Zalamegye, 1894. július-december (13. évfolyam, 26-52. szám)

1894-07-01 / 26. szám

Közegészségügy. ur. in amim j­<aut.j • .7,7 főorvos, a vármegye területén május hónapban észlelt köz­egészségügyet érdeklőkről a következő jelentést, terjesztett­e,j a közigazgatási bizottság június havi üléséhez : Időjárási viszonyok. Az időjárás a közegészségre nem­ volt károsnak mondható, az éjjelek hűvösek voltak, esős nap többször észleltetett, a hőmérséklet az időszak­hoz képest általában közepesnek mondható. A hőmérsék­let maxim. volt + 23 8 "O, minim. + 3-8 havi közép + 16­ 3 ".C Nedvesség havi közép­értéke 76"­,csapadé­kok összege 54,7 m/m. Szelek irányát illetőleg leggyak­rabban észleltetett északkeleti, aztán D. és DNy. A felnőttek közegészségi állapota általában nem csak kielégítő, de a megye nagyobb részében teljesen kedvező volt; a gyógykezelés tárgyát képezett betegségek legna­gyobb része enyhe lefolyást vett, halálozási százalék apadt; a szórványos kórnemek közt felemlítésre méltó számban észleltettek a légzőszervi hurutok, itt-ott felme­rült váltóláznak és hasi hagymáznak egyes esete. A­mi a gyermekek közegészségi állapotát illeti, ez a csáktornyai járás és Nagy­kanizsa város kivételével szinte mindenütt kielégítő volt, az említett két helyen azonban a felmerült járványok a megbetegülések számát szaporították. A heverni fertőző kórnemek közül a roncsoló torok sob Alsó- Lendva, Felső Lakos, Hosszúfalu, N. Kanizsa, Csáktornya és Drávacsány községekben uralkodott jár­ványos jelleggel, e hónapban az említett helyeken meg­betegült összesen 35 gyermek, közülök meggyógyult 14, meghalt 17, további ápolás alatt maradt 4. Ugyanezen betegségek szórványos esetei is észleltettek néhány köz­ségben. Vörheny járvány volt Nagy Kanizsán és 7. Erdődön 25 kóresettel, melyből gyógyulással végződött 17, halállal 2, a hónap végén további ápolás alatt maradt 6. h­­mlő járvány lépett fel Kis-Kanizsán és Mura Szent Márián, amott­­ 10, itt 6 esettel. Kis Kanizsán május 21 én személyesen a helyszínen megjelenve felülvizsgál­tam a tett intézkedéseket és a betegeket egyenként mind meglátogattam; az óvintézkedések a városi főkapitány úr általi személyes ellenőrzés mellett szigorúan végrehaj­tatnak, a házak, hol ragályos beteg van, piros cédulával jeleztetnek, beteg­látogatások, s halálozás esetén halotti torok tartása betiltatott, szobák fertőtlenítése a községi orvos általi utasítás szerint történik, ruhák és ágynemüek fertőtlenítése azonban igen hiányos, mert Nagy Kanizsa r. tan. városának szállítható gőzfertőtlenítő gépje még most­ sincs; a fertőzött házakban lakó iskolás gyermekek az iskola látogatásától eltiltattak, szinte tiltva van ily házak lakó­n­ak Nagy-Kanizsára, különösen piacra menni; himlő oltás, mely már a járvány fellépte előtt megkezde a tett, mindkét városi orvos által együttesen teljesíttetik, az összes iskolás gyermekek újra oltattak, azonkívül minden ünnepnapon Nagy és Kis­kanizsán az önként jelentkező felnőttek is újra oltatnak, az eddig beoltottak száma körülbelül 3000 re megy. A betegek állandóan nyilvántartatnak és a városi orvosok által kezeltetnek. Boncvizsgálat összesen 7 esetben teljesíttetett, ha,­­ár törvényszéki megbízatás folytán, egy agyroncsolás eseté­ben pedig rendőri tekintetből; a halál legközelebbi okai a törvényszéki boncolatoknál kétszer agyvérzés, kétszer elvérzés, 1 genyvér s 1 m­egfátás voltak. Külső hullaszemle rendőri szempontból 7 szer történt; súlyos sértés bejelentetett 4. Öngyilkosságot 4 egyén követett el, kik közül kettő (Parragi György P.­Magyaródon és Benczik Erzse Pákán) magát felakasztá, kettő pedig (Horváth György Kanizsán, Horváth József Zala­egerszegen) lövéssel vetett véget életének. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak négy kis­gyermek lett áldozatává, kik (Molnár Imre 5 éves dobrai, Horváth Mári 272 éves kustánszegi, Lővinger Béla 4­­­2 í! éves baktüttősi, Jakab Ignácz hat éves szegvári) mind vízbe fúltak. Elmekórnak két esete lett hivatalos beavatkzás tár­gya: egyik beteg tébolydába szállíttatott, a másik mint csendes őrült házi gondozás alatt hagyatott. Az iparos tanonciskola vizsgálata. A helybeli alsófoku iparos tanonciskola évzáró vizsgálata junius hó 24 én tartatott meg.­­ Ugyanezen alkalommal állíttattak ki a tanoncok által, nemkülönben az „iparos segédek szakrajz tanfolyamá" ban készült rajzok is a polgári fiúiskola VII. osztályában. A vizsgát igen szépszámú közönség hallgatta, melynek befejeztével a rajz­kiállítást szemlélték meg. A jelenvoltak között felemlítem Kőrösy Sándor kir. s. tanfelügyelő urat, ki Madarász Sándor tollnok úrral jött ; továbbá Dervarits Lajos iparbizotsági elnök, és Kovács László ipartestületi elnök urakat; jelen voltak még id. Czinder István, Dömötör József, Kaszás Ferenc, Lukács István, Páll Ferenc, Lanits Sándor, Vörös Gyula stb. urak. A vizsgálat eredménye kielégítő volt. — Általában a jelen év eredménye a tavak­hoz képest minden tekin­tetben javulást mutat. Míg tavai a tanoncok 39%-a mutatott föl nem kielégítő eredményt, s egy-egy tanoncra 31 óra mulasztás esett: a jelen évben a tanoncok 27%-ánál nem kielégítő az eredmény, s egy egy tanoncra csak 17 óra mulasztás esik. Ezen 27% eredménytelenséghez maga az előkészítő osztály 12%-al járul. — Ezt nem is lehet csodálni, midőn azt látjuk, hogy a város nagy áldozatai árán,— és Az iparos osztály érdekeire való tekintetből, —fönn­tartott 6 elemi iskolát végzett fiuk kikerülésével, az iparosok a tanoncokat faluról hozzák. — Ezek részint nem is tudtak olvasni, irni, számolni, részint a kik tud­tak is, elfeledik, mire városra jönnek. Ezen bajon a városnak kellene segíteni. Hatni az iparos mesterekre, hogy tanoncaikat azon fiuk közül vál­as­szák meg, kik írni, olvasni, számolni tudnak. Ez által az előkészítő osztály,­­ mint fölösleges, beszüntethető lenne, s az arra fordított kiadást inkább a többi osztályok elméleti s gyakorlati ismere­teinek szaporítását célzó órák díjazására lehetne fordítani Az egész éven át bejárt 144 tanác, évközben el­maradt, vagy fölszabadult 40, volt összesen 184. Hely­­beli volt 84, vidéki 100. Magyar ajkú volt 178, idegen ajkú 6. Mesterségre nézve városunkban legnépesebb volt az asztalos ipar, ezek voltak 30-an, utána a cipész 21 en, lakatos és szabó 19, kőműves 17, csizmadia 16. A többi iparág 5—1 ig volt képviselve. Kitűnően végzett: 9, jeletlen ^7, jól 33, elégsége­sen 38. Igazolt óramulasztás volt 195_1­1, nem igazolt volt 1524, összesen: 2476­ ^ Jt leütésem végére hagytam a/t, mit első helyen kellett vala említenem, t. i. a tanoncok jutalmazását. Minthogy a város e célra nem­ szokott fordítani semmit, ez csak úgy válhat a jövőben is lehetővé, ha akadnak a jelen évhez hasonlóan nagylelkű adakozók, kik ezen intézmény fontosságától áthatva, e módon is törekednek hatni a tanoncok erkölcsös viseletére és szorgalmára. Ilyen a „zala­egerszegi takarékpénztár részvény­társaság", mely az előző két évhez hasonlóan a jelen évben is I­­ frtot juttatott jutalmazás céljára; továbbá Dervarits Lajos iparbizottsági elnök úr, ki 7 frt 50 krt adott, kikötvén, hogy a jutalmazás kiosztásánál a jó viseletre különös tekintettel legyen a tantestület, s két két tanoncnak 1 — 1 frt adassék . Az adományozó ezen óhaját nem volt nehéz teljesíteni, hisz rendesen a jó viseletük jól is tanulnak. Az igy befolyt 17 frt 50 kr. összegből jutalomban részesültek a következő tanoncok : előkészítő osztályból Fekete Géza és Fehér István 1—I frt, Somogyi Ferenc, Vörös István és Egyed József 1 — I korona össszesen 3 frt 50 kr. Az I. osztályból: Ebedli Gyula és Buda Ferenc 1 — 1 frt, Hegedűs István, Tolvaj Kálmán, Martincsev­cs Imre, Gerencsér József, Gerencsér Károly és Kéner Ignác I— I korona, összesen 5 frt. Az utolsó csak is a rajzban elért előm­eneteléért jutalmaztatott, míg a többiek általános szorgalmukért A 11. osztályból: Horváth Miklós és Gyuk Antal 1—1 frt, Bördény Gyula, Bikali Géza, Hadnagy Harasztovits István, Pers Sándor és Rákos István Elek, 1 — 1 korona, összesen 5 frt. A 111. osztályból: Geiszt Ferdinánd 1 frt, Horváth István, Göntér Gábor, Szűcs István, Horváth Jenő Fekits István és Fekete István 1 — 1 korona, összesen 4 forint. Mielőtt a jelen iskolai év eredményét rövidesen föltüntető jelentésemet bezárnám, elmulaszthatlan köte­lességemnek tartom hálás köszönetemet nyilvánítani azoknak, kik nagylelkű adományaikkal lehetővé tették e tanoncok jutalmazását, kik módot nyújtottak ezek szorgalmának fokozására és a többi tanoncok ösztönzésére. Ez alkalom juttatja eszembe, hogy a város 40—50 frtot szokott áldozni évről évre silányabb eredményt fölmutató tanonc munkakiállítás jutalmazására. Nem volna-e helyesebb, ha azon összegből vagy 15 főt a tanonciskolában elért eredmény jutalmazására fordíttatnék? — Hisz ezen iskola, — a jövő iparos nemzedék képzésénél, — ép oly fontos szerepet tölt be, mint a műhely. — Gondolkodjunk kissé rajta. V. I­ Mikor a nagy summát zsebre vágtam, nagybátyám­ elém állott, megcirógatta államat, megveregette vállamat és most egy futó mosolytól pillanatra földerült az arca. — Jól van öcsém ! Látom, hogy megértettél. A mustnak forrni kell. Igy bocsátott el magától. Én pedig, hogy valami kép szégyent ne hozzak boldog emlékű filozófia profes­­szoromra, tovább folytattam a megérlelő életet. Hadd forrjon a must! Mulattam, udvaroltam. Akkor m­ég a szerelmes szivek romanticismusából nem törölte ki az ostoba divat az éjjeli zenét. Három, négy helyen is meghúzattam egy-egy éjszaka, mindegyik helyen biztosítva az imádott angyalt, hogy „az ő képével alszom el." Hát nem is volt az éppen rossz élet! Hanem hiába : én nem voltam arra teremtve, hogy csak játs­szam a szivekkel, mint macska az egérrel. Komolyan megszerettem egyet Hebron-rózsáiból, azzal a (most már megmásíthatlan) elhatározással, hogy el is veszem. Ekkor már harminc éves voltam. Arról szentül meg voltam győződve, hogy a beter­jesztett számlák teljesen fölérnek egy praematurusi testimoniummal még a házaséletre is. De mit szól az én nagybátyám ahhoz, hogy most meg zsidólányt akarok elvenni! Hogyan referáljak neki erről az elhatározá­somról ? Végre sok habozás után neki darálódtam és némi szorongással ugyan, de elég határozottan eléje terjesztet­tem szándékomat. Két karját kifeszitette s úgy jött felém. Én pedig filozofiai előrelátással kerestem az ajtót. Nem menekülhettem el. Karjaiba szorított és — — — megcsókolt. Mihelyt meglepetésem elmúlt, mindjárt azt gondol­tam magamban : „Ej, ej, gonosz bácsi, valamikor bizo­nyosan te is zsidólányt szerettél !" Maga mellé vont a pamlagra és kikérdezett apróra, hogy mennyire vagyok a dologban ? Elmondtam neki, hogy egyetlen akadály csak az, hogy a lány szülei nem szívesek, látnák leányuk kitérését. — Tudod mit? — szólt — szegény öregeket ne szomorítsátok meg. Várjátok be a törvényjavaslat letár­gyalását ! Akkor tárgyalták a képviselőházban a keresztény­zsidó polgári házasságot. Mondtam nagybátyámnak, hogy mi is erre határoztuk el magunkat. Ebben hát meg is állapodtunk. Hanem a törvényjavaslatot a főrendiház meg­buktatta. Dúlt arccal rohantam nagybátyámhoz. Mit csinál­junk most? — Hallod komám — szólt az öreg — ez a Tisza keménynyakú ember ! Ez nem hagyja annyiban a dol­got. Meglásd : két év múlva keresztül viszi a kötelező polgári házasságot. Ha eddig vártatok, várjátok meg azt is ! És mi szegény Bellámmal — aki azok közül való volt, kik szeretnek és meghalnak — vártunk, vártunk türelmesen Tisza Kálmántól egész Wekerle Sándorig. Szegény nagybátyámat már két éve eltemettük. Drága Arabellám meghalt Wekerle alatt, a köte­lező polgári házasság törvényjavaslat tárgyalása alatt, nem ugyan szívbajban, hanem tüdő­asztmában. Már túl vagyok a negyvenen. Hebron rózsáival szemben már elvesztettem minden befolyásomat. Nekem bizony most már nem kell se ilyen, se olyan házasság! Meg nem házasodom még „Héderváry öreg apám" unokája kedvéért sem. Hosszú akadályverseny megfutása után megmara­dok agglegénynek. " Színház. Június 22-én a színházat látogató közönség egyik kedvencének Szigethy Lujzának jutalmára Strausz hír neves operetteje : „A czigánybáró" került előadásra. A ház ezúttal sem telt meg annyira, mint ezt a jutal­mazandó megérdemelte volna, akik azonban az előadáson jelen voltak, élvezettel hallgatták Saffi szép dalait. Szi­gethy Lujza alakításai sokkal ismertebbek, semhogy azok bírálatába bocsájtkoznunk kellene. Saffi azonban egyike legjobb alakításainak az operette terén. Nézetünk mindazonáltal az, hogy eleme mégis inkább a népszínmű, és ebben érvényesítheti teljesen tehetségét. Habár a „Czigánybárót" már összevágóbb előadásban láttuk, a mai is eléggé kielégítő volt. Czipra (Kovács Ilka) biztos kéz­ben volt, hasonlóképen Zsuppán (Németh) Arzena (Kun­hegyiné), Carnero (Balog), Gábor (Szentmiklósy) elfogad­hatót nyújtottak. Réthy nem tudott Barinkaival meg­küzdeni. Június hó 23., 24. és 25 ik napjaira esett Újházi Ede, a nemzeti színház nagy művészének, vendégszerep­lése. Színre kerültek: „Constantin abbé" — „A Pont Biquet család" vígjátékok és „A lengyel zsidó" életkép. Vendégművészünk mesteri alakításai közönségünket egé­szen felvillanyozták; mindenik szerepében annyi termé­szetes és kedves vonást egyesített, hogy bajos volna egyiknek is elsőséget adni. Constantin abbét és Pont Riquet­t őszinte humorával tipikus alakokká teszi. Mathis­bau egy ember küzdelmeit ábrázolja, az első felvonásban családja a becsületes és munkás családfőt, a falu köz­szeretetben álló vezetőjét látja, ő maga küzd emlékei ellen, a második felvonásban a körülmények mindinkább felidé­zik a múlt emlékeit és Mathis mindent elkövet, hogy a közelgő catastrofát elhárítsa. A harmadik felvonásban a darab hősét nehéz álmában látjuk. Minthogy az öreg a törvény előtt merev tagadással védekezik a gyanú és múltja ellen, az elnök suggeráltatja és mikor elaludt — kivallatja. És most következik ama megrázó jelenése, a­mely a nézőt is izgalomba ejti : bűnét kivallja és bűnéért lakolnia kell, — mikor aggódó családja szobájába tör, felébred, hogy övéi karjai közt haljon meg s bűnhődjék tettéért. Újházi Mathisa sajátos és megragadó felfogásá­ban és keresztülvitelében páratlan. A közönség, mely színültig megtöltötte a házat, a legnagyobb figyelemmel kisérte virtuózus alakítását és zajos ovációkban részesí­tette kedves vendégét. Elismeréssel kell adóznunk a tár­sulat tagjainak, akik nagy buzgalommal igyekeztek szerepeikben helyt állani a nagy művész mellett, neve­zetesen Constantin abbéban : Sárközyné, Kovács Ilka, Kunhegyiné, Szentm­iklósi, Németh; a lengyel zsidóban: Sárközyné, Kunhegyiné, Szentmiklósy, Németh, Kunhegyi, és Pont Biquetben : Sárközyné (kiválóan), Kovács Ilka, Kunhegyiné, Németh, Szentmiklósy és Nagy Kálmán. Kedden, jun. 26 án Wildenbruch Ernő „Búbos pacsirtája került színre majdnem üres ház előtt — amin egyébként a megelőző három est után nem is lehet csodál­koznunk. Magát a darabot — bár nem szűkölködik jelenetekben — a közönség hidegen fogadta Régi ügyes isme­retes mesét elég ügyesen dolgoz fel, csak a befejezése szokatlan és indokolatlan. A szereplők közül Szigethy Lujza ügyesen alakította az egyrészt pajkos, másrészt naiv, tapasztalatlan Linit; Németh János „Hermán" ja szintén sikerült; Szentmiklósy (Lagenthal) jelenetében egészen jól játszott, míg ellenben egyik-másik kevésbbé volt élvezhető Nagy K. (Schmalenbach) túlzásaival és Réthy (liefeld) érzéstelenségével. Szerdán Herczeg Ferenc bohózatát a „Három testőr"-t adták e­léggé látogatott ház mellett. Hercegre — mikor első darabjával, a „Dolovai nábob leányával" oly méltó feltűnést keltett, hogy egycsapásra meghódította maga számára a színházi közönséget — nem kis remén­nyel tekintettek az avatott irodalmi körök. De legnagyobb híveinek is be kellett vallaniok, hogy a „Három testőr" nem méltó Herczeg első művéhez, bár kétségtelen, nem értéknélküli alkotás. Van benne abból, amit a vígjátékban espritnek nevezünk, de csak itt-ott elszórva, s így a hatás is eldarabolódik, elgyengül. Az előadás elég egyöntetű volt, ha valami sikerült alakítást nem láttunk is, de legalább nagyon gyenge sem volt köztük. Németh János (Polacsek) nem volt disponálva, Kunhegyiné elég jó Liza volt, s Réthy (Rátkay) sem rontotta meg az egyöntetűséget. Szentmiklósy belevérzett Flóris báró hálátlan szerepébe ; megemlíthetjük még Kunhegyit (Kosnitzky.) Csütörtökön Németh János jutalom­játékául „Az ember tragédiája" került színre. A közönség félve ment a színházba, nem tudván, hogy Madách remekművét,

Next