Zalamegye, 1890. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-23 / 8. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. február 23. 8. szám­. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. i A vasárnapi munkaszünet. nak Aki társadalmi viszonyaink jelen állapotai­figyelmes szemlélője s kinek keblében a val­lásosságnak csak egy szikrája is ég még , annak szomorúan kell tapasztalnia napjainkban lépten­nyomon a vallástalanságot. Annyira jutottunk már, hogy e veszedelmes kór, mint a fertőző betegség bacillusai, behatol mindenhova : a gazdagok palotájába, az iparos műhelyébe, a fördmives viskójába. A pelyhedző állá­sra és dicsőségnek tartja a vallásos dolgokról gúnyosan, sőt megvetőleg szólani. Sőt az iparos és földmives osztálynál is,­­ melyet ez ideig e veszedelmes kór érintetlenül hagyott, mivel a vallásosság védpajzsával erősen fel volt vértezve, ma már akárhányat találunk, akik a vallásos dolgokból gúnyt űznek. És ez a legveszedelmesebb epidemia, mely ha tovább-tovább lopódzik, a társadalmi rend teljes felforgatásától kell tartanunk. Beszéljenek ugyanis bármit a felvilágosult szellemű tudósok, egyet nem szabad soha sem felednünk, nem szabad számításon kívü­l hagy­nunk, hogy a vallás az ember egyedüli vigasza az élet viszontagságai között; ez nyújt erőt meg­küzdeni az élet ezer és ezer bajaival Aki a val­lástól akarná megfosztani az emberiséget, annyit tenne, mint ha a nap sugaraitól akarná meg­fosztani földünket. Valamint ugyanis a nap éltető melege nélkül földünkön tenyész­ élet nem létez­ő »­­hetik , ug­y viszont vallás nélkül ig­azi társadalmi rend, való boldogság az emberek között nem is képzelhető. E betegségen pedig legelső sorban a vasár­napi munkaszünet behozatalával segíthetünk. És azért melegen üdvözöljük Baross Gábor kereskedelemügyi minisztert azon alkalomból, hogy törvényjavaslatot készített legközelebb a vasárnapokon az ipari munkáknak szünetelése tárgyában, mert ezen javaslatnak törvén­nyé válása esetében a vasárnapi munkaszünet iránt megindult mozgalom sikeres megoldása remélhető. Nemcsak a munkásnak, hanem egyúttal a munkaadónak is érdekében áll ezen intézkedés. Lehetetlen ugyanis, hogy a munkás, aki foly­tonosan, minden megszakítás nélkül, nap, nap után nehéz munkában van, a­nélkül, hogy pihenő naphoz jutna, kedvvel dolgozzék s e mellett csakhamar beáll a végkimerülés s a tár­sadalom egy-egy oly taggal szaporodik, mely­nek ellátásáról magának a társadalomnak kell gondoskodnia. Ellenben ha a munkás tudja, hogy hat napi fárasztó munka után nagyobb kedvvel s igy több egy nap pihenhet, sikerrel dolgozik s a pihenés által erői megujulván, fárasztó legyen munkája, tovább képes bármily kibirni s igy munkaereje jóval tovább tart és sokkal később szorul a társadalom segítségére. Ipar, kereskedelem e munkaszünettel mit sem fog veszíteni. Elő példa reá Anglia. Hol van a világon kifejlődöttebb ipar és kereskede­lem, hol vannak virágzóbb vállalatok, hol van nagyobb gazdagság, mint Angolországban s jól tudjuk azt, hogy ép ezen virágzó országban hivatalok ugy mint gyárak, valamint műhelyek vasárnaponként szünetelnek. Belátja ugyanis a számító angol, hogy ezen munkaszünet nemcsak hogy kárára nincs, de sőt hasznára válik. E vasárnapi munkaszünetet úgy tekinthet­jük egyúttal, mint egy hatalmas lépést arra, hogy a vallásosság új gyökeret ver népünkben. Lehetetlen ugyanis feltennünk, hogy kinek egész napja szabad, ne tudjon ezen szabad idő­ből csak egy keveset is szakítani arra, hogy fel ne keresse Isten házát, hol hálát adva Alko­tójának, bekövetkező munkájára annak segélyét ki ne kérje. Követni fogjuk e tekintetben mi is Angliát. Vagy nem-e részben a vasárnapi munka­szünet­nek tulajdoníthatjuk a mély vallásosságot, mely az angol népet annyira jellemzi! ? Baross miniszter fáradhatlan tevékenységé­nek sikerét sok tekintetben szerencsések vagyunk tapasztalhatni. A vasárnapi munka­szünet beho­zatalával érdemeit eg­gyel gazdagítja s ez irá­nyú munkálkodásának üdvös és óhajtott ered­ményét mind közgazdasági tekintetben, mind vallásos szempontból mihamarább örömmel fog­juk észlelhetni. A „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE. Jegyzőkönyve a „Zalamegyei gazdasági egyesület" Zala-Egerszegen. 1890-ik évi február hó 9 én tartott rendes közgyűlésének. J­e­l­e­n­le­v­ő­k : Háczky Kálmán, ü­gyv. elnök, Skublics István, Farkas­­ József, Thassy Mihály, Gráner Béla, Koller István, Isoó Alajos, Csillagh Gyula, Boschán Gyula, Skublics­­ Jenő, Csertán Károly, Bogyay János, bró Pátheáni Géza, Szabó Samu, Csesznák Sándor, Svastits Benő, Szily Dezső, Strausz Sándor, Csutor János, Orosz Pál egyesületi tagok, ez utóbbi ugy is mint titkár. Elnök úr üdvözli a megjelent tagtárs urakat és az ülést megnyitja; ezen a következő tárgyak intéz­tettek el. 1/13. Felolvastatott a nmltsgy földi­­ivelés­ügyi minisz­ter úr leirata, a gazdasági egyesület 1889 ik évi decem­ber hó 15 én tartott közgyűléséből 105. 113. 10. sz. alatt felterjesztett kérelmére. A nmlts. miniszter úr a felterjesztésben kérelme­zett módosítást a m. kir. honvédség által eszközlendő pótlóavatásoknál, leiratban kifejtett indokai alapján nem engedélyezi. Sajnálattal tudomásul vétetik. 2/12. A nmltsg. földm­ivelésügyi miniszt­­­er leirata, mely szerint, tájékozást óhajtván bírni az országban működő gazdasági egyesületek tevékenysége és álla­potáról, a csatolt kérdő­ív és minta szerint, — a Zala­megyei gazdasági egyesület tagjai, vagyona, ennek kezelése, az egyesület működése, költségterve szóval összes szervezetéről t. évi február hó 15 ig tüzetes jelentést kér felküldeni. A közgyűlés az egyesület tisztikarát bizza meg, a kivánt kimutatások elkészítésével. 3­16. Az 1889-ik évi számadások­­ megvizsgálására 113 1889. sz. alatt hozott közgyűlési végzéssel kiküldött bizottság 1890. évi január hó 21-én tartott ülésének jegyzőkönyve. Jelenlevők: Háczky Kálmán elnök , Csertán Károly, Skublics­­ Jenő, Kőnigmayer János kiküldött számvizsgálók. Csutor János egyesületi pénztárnok, Orosz Pál­­ egy. titkár. Elnök úr az ülést megnyitja, a bizottság „Zalamegye" tárcája. Hangverseny Zala-Szent-Gróthon. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — Csillagászat volt az, amihez legkevesebbet értettem és mégis elhatároztam, hogy ezentúl figyelemmel kisé­rem a csillagok járását, sőt m­ég egy csillagászati könyvet át is tanulmányoztam, hogy legalább, ha előjön a tár­saságban e tárgyról a szó, magam­fajta emberek előtt meg legyen­ a kellő respectusom. Vígan futott volna városunk első frakkerosának üveges bazárja a padló sima mihályfai után, ha a kocsi elé fogott két fekete, a „kávé", meg a „dinnye" a futás­­ dolgában úgy nem álltak volna, mint én a csillagászattal. A hosszú uton Béla barátom az estély­re vonatkozó vérmes reményeinek adott kifejezést, elmondván, hogy neki nagy szerencséje van a hölgyek körül; még baka korából szállt ez reá, a­hol Virginiáért adott egy-egy puszit imádóinak. Sándor, mert hárman ültünk a határ­ban, nagyot bólintott fejével, mintha tanúskodnék Béla mellett, pedig dehogy, ő előre aludt, önkénytelen kacin­tásra tartva kezét álmában is és nagyokat nyelve a gyöngyöző pezsgőből, azt susogta: „azért a kis rongyosért". Négy óra volt, mire beértünk. Meleg szoba s a főrendező ölelő karjai vártak reánk. Letelepedtünk s pár órácskát elkávézgattunk az „illatos aranyodival". Igy öreg este lett, mire frakkba bújva, a nagy vendéglő felé tartottunk. A csillagos ég láttára megszállt a csillagász vágy, gyönyörködtem a csillagok ragyogásában, mi annál könnyebben ment, mert a sima padlóra alkotott báli cipő késztetett a kényes járásra íme három csillag fut le az égről! Különös, csillag­hullás télen, ez ritka dolog s tépelődvén feljutottunk a fényárban úszó hangverseny megfejtésén, terembe. Gyönyörűség volt nézni a rendezők karján felvo­nult szép hölgyeket, rég nem láttam ennyi szépet egy csomóban. Ismét jönnek! Ugyan Dezső, te helybeli vagy, ki az a kis rózsa­szín ruhás hölgy azzal az édes mosolygós iei-piei szájjal, ki azzal a két bordeaux ruhás szép asszon­­nyal felénk tart? Dezső fülig pirul, köszörüli torkát, igazit gallérján. Vagy úgy ? Hogy jöhet egy férfi ember zavarba? Íme mellet­tünk áll, kezet nyújtva a kis fehér ruhás barátnőmnek, kivel én beszélgettem. Dezső üdvözli, lesütve szemeit, mint egy először bálozó kis­leány, ki először hallja egy­száz bált áttáncolt agglegény­től : kegyed az első szerelmem ! Dezső zavara kínos helyzetbe hozott, már ön ma­gam akartam magamat bemutatni, midőn barátnőm kar­jára csípve Ellát, bemutat. Nézd, el­jött ez a rossz Ernő, kiről a múltkor beszéltem, hogy nem lesz itt, hadi­lábon áll Szent­ Grótthal, mert ők sem vettek részt a részvényes báljukon. Csengő hangon adja tudtul az emelvényre felállt rendező, hogy Botfy Mariska k. a. betegség miatt gá­tolva lévén, a játékát Glazer Gyula úr veszi át, nem különben a sorozat egy kedves számmal szaporodott: Krasznay Emma k. a. fogja énekelni Glazer úr kísére­tében a „Lili" keringőt. A programmhoz h­íven kezdetét vette a seny, mely előre is érdekesnek és élvezetesnek hangver ígérke­zett, sikerében felülmúlva azonban minden várakozást. Symphonia Danckjától, hegedűn játszották : Berényi­­ Jenő és Viasz József urak Glazer Gyula úr zongora kísérete mellett; a kitűnő technika és művészi készült­ség jól megérdemelt jutalma élénk tapsokban nyilvánult. Majd Zathureczky Margit k. a. lépett az emelvényre, ki úgy nézett ki hófehér ruhájában, mint a fakadó gyöngyvirág szál, melyet elsőben ér a reggeli harmat. A művészi kellemmel eljátszott „Magyar Ábránd" után a hálás hallgatók ujrázásra hivták a kedves műkedvelőt. Hosszúnak tetszett az 5 percnyi szünet. Mindenki kiváncsian­ várta a „Lili keringőt", melyet Krasznay Emma k. a. gyönyörű pacsirta hangjával oly érzéssel énekelt, hogy a szünni nem akaró évad­ok, újra az emelvényre hívták, honnan csak annak megujrázása után léphetett le, fogadva a jó barátok és rendezők gratulációit. „Vár és kunyhó" (B. Eötvös Józseftől) szavalta Holy Anna k. a. Bámultuk egy fiatal hölgy komolysá­gát, higgadt fellépését, ki átérezvén a költemény szép meséjét s kellemes műélvezetet nyújtva, lekötötte a hallgatóság figyelmét. Taps után egy kisebb költeményt szavalt hasonló szép sikerrel. „Szerelmes Kántor" dalait Berényi Jenő úr ját­szotta hegedűn Zathureczky Margit kisasszony kitűnő kíséretével. Berényi művészetéről nem is írok. Ismerik őt nem csak megyénkben, de külföldön is, legszebb bizonyítékául szolgálnak az ő nevén melynek Német­ország főúri köreiből a jótékony célra beküldött szép összegre rugó felülfizetések. A „Lili" keringőjéből előnyösen ismert kis énekes­nőt Krasznay Emma kisasszonyt taps­vihar fogadta második fellépésekor; még most is fülembe cseng az a kedves népdal : „Olyan az én természetem­, az édes csó­kot szeretem", melyet oly fülbe mászóan, annyi kecsesel és bájjal énekelt. Tető­pontját érte a lelkesedés, midőn a hangver­seny főrendezője, Berényi Jenő úr befejező daraboi cigány zene kísérettel eljátszotta saját szerzeményű „ábrándját" gyönyörű futásokkal. Az érzés, melyet a

Next