Zalamegye, 1908. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

4 > Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* kislánya milyen érzéssel és milyen megnyilatkozással fogadta a kis Jézuska ajándékait. Ötletes kiszólása miatt egy pár méltó arra, hogy a krónika utján a közönség is tudomást szerezzen róla. — — — Ez tulajdonképen a Mikulás-nappal függ össze. A família már készülődik a vacsorához . . . és az apróság minden zajra megrezzen, hogy hátha most jön a Mikulás. De a Mikulás még mindig nem jön és vacsorához sem ülhetnek, mert a kedves tata még mindig nem jött haza a kaszinóból. Türelmetlen már az egész család, végre halkan kinyílik az ajtó és nyugodt fehérségében, imponáló alakjával megjelenik Mikulás, aki nem volt más, mint a családapa. A gyerekeknél a rendes kíváncsisággal párosult a megilletődés, míg úgy ők, mint a Mikulás elmondják mondókáikat. Mikulás kiönti sok édességgel teli zsákját és már-már távozni készül, de még megkérdi legnagyobbik fiát: — Hát az apád hol van? Nem tud ilyenkor idehaza lenni ? — Az apám Mikulás bácsi a korcsmában ven. — Ugy?! Na ha hazajön, mondd meg neki, hogy ne járjon annyit korcsmába. Evvel a Mikulás eltűnt és pár perc múlva hazajött az apa. Szalad rögtön hozzá a fiu. — Édesapám itt volt a Mikulán és azt mondta, hogy ne járjon annyit korcsmára. Ennél a famíliánál is nagyban készülődtek a karácsonyra. Hatalmas szép fenyőfát vettek és hogy a gyerekek meg ne lássák, a kertbe vitték és leállították a földbe. Egyik nap az apa az ünnepek előtt ott járkál a kertkerítés mellett és látja, hogy a gyerekek ott állnak a karácsonyfának szánt fenyőfa előtt, és tanakodnak borzasztóan. Kíváncsi volt, hogy miről beszélhetnek, hát egész közelre oda lopódzott. Azt mondja a legkisebbik: — De milyen szép és milyen hamar megnőtt ilyen nagyra. Még a nyáron nem volt belőle semmi. A középső rá szólal: — Ugyan! Ez csak úgy van oda téve. Ezt fogja majd a kis Jézuska hozni karácsonyra. Fölényes nyugodtsággal szól a vitába a legnagyobbik : — Ugyan ne legyetek olyan buták. Ezt nem a Jézuska, hanem a papa hozza. Hanem azért ha majd behívnak a szobába, csak örüljünk és valahogy el ne áruljátok, mintha tudnánk, hogy ezt nem a Jézuska hozza. Ez ugyan nincs összefüggésben az ünnepekkel, de mind a gyermekszoba világából való eredetiség, szintén felemlítendő. Hazajött a két úrfi az (elemi) iskolából. A nagymamájuk előveszi őket, hogy meséljék el, mi történt. A nagyobbik vállalkozott rá legelőször. — Tudja nagymama, a tanító bácsi megkérdezte mindenkitől, hogy szokott-e bort, sört vagy pálinkát inni. Mindegyik letagadta, hogy szoktak. De én büszkén kivágtam, hogy igenis szoktam sört, bort, meg pálinkát is inni. Rémülten csapja össze a nagymama a kezeit. — Te szerencsétlen gyerek ! Hát elment az eszed? Hiszen hazudtál a tanító bácsinak. De a kis tesur önérzetesen kihúzza magát és védekezik. — Bizony pedig nem hazudom. Mert figyelje csak meg nagymama, hogy ha vendégek vannak itt és elmennek, az az első dolgom, hogy kiiszom a poharakból, ami benne maradt, akár bor, akár sör, akár pálinka. Ki a derék asszony? Két úr beszélget egymással, kik nem egy és ugyanazon hivatalban, de mégis az államot szolgálják. Az egyik mondja, hogy náluk van egy írnok, jóravaló teremtés ő is, meg a felesége is, az asszony különösen jó gazdaasszony és volna is már valamijök, de az embernek az a résztulajdonsága van, hogy amint elsején kikapja a fizetését, azon mód elmulatja. — Ez aztán a derék ember — vág rögtön bele a másik. — Könnyű az asszonynak deréknek és jó gazdaasszonynak lenni, h van miből, de mutassa meg akkor, hogy jó gazdaasszony, ha ha nincs miből. Van elég nap az újévben. Egy szűkebb körű társaság ül együtt újév estéjén elég jó és kedélyes hangulatban. Az éjfél már erősen elmúlott, midőn a társaság egyik tagja valószínűleg kötekedésből ezt a kijelentést kockáztatja meg: — Na tán jó volna hazamenni. Utóvégre még sem járja, hogy az ember uj esztendőn is , abba a mult esztendőben már annyiszor átszenvedett becsábult állapotba kerüljön. Ám a csábulj,'s nagymestere rögtön leintette : — Hát aztán ! Van elég nap az uj esszendőben, hogy az ember kijózanodjon. Mámor. A mig karod remegve átfon, Mig rám tapad tekinteted . . . Olyan forró láng gyal rá benne Akár az Etna torka lenne . . . Ugy ontja, szórja szerelmedet . . . Szemem lezárom. Hisz megvakítva Tüzes szemed, ugy rám tapad . . . Vonaglik az ajkad ? Meg ne szólalj! Mit is mondhatnál most te szóval ? Gyönge maradna minden szavad. Csak igy fonódj rám két karoddal S mig elkábít lehelleted, Mire a szót meg nem találod. Mindent elmond a némaságod . . . Szemed dalolja szerelmedet. Levelek. 2 levél. Rétmeló 1008 január 1. Kedves apám ! Boldog újévet kívánok és kívánságom őszinteségének honorálásául bocsánatát kérem. Hallgatásom miatt való szemrehányására rászolgáltam, mentségemül ha felhozhatom talán, hogy magam is csak most kapok észbe : szent isten, mi van velem, hogy a legjobb apára csak néhanapján gondolok! Szentül higgje azonban, hogy a mai naptól kezdve eltakarodom figyelmetlenségemmel életének alkonyuló egéről és remélem, hogy ezt az éghajlást még sokáig bearanyozza az ál<ít- kedvnek emberszeretettől izzó napja. írjak tehát magamról? a társadalmi életről? A közéletről ? Valóban súlyos feladat elé állít édesapám, mikor ilyen három nebáncsvirágról kér véleményt, vagy talán nem is véleményt, hanem, ami még súlyosabb, Ítéletet. Hogy ítéljem meg például magamat? Mint minden normális ember gyakorlok ugyan én is : önkritikát, de mert ember vagyok — és épp azért, mert ember vagyok — mi alapon merészeljek magam fölött ítélkezni? Szinte sejtem, arra hivatkozik, hogy apa előtt nem lehet titka a gyereknek. Jó, elfogadom ezt a tételt, de így is aligha elégítem ki kedves apámat a magamról való tudósítással. Mert a szürke, mindennapi életemre, mely a maga egyformaságában bizony lehangoló, nem hiszem, hogy kíváncsi, amit talán érdemes volna rólam tudni, az előttem is homályba burkolózik. Egyébként a szivem még alszik, néha nagyokat iszom és mulatok rajta, hogy sokan megbotránkoznak ahelyett, hogy szintén nagyokat innának. Az önállóság nem igen ágaskodik már bennem (kitörött a féllába), fetrengek az i illúzió dércsipts fája alatt. Egyre hullik rám a sárguló levél, maholnap a fejem bubja se letszik ki a nagy temetkezésből . . . Na, hanem a közéletről, arról már érdemes beszélni! Az ember szívesebben cibál meg mást, mint magamagát, — emellett ez a fényes multu vármegye megérdemli, hogy a hátán égre ugrálók közt szétüssön valaki. — Persze, senkinek se fog ez fájni, mert én, aki megkótyagosodtam az emberszerűtettől, nem tudnám a lelkemre venni, hogy felebarátaimat palam publice az igazság tüzes csóvájával sütögessem. Így azonban, boriték alatt, magánhasználatra, csupán kedves apám jóhajának téve eleget, megeresztem a kritika s gyeplőjét, — az igazság nyílegyenes útján halad a kocsim, nem kell tartanom a felborulástól. Egyelőre mégis engedje meg apám, hogy a részletekről hallgassak. Új korszak indult meg itt, állítólag új törekvésekkel, melyek arra volnának hivatva, hogy Bendegúz vármegyét a régihez hasonló fényes ruhába öltöztessék s ereibe uj vért csörgedeztessenek. Az elmúlt 10—20 "I— IIIIII — 1908 január 6. esztendő nem oly csillogó, hogy példaadásul érdemes volna rá hivatkozni, a komor és szégyelni illő epizódokat pedig minek ráncigáljam a ssinre ? — meg találnák zavarni a plánumokat. Röviden most csak annyit, hogy a tisztújítás nagy csinadrattával megesett, az alispánt megdicsérte a közgyűlési teremben minden alkalommal szereplő, tehát nyilvánvalóan nélkülözhetetlen vezérszónok, az alispán pedig mindent megígért, — ami etem-szájnak ingere . . . Egész komolyan mondom, hogy leharapom a fejemet, ha hat esztendő múlva nem aranykerekeken szalad ez a Bendegúz . . . Nos igen, történt még egyéb is: egy valakinek kitekerték a nyakát, valakiknek pedig olyat is érdemül írtak föl, ami istenuéése nem érdem. E levél végére pontnak megemlítem, hogy a néppárt csúnyán elagyabugyáltatott. Szerető fia, U. S. Chönter fogott el, nem voltam képes folytatni a levelet. A társadalmi élet másutt is, itt is nagyon fekélyes, jó gyomor kell hozzá, hogy az ember, hacsak kesztyűs kézzel is, megpiszkálja . . . Kedves apám ez a levél bizonyítja talán legjobban, mennyire szükségem van a tanácsaira! Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. 1. Zalavármegye alispánja párt ajánlati versenytárgyalást hirdet a zalaegerszegi zalalövői törvényhatósági közút 3-4. km. szakaszán levő 10 számú hid helyreállítási munkálatai elvégzésének biztosítása céljából. A költségvetési összeg 4765 K 60 f. Az ajánlatok benyújtási határideje 1908 évi január hó 15-ikének d. e. 10 órája. A részletes felvilágitások a zalaegerszegi m. kir. államépitészeti hivatalnál tudhatók meg, ugyanitt nyújtandók be az ajánlatokra. II. A magy. kir. államvasutak budapest-jobbparti üzletvezetősége az 1908 évben szükséges mintegy 1100 db valódi őzbőr szállítására hirdet pályázatot. Az ajánlatok 1908 évi január hó 24-ikének déli 12 órájáig nyújtandók be. A részletes föltételeket tartalmazó hirdetmény kamaránk hivatali helyiségében megtekinthető. III. A m. kir. államvasutak budapest-jobbparti üzlet vezetősége az 1908 évben szükséges 100 métermázsa faggyú, 60 métermázsa fehér mosószappan és 9000 db cirokseprű szállítására hirdet pályázatot. Az ajánlatok benyújtási határideje 1908 évi január hó 22-ikének déli 12 órája. A részletes feltételeket tartalmazó hirdetmény kamaránk hivatali helyiségében megtekinthető. Sopron, 1908 évi január hó 2-ikán. A soproni kereskedelmi és iparkamara. Hivatalos rovat. A föld és házbirtoknak általános jövedelmi pótadójából levonandó kamat és életjáradék tartozásokról szóló kamatteher vallomási ívek beterjesztésére határidő folyó év 31. Felhívom az adófizető közönséget, hogy akiket ezen ügy érdekel, a városi adóhivatalnál beszerezhető vallomási ivet kiállítva, a fenti határidőig a városi adóhivatalnál adják be, mivel ezen záros határidőn túl beadott vallomási ivek nem vétetnek tekintetbe. Zalaegerszeg, 1908 január 3. Braunstein, h. polgármester. •— „IIII . Kirek. Felhívás előfizetésre. Ezen számmal a „Zalamegye." huszonhetedik évfolyamába lép. Egy negyed százada áll Zalavármegye közérdekeinek szolgálatában ez alap s" a híven teljesített kötelesség tiszta öntudatával tekintünk vissza erre a hosszú időre Lapunk iránya és törekvése mindig meg-