Zalamegye, 1891. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1891-02-01 / 5. szám

X. évfolyam Zala-Egerszeg, 1891. február 1. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr. Bélyesrdii 30 kr. " ° ' Nyilttér pelitsoni 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető­ közlemények a szer­kesztőséghez ködendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat nem kü­ld­ü­nk vissza. A „Zalar­­egyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 5. szám. 0. évi <KX Vármegyénk s az 1890. évi népszámlálás. A népszámlálás vármegyénkben minden fennakadás nélkül, teljes rendben folyt le kitűzött időre. A számlálás befejezte után a köz­­ igazgatási felügyelő tisztviselők a kellő ellenőr­zést az egyes rovatok helyes betöltésére nézve megtették. A számlálás felülvizsgálata után a számláló­lapok lakófelek szerint összekötve, házankint egy házi gyüjtőlajstomba fektetve s úgy újból össze­kötve s községenként csomagolva a járási szolga­bírói hivatalokhoz küldettek be, ahol a járási kimutatások állíttattak egybe olykép, hogy a járásban levő minden község, puszta, major házai­nak, férfi és nő lakosainak száma kimutattatott. E járási kimutatások alapján állíttatott egybe az alispáni hivatalban a megyei kimuta­tás mely az egyes járások házainak, férfi és nő lakosainak számát tünteti fel. A nagy gondot, sok körültekintést és kiváló pontosságot igénylő mű megyénkre vonatkozólag elkészült s feldolgozás végett az országos statisz­tikai hivatalhoz fel­terjesztetett. Azon tudatban, hogy vármegyénk közön­ségét a most lezajlott népszámlálásnak várme­gyénkre vonatkozó adatai érdekelni fogják, azzokat alábbiakban csoportosítva közöljük. Az egyes járásokra vonatkozó adatok : I. A tapolczai járásban van 2 nagy község, 60 kis község, 16 puszta, 23.113 férfi, 23.339 nő , 46.452 lakos. II. A sümeghi járásban van 2 nagy község, 2­­ kis község, 12 puszta, 13 major, 13.100 férfi, 13.116 nő , 26.2 i­6 lakos. III. A szent-gróthi járásban van 28 kis község, 9 puszta, 16 major, 10.661 férfi, 10.644 nő 21.305 lakos. IV. A keszthelyi járásban van 2 nagy község 24 kis község, 2 puszta, 14 major, 13.424 férfi, 13.401 nő 26.825 lakos. V. A nagy-kanizsai járásban van egy nagy község, 38 kis község, 13 puszta, 14 major, 17.164 férfi, 17.168 nő , 34.332 lakos. VI. A pacsai járásban van egy nagy község 39 kis község, 27 puszta, 14 major, 13.660 férfi, 13.414 nő , 27.074 lakos.­­ II. A zala­egerszegi járásban van 68 kis köz­ség, 28 puszta, 5 major, 13.728 férfi, 14.504 nő , 28.232 lakos. VIII. A novai járásban van 57 kis község, 13 puszta, 14 major, 9.457 férfi, 9.303 nő 18.760 lakos. IX. Az alsó­lendvai járásban van 78 kis köz­ség, 22.550 férfi, 22.905 nő , 45.455 lakos. X. A letenyei járásban van 47 kis község, 25 puszta, 7 major, 12.534 férfi, 12.525 nő­­ 25.059 lakos. XI. A perlaki járásban van 4 nagy község, 33 kis község, 3 puszta, 1 major, 17.805 férfi, 19.105 nő , 36.910 lakos. XII. A csáktornyai járásban van 2 nagy köz­ség, 70 kis község, 3 puszta, 1 major, 18.877 férfi, 19.334 nő , 38.211 lakos. Zala­egerszeg rendezett­ tanácsú városban van 3.755 férfi, 4046 nő 7.801 lakos. Nagy Kanizsa rendezett tanácsú városban van 9.893 férfi, 10.537 nő 0.430 lakos. A járási adatokat ös­­­­­­"­vén. van "3*5 vár­megyésen, 2 rendezei: ;zn.iesu város, 14 azgy község, Sír kis község, 151 puszté, 33 rr.zor. 133.121 fólu­, 203.341 nő összesen: 403.002 Mos. Ha ezen eredményt az 1880. évi népszám­lálás végeredményével, mikor is megyénk lako­sainak száma 359.984 volt, egybeh­asonlítjuk, úgy vármegyénk lakossága i:7­37 ala,1 43.33.-cal szssoroso:: s­z:r­a­íls évi á­­lagos szaporodás 10­ 60%, am.ssi az stí a..agss szaporosss ru ± , u. A járások tiz évi szaporodásának elbirálá­sánál nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy az 1SsO. évi népszámlálás alkalmával vár­megyénknek 11 járása volt s mivel az új járás J t. 1. a szent gróthi, a sümeghi, keszthelyi, pacsai és zala-egerszegi járásokból keríttetett ki, ezen négy járás lakosainak 1880-ik évi létszámát — levonva belőle Z.-Egerszegnek lakosait, mivel a mostani népszámlálásnál külön van kimutatva — kell az 1 890. népszámlálásnak ezen négy régi és az új járás lakosainak létszámával egybe­vetni. Ezen egybevetésnek eredménye, hogy 1880-ban volt a sümeghi keszthelyi, pacsai és zala­egerszegi járásokban 11­5.605, jelenleg van ugyan­ezen járásokban és a szerbt-gróthiban 129.652 lakos, s így a tiz évi növekedés 14.047, (10 82%.) A többi járásokat illetőleg a tapolczaiban volt. 41.705, a növekvés 4 747 (12-2:)"­,), a nagy­a kanizsaiban volt. 32.153,növekedés 2.1­79 (ß-35 °$), novaiban volt 15 143, növekedés 3.617 (19 28­­ n), az alsó-lendvaiban volt 40 161, növe­kedés 5.2­­4 (1­1.65 %), a letenyeiben volt 22.213, növekedés 2.846 32.902, növekedés (11­ 36 %), a perlakiban volt £ 4.008 (10.86 »„,), a csáktor­nyaiban volt 34.799, növekedés 3.41­2 (8­93 "0). Az átlagos 10­6 S "/„ növekedést ily kép a nagy­kanizsai és csáktornyai járásokat kivéve, a többi mind felülmúlta. Legnagyobb a növekedés novai járásban (19*28 "'»), legcsekélyebb a nagy-a kanizsai járásban (6­35 "/u). Meglepő a növekedésben való eltérés megyénk két rendezett tanácsú városa között. Zala-Egerszegnek az 1880. évi népszámlálás adatai szerint volt 5905, jelenleg van 7.s01 lakosa s így tiz év alatt a lakosok száma 1.896-tal (24­3­0­­­%) növekedett, míg Nagy-Kanizsának 18^0-ban volt 18.398, jelenleg van 20.430 lakosa s így a tíz év alatt a növekedés 2 032 (9.94 %) vagyis átlag évenként míg Zala-Egerszegen a növekedés 2­43 ° n, addig Nagy-Kanizsán egészen egy százalákot sem tesz ki. Ha Zala-Egerszeg 1.896 növekedését Nagy-Kanizsa 2.032 növeke­désével egybevetjük, Nagy-Kanizsán az utolsó tíz év alatt csak 136-tal szaporodott többre a lakosok száma, mint Zala-Egerszegé. — Mai számunkhoz feliv melléklet van csatolva. „Zalamegye" tárcája. A didergő világ. — A „Zalm­egye" eredeti tárcája. — Pál fordulása napján végre még­is kisütött a rég látott nap; édes, áldott melege engeszteni kezdte a fagyot, a havat. Bizonyára nagyon sok szegény szívet is fölmelegített az az első meleg napsugár a tavasz reményével. Ez a tél rettenetes volt. A legjámborabb keresz­tényi türelmet is tűz . . . . azaz fagy próbára tette. Kegyet­len volt; tartós volt; a szegény embert elvitte majd­nem a kétségbeesés határáig. Szegény em­­ber­nek lenni sohasem mulatságos dolog, de ezen a télen szinte kétségbeejtő dolog volt. Sőt nem egy helyen csak haj­szál tartotta, hogy általános inség nem következett be; a zivatar (melyhez a Bora és Nemere csak kis miskák) betemette az utakat; lehetetlenné tette napok tartamára a közlekedést s akárhány várost úgy körülzárolt az em­be vesztő suvatag, hogy se ki, se be nem lehetett menni. Ilyen helyen azután hiába volt volna minden vagyon, kincs, gazdagság, élelem fogytán tönkre silá­nyult volna gazdag és szegény egyaránt. A szegény előbb, a gazdag valamivel később. Ez a tél próbára tette és pedig fagypróbára a szegényeket; próbára tette és pedig tűzpróbára a gaz­dagok szivét. Most alkalom volt megismerni azokat a jó lelkeket, kik az Ínségben siulődők felé nyújtják kezü­ket a vész pillanatában. Az a jó, hogy az angyalok szivét még a 20­­. fokos hideg ereje sem képes befagyasztani; az Ínsége­sek angyalai most is munkáltak, most is jártak szerte­szét enyhíteni a nyomort, fölengeszteni a jéggé fagyott , keserű kénycseppeket.­­ Sokan azt mondták, hogy nagyon helyén volt ez­­ a zivataros tél, igen pompásan történt, hogy a vaspálya­­ meleg források Engem is csak a női szív megható gondossága tanított meg, hogy védjem, ápoljam szegény éhség­aszalt madarakat. Elégszer láttam a k­it fái között fáradtan, éhségkínzottan tovább repülni e­gy-egy hollót, de azért sohasem jutott eszembe, hogy úristen ezeknek a szegény ördögöknek van e valami ennivalójok ? nem fognak e emberi irgalom, könyörület k­ijön étlenül elveszni? Előbb látnom kellett egy madárvédő angyal munkáját; azután kezdtem csak én is szegényekre gondolni. És talán sokan el sem hiszik, hogy milyen lélek­gyünyörködtető mulatság az, mikor az aféle lelketlen madarakat napi szegényeki­l oktat be. Tudják azok már pontosan, mikor jön az etetés ideje: egy pillana­tot sem mulasztanak, pedig Hele Péterrel, a svájci órással ugyancsak nincs semmiféle ismeretségük. Egyszer próbára akartam­ tenni az én hollóimat, hogy van e bennü­k egy kis városi p­illérozottság ? Kitet­tem egy tálba egész darab sült húst, sz­épen letakar­tam, mintegy azt mondva ezzel, hogy az nem az ő számukra van oda téve, azt nem szabad bántani! A tál köré elhintettem a nekik szánt élelmet, azután szobámba vonultam s az ablakon át lestem : mi történik a kitett sült hússal ? Az én hollóira ham­ar észrevették az el­edelt, károgva röpködték körül. A nekik szánt eledelt szépen felszede­gették, elköltötték. Azután körülállták a tálat és hol a tálat vizsgálgatták, hol meg ablakom felé tekintgettek. A ruhát föllebbetették, de a húshoz nem­ nyúltak. Mondja azután valaki, hogy a hollókat nem lehet nevelni, finomítani. Lehat­ minden állatot szeretettel, gyöngéd­ség­vel. Most hogy kissé megenyhült az idő, az én m­adar­káim­ is szertem­entek ; nem jönnek ablako­k alá élelmet várni; fölkeresték igazi otthonjukat, a szabad termé­szetet. Bizony bizony már egész világ belefáradt a két­hónapi didergésbe; ember, állat eped az ibolyafakasztó édes tavasz után.

Next