Zalamegye, 1887. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1887-09-11 / 37. szám
VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. szeptember 11. 37. szám. Előfizetési díj: Egész évre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre / ít. Hirdetmények : 3 hasábos petitkor egy.sy.er 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Mélvégenj 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Héráién tetten leveleket csak-ismert kezektől fogadunk • en3^ ' " •• Kéziratokat nem küldüuk vissza " A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A király Csáktornyán (1887. szeptember 8-án.) A Zrinyiek ős fészke, Muraköz székvárosa, Csáktornya, ünnepi fényben ragyog. A vasúti indóház lobogókkal feldíszítve, a városba vezető úton lombfüzérekkel, zászlókkal felékesített árbocok, majd a város előtt közvetlen a megye által felállított „Hódolatával üdvözli apostali királyát Zalavármegye" felirattal, az ország s a megye címerével ellátott remek diadalkapu, a zászlótengerben úszó, ünnepi díszt öltött város, síz utcákon hullámzó szobaság, mind fényes tanújelek, hogy a szép múltú város s vele megyénk ritka örömünnet ül: ma üdvözölheti körében a fejedelmek mintaképét, a legalkotmányosabb királyt, I. Ferenc Józsefet, kihez minden honfi szívet az alattvalói hódolat és szeretet törhetlen köteléke csatol. —zok Reggel 7 órakor kezdtek a küldöttség taggalni, a csinosan feldíszített állomásnál egybe- Megyénk küldöttségi tagjai közt voltak Svastits Benő főispán őméltóságának vezetése mellett: Csertán Károly alispán, Árvay Lajos megyei tiszti ügyész, Babocsay György Nagy-Kanizsa város polgármestere, Balaton József egerszegi esperes plébános, Berger Ignác képviselő, Csige Pál, gr. Deym Nándor, Dervarics Imre, Eitner Sándor országgyűlési képviselő, Etl István apát, gr. Festetich Tassiló, gr. Festetich Jenő, Farkas József, Fackh Károly képviselő, Gózony László főjegyző, Guttmann Vilmos kir. tanácsos, Gadó Mátyás plébános, Gyömörey Gáspár, Hertelendy Béla képviselő, Hajós Mihály, Hírschler János Lipót, b. Inkey Nándor, Kovács Károly Zala-Egerszeg polgármestere, Kovács Kálmán nyug. miniszteri tanácsos, Koller István, dr. Mangin Károly megyei főorvos, b. Puteáni Géza, Pap Sándor, Pruszatcz Alajos csáktornyai bíró, Skublics Gyula, Töreky Aladár, Vrancsics Károly csáktornyai főszolgabíró. Vas megye küldöttsége Radó Kálmán főispán vezetése mellett a következő tagokból állott: Reisig Ede alispán, gróf Erdődy István főlovászmester, Széll Kálmán képviselő, idősb gr. Bathyány Zsigmond, Széchenyi Tivadar gr. képviselő, Szegedy György kamarás, Batthyány gr., Erdődy Gyula gr., Batthyány István gr. kamarás, Ambrózy Lajos br., Szájhely Gyula képviselő, Szabó Ernő, Königmayer Károly cs. püspök, Kőfalvy Vidor szombathelyi főgymnasiumi igazgató, Painer István, Horváth István esperesek és Gotthard Sándor. Veszprém megye küldöttsége, melyet Eszterházy Móric gr. főispán vezetett, a következő tagokból állott: Bezerédy Viktor, Kopácsy Árpád képviselők, Kovács Imre polgármester, Kolozsváry József főjegyző, Somogy megye küldöttsége Tallián Béla főispán vezetése alatt a következő tagokból állott: Csépán Antal alispán, Maár Gyula főjegyző, ifj. Folly József főügyész, dr. Folly Hugó főorvos, Gabsovits Károly főszolgabíró, Szigety János főorvos, Jankovich László gr. és ifjú Jankovich, Széchenyi Sándor gr., Festetich Pál gr., Széchenyi Rezső gr., Zichy Ödön gr., Somssich Adolf gr., Márffy Emil, Somssich Andor, Ujváry Ferenc apát, Szabó Vilmos c. kanonok, Rainer Gyula, Laduczi Rezső, Berky József esperes, Domanok Alajos, Andorka János esperes, Körmendy Sándor, Németh Ignác, Schwarcz Samu, Csorba Ede, Csondor János, Berger Antal, Farkas Károly, Lampczig Antal, Czolner Vince, Kutai János és Szente Mózes. Majd megjelentek Mihálovics bibornok érsek, Széchenyi Pál gróf és Bedekovich Kálmán miniszterek, Jekelfalussy miniszteri tanácsos, Croy herceg altábornagy, Huber alezredes és Jenő főherceg A szebbnél szebb díszmagyar öltözetben egybegyűlt küldöttség festői látványt nyújtott. Pont fél kilenckor érkezett meg a Claudy udvari tanácsos és Brahm lovag üzletigazgató által vezetett hosszú udvari vonat. A király, aki huszártábornoki ruhába volt öltözve, ruganyos léptekkel leugorva a vonatról, szívélyesen üdvözölte Jenő főherceget, fogadta Croy herceg altábornagy jelentését s katonásan köszöntötte a félkörben állott küldöttségi tagokat, kiknek nevében Svastits Benő főispán a következő beszéddel üdvözölte Ő felségét: „Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb urunk! Zalamegye és annak Csáktornya városa a leglelkesültebb örömének és igaz magyar hazafiasságának hü érzetével szenteli ünneppé felségednek, szeretett urunk királyunknak, boldogító megjelenését. Midőn szivünknek benső hódolatával rebegjük az „Isten hozottaat felséged elé, ha imaként száll ajkainkról az óhaj, hogy isten tartsa meg és áldva boldogan éltesse dicső királyunkat. (Lelkes éljenzés.) Ő felsége erre messze hallható, csengő hangon következőleg válaszolt: „Az örömérzület, melynek imént kifejezést adtak, szivemben hasonló viszhangra talál. Fogadják köszönetemet e szives fogadtatás és üdvözletért. Nem kétlem, hogy itteni, habár csak rövid időzésemet kellemes emlékeim közé fogom sorolhatni." Ezután a küldöttségi tagok közül néhányat megszólítással kitüntetvén, a jelenvoltak öröméljenzései között Jenő főherceggel együtt az udvari kocsiba szállott. A hosszú, festői menetet Csertán Károly alispán Vrancsics Károly járási főszolgabíróval együtt nyitotta meg. A második kocsiban ült Slastics Benő főispán grímes,tetics Jenővel. A harmadik kocsin jött Ő felséget Jenő főherceggel, kiket Vilmos főherceg, a törzs és a vezérkari tisztek, udvari főszemélyzet, külföldi attasék, a küldöttségi tagok követtek megszámlálhatlan kocsisorban. A pályaudvartól a városig, valamint a városon kivül Zrinyi-Ujvárig a muraközi községekből tengernyi nép volt körjegyzőségenkint felállítva, kik sorfalat képeztek, folytonosan éljenezve a királyt, aki szivélyesen fogadta a köszöntéseket. Bent a város gyönyörűen fel volt diszitve, egész zászlótenger lobogott, a házak lombfüzérekkel, drapériákkal fel voltak diszitve, sűrűn álltak a zászlókkal ékes, guirlandokkal ellátott árbocok. Az ablakokból elegáns közönség várta őfelségét, az utcákon sűrűn hullámzott a sokaság, mind szűnni nem akaró lelkes éljenekbe adva kifejezést örömének. Ő felsége folyton katonás üdvözléssel viszonozta az éljenzést.Újvárra érve, a kapu előtt gr. Festetics Jenő üdvözlé Őfelségét, megköszönve a nagy kitüntetést, mely szerény házát érte. — A király a szeretetreméltó vendégszeretetet megköszönve, megelégedésének adott kifejezést a kastély szépsége felett s erre lakosztályába vonult. Eközben megérkezett külön vonaton Varasd és Belovár megyék számos tagú küldöttsége gr. Khuon- Héderváry horvát bán vezetése mellett. Ő felsége tiz órakor gyalog a faluba levő kápolnába ment, hol Mihálovics bibornok érsek tábori misét mondott. A küldöttségek fogadtatása 11 órakor kezdődött. Első sorban Széchenyi Pál gr. és Bedekovich miniszterek jelenlétében a belső titkos tanácsosok és kamarások lettek fogadva. Ő felsége a tisztelgők mindegyikével váltott egy pár srót. Folytatólag a zágrábi érseki egyházmegye papságának küldöttségét fogadta a király. A küldöttség nevében Mihálovics bibornok-érsek, üdvözölte ő felségét, mire a király következőleg válaszolt: „Legbensőbb köszönettel veszem eminenciádnak a bölcs vezetése alatt áló római katholikus papság nevében is tolmácsolt üdvözletét. Nem kétlem, hogy önök ezentúl is buzgó és példaadó apostolai lesznek a trón és haza iránti hűség, törvénytisztelet és testvéries egyetértés üdvös tanainak, mely téren elismerésemre és változatlan kegyelmemre mindenkor számíthatnak." Ezután a király a szombathelyi és veszprémi egyházmegye papságának küldöttségét fogadta Pribék István felszentelt püspök és veszprémi kanonok vezetése mellett, kinek üdvözlő szavaira a király következőleg válaszolt: „Meg vagyok győződve imént kifejezett érzelmeik, őszinteségéről, valamint arról is, hogy az önök által kép. „Zalamegye" tárcája. A magyar tűzoltók Vlrlik országos közgyűlése Fiuméban. Folytatás. Gyönyörű reggelre virradtunk! De a vidék, amely előttünk elterül, bizony nem gyönyörű ! Kopár hegyek, alaktalan sziklatömbök állatot, embert sehol sem lehet látni . . . Ez lehet regényesen borzasztó, vagy borzasztóan regényes, — de biz ez nem szép. A hegyes vidéknek is az erdők, a bokrok, a völgyekből előkandikáló falvak, imitt-amott legelésző nyájak, baromcsordák, vagy egyes tanyák, hacsak szénégető kunyhók is, adják meg az élet báját — — de a nyomasztó, lehangoló és visszataszító halotti csend és élettelen komor kép nem lesz szép soha, ez csak embergyűlölőnek, vagy a társai által kimart vadállatnak való A vidéken nézni való nem lévén, látogatásra indúltam vonatunk hosszában; — mert a vonat dupla m. kir. államvasuti vagyonból állott, melyek mindkét végről ajtóval levén ellátva, egyikből a másikba átléphetni. Először is a szomszédban levő bátor tűzoltó menyecskének, Ternajgó barátom kedves, ifjú szép nejének kívántam jó reggelt és kértem tőle, Vácz városa helyett bocsánatot az éjeli nyugalom zavarásért, mert Vácznak derék képviselője dr. Csányi János ügyvéd barátunk arra az eredeti gondolatra jutott, hogy azzal a váczi cigánybandával, melyet magával hozott és a mely egész uton csekély szünetelésekkel mulattatott mindnyájunkat, lefekvésünk után az egész vonaton végig minden coupé ajtajában serenádot muzsikáltatott s a felriasztottakat jóféle iits kötözt borral igyekezett megbékiteni. . . . Hogy a szép asszony nem neheztelt, azt tán mondanom sem kell s Igy sikerült a békekötést Uj-Arad és Vácz között diplomáciai m. kir. tapintatommal létrehoznom . Ezután meglátogattam Cziráky és Festetich grófokat a salonkocsiban, hol reggelire jó theával és hatalmas cognaccal vendégeltek meg, tehát utazásom kárba nem veszett. Útközben, mig egyik vagyonból a másikba bujkáltam, felfedeztem Trszlyánszky Lajos barátomat, Keszthely főparancsnokát és csattanós összepuszizkodással adtunk kifejezést, mint egy megyebeliek, a találkozás felett való örömünk és testvéri érzelmeinknek. Majd egy hatalmas fejbe dugott csibuk gomolygó füstfellege mögül meredt rám két torzonborz szemöldök és villogott rám két ökölnyi szem. . . „Te vagy Pista, vagy csak a szellemed?" hallatszott ki a füstből, mint távoli menydörgés moraja a hatalmas bassus hang. Végre sikerült a füstfelhőket lefaragnom s a vörös fez alatt felfedeznem Várpalota város plébánosát, 12 év óta tűzoltó egyletének elnökét, gyerekkori pajtásomat, iskolatársamat és rég látott barátomat: Steiner Ádámot, ki az első magyar király névünnepén a magyar szent beszédet lesz mondandó Fiuméban, mint tűzoltó pap. Örömünk nyilvánulásának leírására tollam gyenge levén, azt meg sem kísérlem! . . . * Bárány Nándor Ernő budapesti főparancsnok barátom szíves figyelmeztetése következtében visszatértem a salon kocsiba, mely a vonatnak legutolsó vaggonja levén, annak a terasz-szerű nyitott hátsó részéből kényelmesen lehet szemlélni a vidéket s az ott kaszinózó bajtársakkal együtt: lesni a tengert! Itt csevegtünk tehát és többé kevésbé szellemes, vagy szellemtelen megjegyzéseket cseréltünk a sivár karszt vidéke felett, melyben különösen a tágas alföld rónáiha szokott bajtársak azt nevezték leginkább, hogy az egyes helyeken, völgyekben, mintegy Isten csodájaképpen levő néhány négyszögölnyi földecskét mily féltékeny óvatossággal kerítették be magas kő, fallal a jámbor lakók, nehogy a benne termett néhány bokor burgonyát, vagy néhány fej káposztát megegyék a sziklahasadékokban tanyázó vadak! . . . . Végre egyszerre felharsant az egész vonat hosszában : itt a tenger! és jan a magyar tenger! — Hát leiz az a vizecske, vagy Háry Jánosként „kölyök tenger", amit egyelőre láttunk, nem gyakorol valami különös, benyomást, mert beiz az csak egy nagyobbocska tó, a köröskörül partjai látszván. És milyen partjai! Csupakő ! Sehol egy bokor, egy kis zöld. . . Hát én tisztelem a lelkesedést és tisztelem a „magyar tengert" — ide annál, amit mi a tengerből nemcsak akkor, de még később is láttunk, mindaddig mig csak Fiuméba be nem értünk, annál a mi Balatonunk százezerszer szebb! . . . , Fiuméhoz közeledve, kezd valami csekélyet szelídülni a vad és sivár vidék, mert itt ott egy-egy bokor, egy-egy olajfa, egy-egy házikó, sőt Fiume felett már szőlő is mutatkozik. Magát a várost és kikötőjét mindaddig nem látni, míg a vonat egy közvetlenül Fiume mellett levő alagútból ki nem bukkanik, de ekkor már a horvát Susák faluban halad a házak között a vonat és csak akkor érünk Fiuméba, a mikor átrobogunk a Fiumára folyócska hídján. • »S" Itt volnánk tehát Fiuméban, melyről annyit álmodoztunk, melyről annyit hallottunk, melyről ipeg í annyi tósztban részint magunk elmondtuk, részint másoktól hallottuk, hogy „a magyar korona gyöngye" l . . . ! Fiume felülről az őt környező hegyekről tekintve nem sokat mutat: egy keskeny háztömb különös alakú fedeleivel az itt már tekintélyes Quarnero partján. Mert amit Fiuméban látunk, az nem tenger, csak egy