Zalamegye, 1887. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. szeptember 11. 37. szám. Előfizetési díj: Egész évre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre / í­t. Hirdetmények : 3 hasábos petitkor egy.sy.er 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Mélvégen­j 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. A lap szellemi és­­ anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Héráién te­tten leveleket csak-ismert kezektől­­ fo­gadunk • en3^ ' " •• Kéziratokat nem­ kü­ldü­uk vissza " A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A király Csáktornyán (1887. szeptember 8-án.) A Zrinyiek ős fészke, Muraköz székvárosa, Csáktornya, ünnepi fényben ragyog. A vasúti indóház lobogókkal feldíszítve, a városba vezető úton lom­bfü­zérekkel, zászlókkal felékesített árbocok, majd a város előtt közvet­len a megye által felállított „Hódolatával üd­vözli apostali királyát Zalavármegye" felirattal, az ország s a megye címerével ellátott remek diadalkapu, a zászlótengerben úszó, ü­nnepi díszt öltött város, síz utcákon hullámzó szobaság, mind fényes tanújelek, hogy a szép múltú város s vele megyénk ritka örömünn­­et ül: ma üdvö­zölheti körében a fejedelmek mintaképét, a leg­alkotmányosabb királyt, I. Ferenc Józsefet, ki­hez minden honfi szívet az alatt­valói hódolat és szeretet törh­etlen köteléke csatol. —­zok Reggel 7 órakor kezdtek a küldöttség­ ta­ggalni, a csinosan feldíszített állomásnál egybe­- Megyénk küldöttségi tagjai közt voltak Svastits Benő főispán őméltóságá­nak vezetése mellett: Csertán Károly alispán, Árvay Lajos megyei tiszti ügyész, Babocsay György Nagy-Kanizsa város polgár­mestere, Balaton József egerszegi esperes plébános, Ber­ger Ignác képviselő, Csige Pál, gr. Deym Nándor,­ Der­varics Imre, Eitn­er Sándor országgyűlési képviselő, Etl István apát, gr. Festetich Tassiló, gr. Festetich Jenő, Farkas József, Fackh Károly képviselő, Gózony László főjegyző, Guttmann Vilmos kir. tanácsos, Gadó Mátyás plébános, Gyömörey Gáspár, Hertelendy Béla képviselő, Hajós­ Mihály, Hírschler János Lipót, b. Inkey Nándor, Kovács Károly Zala-Egerszeg polgármestere, Kovács Kálmán nyug. miniszteri tanácsos, Koller István, dr. Man­gin Károly megyei főorvos, b. Puteáni Géza, Pap Sándor, Pruszatcz Alajos csáktornyai bíró, Skublics Gyula, Tö­reky Aladár, Vrancsics Károly csáktornyai főszolgabíró. Vas megye küldöttsége Radó Kálmán főis­­pán vezetése mellett a következő tagokból állott: Rei­sig Ede alispán, gróf Erdődy István főlovászmester, Széll Kálmán képviselő, idősb gr. Bathyány Zsigmond, Széchenyi Tivadar gr. képviselő, Szegedy György ka­marás, Batthyány gr., Erdődy Gyula gr., Batthyány István gr. kamarás, Ambrózy Lajos br., Szá­jhely Gyula képviselő, Szabó Ernő, Königmayer Károly cs. püspök, Kőfalvy Vidor szombathelyi főgymnasiumi igazgató, Painer István, Horváth István esperesek és Gotthard Sándor. Veszprém megye küldöttsége, melyet Esz­terházy Móric gr. főispán vezetett, a következő tagok­ból állott: Bezerédy Viktor, Kopácsy Árpád képviselők, Kovács Imre polgármester, Kolozsváry József főjegyző, Somogy megye küldöttsége Tallián Béla főispán ve­zetése alatt a következő tagokból állott: Csépán Antal alispán, Maár Gyula főjegyző, ifj. Folly József főügyész, dr. Folly Hugó főorvos, Gabsovits Károly főszolgabíró, Szigety János főorvos, Jankovich László gr. és ifjú Jankovich, Széchenyi Sándor gr., Festetich Pál gr.,­ Széchenyi Rezső gr., Zichy Ödön gr., Somssich Adolf gr., Márffy Emil, Somssich Andor, Ujváry Ferenc apát, Szabó Vilmos c. kanonok, Rainer Gyula, Laducz­­i Rezső, Berky József esperes, Domanok Alajos, Andorka János esperes, Körmendy Sándor, Németh Ignác, Schwarcz Samu, Csorba Ede, Csondor János, Berger Antal, Far­kas Károly, Lampczig Antal, Czolner Vince, Kutai Já­nos és Szente Mózes. Majd megjelentek Mihálovics bibornok érsek, Széchenyi Pál gróf és Bedekovich Kálmán miniszterek, Jekelfalussy miniszteri tanácsos, Croy herceg altábor­nagy, Huber alezredes és Jenő főherceg A szebbnél szebb díszmagyar öltözetben egybegyűlt küldöttség fes­tői látványt nyújtott. Pont fél kilenckor érkezett meg a Claudy udvari tanácsos és Brahm lovag üzletigazgató által vezetett hosszú udvari vonat. A király, aki huszártábornoki ru­hába volt öltözve, ruganyos léptekkel leugorva a vonat­ról, szívélyesen üdvözölte Jenő főherceget, fogadta Croy herceg altábornagy jelentését s katonásan köszöntötte a félkörben állott küldöttségi tagokat, kiknek nevében Svastits Benő főispán a következő beszéddel üdvözölte Ő felségét: „Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelme­sebb urunk! Zalamegye és annak Csáktornya városa a leglelkesültebb örömének és igaz magyar hazafiasságának hü érzetével szenteli ünneppé felségednek, szeretett urunk királyunknak, boldogító megjelenését. Midőn szivünknek benső hódolatával rebegjük az „Isten hozotta­at felséged elé, ha­ imaként száll ajkainkról az óhaj, hogy isten tartsa meg és áldva boldogan éltesse dicső királyunkat. (Lelkes éljenzés.) Ő felsége erre messze hallható, csengő hangon következőleg válaszolt: „Az örömérzület, melynek imént kifejezést adtak, szivemben hasonló viszhangra­ talál. Fogadják köszönetemet e szives fogadtatás és üdvözletért. Nem kétlem, hogy itteni, habár csak rövid időzésemet kellemes emlékeim közé fo­gom sorolhatni." Ezután a küldöttségi tagok közül néhányat meg­szólítással kitüntetvén, a jelenvoltak öröméljenzései kö­zött Jenő főherceggel együtt az udvari kocsiba szállott. A hosszú, festői menetet Csertán Károly alispán Vran­csics Károly járási főszolgabíróval együtt nyitotta meg. A második kocsiban ült Slastics Benő főispán g­rí­mes­,­tetics Jenővel. A harmadik kocsin jött Ő felséget Jenő főherceggel, kiket Vilmos főherceg, a törzs és a vezér­­­kari tisztek, udvari főszemélyzet, külföldi attasék, a küldöttségi tagok követtek megszámlálhatlan kocsisor­ban. A pályaudvartól a városig, valamint a városon kivül Zrinyi-Ujvárig a muraközi községekből tengernyi nép volt körjegyzőségenkint felállítva, kik sorfalat ké­peztek, folytonosan éljenezve a királyt, a­ki szivélyesen fogadta a köszöntéseket. Bent a város gyönyörűen fel volt diszitve, egész zászlótenger lobogott, a házak lombfüzérekkel, drapé­­riákkal fel voltak diszitve, sűrűn álltak a zászlókkal ékes, guirlandokkal ellátott árbocok. Az ablakokból elegáns közönség várta őfelségét, az utcákon sűrűn hul­lámzott a sokaság, mind szűnni nem akaró lelkes él­je­nekbe adva kifejezést örömének. Ő felsége folyton katonás üdvözléssel viszonozta az éljenzést.­­Újvárra érve, a kapu előtt gr. Festetics Jenő üdvözlé Ő­felségét, megköszönve a nagy kitüntetést, mely szerény házát érte. — A király a szeretetreméltó vendégszeretetet megköszönve, megelégedésének adott kifejezést a kastély szépsége felett s erre lakosztályába vonult. Eközben megérkezett külön vonaton Varasd és Belovár megyék számos tagú küldöttsége gr. Khuon-­ Héderváry horvát bán vezetése mellett. Ő felsége tiz órakor gyalog a faluba levő kápol­nába ment, hol Mihálovics bibornok érsek tábori misét mondott. A küldöttségek fogadtatása 11 órakor kezdődött. Első sorban Széchenyi Pál gr. és Bedekovich mi­­­niszterek jelenlétében a belső titkos tanácsosok és ka­marások lettek fogadva. Ő felsége a tisztelgők mind­­­egyikével váltott egy pár srót. Folytatólag a zágrábi érseki egyházmegye papságának küldöttségét fogadta a király. A küldöttség nevében Mihálovics bibornok-érsek, üdvözölte ő felségét, mire a király következőleg vá­­­laszolt: „Legbensőbb köszönettel veszem eminenciádnak a­ bölcs vezetése alatt áló római katholikus papság nevében is tolmácsolt üdvözletét. Nem kétlem, hogy önök ezentúl is buzgó és példaadó apostolai lesznek a trón és haza iránti hűség, törvénytisztelet és testvéries egyetértés üdvös tanainak, mely téren elismerésemre és változatlan kegyel­memre mindenkor számíthatnak." Ezután a király a szombathelyi és vesz­prémi egyházmegye papságának küldöttségét fogadta Pribék István felszentelt püspök és veszprémi­ kanonok vezetése mellett, kinek üdvözlő szavaira a ki­­­rály következőleg válaszolt: „Meg vagyok győződve imént kifejezett érzelmeik, őszinteségéről, valamint arról is, hogy az önök által k­ép­. „Zalamegye" tárcája. A magyar tűzoltók Vlrl­ik országos közgyűlése Fiuméban. Foly­tatás. Gyönyörű reggelre virradtunk! De a vidék, a­mely előttünk elterül, bizony nem gyönyörű ! Kopár hegyek, alaktalan sziklatömbök állatot, embert sehol sem lehet látni . . . Ez lehet regényesen borzasztó, vagy borzasz­tóan regényes, — de biz ez nem szép.­ A hegyes vi­déknek is az erdők, a bokrok, a völgyekből előkandi­káló falvak, imitt-amott legelésző nyájak, baromcsordák, vagy egyes tanyák, hacsak szénégető kunyhók is, adják meg az élet báját — — de a nyomasztó, lehangoló és visszataszító halotti csend és élettelen komor kép nem lesz szép soha, ez csak embergyűlölőnek, vagy a társai által kimart vadállatnak való A vidéken nézni való nem lévén, látogatásra indúltam vonatunk hosszában; — mert a vonat dupla m­. kir. államvasuti vagyonból állott,­ melyek mindkét végről aj­tóval levén ellátva, egyikből a másikba átléphetni. Először is a szomszédban levő bátor tűzoltó me­nyecskének, Ternajgó barátom kedves, ifjú szép nejének kívántam jó reggelt és kértem­ tőle, Vácz városa helyett bocsánatot az éjeli nyugalom zavarásért, mert Vácznak derék képviselője dr. Csányi János ügyvéd barátunk arra az eredeti gondolatra jutott, hogy azzal a váczi cigánybandával, melyet magával hozott és a mely egész uton csekély szünetelésekkel mulattatott mindnyájun­kat, lefekvésünk után az egész vonaton végig minden coupé ajtajában serenádot muzsikáltatott s a felriasz­tottakat jóféle iits kötözt borral igyekezett megbéki­teni. . . . Hogy a szép asszony nem neheztelt, azt tán mondanom sem kell s Igy sikerült a békekötést Uj-Arad és Vácz között diplomáciai m­. kir. tapintatommal létrehoznom . Ezután meglátogattam Cziráky és Festetich gró­fokat a salonkocsiban, hol reggelire jó theával és ha­talmas cognaccal vendégeltek meg, tehát utazásom kárba nem veszett. Útközben, mig egyik vagyonból a másikba buj­káltam, felfedeztem Trszlyánszky Lajos barátomat, Keszthely főparancsnokát és csattanós összepuszizko­dással adtunk kifejezést, mint egy megyebeliek, a ta­lálkozás felett való örömünk és testvéri érzelmeinknek. Majd egy hatalmas fej­be dugott csibuk gomolygó füstfellege mögül meredt rám két torzonborz szemöldök és villogott rám két ökölnyi szem. . . „Te vagy Pista, vagy csak a szellemed?" hallatszott ki a füstből, mint távoli menydörgés moraja a hatalmas bassus hang. Végre sikerült a füstfelhőket lefaragnom s a vörös fez alatt felfedeznem Várpalota város plébánosát, 12 év óta tűzoltó egyletének elnökét, gyerekkori pajtásomat, iskolatársamat és rég látott barátomat: Steiner Ádámot, ki az első magyar király névünnepén a magyar szent beszédet lesz mondandó Fiuméban, mint tűzoltó pap. Örömünk nyilvánulásának leírására tollam gyenge levén, azt meg sem kísérlem! . . . * Bárány Nándor Ernő budapesti főparancsnok ba­rátom szíves figyelmeztetése következtében visszatértem a salon kocsiba, mely a vonatnak legutolsó vaggonja levén, annak a terasz-szerű nyitott hátsó részéből ké­nyelmesen lehet szemlélni a vidéket s az ott kaszinózó bajtársakkal együtt: lesni a­­­ tengert! Itt csevegtünk tehát és többé kevésbé szellemes, vagy szellemtelen megjegyzéseket cseréltünk a sivár karszt vidéke felett, melyben különösen a tágas alföld rónáih­a szokott bajtársak azt nevezték leginkább, hogy az egyes helyeken, völgyekben, mintegy Isten csodájaképpen levő néhány négyszög­ölnyi földecskét­ mily féltékeny óvatossággal kerítették be magas kő­, fallal a jámbor lakók, nehogy a benne termett néhány bokor burgonyát, vagy néhány fej káposztát megegyék a sziklahasadékokban tanyázó vadak! . . . . Végre egyszerre felharsant az egész vonat hosszá­ban : itt a tenger! és jan a magyar tenger! — Hát leiz az a vizecske, vagy Háry Jánosként „kölyök tenger", a­mit egyelőre láttunk, nem gyakorol valami különös, benyomást, mert beiz az csak egy nagyobbocska tó, a köröskörül partjai látszván. És­ milyen partjai! Csupa­kő ! Sehol egy bokor, egy kis zöld. . . Hát én tiszte­­­lem a lelkesedést és tisztelem a „magyar tengert" — i­de annál, a­mit mi a tengerből nemcsak akkor, de­­ még később is láttunk, mindaddig mig csak Fium­éba be nem értünk, annál a mi Balatonunk százezerszer szebb! . . . , Fiuméhoz közeledve, kezd valami csekélyet sze­lídülni a vad és sivár vidék, mert itt ott egy-egy bo­kor, egy-egy olajfa, e­gy-egy házikó, sőt Fiume felett már szőlő is mutatkozik. Magát a várost és kikötőjét mindaddig nem látni, míg a vonat egy közvetlenül Fiume mellett levő alag­útból ki nem bukkanik, de ekkor már a horvát Susák faluban halad a házak között a vonat és csak akkor érünk Fiuméba, a mikor átrobogunk a Fiumára fo­lyócska hídján.­­ •­­ »S" Itt volnánk tehát Fiuméban, melyről annyit ál­modoztunk, melyről annyit hallottunk, melyről ipeg­ í annyi tósztban részint magunk elmondtuk, részint­­ má­soktól hallottuk, hogy „a magyar korona gyöngye" l . . . ! Fiume felülről az őt környező hegyekről tekintve nem­­ sokat mutat: egy keskeny háztömb különös alakú fe­deleivel az itt már tekintélyes Quarnero partján. Mert a­mit Fiuméban látunk, az nem tenger, csak egy

Next