Zalamegye, 1903. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-22 / 12. szám

1903. március 8. Kossuth Ferenc a következő nyilt levelet intézi a párthívekhez: Legyen szabad önt arra kérnem, hogy az „Egyetértést" mennél szélesebb körben terjeszteni, és mennél hathatósabban támogatni szíveskedjék. E lap harminc év óta küzd a függetlenségi párt hazafias elvei megvalósításáért, és míg egyrészt a hírlapirodalom terén nagy tekintélyt szerzett, másrészt a függetlenségi párt feltétlen elismerésére lett érdemessé. Mióta visszatértem hazámba, rövid két megszakítással, e lapnak voltam főmunkatársainak egyike és most is az vagyok, és vezércikkeinkben, melyek nevem aláírásával rendesen megjelennek e lapban, találhatja meg mindenki törekvéseink irányzatát. Aki velem szellemi összeköttetésben akar lenni, fizessen elő e lapra. Tisztelettel Kossuth Ferenc. Az „Egyetértés" előfizetési ára: negyedévre 10 K, 1 hóra 3 , 60 fillér. Az előfizetési összeg legcélszerűbben postautalványon küldhető be az „Egyetértés" kiadóhivatalába IV., Vármegye utca 11. sz. j. Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap«s Közgazdaság. Zalavármegye közgazdasági viszonyai az 1902. évben. (Folytatás:) Gyümölcstermelés. A mult évi májusi fagy vármegyénkben a korábban virágzó gyümölcsfákat mind a legszebb virágzásban érte és ennél fogva nagy károkat okozott. Csupán a későn fejlődő alma és körte fajtáknál és védettebb gyümölcsösökben volt ennélfogva némi termés. De a megmaradott gyümölcsféle a nyári sok nehéz esők, viharok miatt a közönségesebb fajtáknál is igen silány minőséget adott. Köznépünk nyári élelmezésére nézve befolyással lévén a gyümölcs, hiánya most nagy már két éven át igen érezhető. A városi piacok ellátása gyümölcsfélével ennélfogva hiányos volt, ismét narancs behozatala és jórészt savanyu szőlőnek fogyasztása által pótoltatott. Miután a gyümölcsfák permetezése még nem általános, ezidén a sok csapadék folytán a peronospóra is erősen fellépett és sok peronosporás, foltos őszi gyümölcs lett beszedve. Terjed vármegyénk gyümölcskertjeiben a vértetű is. Mint örvendetes mozzanatot a gyümölcsfatenyésztés érdekében fel kell említenünk a vármegye részéről alkotott újabb szabályrendeletet, mely a már régebben szándékolt, de kellő foganatosítás hiánya miatt elmaradt közlekedési utak befásítását újból elrendelte, minden iskolával rendelkező községet faiskolának létesítésére kötelezett, járási faiskola felügyelőket rendszeresített és a községeket üzemtervezetek kényszerítette. Ezen, a célnak inkább benyújtására megfelelő megyei szabályrendelet erélyes foganatosításától a gyümölcstermelésre különösen alkalmas vármegyénkben a jövőben sokat várhatunk. Állategészségügy. A szarvasmarha és lóállományban előfordultak az elmúlt időben is ragályos bántalmak, de ezek fenyegető jelleget nem öltöttek. Ezen körülmény a rendeletek pontosabb betartására is vezethető vissza, mely az állategészségügyi szolgálat államosítása óta tetemesen javult vármegyénkben is. Elhullási legtöbb eset volt a szarvasmarháknál a lépfene és sercegő üszök folytán, — a sertésvész pedig majdnem állandóan szedte áldozatát, míg végre, a nyári időszakban történt nagyobb mérvű elterjedése után, az év végével szűkebb körökre szorult. Egyéb bántalmak közül észleltettek még: sertésorbánc, ahol a védoltás alkalmazva nem volt, továbbá kutyáknál veszettség, lovaknál ivószervi hólyagos kiütés. A vármegyénk néhány községében kiütött száj- és körömfájás (Vas megyéből behurcolva) erélyes hatósági intézkedésekkel szerencsésen elnyomatott és vármegyénk csakhamar megszabadult kereskedelmünk e rémétől. Értékesítési viszonyok. A szarvasmarhánál, amint már megemlékeztünk, a tavaszi hiányos értékesítést az év további folyamán kedvező viszonyok váltották fel, és ezek után visszaesés vagy pangás nem volt észlelhető. A szarvasmarha tenyésztés termékei mindig a legkönnyebben és aránylag legjobban értékesíthetők vármegyénkben. A lónak értékesítése időszakonkint felel meg csak a kívánalomnak; egyedül a nehéz lónak és csikónak kivitele elégítheti ki a tenyésztőt. A sertés termékeknek ára a világpiacon beállt kereslet folytán tetemesen javult és ismét jövedelmezővé teheti ezen a mult évek silány árai alatt sokat szenvedett termelési ágat. Sovány éves süldők p. kiló 74—80 fillérben (vészen át nem ment állapot), vészen átment állapotban 80—90 fillérért vásároltattak vármegyénkben. Hizó sertések 88—96—100 fillérig vidéki piacokon és a szokott levonással. Hizó bikák ára 36—40 fillér volt az ősszel, később a tél folyamán 40—46 fillérre emelkedett az áru gazdaságilag hízott öreg ökrök szilaj 56—64 fillér (10 ° 0 levonás) — hízott pirostarka 3—4 éves tinók 70—76 fillér (10 ° 0 levonással) vitettek ki a bécsi és müncheni vásárokra az 1902. év vége felé. Tetemesen javult a gyapjú ára is vidékünkön. Szennyesen nyirt állapotban középminőségű 104 kg. gyapjú, mely a mult évben 84—88 volt véve, ez idén, 100—104 koronát ért koronával és finomabb megfelelőleg drágábban is vásároltatott. Házi mosás már csak ritkán alkalmaztatik. A gabonafélék értékesítése. A mult év első felében az 1901. évi silány termés folytán beállt áremelkedést, a midőn egyidőben vármegyénkben tavaszszal 18,50—19 koronával kelt a buza m.mázsája, 14—15 koronával a rozs, 15—16 korona a zab és 12—13 korona a tengeri — az aratásnak országszerte hirdetett jó híre és a világpiac helyzete miatt aratás után csakhamar erős árdepressió követte; közvetlen aratás után 13.50 koronával vették a búzát, 10.80 koronáért a rozsot, 10—12 koronával a sörárpát és 10—11 koronával a zabot, amely árak mellett a gazdaközönség zöme — az eladásra szorult rosz-gabona készletének nagyobb részén túladott. Későbben, az év vége felé, lefolyt ingadozás közt egy kissé javultak az árak és a búza 15 koronáig, a rozs 12,50—12,75 fillérig emelkedett, de ennek hasznát csak az erősebb kezekben levő készletek tulajdonosai élvezték; ezek sem sokáig, mert az árak ismét ellanyhultak. Kiváló jó értékesítésben részesült ezidén a vármegyénk területén jó sikert adott magleher, mely kezdetben 100—120 a koronával, későbben azonban már 140—150 koronával lett megvásárolva a nagyobb mennyiséget termelő gazdáktól. Minősége szép volt, betakarítása is jó időben történhetett. Általános közgazdasági helyzet az 1902. végén Zala vármegyében. Az 1902. évi jó közepes gabona és igen jó takarmánytermés dacára vármegyénkben a közgazdasági helyzet mégsem tudott érdemleges lendületet nyerni. Vidékenkint ennek természetszerűleg különféle okai is voltak. Általánosságban visszavezethető ezen észlelet a következő körülményekre: Az 1900. évi silány esztendőre az 1901. évi szűk gabona és még silányabb takarmánytermés következett, mely előbbi év a mezőgazdát megviselte, készleteiből kifogyasztotta, anyagi erejét igénybe vette. Az új termés csak nyomott árakon volt értékesíthető, mely körülmény részint a világpiacon uralkodott árubőség, részint a saját hazánkban kikiáltott kitűnő termésből kifolyó tartózkodó vásárlásoknak tulajdonítható. A kivitel nagyon lassan és későn indult meg, rossz termésről az egész világon sehol sem panaszkodtak és legbiztosabb vevőnk, Ausztria is egyelőre el volt látva. Különösen kis és közép gazdáink jó része készleteinek nagyobb részét kénytelen volt közvetlen aratás után, éppen a nyomot árak mellett, értékesíteni. A kisgazda gabonájában sok gyommag is volt, melyet gépek hiányában nem is mindig volt alkalma eltávolítani. Vármegyénk egyes részeiben és pedig nagyobb kiterjedésben — jórészt a szegényebb hegyes vidéken —jelentékeny jégkárak is voltak, melyek községenként a gabonát s szőlőtermést tönkretették és biztosítás hiányában a gyengébb gazdákat a tönk szélére juttatták. Több községben az állam beavatkozása és segélye vált szükségessé, hogy a legalább is a szegényebb vidékek vetőgabonával legyenek ellátva. Bortermésünk, mely előbb oly különleges és fontos szerepet játszott, az 1902. évben nem sikerült; az alacsony borárak kevés pénzt hoztak a vármegyébe és az adófizetés, a hátralékok törlesztése, beszerzés vagy épen befektetések eszközlése a vármegyénkben levő 50.000 (ötven ezer) törpegazdaság birtokosainál csak nehezen volt eszközölhető. A felaprózott birtokok amúgyis nehezen éltetik a tulajdonost még jobb években is és tartaléktőkének gyűjtését nem engedik meg. A fillokxera még számos községünk határában honos és ujabb hódítmányaival közel 160 község határában levén megállapítva, a megyebeli kisebb existenciákat még mindig súlyosan nyomja, mert a felújítási munkálatok ezidáig csak áldozatot kértek tőlük és kenyeret még nem nyújtottak, vagy csak ott, ahol ezen munkálatokhoz már korábban hozzáfogtak. Egyedül az állattartás és állattenyésztésre nézve jártak jó idők az 1902. évben, mert gazda a nyár folyamán marháját ismét jó condiatióba helyezhette, különösen a szarvasmarha állandóan jó kereslettel is találkozott az év nagyobb felében, miközben a bő takarmánytermés kisebb gazdáinkat haszonállat beszerzésére és értékesítésére ösztönözte. A közgazdasági helyzet általános fellendüléséhez tehát még néhány kedvező termésre volna szükségünk: jobb értékesítési viszonyokra; oly évekre továbbá, amelyekben az állattenyésztés biztosabb alapokat nyervén, a szőlőmivelés sikeres eredményeivel együtt arányos viszonyban beilleszkednék a közgazdasági élet keretébe és ezen fő termelési ágak harmonikus együttműködése vármegyénkben együttesen biztosítanák gazdasági kulturális állapotainknak fejlődését és boldogulásunkat. Őszi munkálatok. A későn kezdett aratás alatt beállt folytonos esőzés és az megkésett hordási munkálatok bevégzése a tarlószántást is megkésletették a mult év derekán. Ehhez járult még, hogy augusztus havában hirtelen szárazság állt be és mindenütt, ahol elegendő munkaerő és iparkodás nem volt, a szántások folyamán nehézségekkel találkozott a gazda. Különösen nehezebb talajokon nemsokára kiszáradt az eke a talajból mindaddig, míg a szeptember havában beállt néhány jó eső ezen nem segített. Késleltette a szántás gyorsabb előmenetelét azonban a szokatlan nagy takarmány és sarjú termés behordása is augusztus havában, amely munkálatra nézve a szárazság kitűnő időt szolgáltatott. A vetés általános elkezdése nem is mindenütt a kellő talaj előkészítéssel, tehát csak szeptember vége felé indult meg és november havának közepe táján csak alig volt befejezhető, midőn hirtelen beállt fagyok az ekét kiszorították a mezőről. Ennek tulajdonítható azon körülmény, hogy a legkésőbbi vetések az ősz folyamán ki sem keltek, hogy a tavasziak alá való őszi szántások csak a legritkább gazdaságban voltak befejezhetők, hogy takarmányrépa alá trágyázás s a szokott földeket az ősz folyamán nem lehetett előkészíteni és egyáltalán sok őszi fontos munka elmaradt. Szerencsének mondható mindezek dacára, hogy december havában a legnagyobb hidegek ideje alatt vetéseink hótakaróval voltak védve, mely hótakaró ugyan az év utolsó napjaiban elment, de a folyó év január havában beállt szokatlan kemény fagyok ideje alatt ismét, bár nem elegendő mély, újabb hótakaróval lett felcserélve, amely nélkül sanyargatott kései vetéseink további fejlődése úgyis kérdéses lett volna, így mégis tűrhetően néznek ki ezidáig; felfagyás csak laza berki talajokon észlelhető. Gruner Lajos: Csarnok. Egy vaddisznó és egy nyúl. Néptelen az egész ház, puszta a tér, a melyre szemem kilát. Hóval, fehér hóval van terítve minden, még a fák ágaira is ezüst lombot, hóvirágot rakott a tél. Elkalandoznak az én gondolataim messze, felhős őszi vidékre, sűrű erdőbe, ahol fejemre hullik a sárguló levél, lent a völgyben kis patak fut, csörgő tiszta vize tele hullott a fák lombjával, az erdő koszorújával. Csillogó őszi nap volt, verőfényes őszi tájkép. Ott állottam a magas hegy lábánál, melynek tetején hajdan a dicsőség fészkelt büszke királyi lakban. Ott állottam, hol hajdan nagy királyok űzték a vadat, lármás mulatság harci zaj után. Most csendes volt minden. Messze állottunk fel egymástól, még a hajtók zaja sem hangzott el idáig. Azok fent kezdték a hajtást a szakadő-