Zalamegye, 1891. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-01 / 5. szám
X. évfolyam Zala-Egerszeg, 1891. február 1. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyesrdii 30 kr. " ° ' Nyilttér pelitsoni 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez ködendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalaregyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 5. szám. 0. évi <KX Vármegyénk s az 1890. évi népszámlálás. A népszámlálás vármegyénkben minden fennakadás nélkül, teljes rendben folyt le kitűzött időre. A számlálás befejezte után a köz igazgatási felügyelő tisztviselők a kellő ellenőrzést az egyes rovatok helyes betöltésére nézve megtették. A számlálás felülvizsgálata után a számlálólapok lakófelek szerint összekötve, házankint egy házi gyüjtőlajstomba fektetve s úgy újból összekötve s községenként csomagolva a járási szolgabírói hivatalokhoz küldettek be, ahol a járási kimutatások állíttattak egybe olykép, hogy a járásban levő minden község, puszta, major házainak, férfi és nő lakosainak száma kimutattatott. E járási kimutatások alapján állíttatott egybe az alispáni hivatalban a megyei kimutatás mely az egyes járások házainak, férfi és nő lakosainak számát tünteti fel. A nagy gondot, sok körültekintést és kiváló pontosságot igénylő mű megyénkre vonatkozólag elkészült s feldolgozás végett az országos statisztikai hivatalhoz felterjesztetett. Azon tudatban, hogy vármegyénk közönségét a most lezajlott népszámlálásnak vármegyénkre vonatkozó adatai érdekelni fogják, azzokat alábbiakban csoportosítva közöljük. Az egyes járásokra vonatkozó adatok : I. A tapolczai járásban van 2 nagy község, 60 kis község, 16 puszta, 23.113 férfi, 23.339 nő , 46.452 lakos. II. A sümeghi járásban van 2 nagy község, 2 kis község, 12 puszta, 13 major, 13.100 férfi, 13.116 nő , 26.2 i6 lakos. III. A szent-gróthi járásban van 28 kis község, 9 puszta, 16 major, 10.661 férfi, 10.644 nő 21.305 lakos. IV. A keszthelyi járásban van 2 nagy község 24 kis község, 2 puszta, 14 major, 13.424 férfi, 13.401 nő 26.825 lakos. V. A nagy-kanizsai járásban van egy nagy község, 38 kis község, 13 puszta, 14 major, 17.164 férfi, 17.168 nő , 34.332 lakos. VI. A pacsai járásban van egy nagy község 39 kis község, 27 puszta, 14 major, 13.660 férfi, 13.414 nő , 27.074 lakos. II. A zalaegerszegi járásban van 68 kis község, 28 puszta, 5 major, 13.728 férfi, 14.504 nő , 28.232 lakos. VIII. A novai járásban van 57 kis község, 13 puszta, 14 major, 9.457 férfi, 9.303 nő 18.760 lakos. IX. Az alsólendvai járásban van 78 kis község, 22.550 férfi, 22.905 nő , 45.455 lakos. X. A letenyei járásban van 47 kis község, 25 puszta, 7 major, 12.534 férfi, 12.525 nő 25.059 lakos. XI. A perlaki járásban van 4 nagy község, 33 kis község, 3 puszta, 1 major, 17.805 férfi, 19.105 nő , 36.910 lakos. XII. A csáktornyai járásban van 2 nagy község, 70 kis község, 3 puszta, 1 major, 18.877 férfi, 19.334 nő , 38.211 lakos. Zalaegerszeg rendezett tanácsú városban van 3.755 férfi, 4046 nő 7.801 lakos. Nagy Kanizsa rendezett tanácsú városban van 9.893 férfi, 10.537 nő 0.430 lakos. A járási adatokat ös"vén. van "3*5 vármegyésen, 2 rendezei: ;zn.iesu város, 14 azgy község, Sír kis község, 151 puszté, 33 rr.zor. 133.121 fólu, 203.341 nő összesen: 403.002 Mos. Ha ezen eredményt az 1880. évi népszámlálás végeredményével, mikor is megyénk lakosainak száma 359.984 volt, egybehasonlítjuk, úgy vármegyénk lakossága i:737 ala,1 43.33.-cal szssoroso:: sz:raíls évi álagos szaporodás 10 60%, am.ssi az stí a..agss szaporosss ru ± , u. A járások tiz évi szaporodásának elbirálásánál nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy az 1SsO. évi népszámlálás alkalmával vármegyénknek 11 járása volt s mivel az új járás J t. 1. a szent gróthi, a sümeghi, keszthelyi, pacsai és zala-egerszegi járásokból keríttetett ki, ezen négy járás lakosainak 1880-ik évi létszámát — levonva belőle Z.-Egerszegnek lakosait, mivel a mostani népszámlálásnál külön van kimutatva — kell az 1 890. népszámlálásnak ezen négy régi és az új járás lakosainak létszámával egybevetni. Ezen egybevetésnek eredménye, hogy 1880-ban volt a sümeghi keszthelyi, pacsai és zalaegerszegi járásokban 115.605, jelenleg van ugyanezen járásokban és a szerbt-gróthiban 129.652 lakos, s így a tiz évi növekedés 14.047, (10 82%.) A többi járásokat illetőleg a tapolczaiban volt. 41.705, a növekvés 4 747 (12-2:)",), a nagya kanizsaiban volt. 32.153,növekedés 2.179 (ß-35 °$), novaiban volt 15 143, növekedés 3.617 (19 28 n), az alsó-lendvaiban volt 40 161, növekedés 5.24 (11.65 %), a letenyeiben volt 22.213, növekedés 2.846 32.902, növekedés (11 36 %), a perlakiban volt £ 4.008 (10.86 »„,), a csáktornyaiban volt 34.799, növekedés 3.412 (893 "0). Az átlagos 106 S "/„ növekedést ily kép a nagykanizsai és csáktornyai járásokat kivéve, a többi mind felülmúlta. Legnagyobb a növekedés novai járásban (19*28 "'»), legcsekélyebb a nagy-a kanizsai járásban (635 "/u). Meglepő a növekedésben való eltérés megyénk két rendezett tanácsú városa között. Zala-Egerszegnek az 1880. évi népszámlálás adatai szerint volt 5905, jelenleg van 7.s01 lakosa s így tiz év alatt a lakosok száma 1.896-tal (2430%) növekedett, míg Nagy-Kanizsának 18^0-ban volt 18.398, jelenleg van 20.430 lakosa s így a tíz év alatt a növekedés 2 032 (9.94 %) vagyis átlag évenként míg Zala-Egerszegen a növekedés 243 ° n, addig Nagy-Kanizsán egészen egy százalákot sem tesz ki. Ha Zala-Egerszeg 1.896 növekedését Nagy-Kanizsa 2.032 növekedésével egybevetjük, Nagy-Kanizsán az utolsó tíz év alatt csak 136-tal szaporodott többre a lakosok száma, mint Zala-Egerszegé. — Mai számunkhoz feliv melléklet van csatolva. „Zalamegye" tárcája. A didergő világ. — A „Zalmegye" eredeti tárcája. — Pál fordulása napján végre mégis kisütött a rég látott nap; édes, áldott melege engeszteni kezdte a fagyot, a havat. Bizonyára nagyon sok szegény szívet is fölmelegített az az első meleg napsugár a tavasz reményével. Ez a tél rettenetes volt. A legjámborabb keresztényi türelmet is tűz . . . . azaz fagy próbára tette. Kegyetlen volt; tartós volt; a szegény embert elvitte majdnem a kétségbeesés határáig. Szegény embernek lenni sohasem mulatságos dolog, de ezen a télen szinte kétségbeejtő dolog volt. Sőt nem egy helyen csak hajszál tartotta, hogy általános inség nem következett be; a zivatar (melyhez a Bora és Nemere csak kis miskák) betemette az utakat; lehetetlenné tette napok tartamára a közlekedést s akárhány várost úgy körülzárolt az embe vesztő suvatag, hogy se ki, se be nem lehetett menni. Ilyen helyen azután hiába volt volna minden vagyon, kincs, gazdagság, élelem fogytán tönkre silányult volna gazdag és szegény egyaránt. A szegény előbb, a gazdag valamivel később. Ez a tél próbára tette és pedig fagypróbára a szegényeket; próbára tette és pedig tűzpróbára a gazdagok szivét. Most alkalom volt megismerni azokat a jó lelkeket, kik az Ínségben siulődők felé nyújtják kezüket a vész pillanatában. Az a jó, hogy az angyalok szivét még a 20. fokos hideg ereje sem képes befagyasztani; az Ínségesek angyalai most is munkáltak, most is jártak szerteszét enyhíteni a nyomort, fölengeszteni a jéggé fagyott , keserű kénycseppeket. Sokan azt mondták, hogy nagyon helyén volt ez a zivataros tél, igen pompásan történt, hogy a vaspálya meleg források Engem is csak a női szív megható gondossága tanított meg, hogy védjem, ápoljam szegény éhségaszalt madarakat. Elégszer láttam a kit fái között fáradtan, éhségkínzottan tovább repülni egy-egy hollót, de azért sohasem jutott eszembe, hogy úristen ezeknek a szegény ördögöknek van e valami ennivalójok ? nem fognak e emberi irgalom, könyörület kijön étlenül elveszni? Előbb látnom kellett egy madárvédő angyal munkáját; azután kezdtem csak én is szegényekre gondolni. És talán sokan el sem hiszik, hogy milyen lélekgyünyörködtető mulatság az, mikor az aféle lelketlen madarakat napi szegényekil oktat be. Tudják azok már pontosan, mikor jön az etetés ideje: egy pillanatot sem mulasztanak, pedig Hele Péterrel, a svájci órással ugyancsak nincs semmiféle ismeretségük. Egyszer próbára akartam tenni az én hollóimat, hogy van e bennük egy kis városi pillérozottság ? Kitettem egy tálba egész darab sült húst, szépen letakartam, mintegy azt mondva ezzel, hogy az nem az ő számukra van oda téve, azt nem szabad bántani! A tál köré elhintettem a nekik szánt élelmet, azután szobámba vonultam s az ablakon át lestem : mi történik a kitett sült hússal ? Az én hollóira hamar észrevették az eledelt, károgva röpködték körül. A nekik szánt eledelt szépen felszedegették, elköltötték. Azután körülállták a tálat és hol a tálat vizsgálgatták, hol meg ablakom felé tekintgettek. A ruhát föllebbetették, de a húshoz nem nyúltak. Mondja azután valaki, hogy a hollókat nem lehet nevelni, finomítani. Lehat minden állatot szeretettel, gyöngédségvel. Most hogy kissé megenyhült az idő, az én madarkáim is szertementek ; nem jönnek ablakok alá élelmet várni; fölkeresték igazi otthonjukat, a szabad természetet. Bizony bizony már egész világ belefáradt a kéthónapi didergésbe; ember, állat eped az ibolyafakasztó édes tavasz után.