudom, hogy áldoza­tokat hozni is képes a hon és ennek intézményeiért; meg vagyok győződve, hogy a város érdemes lakossága, mely hagyományos magyar vendégszereteténél fogva szí­vesen fogadja még az idegent is: honvédeit, testvéreit ismert hisz nagyobb részt Zalamegye fiaiból álland­ó csa­pat) szívesen fogadja és értük, kik a haza védelmére vannak hivatva, csekély áldozatot hozni is szives leend. Városunk elöljárósága — dacára hogy a lakosság már hetek óta a városunkban elszállásolva levő katona­ság tartása által igen is meg van terhelve, nem késett az ezredes értésére adni, hogy az élelmezést 14 krnyi váltságdíj mellett teljesíti, az átazállásolást pedig ingyen eszközli. A városi elöljáróság ezen átiratára a következő sorokban fejezi ki az ezredes köszönetét: „Folyó hó 12. kelt átiratából örömmel veszem tudomásul, hogy a te­kintetes tanács honvédeink részére az elhelyezés és ét­kezésben való részesítést a kért kedvezmények mellett megígérte. — E szívességért bő köszönetemet nyilvání­tani intézményünk érdekében kötelességemnek ismerem, melynek örömmel is felelek meg akkor, midőn a tekin­tetes városi tanácsnak intézményünk iránt tanúsított jó­indulata­ és áldozat­készségéért hálámat ezennel kifeje­zem. Fogadja a tekintetes tanács köszönetem­ kifeje­zése mellett abbeli biztosításomat, miszerint a honvédek, a­kiket hajlékukba fogadni szívesek leendenek, minden­kor készen állnak a honfiak iránt köteles hálaadót a vér mezején is, ha kell, habozás nélkül leróni." Midőn a városi tanácsnak eljárását helyeslőleg ve­hetjük tudomásul, talán felesleges városunk lakosságát arra felkérni, hogy igyekezzenek városunkba jövő hon­védeinket igazi magyar vendégszeretettel fogadni. érdemli azt azon honvédség, melynek élén hazánk leg­leg­népszerűbb főhercege áll. Megérdemli azon zászlóalj, mely nagyobb részt megyénk szülötteiből áll s melynek derék ezredese oly fenkölt szellemű levélben fejezi ki már előre is a városnak ez érdemben felajánlott áldozatkészségét! A megyei bizottsági tagok választására nézve lapunk egyik előző számában jeleztük, hogy az valószí­nűleg el lesz halasztva. Újabb értesülésünk szerint a bizottsági tagok választása mégis a megyei törvényható­sági bizottsági közgyűlés által megállapított napon azaz szeptember hó 25-én lesz megtartva, mely körülményre felhívjuk a választó közönség figyelmét. Ferenc Kinevezés: Ő felsége az igazságügyi miniszter Elő kapuvári kir. járásbirósági joggyakornokot a zala­egerszegi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. Halálozás: Sélley Antal dióskáli plébános f. hó 13-án életének 52 évében elhunyt. Temetése nagy rész­vét mellett történt f. hó 15-én. Gyakori tüzesetek vidékünket egészen izgatott­ságban tartják. F. hó 20-án is délután Boldogfán ütött ki tűz, ugyanaz­nap este felé pedig Német-Ujfaluban. Lebukott a robogó vonatról. A déli vaspályának Kanizsáról Budapestre jövő vonatán csütörtökön szeren­csétlenség történt. Keszthely és Bonyód állomás között. Bayer Gusztáv segédkalauz saját vigyázatlansága foly­tán a teljes erővel robogó vonatról leesett és a sínekre bukott. A kerekek bal lábán mentek át és mind az öt ujját előm­etszették. A fonyódai állomásra vitték, honnét még az éjjel a 204. számú gyorsvonattal a fővárosba hozták és gyógykezelés végett a szent János kórházba szállították. A ködhártyalob-szembetegség a csáktornyai járás egyes községeiben nagyobb mértékben előfordulván, Vran­csics Károly ur, a járás derék szolgabirája a járásában levő plébános, tanító és körjegyző urakhoz ez érdemben e hó 15-én a következő körlevelet intézte: „Sajnosan kellett értesülnöm, hogy a járásban szembetegségek egyik neme az ugy nevezett: ködhártyalob tömegesen feltű­nt­­ és hogy ezen betegségnek ragályos és veszedelmes volta miatt már számos egyén, különösen gyermekek, mert orvosilag nem kezeltettek, megvakultak.­­ Minthogy pedig fenn említett ragály, veszélyes szembaj, orvosi gyógykezelés mellett könnyen eltávolítható, az emberiség szempontjából felkérem a fedő plébános urakat, misze­rint népnek a templomban, tanító urakat, gyermekeknek az iskolában, jegyző urak pedig hirdetés útján legtága­sabban közhírré tegyék, hogy minden egyes egyén, a­mint szembajt érez, azonnal az itteni járásorvos úrhoz vagy pedig körorvoshoz forduljon, hogy a kellő gyógy­kezelés megtörténhessék.­­ Tudtul adandó a népnek, hogy azon szembat orvoslás nélkül meg nem gyógyul s hogy 48 óra alatt a biztos vakság bekövetkezhetik. To­vábbá, hogy a vagyontalan és csekélyebb vagyonnal bíró egyének a járás orvos ur által ingyen gyógykezel­tetnek, részükre a szükséges orvosság és utasítás ingyért szolgáltatik ki. A betegség felismerésére itt szolgáljanak a következők: A szem kivörösedik, vérvörös szint kap, néhány óra múlva a szem bedagad s abból véres víz, de legtöbbször geny folyik, beteg a világosságba nem nézhet; ezek a jelek, melyekről a betegséget megismerni lehet. Ezen körülményeket kérem a néppel és az iskolás gyermekekkel közölni, oly megjegyzés mellett, hogy ha jelen figyelmeztetést tekintetbe nem veendik, a szembaj beálltával azonnal orvosi segélyt nem vesznek, a biztos megvakulásnak néznek elébe.­ — Az ember­baráti nemes érzület sugalla ezen intézkedés — azt his­szük — legkevésbbé sem szorul m­agasztalásra. Eljegyzés: Paizs Kázmér megyei hivatalnok legkö­zelebb jegyezte el városunkban Schmilliár Mihály adó­hivatali pénztárnok ur leányát Ilka kisasszonyt. Uj megyei postahivatal. Háshágyon f." hó 21-én posta lépett életbe, a zala­lövői postával összekötve. Kéz­besítő kerületét képezik: Háshágy, Vaspör, Egyházas és Ozmándbük és Bőrönd községek. Uj zenemüvek. Értesültünk, hogy Bogdán Lajos úr megyénk szülöttje, ki már többrendbeli általánosan tetszést nyert zenemüvekkel örvendezteté meg a zene­kedvelő közönséget, újabban igen jól sikerült s kedves zenéjű magyar dalokkal és csárdás táncokkal szándé­kozik a magyar zeneirodalom termékeit bővíteni. E hírt annál inkább is vehetjük őszinte örömmel, mert látjuk, hogy ezúttal nem a német műveket szaporítja szép re­ményeket nyújtó zeneszerzői tehetségével, — a­miért a „Zalai közlöny" 37-ik számában mintegy megróva is lett, hanem kizárólag magyar darabokra fordítja fi­gyelmét. His­szük, miszerint nem lesz oka a szerzőnek megbánni azon tettét, hogy a német múzsától a ma­gyarhoz pártolt át, s fáradozása sokkal nagyobb elisme­rés és pártolásban fog részesülni, mint azt a német da­rabok kibocsáj­tásánál talán tapasztalható. Kíváncsian nézünk az előlegesen is jó hírt keltett dalok és csárdás táncok megjelenésének elébe. h. Kincsem sorsjáték. Budapestről hozzánk érkezett tudósításokból értesülünk, hogy a „Kincsem­ sorsjegyek" utáni kereslet utolsó időben annyira fokozódott, hogy ezen vállalat teljes sikere kétséget már nem szenved. Nem mulasztottuk el magunknak a szóban forgó sors­játék-vállalat céljáról és annak berendezéséről beható információt szerezni és ezek alapján meggyőződtünk ar­ról, hogy a „Kincsem sorsjegyek" azon közkedveltséget, a­melyben tényleg részesülnek, teljes mértékben meg is érdemlik. Alig lehet a létező számos sorsjegy játékter­vei közül egyet is találni, melynél a nyeremények szá­ma és magassága oly kedvező arányban állana a sorjegy árához, mint a „Kincsem sorsjátéknál" észlelhető. A fő­nyeremények magassága és pedig 50,000, 20,000, 10,000 8000, 6000, 5000 frt, ugy számban, mint mennyiségben túlhaladják számos sorsjegyekre nézve megállapított fő­nyereményeket és szintúgy mint azoknál 20"/„-nyi levo­nás mellett, készpénzben fizettetnek ki. Az elősoroltak­ból következtethető az, hogy az igen csekély 1 frtnyi ár mellett oly eredeti sorsjegy szerezhető be, mely bár­minevű sorsjegyre kiadott és aránytalanul drágább igé­r­vénynek beszerzésénél sokkal előnyösebb. A „Kincsem sorsjegyek" kelendősége tehát teljes mértékben jogosult­nak tekinthető, és azoknak bevásárlását bárkinek nyu­godtan ajánlhatjuk, megjegyezvén végre, hogy a "Kin­csem sorsjáték" a más oldalról ajánlott lósorsjátékkal össze nem tévesztendő. Szállítási kedvezmény az 1885-ik évben Budapes­ten tartandó általános kiállításra küldendő és onnan visszaszállítandó tárgyakra nézve. A hazai vasutak, a budapesti országos kiállítás nemzetgazdasági fontosságát és jelentőségét tekintve, a kiállítás sikerét részükről is előm­ozdítandók,­­ a következő szállítási kedvezménye­ket engedélyezték: 1) A kiállításra küldendő és fehér­áruként feladandó darabáruk, azaz: bármily minőségű és mennyiségű teheráruk után úgy az oda-, mint az eset­leges visszaszállításnál 100 kg. és kilométerenkint 046 kr. egységtételt, melyhez még 100 klg. és pályánkint 2 kr. kezelési illeték és 3­­„ szállítási adó hozzászámí­tandó. 2) Kocsirakományokban oda és vissza történő feladásoknál 100 klg. és kilométerenkint 0T3 kr. egy­ségtételt a tényleges súly, de kocsinként legalább 800 kg. után való számítás mellett. Ily kocsirakományi fel­adásoknál kezelési illeték kikötve nem lévén, a fel- és lerakás a fél által eszközlendő és miután fenti tétel mel­lett rövid távolságokra az önköltség is alig kerülne ki, mint legkisebb szállítási illeték kocsinként 3 frt szedendő be, mely minimális illeték - feltéve, hogy a küldemény egész kocsit vett igénybe — akkor is beszedendő, ha a darabáruk után engedélyezett mérséklés alapján olcsóbb összdíjtétel eredményeztetnék. 3. Visszaszállításnál a ki­állítási tárgyak csak az esetben részesíttetnek az említett kedvezményekben, ha a kiállításon el nem adatván, — ugyanazon állomásra adatnak föl, a­melyről érkeztek. 4) *A kedvezményes díjtételek csak a budapesti állomá­sokig érvényesek. A kiállítási telephez esetleg létesítendő vágányon való szállításért, a helyi viszonyokhoz képest később megállapítandó, mérsékelt illeték fog szedetni. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: UDVARDY IGNÁC.

Next