Zalamegye, 1905. július-december (24. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-26 / 48. szám

8 >Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* A múltból. — Első közlemény. — Közel vagyunk ahoz az időhöz, amikor nemzeti ellenállást az ország békéje elleni merény­­­letnek, bűnös izgatásnak fogják tekinteni s meg­­ akarják torolni azok a magyar emberek, akik a császártól felhatalmazást kaptak Magyarország kormányzására. Azt mondják, hogy ez az ellenállás bűn, amely 1905 szeptember 24. hoz azt is, hogy minden további lépését a magyar király jóváhagyásától teszi függővé, akinek min­den intéséhez alkalmazza magát. Rudolf jól tudott a magyarok nyelvén beszélni. Sima nyelvvel, hízelgéssel szerezte meg a szövet­séget s ígért mindent, de utódai nem váltottak be semmit. (Folytatjuk.) a i­<r korába, az olvasó elé varázsolva mintegy azt közönséget, a­mely először gyönyörködött a munkában. Ezek a bevezetések együttvéve a magyar regényirodalomnak értékes történetét adják. A kötetek kiállítása méltó a kiadó intézet hír­nevéhez és hagyományaihoz. Finom, famentes papiron, tiszta éles metszésű, nagy betűs nyomás, pompásan reprodukált művészi értékű illusztrációk és ízléses, tartós kötés: ez röviden az a külső, a a­melyben regényeink színét-javát a kiadó intézet magyar családi könyvtár maradandó díszéül felajánlja. A hatvan kötetes teljes gyüjtemény ára díszes vászonkötésben 300 korona. Megrendelhető rész­letfizetésre bármely hazai könyvkereskedés útján. A további kötetek félévenként öt kötetes soro­zatokban jelennek meg. Fidibusz: Ötlet és vidámság köszönt be novem­ber 1­4-ikén a »Fidibusz« című új fővárosi élc­lappal, amely csupa vidámság, elmésség, ragyogó jókedv, pajkos gúny. Képei és rajzai is nagy­szerűek. A péntek napjának babonáját töri meg az a kedves, mulattató hetilap, amelyet minden pénteken délben már kézhez kap a vidéki olvasó is. A­­ Fidibusz c-t a fényes tehetségű Heltai Jenő szerkeszti, főmunkatársai: Ambrus Zoltán és Molnár Ferenc, ez a két brilliáns talentum. Karikatúrái javát Cserna Rezső, Csók István,­­Járay Ákos, Gulácsy Lajos, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Kernstock Károly, Márk Lajos, Linek Lajos, Vesztróczy Manó, ezek a kitűnő magyar festőművészek rajzolják. A lap állandó munkatársainak sora is fényes: Áb­rányi Emil, Herczeg Ferenc, Ignotus Gergely István, Pásztor Árpád, Hajdú Miklós, Kemény Simon, Lövik Károly, Nádas Sándor. A »Fidibusz« legalább 16 oldal terjedelemben a legolcsóbb élclap. Mesésen olcsó! Előfizetési ára : egy évre 6 korona, fél évre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 fillér, egy hónapra 50 fillér. Egy szám ára (5 krajcár) 10 fillér. Mutatványszámot készséggel küld a »Fidibusz« kiadóhivatala (Budapest, Rökk Szilárd­utca 9. szám). A „Gyakorlati Közigazgatási Könyvtár és a Döntvénytár" november 1-én kiadott 21-ik száma »főlapon c egy igen érdekes kérdésre adott válasszal kezdődik. A községi bíró és jegyző szolgálati viszonyainak kérdései tisztáztatnak. Választ olvasunk továbbá a füzetben a legeltető község felelősségéről, a községi és hitfelekezeti iskolák jellegének meghatározásáról, a tanítói fizetés behajtásáról, a rokkant zsold felemeléséről, stb. A Könyvtári részben dr. Perger Kálmán nagyszombati főszolgabiró: »A képviselőtestület szervezése és a tisztújítás kis- és nagyközségek­ben” cimü igen tanulságos kézikönyve közeledik a befejezéshez. A » Dönt­vény­tári rész ”-ben főként a közigazgatási biróság pénzügyi osztályának leg­újabb keletű elvi határozatai keltenek érdeklő­dést. Ezek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának kiszámítására, a nyers jöve­delemből a drágasági pótlék, a hírlapokra fordí­tott költség levonására, a felebbezések, az enge­délyek, panaszok, stb. bélyegére vonatkoznak. Közölve van a királyi Curiának választási ügy­ben hozott legújabb határozata, melyben kimon­datott, hogy az egyházfi, a sekrestyés nem cseléd, tehát választó. Ezen kívül a belügyminiszternek a kivételes nősülési engedélyekre, a községi ille­tőségre, a minisztertanácsnak hatásköri kérdések­ben hozott határozatai foglaltatnak a füzetben. A »Gyakorlati Közigazgatási Könyvtár és Dönt­vénytár* előfizetési ára egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy hóra 1 korona. Az előfizetési díjakat legcélszerűbb postai utalványon a szerkesztő és kiadó: Dr Dolenecz József ügyvéd Budapest, VIII., József­körút 74. sz. a. II. em. 11. címére küldeni. Az érdeklődőknek mutatványszámot szívesen külde­nek. Az eddig befejezett kézikönyvekhez erős vászon bekötési táblák kaphatók darabonként 70 fillérért, feldúlja az uralkodó és a nemzet közti egyet­értést s nem engedi az országot a gazdasági megerősödés útjain haladni. Ne vitatkozzunk a közgazdasági programm híveivel. A mi argumentumainkat legfeljebb meg­mosolyognák. Van azonban nekünk egy hatalmas erőforrásunk, amelyből a nemzeti ellenállás foly­ton új erőt meríthet s amikor a lojális meg­hunyászkodás a vármegyék ellenállásában bűnt lát, csak ehez a forráshoz kell visszatérnünk, hogy hazafias erénynek és kötelességnek ismer­jük azt a magatartást, amellyel a vármegyék az abszolút uralkodói akarat ellen igyekeznek meg­védelmezni a nemzet önrendelkezési jogát, alkot­mányos szabadságát. Ez az erőforrás: a történelem. Nem írok­ vezércikket, csak a történelemből idézek, aki tanulságot akar belőle meríteni, annak nem kell egyéb biztatás, hogy a nemzeti ügy mellé álljon. Magyarországnak hosszú évszázadokon keresztül az volt a szerencsétlensége, hogy trónjáért verseng­tek az uralkodó családok, belső pártviszályok, majd a török hódoltság emésztették fel­­ erejét; azután pedig azért kellett küzdenie, hogy ön­állóságát megvédelmezze és szabadságát biztosítsa uralkodóinak leigázási törekvéseivel szemben. Sok dicsőséges és sok szomorú fejezete van a magyar történelemnek, amelyeket elfelejtenek azok, akik a nemzet sorsát úgy intézik, ahogyan Bécsben diktálják. A Habsburg dinasztia történetéből szakítok ki néhány fejezetet azok részére, akik szívesen okulnak a múltból. A Habsburg család története a 10-ik századig nyúlik vissza s eredete a mondákban vész el. Az alleman származású Guntrám utódai, az altenburgiak alapították a Habsburg családot. Werner strassburgi püspök alapította Habsburg várát, amely után a család nevezte magát. A Habsburgok már ekkor előkelő nemzetség voltak, mert Werner öccse, Ratbod, a lotaringiai herceg leányát kapta feleségül s a tizennegyedik század­ban hatalmas birtokok urai voltak. A tizenharmadik század közepe táján a család két ágra szakadt. Az idősebb ág megtartotta az ősi várat; a fiatalabb volt a lautenburgi ág, amely 1408-ban kihalt. Az idősebb ágból nőtt ki a hatalmas Habs­burg dinasztia, amelynek emelkedése Rudolffal kezdődik, mert ő szerezte meg Ausztriát. Rudolf fia, Albrecht s ennek utódai már osztrák hercegek. Habsburgi Rudolf 1273-ig tulajdonképpen még nem volt egyéb, mint nagybirtokú alleman főúr. 1273-ban azonban a német választók Frankfurt­ban királlyá választották. A Habsburg család felmagasztalásában nagy része volt Hohenzollern Frigyes nürnbergi vár­grófnak, a német császári család ősének. A német király azonban nem örvendezhetett zavartalanul dicsőségének. Ottokár cseh király nem ismerte el Rudolf hatalmát s az általa el­foglalt Ausztriát, Steiert, Karintiát és Krajnát nem akarta visszaadni. A német fejedelmek azonban oly gyengén védelmezték a király ügyét, hogy az Ottokár vezérlete alatt megindult cseh, morva és lengyel had feltétlenül véget vetett volna hatalmának, ha nem sikerül a magyar királyt szövetségesül megnyernie. A német feje­delmek Rudolf magánügyének tekintették az Ottokárral való viszályt; ő lássa, hogyan bánik el ellenségével. A tízezer német fegyveres mellé azonban IV. László király több mint ötvenezer harcost állított s ezek vívták meg a morvamezei csatát 1278 augusztus 25-én. Ottokár halva maradt a csatatéren, serege, elszéledt s a Habsburg család hatalma évszázadokra meg volt alapítva. Rudolf volt az első Habsburg, aki Magyar­országgal összeköttetésbe lépett. A magyar segít­ség mentette meg trónját, hatalmát és biztosította családja emelkedését. Rudolf levelei bizonyítják, hogy ezt maga is elismerte s szóban és írásban igyekezett is hálás lenni. Az ütközet előtt kért, könyörgött Kun Lászlónak, hogy siessen a segítséggel. A krónikák azt mondják, hogy ugy várta a magyar csapa­tokat, mint a messiást. A királynak azt irta, hogy ugy szereti, mint testvérét és fiát; azt ígérte, a hogy ha trónját megmenti, gondja lesz rá, hogy magyar királyság ősi dicsőségébe visszaállít­tassák. A diadal után pedig valósággal áradozott s így irt a magyar királyhoz: oly hatalmasan és nagylelkűen állítottad talpra hadi erődet, hogy azt kifejezni elégtelen a nyelv s az író tolla nem képes kellően magasztalni. Hozzátette még ezek­ Olcsó hus érdekében. Európa minden részéből érkeznek panaszok, hogy a husdrágaság immár elviselhetetlenné vált , helyenként ilpraeventiv rendszabályok is kezde­nek életbe lépni, de ezek a bajon csak igen kis mértékben segítenek. A misek­áért hol a húsproducenst, hol mészáros ipart okozzák, de ha körülnézünk, lát­­­hatjuk, hogy dacára a magas húsáraknak, a ter­melő anyagilag nem gyarapodik, a mészárosok egy része pedig tönkre­megy. A mi szép fővárosunkban a húsárak szintén emelkednek; emelkednek részben azért, mert a tenyésztő és mészáros közé beékelte magát a közvetítő, minek folytán a közönséget irgalmat­lanul kiszipolyozzák. A hús drága voltát, magától értetődik, a hús­hiány is előmozdítja, ez ellen pedig a védekezés felette nehéz. Hogy legalább a munkásnép jusson húshoz, utóbbi időben néhány városban lómészárszékek állíttattak fel, de ezen intézkedés is csak ideig óráig fog a szegény népen segíteni, mert ha Magyarország területén 10 nagyobb ipari empo­rium a lóhúst étrendjébe felveszi, úgy rövid néhány év alatt a ló ára annyira fel fog szökni, hogy népünknek még erről az élvezetről is le kell mondania. Ezt előre látva, csak az adott példa után indulok, ha a közönségnek a házi nyúl húsát mint olyant ajánlom, melynek felkarolása esetén a hús­hiány elviselhetővé válik. Figyelmeztetem hazánk lakosságát, hogy a régi húsárakról többé ne álmodozzon; ezekre vissza nem térhetünk többé. Lehet ezentúl takar­mány­szegény — vagy takarmány­hús évi a marhahús ára folyton emelkedni fog; emelkedik főleg azon oknál fogva, mert földmíves osztá­lyunk a legintenzívebb gazdálkodás mellett sem fog annyi vágó­marhát produkálni, amennyit Közép Európa megsokasodott lakossága fogyasz­tani képes. Ebből láthatjuk, hogy a közönség hús dolgá­ban önmagára van utalva, megjegyzem azonban, hogy ez korántsem nehéz feladat, mert a­mire a nép Franciaországban, Belgiumban s a többi kultur­államokban képes, az nálunk is keresztül vihető. Külföldön a házi nyúl­tenyésztés annyira el van terjedve, hogy ott minden vidéki kis­iparos, őstermelő és hús szükségletét munkás osztályhoz tartozó egyén maga állítja elő, sőt feleslegét házalók utján a városokban értékesítteti. Mi szegény , kivándorlásra utalt magyarok vagyunk jelenleg az egyedüliek, a­kik a házi nyul húsát ignorálják, de a húsdrágaság felett sehol sem panaszkodnak annyit mint hazánkban. Azért fel munkára, foglalkozzunk a házinyúl tenyésztéssel. A ki tanácsomat követi az a hus drágaság felett csak mosolyogni fog. Vajda Viktor: Blúz-selyem 60 kr.-tól 11 frt 35 kr.-ig méterje — legújabb újdon­ság, bérmentve és már elvámolva, házhoz szállítva. Gazdag mintagyüjtemény postafordultával. Henne­berg selyemgyára Zürichben. Kakaó és csokoládé kedvelők figyelmébe: a Hoff János-féle a legcsekélyebb zsírtartalmú, azért igen könnyen emészthető, soha sem okoz székrekedést, mind­azáltal ritka finom íze mellett kiválóan olcaó. Valódi csakis Hoff János névvel ee az oroszlán- //S*' védjeg­gyel. (fsJ?C!171 Csomagok á lU kgr. 90 fillér I^ÍkÖr! » > Vs • 50 > Mindenütt kapható.

Next