Zalamegye, 1889. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1889-11-17 / 46. szám

Az alispáni havi jelentés felolvasása s helyeslőleg tudomásul vétele után Gózony László megyei főjegyző több felebbezési ügyet referált, melyek az előadói véle­mény alapján nyertek elintézést. A nagy­kanizsai vasúti állomáshoz, valamint a teherszállító pályaudvarhoz vezető kongó út azon része, melynek fentartása és jókarbantartása a déli vasút­tár­sulatot terheli, a társulat által a közigazgatási bizott­ság részéről történt megkeresés dacára még most sem javíttatván ki, a közigazgatási bizottság a szóban forgó út helyreállítása tárgyában a déli vasúti társulatot azzal­­ keresi­ meg, hogy amennyiben 30 nap alatt ebbeli köte­­­­lezettségének eleget nem tenne, a társulat terhére fog­­ az kiigazíttatni, illetőleg a közlekedés igényeinek meg­felelőleg kijavíttatni. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter a keszt­hely-balaton­szent­györgyi helyi érdekű vasút átjáróinak átadásáról felvett jegyzőkönyveket azzal küldötte le, hogy a közigazgatási bizottság a jóváhagyást vezesse reájuk. A pécsi posta- és távirdaigazgatóság a Kis-Kuta­son életbe léptetni kívánt postahivatal tárgyában kéri a közigazgatási bizottság javaslatát. Mivel nevezett hely sem körjegyzői székhely, sem csendőrőrsállomás ott nincs, a bizottság ott a postahivatal felállítását nem javasolja. Olvastatott a novai főszolgabíró jelentése, melyben tudatja, hogy Kustánszeg és az általa érdekelt községek nem hajlandók a kustánszegi postahivatal fentartásához szükséges hiányt tíz éven át fedezni. Tekintve, hogy Kustánszeg körjegyzői székhely s a körjegyzőséghez tartozó egyik községben sincs postahivatal, a közigaz­gatási bizottság a már kimondott amaz elvi határozata alapján, hogy a közjegyzői székhelyeken s a csendőr­őrsállomásokon a postahivatalok a közszolgálat érdeké­ben meghagyandók — kéri Kustánszegen a postahiva­talnak továbbra való fentartását. Előterjesztetett a sümeghi főszolgabíró jelentése, mely szerint Bazsi és az általa érdekelt községek haj­landók a bazsii postahivatal fentartásánál mutatkozó hiányt pótolni. A községek nyilatkozata további intéz­kedés céljából a pécsi kerületi posta- és távirdaigazga­tóságnak megküldetik. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a fogalmazói karnál szeptember végén hátralék volt 1545, október hóban beérkezett 2209, elintézés alá került 3814 ügy­darab, melyből október hóban elintéztek 2333 darabot s így október végén a hátralék 1481 ügydarab. Az irodában szeptember végén hátralék volt 721, október­ben leirás végett kiadatott 2333, összesen 3054 ügy­darab, melyből október hóban leirtak és expediáltak 2291 ügydarabot s így október végén a hátralék 763. Előterjesztetett a nagy-kanizsai és zala­egerszegi árvaszékek kimutatásai, melyek tudomásul vétettek. Tekintve azonban, hogy a zala­egerszegi árvatárnál oly nagy mennyiségű kamathátralék van, mely az összes árvatári kölcsön mintegy másfél évi kamatjának felel meg, a közigazgatási bizottság elrendelte annak kimu­tatását, hogy kik és mely időtől fogva vannak kamat­hátralékban, valamint elrendelte a nagy mérvben fel­szaporodott kamathátralékok szigorú behajtását. Kir. tanfelügyelő havi jelentésében előadta, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a perlaki Filanda épületénél teljesített munkálatok első kereseti összege címén 12.000 frtot tett folyóvá s a még szükséges épít­kezési munkálatok szakszerű megállapítását is elrendelte. Ugyancsak a miniszter Tárnok községének iskolai épít­kezésekre kapott államsegélye után megjáró 3­ n-os évi járulékainak 1885. év végéig esedékes összege lefizeté­sére az 1890. év augusztus haváig kért halasztást meg­engedte. Tapolcza város közönsége ugyanily címen esedékes hátralékát már lefizette, végül pedig Magyar-Szerdahely község hasonló kötelességének teljesítésére kieszközlendő halasztás céljából a minisztériumhoz fel­terjesztendő kérvényét jelenti be. — A tapolczai járás főszolgabírója a nemes-vitai szr. kántor által fentartott zugiskolát bezárta. — Sárhida község elöljárósága az iskola új helyiségének felépítésére szükséges összeget az erdő vágásból állítván beszerezhetni, ezen jövedelem­nek a jelzett célra való felhasználása ügyében a járási fő­szolgabírót megkereste. — A vármegye területén fenn­álló óvodák viszonyairól s a 300 frtnyi törvényes mini­mumot el nem érő tanítói, illetve kántortanítói állomá­sokról szóló kimutatások a minisztériumhoz felterjesz­tettek. — Böde községet felhívta, hogy az arra nem képesített egyénnel ideiglenesen betöltött tanítói állomás rendszeresítése ügyében a kellő intézkedéseket megtegye s a pályázatot kiírja. — A szent-liszlói községi iskolá­nál megüresedett tanítói állomás betöltése ügyében a közigazgatási bizottság végzéséhez képest a kellő intéz­kedés megtétetett, a megválasztott tanító lemondása folytán azonban újabb választásra iratik ki pályázat.­­ Ezen időszakban engedélyezett szabadságidejének lejár­tával meglátogatta az alsó-kraljeveczi, turnischai, doma­sineczi, dekánoveczi, gardinoveczi r. k. iskolákat. A turnischai állomásra a pályázat kiíratván — a domasi­neczi és dekánoveczi iskoláknál a tankötelesek nagy száma folytán második tanítói állomás lesz szervezendő, az alsó kraljezeczi második tanterem pedig alkalmasabb helyiségben elhelyezendő. Az érdekelt iskolák egyéb személyi és dologi viszonyaira vonatkozó eljárásokat az iskolaszéki elnökökkel és elöljárókkal megbeszélte.­­ Az alsó­lendvai járás főszolgabírója a baksai községi iskola átalakításáról azon hozzáadással értesítette őt, hogy az iskola újból építése tényleg tervben van s re­mélhető, hogy a körjegyzői lakással együttesen fog fel­építtetni. — A kemendi elöljáróság 188"/,,,,. tanévre egy iskolának szolgáló helyiség kibérlését jelenté azon ígé­rettel, hogy az újból építést 1890. év tavaszán okvet­lenül teljesíti.­­ Ugyanezen időszakban terjesztette fel a miniszterhez a csáktornyai községi iskolaszék kérve­vényét egy ugyanott felállítandó s ezen város viszonyai­nál fogva rendkívüli jelentőséggel birandó alsófokú kereskedelmi és alsó­fokú iparos tanonc iskola érdekében. Fischer Endre csáktornyai polgári iskolai, Csiszár József és Kis Jolán hodosáni állami elemi iskolai ta­nítók első ötödéves, Békés Ignác keszthelyi és Marko­vics János alsó­lendvai polgári iskolai tanítók második ötödéves korpótlék elnyerése ügyében a miniszterhez intézett kérvényeik pártolólag felterjesztetnek. A zala­egerszegi polgári fiú- és polgári leányiskola, a nagy-pálii, szilvágyi, zala-koppányi, szepetki, fityeházai és keszthelyi államilag segélyezett községi elemi, a hodosági és 11 -ik kegykerületi állami elemi iskolák 1889 9- ik évi költségvetései a miniszterhez pártutólag felterjesztetnek. A gellénházai iskolánál megüresedett tanítói állo­más betöltésére választási elnökül a járási főszolgabíró küldetik ki. Szlotta Alajos padári, Pásth­y György volt gellén­házai, Horváth Lajos almásii tanítók illetményeik hátraléka ügyében, Boda Gyula szent-péterúri tanító tandíj hátralékai ügyében beadott folyamodásaik a járási főszolgabíráknak azzal adatnak ki, hogy az érdekeltek meghallgatása után elsőfokúlag hozzanak határozatot és eljárásaik eredményéről tegyenek jelentést. Herédy Endre fityeházai tanítónak díjlevele egyes tételeinek túlságosan magas felbecsülése ügyében bea­dott panasza a járási főszolgabírónak azzal adatik ki, hogy az iskolaszék, elöljáróság és a folyamadó tanító meghallgatása után a tapasztaltakhoz képest elsőfokú határozatot hozzon, esetleg az iskolaszéket a törvény­nek megfelelő új díjlevél kiállítására hívja fel. Kir. tanfelügyelő előterjesztette Simon József jelenleg felső-rajki tanítónak a csányi elemi iskolánál bir­t fin­der után esedékes adója ügyében történt eddigi hatósági intézkedéseket s kéri a nevezett tanító által díjlevele túl magasan történt felszámítása, illetve meg­csonkítása iránt em­elt panaszok alapján a m­ég szüksé­gesnek mutatkozó intézkedések elrendelését. A járási főszolgabíró felhivatta, hogy az érdekelt községi elöl­járóság illetve községi iskolaszék és Simon József ta­nító meghívásával nevezett tanító csányi díjlevelének tételei ellen történhetett megcsonkítás és túlbecsülés ügyében tárgyalást tartson s az ennek eredményét feltüntető jegyzőkönyvet további intézkedés céljából terjes­sze be. Olvastatott a miniszternek Alsó-Hráscsán község iskolai csatlakozása ügyében érkezett rendelete. A köz­igazgatási bizottság a miniszterhez felterjesztést tesz oly célból, hogy a kir. tanfelügyelő felterjesztésének indokaihoz képest a közigazgatási bizottság végzésének érvényben hagyásávalj Alsó-Hrascsán község kérelmével elutasíttassék. A pénzügy igazgató tüzetes jelentést tett az egyes adókból a megye területére előírt mennyiségről a múlt évi hátralékokkal együtt, valamint az egyes adónemek­ből ez év tíz hónapjában történt fizetésekből s a fen­maradt hátralékokról, úgy a földadó nyilvántartás menetéről és állapotáról. A kimutatás egyes adatait la­punk jövő számában közlendjük. Felem­lztetett, hogy habár az ingatlanok árverés útján való eladásánál az árverési feltételekben benne­foglaltatik, miszerint az új vevő a vett ingatlan után az állami adót csak a vétel napjától tartozik fizetni, m­égis sokszor merül fel eset, hogy az új vevőn a vé­telt megelőző időről is követeltetik az adóhátralék. Ez ügyben a pénzügyigazgatóság megkerestetik, hogy a vármegye területén levő községi és körjegyzőket rende­letileg utasítsa, hogy az ingatlanok után járó egyenes adót, úgy pótlékot is az új vevőnél a vétel napjától számítsák, míg a megelőző időre szóló egyenes adó-és pótléhátrulékok a régi tulajdonos tartozását képezik. Koller István választott közigazgatási bizottsági tag az ülés végén bizottsági tagsági állásáról való le­mondását bejelentette. Utielmenyek naplómból. .. Jamrmh-Singenbeck-féle gyűjtő expeditióból Afri­kának a Transonal és a Zambesi körül elterülő részeiből. Dr. Donászy Ferencz-től. (Vége) Se­na, a Zambesi delta torkolatánál,­ Se­na a Zambesi delta torkolatától kissé délre rész­ben egy magaslat tetején, részben a völgyben fekvő, mintegy 900 gunyhóból álló, 3500 lakossal biró helység, melynek uralkodója a hiú Qu­tlamhabua, a lassú gam­bák királya. Van missió telepe is, egy angol, két skót, a három dán s egy franczia missionáriussal. A missió feje franczia Gilbert atya, egy kimondhatatlan kedves, melegszívű ember, ki pap a szó legszorosabb és legszen­tebb értelmében. A város — tiszteljük meg e cimm­el, gúnyhói vessző-fonásból állanak, mely kör alakban a földbe vert karók közé lesz fonva s a tetőn a vesszők végei kupola alakban összekötve. Ezután az egész kí­vül-belül vastagan be lesz kenve a Zambesi iszapjával, melyhez még egy kevés gummi fanedvet is vegyítenek, így e vakolat oly szilárd és összetartó lesz, mintha bá­doggal lenne a gúny­hó beborítva. A gúnyhók bútorzata a legegyszerűbb. Néhány tál, fából készü­lt mozsár s egy földbe vert gerendákból készült ágy hajnah és syrax félével fedve, néhány gyékény, ivókupa, a falakon fegy­verek. Egyes gazdagabb családok és a miniszterek lakói, valamint a királyi palota két, három, sőt hét, nyolc egymáshoz ragasztott gunyhóból állott, mi elég furcsa kinézést külcsönzött az épület­tömbnek, másoknak vir­randó formán egy kisebb gömbülyű gúnyhó volt a na­gyobb elé ragasztva. Ablaknak Ik­re sem volt. A bejárót egy olyan alacsony nyílás képezte, melyen majdnem csúszva kellett a lakás belsejébe jutni, csak a királyi palota képezett kivételt. Gilbert atya a lehető legszívesebben fogadott, örült a lelke, ha európait láthatott, ki meglehetős ritka ven­dég a vidéken. Jöttünket tudta előre, miután külde­ményeink érkeztek, már ezelőtt más­fél hóval hírlapok, levelek s néhány egyéb apróság. A missiónak formája kissé hasonlított egy európai modern lakházhoz, miután — Vigyázz! sikolt vékonyka hangon egy raj­zocska. Hátha egy apának vagyunk a gyermekei Zűrzavaros? kiáltások keletkeznek : — Ne hagyjuk magunkat! Ti, szemtelenek! Hát illik hozzátok ilyen neve­letlenség? Hozzátok, a­kik jambusokban beszéltek? Az egyik szinmű elkezdett spicselni nagy pat­ki ezúttal egy jóizű­ humoros történettel mutatja be ma­gát — s legeslegvégü­l a szerkesztő Mikszáth: „Jus gradii" című pompás történetével. Természetesen úgy illett, hogy a szerkesztő maradjon utolsónak. Könnyű neki, úgyis tudják róla, hogy nem utolsó. De elég ennyi az „ismertetésből". Most hadd be­széljen a szerkesztő s hadd lássuk, mit írt a könyve elé előszónak: Egy pár Teleky-tragédia hevert az asztalomon az Almanachba szánt rajzok és novellák mellett. Egy este, ki hitte volna, beszélgetni kezdtek a kéziratok egymás közt, vagy hogy csak álmodtam én azt. - Hol vagyunk ? — szólalt meg egy sárga b­éka. — A bírónál — felelte egy másik tragédia. — Uj biró, rosz biró. De hogy jutott be ez az ember az Akadémiába? A kéziratok elkezdtek kacagni. S olyan bántó ízet­len az, mikor a komor, méltóságteljes tragédiák rö­högnek.­­ Ho­gyan jutott be ? ha, ha, ha! Nehéz beteg volt, azt hitték az akadémikusok: „No, ez ugyan nem fog már többet írni", tehát beválasztották Sértődve szegtem-mozogtam ágyamban, midőn köz­bevág szerény hangon egy novella: — Jó estét színdarab urak, jó estét! — Servus fráter! — szólt oda fumigative egy zöld vászonkötetű­ Teleky-darab. — Mit kerestek itt, jámbor teremtmények ? — Mi az idei Almanach novellái vagyunk. — Ugy? — dünnyögte gőgösen az előbbi — Almanach ! — Papírkosár az, vagy könyv ? Ami különben egyre megy. — Ne olyan hetykén, színdarab urak! Mi mind a legjobb családokból származunk, köztünk van Jókai is. — Kár dicsekedhetek Jókaival, amire, mert Jókai úgy van éppenséggel, mint az én első felvonásomban szereplő király, kinek azt jósolta az egyik bölcs: „Rossz sor vár reád, oh király, minden rokonod szemed láttára pusztul el". Mire a király dühbe jött, leüttette a bölcs fejét mondván: „Egy okosabb bölcset kérek". Az oko­sabb bölcs ugyanazt jövendölte, de okosabb formában : „Szerencse vár reád, oh k­irály, minden rokonod túléled". Ez már bezzeg tetszett a királynak, de mi azért még sem tudjuk, azért élte-e túl a rokonait, mert ő volt nagyon erős, vagy azok voltak nagyon gyengék. — Kuth­y, Jósika rég a feledésbe merültek s ő negyven év óta uralkodik a sziveken. - Elég egészségtelen állapot. Nálatok azt is mond­hatná Jókai : „Az idén semmit sem írok, az idén tehát nem lesznek uj könyvek." - Eddig valóban így volt, de most új aera jön. Eddig egy fenyő magaslott ki, de most többen vannak. Kisebb fák, de egész erdő. — Mi az mind Jókaihoz képest! — Együttvéve mégis legalább egy másik Jókai. Az üreget nem bírtuk legyőzni, hát felosztottuk. — Tóth Bélában megvan szingazdag ragyogó nyelve, Beniczkynében leleményes meseszüvése, Máraiban vidám­sága, Peteleiben gyü­ngédsége, Bársonyban leíró ereje. Rikácsoló, epés hangon förmedt most fel egy barna kötésű tragédia, mely e jeligét viseli homlokán : „Győzni és meghalni". (A­mi a Teleky-pályaműveken gyakran éppen ilyen sorrendben esik meg.) — Ugyan ugyan, hogy nem restelsz fecsegni, csacsogni, mint valami szalon-vígjáték s pláne ilyen alacsony lényekkel. Nagy csapkodás, suhogás támadt erre; vagy egy ablak van kinyitva valahol és a széláramlat paj­koskodik a kéziratokkal, vagy pedig összeverekedtek. Piff, paff! — hangzik élénken. Rugd meg ! rugd meg! hos­szal. Mi előkelő personák vagyunk, ránk pálya­díjai­kat tűznek ki. Mi velünk, születésünktől kezdve ha­lálunkig érdeklődéssel foglalkoznak, a sajtó megírja minden életmozdulatunkat; a közönség riadó tapssal üdvözöl, ha győztünk s ha elesünk, még ez a bukás is sokkal fényesebb, mint a ti diadalaitok; száz fütty hangzik, vérfagyasztó hidegség ü­l az arcokon s másnap hasábokon írják meg a lapok a temetésünket, de ti születtek és meghaltok anélkül, hogy éltetek volna. Létezésteket egyetlen szó jelzi a sajtóban, a­mit az „Irodalom rovat" vezetője kedvetlenül oda firkant, hogy „megjelent". A novellák és rajzok szerényen meglapultak e beszédre, mintha mondanák: „a­mi igaz, igaz". Már-már maguk is­ belenyugodtak volna alárendelt szerepükbe, ha véletlenül meg nem szólal egy kopott táblájú tragédia ezzel a jeligével: „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik". Csitt gyerekek. Ne bolondozzatok. Legyen közöttünk béke és egyetértés. Tény, hogy testvérek va­gyunk, mi a kedvencek, ti pedig a hamupipőkék. De ez csak a kor léha divatja. A mi előkelőbb rangunk a sajtó indoléntiáján, igazságtalanságán alapszik, mely míg udvarol az egyik irodalmi ágnak, közömbösen veszi a másikat. A sajtó emberei ekképen szólanak : „Sokat írunk a darabról, mert a közönséget érdekli". A közön­ség így szól: „Érdekes darab lehet, m­ert a sajtó sokat

Next