Zalamegye, 1888. július-december (7. évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

VII. évfolyam. Előfizetési dij : Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 krv többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Xyilttcr­­ intitsoni 12 kr. 27. szám 1. fi­si es i­lm A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A budapesti kereskedelmi múzeum A növekedő igények úgy az egyesek, mint az állam­ részéről, valamint a cult­urális haladás szükségessé teszik, hogy a fokozott igények kielégítésére szolgáló eszközöket, felkutassuk és saját emelkedettebb erkölcsi és materiális céljaink­nak megvalósítására fordítsuk. Mint földm­­velő­ ország, jó hosszú ideig csak a nyers termények előállítására szorítkoztunk, míg azoknak földolgozását és kihasználását jó ideig más országokra bíztuk. Csakhamar éreztük azonban, hogy a föld­mives és tudományos egyének csoportja közt, mert nálunk meg a nem messze múltig csak e két csoport létezett, óriási űr tátong, melyet másutt a nép legvagyonosabb és legfüiggetlenebb eleme töltött be. A szükségletek szaporodtával, de főleg mióta a vasúti hálózatok az eddig elválasztott idegen népeket is közel hozták egymáshoz, mi­által úgy­szólván az egész világ egymás közpiacává vált, ezen középosztály hiánya nagyon is érez­hetővé v­ált annál inkább, mivel a tudományos állások felé torlódás túlságos nag­gyá nőtt, m­ert a vagyontalanság miatt kenyérkeresetté lett s igy mindinkább érezhetővé vált, hogy a gyengébb tehetségeket oly irányba kell terelni, melyben erejüket önmaguk és a közjó emelésére sokkal céltszerüebben érvényesíthetik. Az ipar életet, a munka kincset s a kincs gazdagságot szül. Ezen angol elv nálunk is kezdett népszerűvé lenni. Mind inkább élénkebbé lőn a kormány, közhatóságok és közintézetek érdeklődése a magyar ipar fejlődése iránt s a szükség a kívánta szigorúbb számítás azon ered­­­ményre jutott, hogy terményeink sokkal nagyobb hasznot nyújtanak, ha itthon saját erőinkkel dolgozzuk fel azokat s a­helyett, hogy sajátun­kat feldolgozva ismét drágán vásároljuk vissza, magunk által kikészítve, magunk fogyasztjuk el. Hogy országunk productumai ismeretesek legyenek a bel- és külföld előtt egyaránt s hogy csupa tudatlanságból ne legyenek egyesek kény­Ez üdvös eszmét felkarolták iparosaink és termelőink ép úgy, mint a fogyasztó közönség és amidőn a kiállítás megnyitásakor már 700-ra rúgott a kiállítók száma és a múlt év végével 70.000 frtot képviselt a kiállítás létesítése foly­tán közvetlen és közvetve rövid néhány hó alatt eszközölt megrendelések és eladások összege, úgy más­részt folyton nagyobb számmal láto­gatja a közönség a múzeumot és igénybe veszi annak közbenjárását. Ma már az állandó kiállításban résztvevő iparosok száma közel 800 , a kiállítás által el­foglalt terület meghaladja a tízezer négyszög­métert és örömmel jelezhetjük, hogy nagyobb kiterjedésű mintatár ez ideig Európa egy váro­sában sem létezik. Az állandó kiállítás mellett a kereskedelmi múzeum igazgatósága időleges kiállításokat is rendezett és fog rendezni a jövőben is. A múlt évi időleges kiállítások közül fel­említjük különösen a vasúti szükségleti cikkek kiállítását és az őszi gyümölcs­vásárt. Az elsőnek célja volt bemutatni iparosaink­nak és termelőinknek azon számtalan cikk­soro­zatát, melyek forgalmi vállalatainknak évről-évre ismétlődő szükségleteit képezik; nyilvánosságra hozni a jelenlegi egységárakat, a szükségelt mennyiséget és az eddigi szállítók neveit. Egyúttal feltüntetni azon cikkeket is, me­lyeket eddig a külföldről vagyunk kénytelenek behozatni és különösen ez utóbbiakra vonatkozó statisztikai adatok közlése által odahatni, h­ogy jelenek bizonyos termékeket külföldről hozatni, midőn azokat nálunk talán olcsóbban szerezhetik be : a magyar kormány az ország szívében föl­állította a kereskedelmi múzeumot, melyben a hazai termékek állandóan kiállíttatnak azért, hogy a bel- és külföldi fogyasztó elé állíthassuk hazai termelésünk megkönnyebbítvén legújabb és legjobb cikkeit, ezáltal azok beszerzését és kelendőségét s az eladó és vevőnek ép úgy, mint a kettő érdekeit közvetítő kereskedőnek minden eszközt s előnyére szolgáló adatot ren­delkezésére bocsássunk, a vállalkozási szellem fölébresztessék és e cikkek gyártása is idővel meghonosíttassék. Ezen kiállításról készített katalógusból öröm­mel győződhetünk meg arról, hogy a vasúti vállalatok évi szükségleteinek 14.416,670 frtot képviselő összegéből majdnem 12 milió frt értékű cikkek a belföldön készülnek és csupán 2­/2 milió frt értékűt szereznek be külföldön. A gyümölcsvásár rendezésével kísérlet téte­tett az iránt, nem lehetne-e kitűnő téli gyümölcs­fajaink kivitelét a külföldre az által emelni, hogy különösen az ország központjától távolabb lakó gyümölcstermelőktől beküldött minták alapján nagyobb mennyiségek eladását közvetítsü­k és a külföldi vevők számára az árat hozzáférhe­tőbbé tegyük. E kísérlet eredménye pénzügyi szempontból sikerült, a­mennyiben a nagy mennyiségben beküldött gyümölcsöt mind eladták a megszabott árakon. Egyúttal illetékes körök azon tapaszta­latra is jutottak, hogy a gyümölcskivitelnek nagymérvű fokozását nem a gyümölcs minősége és ára, hanem főkép azon primitív kezelési mód akadályozta eddig, melyet gyümölcstermelőink nagy része saját kárára követ. Ugyancsak az igazgatóág hazai termékeink kivitelének fő­le­g­ a keleti tartományokban való á­r­emelése céljából ügynökségeket és képviselősé­geket létesít. Az illető képviselők j avatása, kiál­lítóinknak minden irányban felvilágosításokat nyújtani és oda törekedni, hogy kivitelképes készítményeinknek új piacokat szerezzünk. Legújabban pedig egy gazdag tartalmú katalógust bocsátott ki a múzeum igazgatósága és annak több ezer példányban a bel- és kül­földön való terjesztésénél azon cél vezérelte, hogy oly segédkönyvet szolgáltat a közönség­nek, melyben lehetőleg mindazon adatok foglal­tatnak, amelyek a fogyasztóra, vagy kereskedőre nézve érdekkel bírnak. A katalógusban foglaltak © o kielégítő útmutatást szolgáltatnak mindazoknak, kik hazai iparunk iránt érdeklődnek. Midőn termelőink figyelmét a kereskedelmi múzeumra felhívjuk, ajánljuk termelőinknek, sága egészen elbódították! — Mi jogon tolakodott ő ezen szentélybe, melyhez neki semmi köze, — mit akart? A küszöbön megállt. Igénytelen, vörös hajú ember állt előtte, kiállhatlan kifejezési­ arccal, előálló Midas­fülekkel, s iszonyú hencegő modorral. Bodrogi Sándor vagyok ! — rebegő a doctor zavartan. — Bocsánat a zavarásért! Csupán patiensem hogy létét jöttem tudakolni. — Ah­­ah! — recsegteté a vörös ember, szemeit az orvoson végigjártatva . — tehát ön az Herr v. Bod­rogi ? — Szerfölött le vagyok Önnek kötelezve. Tar­tozásomat azonnal le fogom róni. — De kérem uram ... de én . . . — szabadkozék a félreértés ellen Sándor. Soh'se hálálkodjék! Anélkül is meglesz! Egy gazdag örökösnő mindig hálás patiens , főleg ily fiatal csinos doctor iránt. Sándor arcát egyszerre elfutotta a düh és szégyen vérpirossága. Lilla, ki ezen alkalommal először volt ágyán kivül! — kérőleg emelte föl Bodrogihoz könyvelt szemeit. Ez a tekintet kitörő szenvedélyét ismét le­bilincselte. Uram­­ szólt ő sohasem gondoltam én másra, mint kötelességem teljesítésére és a sziv hálájára. Lilla aggodalmas arcán szelíd öröm tükröződött. ember — Nagyon szép / nagyon önzetlen ! mondá a vörös im­pertinensül mosolyogva. — A sziv hálájára gondolt tehát : — na, na! ez veszedelmes követelés ! Lilla nagysám, ne piruljon. Ezt a hálát néhány csinos bankóval mindjárt leróhatja. Lilla ideges mozdulatot tett. Ne sértegessen engem, s kímélje meg ezen hölgyet méltatlankodásaival. Mint e hölgynek orvosa jogom van öntől ezt követelni, bár­mily gyöngéd köte­lékei a rokonságnak fűzik is ös­ze e szerencsétlent Önnel uram — mondá a doctor nyugodtan. „Zalamegye" tárcája. A legszebb jutalom. Irta: Némethné Andaházy Irén. (Folytatás.) A szobából erős, szemrehányó férfi hang hallatszott. Ez ebben megszokott csöndben valóságos csoda volt! Lábai legyökeredződtek, a­mint belülről ez ingerült szavak voltak hallhatók : Miért nem távirtak rögtön? Ez m­egbocsáthatlan hanyagság. Betty hanyag volt a tudósításokban. Senki sem felelt. Miért fogadott ön betegsége alatt idegen orvost Lilla? hogy én azt kérdi megint ez a gyűlölt­­ hang. — Tudja-e, Önnek megtiltottam! Ön megfeledkezik iránta mi kötelességeiről. Ezért megboszulhatnám­ magamat oly módon, melyet csak ön bánhatna meg! Ezen durva kifakadást halk zokogás követte! Bodrogi alig tarthatta magát vissza a berohanástól; dühös lett, mint a sebzett oroszlán. — K­i ez az ember, a ki fölényt látszik gyakorolni a két rejtélyes nő fölött? — kérdé önmagától, m­időn a szivrepesztő hangok közé ismét ezen szörnyeteg szemrehányó kifakadásai vá gyűltek : — Hát nem tudja, hogy én Önt megronthatom s jövőjét kezeim között tartom? Őrizkedjék haragomtól! Atyjától én teljhatalmat nyertem­ ön felett, ezt jól tudja s ön nekem le van kötelezve! Pedig már az utolsó évnegyed — honorárium nélkül ma­radt, — ezt jó lesz megjegyezni. Bodrogi most már elvesztette minden ellentállási erejét! Fölegyenesedett, megnyomta az ajtó kilincsét s a jövő pillanatban belépett. A kedves kis szoba édes illata, szeretett leány­kájának könnyein át való mosolygása, a helyzet furcsa­— Ej ha! — kacag a másik — utóbb még pa­­rancsolni és megtiltani is fog akarni N­. v. Bodrogi olyan jognál fogva, mely az én szememben nem létezik s tolakodásnak tűnik fel ! Követeléseit megadom ; mondja meg egyszerűen, mennyire becsüli eddigi fáradozásait, s ennél a szónál kivette terjedelmes tárcáját, melyből a bankók tüntetőleg előmosolyogtak. — A­mi pedig tévedését illeti a rokoni kötelékre nézve, mely véle­ménye szerint köztem és ezen úrhölgy között léteznék, kellemesen meglephetem Önt azon egyszerű fölvilágo­sitással, hogy ezen szerencsétlen hölgy Dabnady Lilla kisasszony szabad akaratából — mennyasszonyom­ én pedig engedelmével collegája, dr. Stix Jonathan vagyok, a metallotherapiának hű követője s terjesztője! — végző öntudata s megelégedése legmagasabb fokára hágva s magát gúnyosan hajtogatva Aesculap érdemdús tanítványa. Lilla székéről fölpattant, villogó szemeit a gyűlölt emberre irányozva, mintha ellent akart volna mondani , de csak egy­­ pillanatra, aztán, mintegy helybenhagyásul az elhangzott szavaknak, földre sü­té tekintetét, hogy a jól sejtett hatást Bodrogi arcán ne láthassa! Bodrogi egy varázsütésre vesztette el paradicsomát, menny­országát, mindenét. S mintha Lilla a lelkéből fakadt szemrehányások özönét nem viselhette volna el, ingatag léptekkel haladt el mellette az ajtó felé. Mindent, de azt a kifejlődést nem gondolta volna el! Vőlegénye! leendő férje! Ez a szörnyeteg! Ez a rettenetes em­ber! Egyet biztosan tudott: azt t. i., hogy a leány ezt a férfit sohasem szerethette s nem is fogja szeretni a ez a tudat balzsam volt sebzett szivére. De ha szerelem nem, hát mi vihette erre a szövetségre ? Érdek ? Tehát ilyen fiatal teremtés már tudja azt, hogyan kell a szivet az érd­eknek alárendelni ?! — Nem, nem ! miért ítéljen, míg a viszonyokat meg nem ismeri ! Meditálását dr.­Stix diadalmas hangja zavarta meg jelen számunkhoz 1 4 iv melléklet van csatolva.

Next