Zalamegye, 1887. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-02 / 1. szám

Zala-Egerszeg, 1887. január 2. VI. évfolyam társadalmi, közműveladési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. 1. szám A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Felhívás előfizetésre. Lapunk jelen számmal hatodik évi pálya­futását kezdi meg. — Ha visszatekintünk öt­­évi hírlapírói mun­kálkodásunkra, talán joggal elmondhatjuk, hogy a lapunk megindításakor kitűzött programmunk­nak híven megfeleltünk. Kevés szavakban volt e programút egybe­foglalva: teremteni egy lapot a megye köz­pontján, mely hír és pártatlan tükre legyen a megyei életnek s így szolgálni a megyei érde­keket, de emellett súlyt fektetni a székváros és vidékének kulturális érdekeire. E kettős feladatunkat hogy mint oldottuk meg, annak megbirálására legilletékesebb lapunk nagyérdemű olvasó közönsége. S a tárgyilagos bírálat eredménye csak az lehet, hogy ama kettős, magasztos feladatunknak becsülettel meg­feleltünk , mert a t. olvasó közönség lapunkban mindenkor hír képét találta megyei életünknek; de egyúttal azt is eléggé volt alkalma tapasz­talhatni, hogy városunk és a közel vidék ügyei mindenkor kellő méltatásban részesültek. — Ez irányú működésünkben a higgadt ko­molyság, szigorú tárgyilagosság vezérelte min­denkor tollunkat s az fogja vezérelni a jövőben is. Kerüljük a botrány­hajhászaitot, a durva személyeskedést, melyek pillanatnyi hatást szok­tak ugyan előidézni, de mindenkor a tiszta erkölcs, a finom ízlés rovására. — Hasonló szellemben fogjuk szerkeszteni la­punkat a jövőben is amaz egy újítással, h­ogy új­évtől kezdve megyénk elsőrangú városára,­­­Kani­zsára is súlyt fektetünk, amennyiben újévtől kezdve a nagy­kanizsai ügyek is részletesen és tárgyilagosan lesznek lapunkban megbeszélve.­­ E célunk megvalósításában Nagy-Kanizsán segítségünkre lesz Szalay Sándor úr, aki az év végén a „Zalai Közlöny" szer­kesztésétől megvált s akit újévtől f­o­g­v­a sikerült lapunk főmunkatár­sának megnyerni. A vele egyetemben főtörekvésünk oda irányul, hogy lapunk élénk és változatos tar­talmú legyen, hogy így az olvasó közönség igényeit teljesen kielégíthessük. — Az események összetorlódása alkalmával valamint eddig, úgy a jövőben is mellékletet adunk ki anélkül, hogy lapunk előfizetési árát felebb emelnék. Lapunk előfizetési ára marad a régi t. i. egész évre 4 írt, félévre 2 frt, egy negyedre 1 írt. Az előfizetési pénzek a lap kiadóhivatalába küldendők. — Kérjük az előfizetés mielőbbi megújítását, hogy a nyomtatandó példányok száma iránt kellő időben tájékozást szerezhessünk. — Akik lapunkat továbbra nem szándékoznak járatni, szíveskedjenek ezt a jelen első szám­nak egyszerű visszaküldésével értésünkre adni. O J Végül hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek hátralékaikat mielőbb megküldeni. Lapunk kiadása nagy költséggel jár s ez irányú kötelezettségeinknek csak is úgy felelhetünk meg, ha jogos követeléseinket mi is a kellő időben megkapjuk. Zala-Egerszeg, 1887. január hó. „Zalamegye" szerkesztősége és kiadóhivatala. Uj­évkor, 1887-et irunk. Uj esztendő, az eltemetett, az elmúlt sírja fölött! Valahányszor az idő egy-egy óriás lé­pést megtett végtelenségbe nyúló és vesző pályáján: a véges ember tűnődve, elmélkedve áll meg a teendő új lépés kezdő határánál. Ennél a határnál van a mult, jelen és jövő ölelkezése. A múltat ismerjük, tudjuk, mit hozott, mit vitt el? azzal már leszámoltunk. A jelen előttünk van nyílt, leplezetlen arccal, nem födve el semmit. Ezzel is tisztában vagyunk. Hanem a jövő, ez a még valóvá nem lett, de már egy magasabb hatalom által kijelölt, meg­alkotott , de le nem leplezett mű, elzárva, eltakarva sűrűen, sötéten a megfejthetetlen­ség titokzatos élével. — az még teljesen isme­retlen előttünk. Lelkünk berepdesi a sejtelem halvány világával, s lát abban a gyarló sze­meket csalódásba ejtő képeket, amikből bizony­bizony igen sokszor, sokat tár elénk a való, sőt legtöbbször más­hol­. M­i látna a jövő titkába? vagy mi lenne belőlünk, mi a világból ? ha a bölcs isteni ren­delés a jövőt titok gyanánt nem tartaná a véges ember előtt ? T ' t­­ Jövő! jövő! Óriási megfejthetetlenség! Bol­dogsággal, kincsekkel, fén­nyel, hatalommal, dicsőséggel, babérral, nagysággal álom, nekünk gyarló embereknek; tele­ álmodott de megirt, eltörülhetlen bizonyosság a hatalmas Istenség kezében. I­e­hát minek akkor az emberi küzdelem nagy, általános eszmékért, nemzeti szent és magasztos célokért ? miért a vívódás egyéni céljaink, törekvéseink keresztülvitelében? — ha a jövő már meg van írva, el van végezve a minden fölött élő és végező legnagyobb és be­láthatlan hatalmasság­ által! Pedig meg van ~ o D irva és el van végezve. Mi hát akkor a szabad­ akarat? Hol kezdő­dik és hol ér véget? Áldás-e az vagy átok? A religio azt tanítja, hogy az kitüntetés nekünk, a teremtés legtökéletesebb teremtményeinek. De mit szóljunk e kitüntetéshez, ha végig tekintünk az emberi küzdelmek egész láncolatán, ha vé­gig lapozzuk ezen küzdelmek hű képét: a vi­lágtörténelmet, mely oly gazdag az egyéni akarat vívódásának följegyzésében s a nemzeti célokért folytatott harcokban; mit szóljunk e magas kitüntetéshez, ha oly igen sok helyen és alkalommal elbukni látjuk a legszentebb, a legönzetlenebb törekvéseket, s lehanyatlani a legtisztább akaratot, míg más oldalról diadalt ül, dobzódik a legátkosabb, legsötétebb, gonosz rossz akarat! Isten végezése-e az, vagy csak megszakadása az egyéni szabad­ akarat küzdel- „Zalamegye" tárcája. Rigmusos Krónika, vagy az Istenben boldogult 1S86-ik esztendő históriája avagy története. Tinódy Lantos Sebestyén dirik módjára megénekelte : THEODOUUS DIÁK. Adjon az Úristen boldog ujesztendőt! Hozzon a 87. boldogabb jövendőt, Köszöntsön bé vele óhajtott jobb sorsunk, Teljék bé reményünk, kit szivünkben hordunk! Az mult esztendőről kevés jót mondhatunk, De Istennek mégis hálákat adhatunk, Amért megőrizett minket nagyobb bajtól. Mik történtek tavai, krónikám arról szól. Hála az Egeknek! magyarok maradtunk, Bár a török átok manapság is rajtunk; Talán ha majd ütnek, mi is együtt tartunk, Harci dicsőségben fog ragyogni kardunk. Régi szokásunk már kárunkon okulni. Prédikáljuk folyton , hogyan kell spórolni. Csak fillérrel szoktunk takarékoskodni. De a forintokkal tudunk dobálódzni. Csak theoriában tudunk gazdálkodni. Iskolában, postán spórkasszát fundálni . S­ámbátor a király volt első betevő . Póstai spórkassza nem nagyon kelendő. Nyughatatlan népek a nemzetiségek. Nem tudnak ők velünk élni mint testvérek. Nézzék, hogy bánik el Anglia írekkel, Vagy Bismarck poseni szegény lengyelekkel. Sokat olvashattunk szocialistákról, Európaszerte munkás zavarokról. Rettegett előttük Madrid, London, Brüsszel, Amsterdam és Páris játszanak e tűzzel. Pusztulunk és veszünk. Ez meg vagyon írva. Bár ne úgy történnék! — hanem ki van mondva. Mikép újoncaink közt kevés a taughk. Negyedik korosztályt ezért berendelik. Akkortáján történt, hogy Tárkányi meghalt: Aradon két tiszt egy szerkesztőt megvagdalt. És lőn e dologból egy kellemetlen hecc Horváth (Hirschler) miatt. — Olvasóm, mit nevetsz? Szerbek és bolgárok szépen megbékéltek, A mérges görögök soká fegyverkeztek . Végtére a híres „görög tűz" is lehűlt. Mikor egy-két flotta Pyreusban feltűnt. Gyászos eset történt Zala vármegyében . Két képviselője hunyt el a mult évben : Szent­ Grótnak Ernőjét, ki Bessenyey volt, Farkas Dávid után nyelé el a sírbolt. Halt meg miniszter is, jó Pauler Tivadar. — Olyan honfi volt, ki mindenkor jót akar. — Becsülte őt minden, maga a király is ott volt temetésén, s ily részvét nem hamis. És hogy Justicia ifjú istenasszony Huzamos ideig özvegy ne maradjon : Fabinyi Teofil már rövid időre kinevezteték a boldogúlt helyére. Vészes felhők tompa moraja hallatszik Muszkaország felől. — Fehér cár haragszik ! Hogyhát hadseregünk ne fusson egyedül. Lesz hát népfölkelés hatvan éven belül. Sok túlkiadás volt ország kasszájából. (Soká vergődünk ki így az adósságból). Takarékosságot sürget a tisztelt Ház. Kiadásra minden miniszter jól vigyáz. Spanyolország egén villámok cikkáztak, Republikánusok több heccet csináltak. A monarchista­ párt sok rettegést kiállt, Míg üdvözölhette az újszülött királyt. Keleti szomszédunk, a kis Románia, (Jobb volna barátként hozzánk simulnia!) Vámháborúban van velünk, — ő tudja mért! — Ámbátor ilyen harc soh'sem terem babért. Hentzi tábornoknak s Alnoch ezredesnek Sírjára koszorút Janszkyék helyeztek. Céljokkal, tettükkel tisztában nem voltak, Török ily pietást nem várnak a holtak. Fölidézték ezzel a viszály egy nemét, — Adtak is az ifjak nekik macskazenét.­­— Interpelláltak is ezért a diétán. Emberül megfelelt erre Tisza Kálmán. Ez ebben nem múlt el. Volt még sok népgyűlés. Híres Janszky ügyben sok élénk tüntetés. Országszerte zajlott a nagy közvélemény. Várt elégtételhez messze volt a remény. Edelsheim-Gyulay nyugalomba m­ene. — Sokat foglalkoztak a hírlapok vele, — Végre a Felségnek kellett szólni bele ; Jó ideje volt, mert a pohár megtelt. Piros pünkösd napja szomorún virradt fel Szép Bajorországra, mert királya hunyt el, Nem is selyem ágyban, — szomorú valóba, Beölte magát a starhembergi tóba. Jelen számunkhoz fél­­v melléklet van csatolva.

Next