Zalamegye, 1890. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. julius 6 Közművelődési és A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnapj­ szám. 27. A harmad osztályú kereseti adó. A fővárosi napi­lapokban süríten olvasha­tók a keserű panaszok az ország különböző városainak adózó polgársága részéről a pénzügy­igazgatósági közegek által az 1890—92. évekre előirányzott harmad osztályú kereseti adó javas­latok ellen, melyek a megelőző évi adóhoz ké­pest óriási emelkedést tüntetnek fel, hogy Nem ritkák — mint olvassuk — az esetek, egyesek adója a javaslat szerint a meg­előző évihez képest 100- 200—300 f%-kal emel­kedik és ha egyes városokra e címen összesen előirányzott mennyiséget a megelőző évben ugyanezen címen fizetett adómennyiséggel össze­hasonlítjuk, a javaslat általában így is jelenté­keny emelkedést mutat fel.­járás Nem csudálkozhatunk rajta, hogy ezen el­országszerte kínos benyomást, méltó fel­háborodást szül. Nagyon természetesnek tekint­hetjük ezt, ha meggondoljuk, hogy ép azoknak, kik ezen harmad osztályú kereseti adót fizetik, helyzete általában véve a leglesujtóbb s még­is ezek fizetnek a legaránytalanabb mérvben ki­vetett adót. Egyes városok már a pénzügyminiszternél is potitionáltak ez ellenében, igy az esztergo­miak, akiknek, mint a Pesti Hirlap I. évi julius 3-iki száma közli, kérelmét a pénzügyminiszter a napokban intézte el és pedig oly kedvező módon, hogy az indokolatlan adóemelés miatt az egész városban keletkezett elkeseredés lecsil­lapodott. A miniszter ugyanis utasította a pénz­ügyigazgatóságot, hogy a jövedelmi adó tárgya­lásoknál a kincstári előadó a bizalmi férfiak előadásához tartsa magát és hogy a kivető bi­zottság határozatát semmi körülmények között se fellebbezze meg, még akkor sem, ha a javasla­tot a bizottság el nem fogadja is, ha csak kézzel fogható, hogy a bizottság a kincstár nem ér­dekét sértette meg. Az adójavaslat, mely mult hó­­ 28-ika óta megtekintés végett városunkban a városháza ö­t tanácstermében ki van téve, városunk polgársá­gának körében is nagy elkeseredést szült, minek tulajdonképeui oka abban keresendő, hogy míg a megelőző évben harmad osztályú kereseti adó címen városunk polgársága mintegy 15000 frtot fizetett, addig most a javaslat mintegy 9000 forint emelést irányoz elő, ami a múlt évihez képest 50—60ü­ o emelkedésnek felelne meg. Azt his­szük, hogy bárki, aki városunk nyomott anyagi viszonyait, pangó iparát és kereskedését szemügyre veszi és elfogulatlanul bírálja, be fogja látni, hogy e javaslat szerint az adó kivetése annyi volna, mint igen sok polgártársunknak kezébe nyomni a koldusbotot. Ne feledjük el ugyanis, hogy a mi váro­sunk emelkedik adósság­csinálásban, mely az adózók vállaira súlyosodik, emelkedik városunk a házbérek felcsigázásában, emelkedik piacunk fokról fokra a napról napra elviselhetlenebbé váló drágaságban, melyek ép ezen harmad osz­tályú kereseti adó alá eső adózó polgártársain­kat érintik legsúlyosabban és anélkül, hogy akár az ipar, akár a kereskedés terén csak némi lendületet is tapasztalnánk. Elismeréssel kell felemlítenünk, hogy a város polgármestere egyesek megkeresésére saját hatás­körében e felcsigázott adójavaslattal szemben a szükséges lépéseket szeretett országgyűlési képvi­selőnk Radocza János szíves közvetítése folytán megtette s mint értesültünk, a tett lépéseknek óhajtott sikere remélhető. Magában véve ez azonban felfogásunk sze­rint nem elegendő. Szükséges, hogy a kivető bizottság terhes, de kiváló horderejű feladatát nagy körültekin­téssel, szigorú igazságossággal és egészen rész­rehajlatlanul teljesítse. Nincs okunk legkevésbbé sem kételkedni a tekintetben, hogy a bizottság minden egyes tagja át van hatva feladatának nagyságától s hogy mégis feléjök irányúl tekintetünk, tes­szü­k ezt , mert bízva igazságosságukban, egy pilla­natra sem mondhatunk le a reményről, hogy a kincstár s a polgárság érdekeit össze tudják egyeztetni s és ez okból nem engedhetik meg, hogy egyesek igazságtalanul, vagyoni viszo­nyaikat, keresetüket túlhaladó adókkal sújtas­sanak. Nem kérünk kegyelmet, nem kérünk el­­ nézést, hanem csak igazságot, igazságot kérünk felzaklatott kedélyek lecsillapítására, meg­nyugtatására ! Hozzanak be inkább új adónemet, szíve­sebben elviseljük azt, mint hogy minden három évben a kivetések alkalmával a polgárság felett lógjon hetekig a damoklesi kard azzal, hogy anélkül, hogy üzleti viszonyai legkevesbbé is javulnának, három évenként adóját ok nélkül folyton emeljék s ezzel munkakedvét teljesen elérjék ! Városi közegészségügy: A városi közegészségügyi bizottság f. hó 3-án Kovács Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Elnöklő polgármester jelenti, hogy a város tanácsa, tekintettel a beállott melegebb időjárásra s tekintettel arra, hogy Spanyolországból kolera hírek érkeznek, a közegészség- és köztisztaság, valamint a nélkülözhetlen fertőtlenítés teljesítésére a város rendőrkapitányának a kellő utasításokat kiadta. Előterjesztő továbbá dr. Graner Adolf városi orvos jelentését a város közegészségügyére vonatkozólag. A jelentés helyesléssel tudomásul vétetett s a polgármester felkéretett, hogy utasítsa a városi állatorvost, hogy az is havonként kétszer t. i. a hó 1-én és 15-én az állategészségügyről a tanácsnak tegyen jelentést. Mivel a város tanácsa a közegészség- és köztisz­taságra egyedül fel nem ügyelhet, a régibe szokás sze­rint f­elkéretnek a közegészségügyi bizottsági tagok, hogy a város tanácsának segédkezet nyújtva, egyes utcákra felügyeljenek. A bizottság következőkép osztatik be kerületenként: 1. Fehérkép- és telek-utcában felügyelők Háczky Kálmán, Horváth Béla, Rigó Ferenc. II. Kis-és nagy temető-utcában felügyelők dr. Czinder István, Szedmák Zsigmond, Baján József. III. Újváros-utcában a gyepmester lakkal együtt felügyelők Kovács Károly polgármester, ifj. Nagy János, Riedelmayer János, Deutsch Ferenc. IV. Uri-utca, Fazekas-tér, iskola utca, zöld-utca, és szállásház körüi felügyelők Kaszter Sándor, Hajik István, Páslek József, Pirity Lajos. „Zalamegye­ 4 tárcája. A rejtélyes virágcsokor. Irta: Némethné Andaházy Irén. Amerikai hintaszékében hátradőlve s a kandalló kellemes melegénél ábrándozva ül azon ifjú nők egyike, a kiknek minden mozdulata, tartása, fejhordozása s egész lénye elárulja gyermekét amaz elfinomult, illattól áthatott köröknek, melyeket közönségesen „nagy világ"­nak szoktak nevezni. Szép arcán kedves mosoly játszik, amint a ke­zében tartott bokréta szemlélésében van elmerülve s az egyes virágoknak magyarázatát egyenként kibön­gészi az előtte álló asztalkán kitárt virágnyelvtanból.­­— Ez a kedves tudomány tölti be a jelen pillanatban egész lelkét! Észre sem veszi, hogy édes anyja özv. báró Berkyné épen belépett s tovább is folytatja a megkezdett olvasást. Az éltes asszonyság meg-megrázza hófehér fürtös fejét s lassan közelít leányához, szelíden megszólítva őt: — „Blanca! hát te nem is készülsz a holnapi álarcos bálba? — Azt gondoltam, jelmezed felpróbá­lásánál foglak találni ?" — „Az anyácskám!" kiált fel a lányka széké­ből fölugorva. — „Kisebb gondom is nagyobb annál! •— Nézze, mily kellemes munkában vagyok. — Titokteljes seladonom ismét hódolatát rakta le lábaimhoz. Ez már az ötödik bokréta, melyet ablakom külső párkányzatán találok azon első óta, melyről említést tettem. — „A pósta elég mysticus édes leányom s én csodálom, hogy nem átallod küldeményeit elfogadni ! Hogyan juthat a bokréta az első emelet ablakpárkányára? Az megfoghatatlan! Postillon d'amour­ od jó tornásza lehet. — Kire gyanakszol különben?" — kérdé a báróné. — „Nem tudhatom — anyácskám! — Képzeletem valódi Antoniust fest lelki szemeim elé, — óh! sokszor azt hiszem, hogy ismeretlenül is már viszont szeretem !" — mond Blanca átszellemülten. — „Ej! — hisz akkor tudnod kellene, hogy ő szeret!" — „Azt a virágok tolmácsolják nekem mindennap!" — „Ehhez sok képzelődés igényeltetik édes Blancám !" — „Semmi egyéb, mint egy kis ismerete a virág­nyelvnek — anyácskám! Hallgasson ide! Beavatom titkunkba, hogy meg­győ­ződtessem. — Nézze, itt a bokréta közepén ez díszes tulipán! Virágnyelven ez azt jelenti, hogy: „val­a­lomás." — Most figyeljen hát, mi következik. — Egy rózsabimbó leveleivel és tüskéivel; ez világosan meg­mondja: — „félek, de remélek." —Itt egy amygdalus virág s mellette heliotrop, annyi mint: „ellenállhatlanúl elbájolsz." — Aztán — leander: — „szemeim szünte­len csak téged keresnek s ha megpillantottalak — bol­dog vagyok." — Ez az örökzöld, a­milyen egyszerű, olyan sokat mond­ „tied vagyok hűségem örökkévaló­ságával." Most néhány fűszál következik, mely feleletért esd s a hervadt levelek: „gyógyithatlan bú"-ról beszél­nek. Ez a gyászos cipruság „halált" jelent s bevallom, igen nyugtalanít! A csokor másik oldalán hóvirág „kegyes pillantás" után eped s a myrthus, melylyel körül van szegélyezve, általán véve „forró szerelmet" vall. — Még aláírása is van ennek a virágbetűkkel fogalmazott levélnek; — látja anyácskám, itt legalul ez az egyetlen orchydoea." — „Hm!" mond a báróné könnyű vállvonogatás­sal. — „Ez mind igen szép; de ebből csak nem ma­gyarázhatod ki Adonisod becses nevét." — „Oh! anyácskám — ez járatlanságának a bizo­nyítéka, — bocsánat őszinteségemért" —­ mond Blanca ki sem jőve a sodrából. „Az ön fiatalságában nem fek­tettek erre súlyt. A mai kor és a tanügy szellemi elő­haladása az, hogy a botanicát most már úgy teszik a fiatal hölgyeknek érdekessé, hogy virágnyelvtannal egy­bekötve adják elő. Én egy intézetben barátnőmtől tanul­tam meg a privátórák alatt! S lám! most milyen jó hasznát vehetem az életben!" — „Valóban" sóhajt a báróné mosolyogva. „De hát magyarázd ki ezen szükséges tudomány alapján ismeretlen imádód nevét. Kíváncsi vagyok rá." — „De hisz ezt nem is akarnám édes anyácskám! Imádóm álnevet választott s ez egy orchys — mindig egy orchys! Virág nyelvi jelentése annyi, mint: „titok­zatosság" — s ezzel punctum! Érdekesebb ez az incog­nito, mint a száraz valóság!" magyarázó Blanca.­­— „No jól van hát" — mond Berkyné nyugod­tan. „Engem ez az ártatlan gyermekjáték nem aggaszt." — a holnapi bál más irányt fog adni gondolatainak, — gondolja magában az anya. — „Voltaképen egy igen fontos és komoly ügyben kerestelek fel édes gyermekem" — szólt ismét a báróné. „Egy kedves közlésem van számodra! — amerikai cou­sinod, az én boldogult jó nővérem egyetlen fia a fővá­rosba érkezik s onnét, hihetőleg már a napokban fogja tiszteletét tenni nálunk. Kis kora óta nem láttam s igen kíváncsi vagyok, milyenné fejlődött?! — „Fi donc!" — mond Blanca megvetőleg föl­húzott ajakkal. „Ha akarja, előre kielégíthetem ebbeli kíváncsiságát. Igen élénken tudok képzelni egy efféle farmer ivadékot, ki apjától örökölte ügyetlen modorát, vad indiánusok s amerikai vadászok között tanulta az illemet s korbác­csal a kezében néger rabszolgák tár­saságában terjeszti a civilizátiót és — szép ízlést." — „Nem illik édes leányom nyelvedet ily zabolát­lanúl neki ereszteni s főleg rossz hatással van, ha mű­veltségre igényt tartó nő teszi. Unoka­testvéred felől eddig mindig csak a legjobb híreket hallottuk" mond a báróné kissé sértődve. Mai szám­u­khoz negyed­iv melléklet van csatolva.

Next