Zalamegye, 1893. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1893-03-05 / 10. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1893. évi 10-ik számához. mai felfogásunk szerint a fák megfogamzását biztosítják. Hanem a tavasz megnyíltával a legelőkelőbb gusoknak ez ügyre vonatkozó megállapodásait — pomoly­rész­ben saját tapasztalásunkkal k­ieresztve — a közönség előtt feltárni idő — és célszerűnek tartjuk. A jó régi időben csak a tavasz volt a fák ülteté­sének idénye. A közelebb mult tizedekben sok barátja lett az őszi ültetésnek. Dr. Encz Ferenc, hazánk első író — pomológusa, volt, aki e módot népszerűsítette. Dr. Encz ugyanis azt írja, hogy őszi ültetésünk bizto­sabban megered, mert a fa ős­szel ültetve tavaszig mintegy megszökik, helyet ver, s még a tél beállta előtt új gyökereket is képez.­­ És tagadhatatlan, hogy ős­szel elültetett fáinknál még azon őszön gyakorta észlelünk uj, apró gyökérhajtásokat. De csak akkor, ha az ültetésre még jó nedves és meleg idő következik, vagyis a zord időjárás a fában az életműködést egyszerre m­eg nem akasztja. Ha tehát ezt a kellemes időjárást fáinknak biztosíthatnók, föltétlenül hívei lehetnénk az őszi ültetésnek, annyival inkább, mert ős­szel keve­sebb a gazda dolga, mint tavas­szal. Ennek ellenében azonban­­ Oberdich szuperintendens a tavaszi ültetést ajánlja. A nyolcvanas években elhunyt Oberdich a gyümölcsészet atyja, ki nagy tudással s több, mint német 60 éves ernyedetlen buzgalommal művelte a gyümölcsésze­tet, ily hosszú működés után egy —• úgyszólva hattyú dalaként megjelent kitűnő értekezésében határozottan a tavaszi ültetésnek adja az elsőbbséget. Mert az elülte­téstől a kifakadásig a fa állapotát kórállapotnak tartja. „S valamint a közmondás szerint: hosszú betegségnek halál a vége, ugy a természet működésére ősztől tava­szig várakozó, sinlődő fák nyomorgásának is többnyire halál a vége; elszáradnak." Es természetesen, ha a fém­­jelzett alkalmas idő be nem következik. A pomologia egyik legelső tekintélye Dr. Lucas Ede, a reutlingeni pomologiai intézet igazgatója s a „Pomologische Monatsheft" szerkesztője, röviddel halála előtt 12 pontban összegezte a gyümölcsfák ültetésénél követendő szabályokat. Lássuk és szívleljük meg a híres szerző pontozatait. 1. A legtöbb esetben közvetlenül a rügyek kifaka­dása előtti idő legalkalmasabb az ültetésre azért, m­ert ez esetben az életműködés azonnal megkezdődik, a kiásás által a gyökereken ejtett sebek leggyorsabban behegednek ennek folytán a gyökerek egészségesek maradnak.­­­Az őszi csak akkor előnyös, ha az átültetett fák a gyökerek sebhelyein még a tél beállta előtt hegsejtszö­vetet vagy talán gyökereket is képezhetnek, ami azon­ban csak igen meleg és laza talajban szokott bekövet­kezni. 2. Ha ős­szel ültetünk, szükséges, hogy a gyöke­reket föld, alom, vagy más effélével a fagy erős beha­tása ellen védelmezzük. Vadoncok és apróbb bogyós bokrok a fagyok által télen gyakran felemeltetnek és akkor nem ritkán tönkremennek. 3. Mindig ajánlható, hogy a kiültetendő fákat már ős­szel vagy legalább kora tavas­szal beszerezzük. Ezek azután a nyulak és egerek ellen védelmezendők, jó mélyen a földbe termelendők, hogy azokat azután kellő időben azonnal ültethessük. (A hosszú beven­etés-a nek m­t nem vagyunk barátai; mert a sok huzavonában épp a legszükségesebb éltető gyökérrészek sérülnek, zúznak, korhadnak meg. S hogy ez nem szolgálhat a fa előnyére s az eredmény biztosítására, azt dr. Lucas­nál kisebb pomologus is beláthatja. T.) 4. Minden fa vagy cserje gyökerei közvetlenül az ültetés előtt éles késsel vagy ollóval simára metszendők. (Az ollót nem tartom alkalmasnak, mert zúz, nem hagy sima nyeslapot. Tóth.) Ez azért szükséges, hogy a fa, miután a nedvesség fölvételére egyéb szervei nincsenek, azt a sima metszsebek által vehesse föl addig, míg azokon gomba és uj gyökerek képződnek, melyek azután a tápanyag fölvételét közvetítik. Nagyon „Nummus ubi loquitur, Tullius ipse­tacet." vagyis : a­hol a pénz beszél, (Geld spricht), ott Ciceró ékesszál­lása is kárba veszett. Jó magyarsággal: nincs szebb szó az arany pengésénél" közmondás. Qui caret argento, l­ustra utitur argumento vagyis: Aki győzi pénzzel, Az legjobban érvel. A szent könyv azt mondja: „Boldog a férfiú . . . ki az arany után nem járt és nem bizott a pénzben és kincsekben ;­ de hozzáteszi: „ki ez? és dicsérni fogjuk őket!" Bizony, bizony: „Vajh! ki ő és merre van ha­zája?! . . .a ritka, mint a fehér holló és Diogenes lámpá­jával kell keresni; mert: „Aurum et argentum, mutant mentes sapientum." Innen van, hogy manapság a j­ó próbás jellemek is mind­inkább­ ritkulnak, mert nemcsak a „smukkoknál", hanem a közéletben is, az aranyat, a talmi, az ezüstöt a niki, a gyémántot a csehüveg helyettesíti. Mindezt összefoglalva markáns vonásokkal így teszi Garay: jó, ha a fákat az ültetés előtti este már visszavágjuk és egy éjjen át gyökereikkel a vizbe állítjuk. A gyökér — metszsebeknek mind le a föld felé kell fordítva lenniük. A O. A lágymagu gyümölcsfák csak keveset, vagy éppen semmit sem vágandók vissza és csak a következő évben kell az időközben már meggyökeresedett fát kellőleg visszavágni, minek megtörténtével a legszebb és legerősebb hajtások fejlődnek ki. A vadonéra oltott alak­iakat csak annyira szabad visszavágni, amennyire azt egyöntetűség hozza magával, de az olyan alakták, melyek törpe alanyokra oltvák, erősebben is visszavág­hatók. 6. A csontárok, minthogy különben könnyen kopa­szokká lesznek, ültetés alkalmával mérsékelten vissza­vágandók. Redélyfákul szánt kajszi —és őszi barack fák­nál a metszés azon alak által van föltételezve, melyet elérni szándékozunk. 7. A gödrök kellő mélységben és szélességben lehető k­ora télen kiásandók és a kihányt föld egy ideig a levegő behatásának kiteendő. Mészgazdag utcasor, épülettörmelék, elmállott pita, márga és komposztnak a föld közé keverése a legtöbb esetben igen jó, de a gödörből kihányt földnek egy más termékeny föld általi kicserélése nem ajánlható, hanem a fentebb említett anyagoknak a föld közé keverése igen. Ha oly helyre szándékozunk ültetni, ahol azelőtt is la­állott, akkor a föld nagyobb területen kiásandó és megújítandó, különösen pedig a hiányzó kálit kell hamu és koroui hozzáadásával visszapótolni. 9. Kevés idővel az ültetés előtt a gödrök 3/1 résznyire betöltendők, és akkor a fa úgy ültetendő el, hogy az még akkor is, ha már a föld teljesen leülepe­dett, ne nagyon mélyen, hanem nyakával valamivel a föld felszíne fölé jusson. Mindazon fák és cserjéknél, melyek alsó részéből gyökerek fejlődhetnek, milyenek­­ például a gyöknemes szilva, ostheimi megy, a birsze és szentivány almafára eltett körte és almafák, a mogyoró és minden bogyárok, ezeknél nemcsak továbbá nem árt az egy kissé mélyebb ültetés, hanem inkább még ajánlható is. lü. Minden kiültetett fa ültetés alkalmával, vagy mindjárt azután, jól megöntözendő és célszerű módon , megkötendő. 11. Az ültetés befejezése után a fa körül egy emelkedést készítünk, mely fatányérnak neveztetik és melyet a fa dereka felé egy kissé öblösen kell készíteni. Ezen emelkedés korhanyós alommal vagy trágyával vékonyan befedendő azért, hogy azáltal a netalán még előfordulható hideg vagy esős nap és kiszáradás ellen védve legyen. 12. A fák megeredését előmozdító segédszerek a következők : a nagyobb gyökereknek keskeny pamut­szalagokkal vagy mohával való körülcsavarása; egy marék zabnak vagy árpának a gyökerek koronája alá való hintése; a fák derekának szalmával vagy kákával való körülcsavarása, hogy azt a nap és szelek kiszáradás ellen védelmezzük ; meleg napok utáni általi több szoros megöntözés; káros rovarok és ártalmas befolyások eltávolítása. A közlöttekből röviden következik, hogy ültet­hetünk ugyan ős­szel, de lehető korán, de mivel a tavasz mégis több biztosítékot nyújt munkánk eredmé­nyéhez, ültessünk mindenesetre kora tavas­szal! Ha a közlöttekkel a köztudást e téren csak egy szemernyivel is előbbre vihetnők, s ezzel a kiültetendő fácskáknak csak egy részét is a haláltól megmenthetnők ; ha továbbá a közlemén­nyel nagyobb közönségünk indo­lentiáján rést ütve a faültetési kedvet felélénkíthetnek azon boldogító vigasztalással tennénk le a tollat, hogy kedves hazánk bölcsőkorát élő pomologiájának óhajtott felvirágoztatásához egy homokszemmel hozzájárulhattunk. — Pedig: „erős akaratnak mi sem áll útjában!" Tóth Lajos: Helyi, megyei és vegyes iik­er Képviselőtestületi Ülés. Zala­egerszeg rendezett tanácsú város képviselő testülete 1. hó 6 án reggel 9 órakor rendkívüli képviselőtestületi ülést tart a követ­kező tárgysorozattal : Az 1893. évre kiigazított legtöbb adót fiz­ető városi képviselők névjegyzékének előterjesz­tése. A jog- és középítészeti bizottság javaslatának elő­terjesztése az „Arany Bárány" vendéglő felépítésének kiadása tárgyában. — Kursich Károly és társai városi képviselőknek 1893. évi február 15-én beadott vesztések tárgyalása. — A felügyelő bizottság az előter 1893. évi január 31 én kelt jelentésének előterjesztése tudo­másvétel végett a városi hivatalok megvizsgálásáról. A zala­egerszegi vörös kereszt egylet évi köz­gyűlését 1. hó 5-én délután 4 órakor a szállásház kis­termében tartja a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki jelentés. 2. Pénztárnoki jelentés. 3. Négy választmányi tag választása. 4. Indítványok tár­gyalása. Kaszinói közgyülés. A keszthelyi kasinó febr. 26-án tartott közgyűlésén a tagok többségének határozata foly­tán a kaszinó a jövő télre helyiséget változtat s el­foglalja a Bozzay Pál által a kaszinó céljaira építendő helyiséget. A kaszinó elnökévé Bogyay Máté, alelnökévé Dr. Dunszt Ferenc választatott. A Csáktornyai jótékony nőegylet a mult hónapban tartotta közgyűlését, mely alkalommal kitűnt, hogy az egylet vagyona 2211 frt 79 frt tesz. Bencsák Ilona pénztárosnak a mintaszerű pontosság és jóakarattal vezetett számadásokért, Benyák Károlynénak, mint a bálrendező bizottság fáradhatlan buzgalmú elnökének, az egylet irányában tanúsított jóakaratáért, jegyzőköny­vileg köszönetet szavaztatott. Petőfi estéig. A zala­egerszegi kereskedő ifjak egyesülete kön­yvtáruk javára t. hó 18 án este 8 órakor a kereskedelmi kör helyiségében Petőfi estélyt rendez a következő műsorral : Szózat. — Talpra magyar —­ Pető­fitől, szavalja Eisner József; alkalmi felolvasás, tartja dr. Czinder István­ .Jellemkép Petőfiről, előadja Horváth Ferenc; „O­él" Komocsy Józseftől, szavalja Fenyvesi Simon. Részlet „Apostol"-ból Petőfi Sándortól, szavalja Fangler István. Belépti dij Ö0 krajcár. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Kiss Tamás okleveles tanárjelöltet, a budapesti gyakorló főgymnasium egyik ösztöndíjasát, a sümeghi államilag segélyezett alreáliskolához helyettes tanárul kinevezte. Adűmany. A keszthelyi takarékpénztár részvény­­i társulat a keszthelyi főgym­r.. szegény sorsú tanulókat segélyező itj. egyesületnek alapító tagsági díj címén 1U0 frtot adományozott. Kérvény a képviselőházhoz. A zala megyei általá­nos tanítói testület elnöksége a központi választmány január havi ülésének határozatából kifolyólag kérvényt adott be az országgyűléshez a tanítói fizetés minimu­mának 600 frtban való megállapítása tárgyában, valamint hogy a tanítók — tekintet nélkül, mily jellegű iskolában működnek — ötödéves korpótlékban részesüljenek. A kérvény másolatban megküldetett a megyebeli ország­gyűlési képviselők mindegyikének szíves támogatás vé­gett. Ez ideig Pázmándy Dénes, Hévizy János és Paal­i Jáno­s képviselők a megyei tantestület elnökéhez intézett levelükben szívesek voltak kijelenteni, hogy a néptaní­tók eme jogos kívánságát a maguk részéről készséggel támogatják. Társas-vacsora. A keszthelyi társas kör a böjt egyhangúságát megtörendő, i­. hó 25 én az „Amazon" szállodában kedélyes társas vacsorát rendezett, melyen a tagok és azok családtagjai szép számmal vettek részt. A finom­ vacsorát Lénárd E. elnök és dr. Neumark B. szellemes toásztjai fűszerezték. Vacsora után pár óráig a fiatalok táncoltak is. Ott voltak : Bendekovits Pistáné, Csorbáné, Csanádyné, Hoffmanné, Czakóné, Schadlné, Biróné, Bíró Ilonka, Puly Irénke stb. úrnők. Műkedvelői szint-előadás Csáktornyán. A keres­kedelmi ifjúság önképzőköre kebeléből alakult társaság ritka élvezetben részítette m. hó 25-én Csáktornya kö­zönségét. Egyesületének könyvtára javára műkedvelői szini előadást rendezett mely felolvasással, dialóggal s végül tánccal volt egybekötve. Az előadást Zrínyi Ká­roly polg. isk. tanárnak, az estély rendezőjének: „Amor és llguieu az Óceánon túl" című felolvasása nyitotta meg, mely a vörösbőrű­ indiánoknak a szerelem s házas­ság tekintetében nyilvánuló szokásait fejtegette.­­ A zajos tapssal fogadott fölolvasást Almásy Tihamérnak igen kedvelt vígjátéka : „A miniszterelnök bálja" követte. A vígjáték, m­ely az alkotmányos aera beálltával lábra kapott kinövéseket, társadalmi félszegségeket, strébersé­get ostorozza, igen találó vonatkozásaival és szellemes ötleteivel rendkívüli tetszést aratott, mit ter­mészetesen a szabatos, összevágó előadás is előmozdított. Különösen ki kell emelnünk Gránicz Cilii k. a. játékát, ki úgy lelkes előadásával, mint jól átgondolt pompás alakításai­val a darab Lottiját kitűnően adta s igy a babért őszin­tén kiérdemelte. Hasonló sikereket aratott Pollák Juliska k. a. is Szt Gróthról, ki Eliz szerepében igen előnyösen mutatta be magát. — A férfiak közöl Palai Jákó­s Zrínyi Győző vívtak ki sok elismerést. Első Kovács tanácsnokot, utóbbi Tollagi journalistát adta. Mindkettő igen jól találta magát bele szerepb­e s oly ügyesen működtek, hogy általános feltűnést keltettek. Meg is tapsolták őket nyílt jelenetben. A többi szereplők : Dornek, ki a házmestert, Hirschmann Henrik s Spitzer, kik a hordárokat adták, szintén járultak az est sikeré­hez. Végül Murai Károlynak „A baleset" cím­ü dialógja került sorra. Két szereplője Pollák Juliska k. a. s Hirsch­man­n Henrik, igen jól voltak disponálva. Kifogástalan magyarsággal s praeciósitással mondták el kölcsönös szem­rehányásaikat s keseregtek a sorsnak mostoha bánás­módja miatt. — A két előadás végeztével alig akart véget érni a taps, mel­lyel úgy a játszókat, mint a rendezőt a lámpák elé hívták.— Utána tánc következett. — Az előadás — mint levelezőnk írja — eseményszámba megy Csáktornyán. Növeli érdekességét s jelentőségét az a körülmény, hogy hazánk csengő nyelvét oly elem vette ajkára, mely konservativ kereskedői hajlamainál fogva a német kultu­snak hódolt eddig. Reméljük, hogy a siker, melyet a műkedvelők e föllépésükkel elértek, sarkalni fogja őket, hogy az eddigi nyomon tovább is haladva, hazafias irányuktól el ne térjenek s akkor igaza lesz a rendezőnek, mint a­hogy ennek fölolvasását megelőző bevezető beszédjében kifejezést adott, hogy t. i. a magyar szellem terjesztésére újabb szövetségese támadt Csáktornya magyarságának, még­pedig a keres­kedelmi ifjúságnak körében. Köszönetnyilvánítás. A zalaegerszegi népkonyha részére Dervarics János ur (Kozmadombja) egy öt fát, Kaiser János ur (Bécs) 6 forintot voltak szívesek ado­mányozni melyért köszönetet mond az elnök. „A pénz Mindent tehet, kitépi a barátot Barátja keble kertjéből, miként a Hitvány gyomot; fiut elpártosit Apjától és apát saját fiától . . . Elvonja oltárától a papot, ő a honfit a közügyek asztalától, Es mind a kettőt hitlemié Ketté hasítja a szerelmesek teszi: Szent és öröknek gondolt Felmetszi a jegy és házasság esküjét, gyűrűjét Ál­agát a szent erényt is megcsúfolja." No de, zengjen vigabb dal Kisfaludy­val: „Ez ti komoly képek, t­i sötétség fajzati, félre ! Uj nap (korona) fénylé reánk, annyi rossz bankó után!" Ugy van, a nap is aranykorona az égen, sőt érdempénz az ég mellén, mint Petőfi mondja: „ Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona, Érdempénz melletlen a nap.u Gaál Ferenc. Vétre köv. Hivatalos rovat. Zala­egerszeg város polgármestere által felhívatnak és utasíttatnak minden gyümölcsfa tulajdonosok, hogy miután a múlt évi tapasztalat szerint" a gyümölcs­ter­mést tönkre tevő hernyók nagyon elszaporodtak, s ha azok gyökeresen és a lehető gyorsan nem irtatnak, az ez évi terményre is veszélyes lesz, miért is minden gyümölcsös és szellő tulajdonosok a fáikat legkésőbb 1993. évi április ho l-ig okvetlen letisztogassák, mert akkor a városi tanács által vizsgálat fog ez ügyben tartatni s a hernyó irtást elhanyagolok ellen a legszigo­ruabban fog eljárni. Megjegyeztetik, hogy a tapasztalat szerint a tölgy­fák leginkább elősegít­­s a hernyó szaporodsát, ennél fogva kívánatos volna, hogy azon szőlőbirtokosok, a kiknek szőllőbirtokán tölgyfák vannak, tölgyfáikat ki­irtsák. Zala­egerszeg, 1893. február 28-án. Kovács Károly polgármester.

Next