Zalamegye, 1904. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-31 / 5. szám

y 2 .Zalam­egye, Zalavárm­­egyei Hirlap* 1904. január 24. Zalavármegye virilistái. Zalavármegye legtöbb adót fizető törvényható­sági bizottsági tagjai 1904. évre: 10000 koronán felül fizetnek adót: gróf Festetics Tassiló, gróf Festetics Jenő, Elek Lipót, gróf Zichy Ágoston, Halbik Cyprián ; 5000—10000 K Takách Jenő, Gelsei Guttmann László, Vizlendvay Sándor, Gelsei Guttmann Vilmos, Gelsei Guttmann Aladár, Tarányi Ferenc, ifj. Thassy Imre; 3000—5000 K gróf Batthyány Ernő, Bogyay Máté, Linzer Béla, Harkányi Ede, Hertelendy József, Tamás Ádám, Lengyel Sándor, gróf Batthyány József, Barcza László, Bosnyák Géza, Forster Elek, Koller István, Malatinszky Ferenc, Reischl Vencel, dr. Czinder István, Guttmann Ödön, Franz Lajos, Szentmihályi Dezső, Landau Horác, Weiser József; 2000—3000 K Gráner Géza, Bogenrieder József, Legáth Kálmán, Lázár József, Hirschler Miksa, Ziegler Kálmán, Ivkó János, Szommer Ignác, Dervaries Imre, Honerla Hermán, Babochay György, Bozzay Pál, Fischer László, Hertelendy Ferenc, dr. Kaiser Emil, Oltay Guidó, Stern Zsigmond, Baronyi Benedek, Baronyi Ede, Bezerédy Adorján, Zalán Lipót János, Csertán Károly, Filipics Lajos, Kaszter Sándor, Dervarics János, Muszet Ferenc, Breuer Bernát, Schercz Richárd, Jerffy Adolf, Tinágl Lajos, Kralics Márton, dr. Friedmann Bernát, Berg Bódog, dr. Háry István; 1000—2000 K Stern Sándor, Leszner Samu, Győrffy János, Justus Izidor, dr. Dunszt Ferenc, Hertelendy Béla, Kemény Andor, id. Háczky Kálmán, dr. Tuboly Gyula, Peczek György, Lőke Samu, Deák Mihály, Hűvös Ármin, Rapoch Gyula, báró Putheány Géza, Pongrácz Jakab, Szauer Ignác, Riedl Ferenc, Kállay Jeromos, Csertán László, dr. Gyömörey Vince, Vágner Károly, dr Schvarcz Adolf, Strem Vilmos, Strem Tivadar, Tóth Lajos, Varga János, Frisch Lipót, Szanveber József, Farkas József, dr. Benczik József, Kovács Antal, Eperjessy Sándor, Oroszváry Gyula, Schmidt Emil, Csendes József, Nagy Károly, dr. Szabó Zsigmond, Königmayer János, Szűcs Dezső, Matisz Lajos, Berényi Jenő, Deutsch Lajos, Oroszy József, Grünhut Alfréd, Sebestyén József, Hajik István, Nagy László, Zerkovicz Lajos, Zerkovicz Oszkár, Schütz Sándor, dr. Diók József, Armuth Náthán, Seidmann Samu, gróf Batthyány Pál, Bezerédy Lajos, Simor János, Thassy Kristóf, Strem Dénes, Nagy Aladár, Csesznák József, Skublics Zsigmond, Gyömörey Gáspár, Aczél Pál, Blau Adolf, Stern Mór, Stern Sándor, Práger Béla, Kis József, Eitner Zsigmond, Krosetz János, Szily Dezső, Unger Ullmann Elek, dr. Szekeres József, Szabó Lajos, Blau Lajos, ifj. Háczky Kálmán, Zozd­y Ferenc, Botka János, Fürst Benedek, Hratkó János, Baka Boldizsár, Hoffmann Béla, Hajós Mihály, Grünhut Heinrik, Kaufer József, Sebestyén Lajos, dr. Kele Antal, Németh János, id. Leszner József, Kis Vilmos, Grósz Károly, Szabó Imre, Ivanics György; 800-1000 K Győrffy Géza, Skublics Gyula, Lázár Soma, dr. Plihál Viktor, Pollák Adolf, Skublics Károly, Haba József, dr. Hajós Ignác dr. Berger Ignác, Krosetz Gyula, Belus Lajos, Oszterhuber Lajos, Isoó Ferenc, Marton Gyula, Semetke József, dr. Vollák Rezső, Sartory Oszkár, Fábián Gyula, Weinberger Jakab, Miltényi Sándor, Neumark Ignác, Morandini Bálint, Pollák Lázár, Bogyay Jenő, Szanyi Ferenc, dr. Hetyei Endre, Raj József, Kherndl Imre, Khon Gáspár, Grünbaum Ferenc, dr. Hanny Ödön, Ley József, Langer Makár, Schönfeld Miksa, dr. Bardió György, Csutor János, Vurglich Gusztáv, Morandini Román, Kiss Pál, Bakó Gyula, Berényi Béla, Jurák Zom­mér, dr. Huray István, Skublics István, Fischer Pál, Krausz Lajos, Vidor Samu, Tánczos Lajos, Mosonyi Ilenrich, Otzmann Pál, Plosszer István, Berger Vilmos, Zathureczky Márton, Schvarcz Gusztáv, Schvarcz Ottó, Laskay Emil, Pethő Jenő, Juk József, dr. Obersohn Mór, Imrey Ferenc. 500—800 K d­r. Tamás János, Ebenspanger Leo, Makray Sándor, Haji >a Mihály, Lázár I. Sándor, Farkas Gábor, Dobrovics Miklós, Nagy József, Büchler Jakab, Fridrich Márkus, Hoffmann Jakab, Lőwy Adolf, Krausz Lipót , dr. Kemény Fülöp, Rosenfeld Adolf, Rosenfeld József, Boschán Gyuli­, Lusztig József, dr. Laubhainesz Oszkár, Botka László, Oszvald József, Elek Ernő, Bogyay János, Imreh Antal, herceg Sulkovszky Viktor,­­ Méhes Kálmán, Hajmásy Ferenc, Stadel János,­­ Hodászy Béla, Talabér László, Kohn Alfréd, Beck Gyula, Elek Géza, Simon Gábor, Schvarcz Hermán, Rosenberg Zsigmond, Hergár István, Miltényi József, Reichenfeld Gyula, Nagy István, ifj. Fesselhoffer József, dr. Klein Lajos, Danneberg Jakab, Weisz Adolf, Weisz Tivadar, Bronner Hermán, Seller Zsigmond, Sélley Pál, Winhoffer Dezső lelkész, Eitner Sándor, Skublics Imre, Eőri Miklós, Löwenstein Jakab, Schulhof Adolf, Eitner Sándor, Steiner Ferenc, Szommer Sándor, Háry Dezső, Nusal János, Poppel Lajos, Krausz Lajos, Kukorelly Pál, dr. Keresztury József, Steiner Simon, Eisinger Henrich, Golub János, Vokuon Antal, Nunkovics Vilmos, Trojkó Lajos, Dervarics Lajos, Abelesz Ignác, Berger Sándor, Mojzer Ferenc, Morgenstein Ignác, Neumann Miksa, Marton Ignác, Bettelheim Győző, dr. Zarka Zsigmond, Szalay Lajos, Fatér János. A városi villamos telepek. Egy fővárosi műszaki lap nyomán regisztrál­juk mi is, hogy az elmúlt évben következő városokban épültek villamos telepek : Nagyvárad, Léva, Pápa, Déva, Detta, Poprád, Feketehalom Halas, Gyergyó-Szt. Miklós, Győr, Segesvár, Rimaszombat, Ungvár, és Gibhárd. Ezek közül városi kezelésben épült: a nagyváradi, gyergyó-szt. miklósi, győri és segesvári pápai, villa­mos telep, míg a többi vállalati uton létesült. A házi kezelésben épült városi villamos telepek mindegyike már az első üzemi évre is aktív mérleget ígér, sőt a nagyváradi villamos telep igazgatósága már az első évre 40,000 korona tiszta nyereséget preliminált. Ez évre huszonöt villamos telep építése van előkészítve. A huszonöt város egy része már megkötötte a szállítási szerződést, másik része pedig most tárgyalja a szerződéseket. Érdekes azonban, hogy ezen 25 telep közül csak 5, esetleg 7 lesz olyan, mely vállalati úton létesül, míg 16 elektromos műnél maga a város lesz a vállalkozó. Az elmúlt évben egyetlen gázgyár sem épült Magyarországon s az ez évi tervezések között sincs erre a kilátás! Úgy látszik tehát, hogy a gázgyárak korszaka végleg letűnt Magyarorszá­gon ! A fenti statisztikához a következő tanulságos megjegyzések vannak fűzve: A vidéki városok egyre fokozódó érdeklődé­sének és ama törekvésének, hogy a közvilágítási kérdés a kor legmodernebb s a messze jövőt is­­ hatalmában rejlő elektromossággal oldják meg,­­ a következő körülményben rejlik magyarázata. Vidéki városaink vezető körei soká abban a hitben éltek és sok helyütt még ma is úgy vélik, hogy a villamos telepek jövedelmezne kétes és maga a villamos világítás (izzólámpákkal) nem alkalmas a közvilágításra, a magánvilágítás céljaira pedig — noha célszerűségi szempontok­ból ideális — igen drága. Az előbbi aggodalmat, mely a jövedelmezőség iránt fennállhat, eloszlatták azok az eredmények, melyeket a jól megépített s műszakilag és ke­reskedelmileg céltudatosan vezetett városi telepek produkálnak. — Az ily telepek évi mérlegei fényesen bizonyítják, hogy a villamos világítás nemcsak hogy nem ró áldozatot a városra, hanem ellenkezőleg tiszta nyereséget szolgáltat annak pénztárába. Vannak ugyan arra is példák, hogy egyik másik helyen, főleg a régibb telepeknél, deficittel zárul a mérleg, de ennek most már könnyen kimutathatólag abban rejlik az oka, hogy a tervek kellő szakértelem híjján műszaki kereskedelmi vezetés pedig készültek, a nélkülözte a kellő rátermettséget, vagy pedig kényelműség­gel határos felületeséggel történt. — Olcsó, de megbízhatatlan cégekkel építtették s protekciós, de hozzá nem értő emberekkel kezeltették villamos telepeket, minek aztán villamos pótadók a neve alatt itták meg a levét. Az ujabban épült s jövedelmező városi villa­mos telepek legjobb bizonyítékai ennek s éppen ez a tapasztalat döntötte meg a téves felfogáso­kat. Az a felfogás is megváltozott az utóbbi évek­ben, mintha a villamos világítás nem volna alkal­mas a jó közvilágításhoz fűzött igények kielégítésére. A tapasztalás ugyanis azt mutatja, hogy a jó izzólámpával, ha az fényerejének bizonyos határig beállott csökkenésekor ujjal pótoltatik, teljesen kielégítő illuminációt lehet Csakhogy e tekintetben is hihetetlen produkálni, állapotok uralkodnak egyes helyeken, s valóban arra szolgálnak, hogy a villamos közvilágítás hitelét rontsák. Az utcai izzólámpákat mintegy negyedévi használat után újakkal kell pótolni, ez lámpán­kint mintegy 50 fillér költséggel jár, de vannak Magyarországon olyan városok is, hol 2-3 éven át nem cserélik az izzólámpát, ugy hogy az végül faggyúgyertya módjára sem világit, hanem csak pislog. Leginkább oly helyeken tapasztaljuk ezt a gazdálkodást, a­hol vállalati uton villamos telep.­­ A közönség pedig, létesült a­melynek nincs erről tudomása, szidja a közvilágítást. — Tessék csak megnézni oly helyeken az ut­cai lámpásokat, a­hol rendesen kezelik azokat, ott nincs panasz a közvilágításra. Tény az, s erről a városok vezetőinek az utóbbi időben elég példa áll rendelkezésére, közvilágítást ívlámpák és izzólámpák megfelelő kombinálásával még a legnagyobb igényeknek is megfelelő módon meg lehet oldani. A magánvilágítást illetőleg pedig ma már kétségtelen az, hogy a közönség körében csakis az elektromos világítás képes valóban nagy elterjedtségre szert tenni.­­ Például szolgálnak erre ama városok, hol régi gázgyárak s csak az utóbbi időben épültek villamos léteznek­nek. — A villamos lámpák száma egy két tele­év alatt eléri a 20-30 éves gázgyár által elhelyezett lámpák számát. Ennek igen könnyű okát adni. — A közön­ség szereti lakásában a kényelmes, egészséges, tiszta és veszélytelen világítást, a­mit csak a villany nyújthat neki, míg a gázt nagyobbára csak üzletemberek veszik igénybe. Az elektromos világítás drága voltáról hall­ható panaszok tényleg indokoltak, s e tekintet­ben valóban lelketlen megsarcolásnak van ki­téve egyes városok közönsége. Nem egy városban 9, 10, 15 fillér az áram egységára s ezen kívül még külön óradíj is jár, a­mi , ha tekintetbe vesszük egyes városok ujabb árszabásait, a­hol 6-7-8 fillér az egységár, valóban uzsorának mondható. Az a körülmény, hogy a 6 és 7 filléres egységár mellett is jövedelmező a villamos vállalat, köte­lességévé teszi városainknak, hogy ne engedélyez­zenek s ne szedjenek ennél magasabb árakat. A 6 és 7 filléres alapár mellett pedig alig drágább a villamos világítás a kőolajnál, s ha van is 10 — 15 °­ C külömbség a villany terhére, a közönség szivesen fizeti azt s nem is panasz­kodik a villamos fény drága voltáról. A villamos telep pedig, mint vállalat a kis haszon és nagy forgalom elve alapján eléri azt, a mit másutt az uzsora árak alapján produkálnak, t. i. a tisztességes polgári hasznot. Ezekben a tanulságokban rejlik annak a magyarázata, hogy egész sora létesít villamos telepeket, melyeknek a köz és magánvilágítás ellátása mellett városfejlesztési és iparfejlesztési szempontból is korszakalkotó jelentősége van minden város jövőjére nézve. Midőn ezeket az érdekes megjegyzéseket közre adjuk, abban a reményben tesszük azt, hogy sok hasznos tanulságot fognak ebből meríteni azok, kik a közönség bizalmából a közvilágítás kérdésének megoldásában közreműködnek. H­írek. Kedves fogadtatás. Hertelendy Ferencné úrasszony Ő méltósága, Zala vármegye új főis­pánjának neje 26-án délután a 2 órai vonattal érkezett Zalaegerszegre. A vármegyei tisztviselők feleségei, Csertán Károly alispánná úrasszony Ő nagysága vezetése alatt, kedves meglepetésben részesítették a méltóságos asszonyt. Testületileg megjelentek a pályaudvaron s szivélyes üdvöz­lésük jeléül virágcsokrot nyújtottak át neki. Ő méltósága a nem várt kedves fogadtatásért mele­gen mondott köszönetet. A pályaudvaron meg­jelent a polgármester is, aki a főispánnót a város részéről üdvözölte. A hölgyek a fogadtatás után hosszú kocsisorban visszatértek a városba. Lelkész beiktatás. A zalaegerszegi ág. ev. Missióegyház a mult vasárnap iktatta be hiva­talát ,a Porkoláb Gyula lelkészt. Az ünnepélyes beiktatás a vármegyeház nagytermében ment végbe, amelyet zsúfolásig megtöltött a közönség.

Next