Zalamegye, 1898. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Kovács Kálmánná, Fischer Pál, Hubinszky Adolf, Bihsics Józsefné, Weisz Mátyás, dr. Hajós Ignác, Weisz Ede; póttagok: Fenyvesi Miksa, Hagymássy Gyula, Thassy Kristóf, N­ohn Salamon, Kaszter Sándor. A képviselőtes­tület a­ felolvasott névsort megerősítette s eg­yútt­al elren­delte, hogy a virilista képviselők közt levő jogi személyek hivassanak fel az alispáni hivatalhoz képviselőjüknek bejelentésére. A városház alatt levő boltok bérbeadásira nézve elnöklő polgármester jelentette, hogy csak egyik ki nyilvános árverésen, míg a többi bolt bérletére adatott nézve a jelenlegi bérlőkkel a képviselőtestülettől nyert megha­talmazás alapján három évre magán egyezséget kötött s kéri ennek jóváhagyását. A képviselőtestület a kötött egyezségeket jóváhagyta s a szerződéseknek megerősítés végett a vármegye törvényhatóságához való beterjesztését elhatározta. Felolvastatott s tudomásul vétetett a belügyminisz­ternek 1897. évi szeptember hó 14-én 86.674. sz. n. kelt körrendelete, amelylyel a magyar korona országai egye­sített címerének hiteles kiadmány alakjában kibocsájtott rajzai megküldettek. Marton Lajos és neje Takács Erzsébet zala­lövői lakosok kérvénye, melyben Zala-Egerszegen épített házak­nál az utca színvonalának kijelölése következtében utcához esett területért a várostól kárpótlást kérnek, elő az terjesztetvén, a képviselőtestület a jogi bizottság véle­ménye alapján a kérelem teljesítését megtagadta. " Löwenstein Jakab zala­egerszegi lakosnak a városi tanács javaslatához képest a képviselőtestület a telepedési jogot megadta. A tárgysorozatba felvett ügyek letárgyalása után elnöklő­­ polgármester a képviselőtestület tagjainak — megköszönve ez évig munkásságukat boldog újévet kivánt, amit a képviselők a polgármester éltetése között viszont kívántak. Az adó csökkentése. Az általános jövedelmi pótadó az ideiglenes adómen­tesség kedvezményében részesített föld- és házbirtoknál is fizetendő és pedig" 20%­-ka annak az állami adóösszegnek, melyet az illető föld- vagy házbirtokra kivetnének, ha adómentes nem volna. De ezt az általános jövedelmi pótadót is kivetik nálunk nélkül is, és pedig nem nagyobb összegben, mint azt a törvény megszabja. És mégis ennél az adónemnél van esetleg­­ alkalmunk adóterhünkön könnyíteni. Igaz, hogy ez sem valami kedves alkalom; de ha már a hátunkon kell bizonyos terhet viselnünk, miért ne könnyítenénk a mellünkön viselt terhünkön­? Az 1883. évi 46. t.-c. ugyanis azt rendeli, hogy föld és házbirtoknak általános jövedelmi pótadójából le­vonandó, az illető tulajdonost bekebelezés által terhelő kölcsön után az előző év végéig le nem fizetett tőkeadósság egy évi kamatainak 10%-ka. Tehát ha valakinek házára vagy földjére kamatos adósság van betáblázva, követelheti, hogy az adóssága után fizetett egy évi kamatnak 10%-át az ő általános jövedelmi pótadójából levonják. Ha p. o. valaki­nek ingatlan birtokán be van keblezve 8.000 frt kölcsön tőke és 5%-os kamat, itt az évi kamat 400 frt, melynek 10%-ka vagyis 40 frt az adós általános jövedelmi pót­adójából levonandó. Ezt a levonást azonban csak az az adózó kívánhatja, aki kamattartozását minden évben január hó végéig a községi elöljáróságnál, illetve a városi adóhivatalnál be­vallja. Az adózó, ki az említett bevallásra nézve biztosított jogával élni akar, köteles az előző év végéig le nem fize­tett adósságának összegét és az utána járó kamatnak egy évi összegét, nem különben adósságai kötelezvényének és a telekkönyvi bekebelező végzésének keltét és a hitelező nevét és lakását a valódi tényállásnak megfelelően beval­lani. H­a az illető kötvény több jószágtestre vagy külön­böző községekben fekvő ingatlanokra van bekebelezve, az adózó köteles ezt a körülményt a jószág­testek, illetőleg községek megnevezése mellett szintén bevallani és joga van egyúttal megjelölni azt az ingatlant, amelynél a jelzálogul lekötött ingatlanok összes pótadójából a kamatszázalékot le kell majd vonni. A vallomásokat minden évben január hó végéig kell beadni a községi elöljáróságnál illetőleg városban a városi adóhivatalnál. E vallomás benyújtására az adózókat hiva­talból nem szólítják föl. Tehát mindenkinek magának kell gondoskodnia arról, hogy a törvénynek fentebb ismerte­tett előnyét a saját javára kihasználja. Ha valaki mégis vallomását tőle független és általa el nem hárítható akadály miatt január végéig be nem ad­hatná, igazolási kérelemmel élhet. Ebben az esetben a hitelt­érdemlő módon megokolt igazolási kérelmet a bevallással együtt február 15-ig az illető vármegyében levő kis pénz­ügyigazgatósághoz kell benyújtani. Február 15-ike után a betáblázott adósság kamatai 10%-lékának levonását a 1. évre már nem lehet kérni. A karácsonyfa egyesület ruhakiosztási ünnepélye. A kiosztási ünnepség karácsony estéjén délután 5 órakor vette kezdetét a csillogó karácsonyfával ékesített óvodai teremben. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, vármegyei tanfelügyelő, a választmány felkérésére az idén is méltat­ta a kereszténységnek ezt az emlékezetes estéjét; val­lásosságra, munkára és szorgalomra buzdította az egye­sület áldásában részesülő gyermekeket; köszönetét fejezte ki az egyesület ügyeit oly odaadással vezető elnöknek s a tevékeny választmánynak. Az éljenzéssel fogadott beszéd után következett a ruha­kiosztás. Az egyesület 80 gyermeket ruházott fel az idén, mindegyiknek jutott ezen kívü­l kalács, dió és sütemény. A karácsonyfa egylet választmánya osztotta szét a szegény leánykák között ugynezen alkalommal a Buda­pesti Napló szerkesztősége által karácsonyi ajándékul kül­dött babákat is. A felruházási ünnepélyhez hozzájárulni szívesek voltak­ új pénz­adomán­nyal: dr. Jankovich László gróf főispán 20 ftot, Vaszary Kolos bibornok hecegprímás 10 ftot, Königmayer János (Neszelej), dr. Mangin Károlyné, Handler Istváné, Barthelmes Valterné 5-5 f­tot, Handler István 4 ftot, özv Hubinszky Adolfné, Varga Vilmos 3-3 ftot, Botka Jánosné, Dervarics Lajosné, özv. Stotter Jánosné, Ivrosetz Istvánné, Kántor Pálné, özv. Isoó Alajosné, Baumgartner Józsefné 2-2 ftot, Weisz Tivadar 1 ft. 60 krt, Krosetz Gyuláné, Németh Györgyné, Preszler Gyuláné, Szigethy Antal, özv. Tahy Rozália, Fangler Mihályné l­i­ftot, Kovács Lászlóné 45 krt; b) kalácsot küldöttek: Vizy Gyula, Zsiskó Sándorné (és diót), Botfy Lajosné (és diót), Bődy Józsefné, Varga Vilmosné, Krosetz Gyuláné, Kovács Károlyné (és kiflit) Baly Béláné, özv. Csoknyay Jánosné, Krosetz Istvánné (és almát, diót), Goldfinger Jánosné, Kovács Lászlóné, Tikk Józsefné, özv. Tahy Rozália, Lázár Antalné, Marton Lászlóné (és kiflit, diót), Slemm Józsefné, özv. Szentgyörgyi Dezsőné, Fangler Mihályné, Bolla Ferencné, Skublics Jenőné (és kiflit, almát); c) egyéb adományok: Nagy Lászlóné almát és diót, Kaszter Sándor egy kabátot, Kummer Gyula süteményt, Orosz Pálné egy ifj. Czukelter Gábor öltözet fiú ruhát, Marth Pálné diót, (Bruck) bélyeget, Czukelter testvé­rek (Cserjetuznó) bélyeget és szivarvéget, Horváth testvérek (Alsó-Őr) bélyeget, Kovács testvérek (Légrád) bélyeget, Horácsek Jánosné diót, Boros Imréné almát és diót, Csertán Károlyné 4 öltözet leány ruhát, Paukovich Györgyné 4 kendőt, a Budapesti Napló szer­kesztősége 30 babát, Medvessy Gyula egy pár függőt, dr. Czinder Istváné diót, szilvát, öt pár cipőt, két öltözet ruhát és egy főkötőt, • Thassy Kristófné almát, Árvay Lajosné kiflit és almát, Moncsek Ágostonná süteményt, Weiser Szidónia 6 db. sapkát; d) fiu ruhák varratását elvállalták : özv. Isoó Alajosné (2), Krosetz Gyuláné, Szirmay Béláné, özv. Hrabovszky Flóriné, Skublics Imréné, Handler Istváné (2), özv. Hubinszky Adolfné, Nagy Gézáné, Kaszter Sándor (2), Horváth Miklósné, Hajik Istvánné, dr. Czinder Istvánné, dr. Mangin Károlyné (2), dr. Szigethy Elemérné, Szigethy Antalné, dr. Kele Antalné, Udvardy Vincéné, Hangay Gézáné, Lányi Kálmánné, Fitos Mártonná, Paukovich Györgyné, Rigó Ferencné, Botka Mihályné, dr. Csák Károlyné, Thassy Kristófné, Skublics Jenőné (2), dr. Ru­zsicska Kálmánné, Udvardy Ignácné, Krosetz­­ Istvánné, Gernya Lászlóné, Skublics Zsigmondné (2), Árvay Lajosné, Tóth Gyuláné, Fritz Józsefné, Dervarics Lajosné,­­Kummer Gyuláné, özv.Tahy Rozália, Antal Béláné, Köller Edéné, Kocsis Sándorné,özv. Csesznáki Sándorné (2),Léránt Lászlóné; e) leány ruha varratását elvállalták: Ferenczy Sándorné, Trsztyánszky Ödönné, dr Felber Arthurné, Kovács Károlyné, Szalay Lászlóné, id. Derencsény Pálné, Czill Mariska (2), Gazta Teréz, Puer nővérek, Grész Paula, Lázár Ilonka, Stefanecz Józsefné, Szabó Györgyné, Muzsik Mariska, Hajmásy Imréné, Pásztor Károlyné. Az adót megfizetni sok állampolgárnak nagyon nehéz, azonban a töméntelen adótörvény rendelkezését ismerni talán még nehezebb feladat. Pedig az állam polgáraira nézve nem lehet egészen közönbös az a körülmény, váljon a közterheket szabályozó törvényekben jártasak vagyunk-e vagy sem . Attól ugyan nem lehet tartani, hogy az adók kivetésével foglalkozó hivatalos közegek szándékosan a törvényesnél nagyobb adóval terhelnek meg valakit. Ha azonban az adótörvényekben teljesen tájékozatlanok vagyunk, megeshetik nem ritkán, hogy olyan dolgokat mulasztunk el, amiknek teljesítése reánk nézve határozottan haszonnal járt volna. Most is az adótörvényeknek egy olyan rendelkezé­sére hívjuk fel a figyelmet, amelynek előnyét igen sokan nem szokták kihasználni. Ha az adókönyvecskéket megnézzük, látjuk, hogy állami adótartozásunk abban nem egyetlen összegben, hanem az évi adótartozás címek szerint elkülönített össze­gekben van kitüntetve. Van ott földadó, házadó, kereset­adó, esetleg tőkekamat adó és minden esetben általános jövedelmi póruló. A föld-, ház-, kereset- és tőke-kamatadóval legtöbben annyira amennyire tisztában vannak az emberek. De mer­jük állítani, hogy kevesen tudják, mi az az általános jö­vedelmi pótadó és mi az alapja ? Az elnevezése elég tágas fogalom. Mintha egy kiváltott száj azt mondaná, hogy ami jövedelmed a többi adó mellett még megmaradt, azt majd felfalom én ! Valósággal azonban nem más, mint a többi adónemnek egyszerű felemelése. Általános jövedelmi pótadó fejében jár ugyanis : 1) a kivetett föld- és házbéradónak 30%-ka; 2) a kivetett hozosztályadónak 40% ka; 3) a Ill-ad osztályú kereset­adónál 10 °/o, ha a kivetett keresetadó a fővárosban 40 f­tot, másut 39 frtot meg nem halad és minden esetben 35%­ szerint egyszerre csak egy érzelem, egy szerelem hatalma alatt állhatunk. De mikor én meg egész bizonyosan érez­tem, hogy mind a kettőt egyformán szeretem ! Vádat emeltem magam ellen, hogy én az uralkodó erkölcsi világrend ellen vétek, mikor letett eskümet meg­szegve, szívemet két lény között osztom meg. Az egyik az erkölcsi törvények szerint is az enyém, a másikhoz csak szívem vonzalma adott jogot. Az erkölcsi törvénynek van-e igaza, vagy szívemnek? Megvizsgáltam szigorúan házaséletemnek minden moz­zanatát : nincs-e abban csak egyetlen vonás is, mely a mellett bizonyítana, hogy nem ragaszkodom nőmhöz az egykori szerelemmel. Nem találtam. A folytonos töprengés nem maradt nyomtalanul Lelkemre valami nehéz borulat szállott. Lassankint egész szótlanná lettem. Nem ezt észrevette Valahányszor hivatalomból haza mentem, hozzám sietett, megkérdezte, nincs-e bajom ? Kedveskedésével, megkétszerezett figyelmességével igyekezett eloszlatni homlokom felhőjét. I»e nem birta. Éreztem ugyan, hogy bűnös nem vagyok, mert azzal hogy egy másik nőt is szeretek, csak szivem ellenállha­tatlan hatalmának hódolok; de azért egyre csak elém tolult sötét vádként az uralkodó erkölcsi törvény, hogy nőmön kivü­l mást szeretnem nem szabad. Megpróbáltam az egyiket legyőzni. Föltettem ma­gamban, hogy az özvegy nővel szakítani fogok. Néhány napig bírtam. genne. De azután éreztem, hogy ez a szakítás őrületbe kel-Egész éjszakákat álmatlanul töltöttem. Testem lelkem meg volt törve. Éreztem, hogy ez a küzdelem ha meg tovább tart, végzetessé válhatik rám nézve. Felszólalt bennem a családom, nőm és gyermekeim iránti kötelesség. Nekem élnem kellett és munkálkodnom Évről évre csökkenő érdeklődés és anyagi támo­gatás mellett tartja a zala­egerszegi karácsonyfa egyesület ruhakiosztási ünnepélyét akkor, amidőn a fokozódó sze­génység mellett városunkban napról napra szaporodik az egyesület jótékonyságára szoruló szegényeknek a száma. Pedig ha van egyesület, mely méltó az anyagi tá­mogatásra , úgy a karácsonyfa egyesület az, mely a keresz­ténység legszebb ünnepét ünneppé teszi azoknak a számára is, akikre az év többi napjaiban épen nem mosolyog a szerencse; akik nap nap után kénytelenek szomorúan tapasztalni azt az áthidalhatlan űrt, melyet köztük születés, a vagyon támaszt. S mily boldogító érzés fogja a el szívüket ezen a szent estén, amikor mintegy feledni látszanak az élet keserűségét és örömkönyek között szem­lélik a gondos kezek által számukra készített karácsonyi ot, azokért, kiken szívemnek éppen olyan nagy szeretetével csüngtem. Folytattam a megszakított viszonyt. Nemsokára nőmben egy lappangó betegség nagyon komoly jellegűvé lett. Az orvosok consiliumot tartottak fölötte és tudtomra adták, hogy megmenteni lehetetlen. Ott voltam szakadatlanul mellette, de mindennap kellett szakítanom annyi időt, hogy néhány pillanatra az özvegy nőt is meglátogassam. Szerelmem kettősségén nőmnek folyton súlyosodó be­tegsége sem változtatott. Akkor is egyformán szerettem mind a kettőt. Egy évi betegség után nem meghalt. Hogy mily óriási mértékben megtört a fájdalom, azt leírnom lehetetlen. A temetői sír, hol az ő drága hamvai pihentek, volt az én mindennapi zarándokhelyem. Ott merengtem órákig és közben-közben legördültek felszakadó könnyeim a néma, érzéketlen hantokra, melyek elfedték tőlem az ő jóságos, szelíd képét örökre. Fölöttem meg-megrezzent egy régi korhadt fűzfa búsan lecsüngő lombja és megérintő vállaimat. Mintha az ő karjainak kedves érintését éreztem volna olyankor. Ott, a fölött az édes fájdalommal meg-meglátogatott sír fölött, kezdtem hinni a szellemek ölelkezésében. Egész lényemet betöltötte a fájdalom. Minden más érzést kiszorított szívemből. Semmit sem nagyítok, ha azt mondom, hogy annak a fájdalomnak volt kéje. Lelkem kizárólag ezzel a fájda­lommal bírt élni. A sír-látogatás napjaiban az özvegynőhöz nem mentem. Csak egy hét múlva látogattam meg. Akkor is na­gyon hallgatag, levert, szomorú voltam. Azt hittem, hogy az én barátnőm, a­kit éppen úgy szerettem, mint boldogultamat, velem fog érezni, megosztja fájdalmamat. Mikor beléptem, kissé hidegen fogadott. Azután, hogy látta kedélyállapotomat, mely lehetetlenné tette részemről is a megszokott melegséget, — egészen köze­lembe lépett, megfogta vállamat és el nem titkolt árnya­latával a gúnynak, így szólt: — Barátom, úgy veszem észre, hogy maga abba a sírba minden eltemetett. Szavaira megrezzentem. Minden idegemet valami megmagyarázhatatlan érzés borzongatta végig. A­em tud­nám megmondani. Mi volt az ? Olyan formát éreztem, mintha jéghideg tőrt csúsztattak volna át idegszálaimon. Minden szó ajkamon fagyott. Fölkeltem. Mintha valaki torkomat fojtogatta volna. Szemeim megködösültek a beletolult könyöktől. Némán meghajoltam az özvegy­ előtt. Elsiettem, ki, ki a temetőbe. Éreztem, hogy nekem most sírni kell, nagyon­ kitörő, féktelen fájdalommal. Leroskadtam a sírra és kitört belőlem a keserű fáj­dalom ; ott vonaglottam boldogultam hamvai fölött a veszteség és csalódás egybeszakadt fájdalma alatt. Aztán mikor fölemelkedtem, úgy éreztem, hogy valami óriási üresség tátong szivemben. Az özvegy nő iránt érzett szerelem kiszakadt belőle. Magyarázzák meg most már nekem az egészet a lélekbúvárok és mondjanak fölöttem ítéletet. * A cimborák tele tüdővel szívták és fújták a cigarette­fü­stöt. Elnéztek a tovagomolygó füst után, aztán vállat vontak. Laci primás nagyot sóhajtott. Fölemelte hegedűjét és maga elé révedt tekintettel, lélektelen gépiességgel kezdett hangolni az új nótához. — y-

Next