Zászlónk, 1919. szeptember - 1920. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1920-02-01 / 6. szám
124 ZÁSZLÓNK 1920. február 15. Az ember fölállítja a szobában a fölfogó készüléket, aztán jól oldalba bokszolja a társát, kinek persze legott felforr a vére és úgy vágja vissza a kezdeményezőt, hogy a szeme is szikrázik. Mindkettőnek lángba borul az arca, mindkettő bosszút forral, de az ismételt ökölcsapások csak még tüzesebbé teszik a harcot. A verekedés közben támadt dühenergia elsőrendű meleget ad. Kedvem lett volna mindjárt ő Upmanságán kipróbálni ezt a bokszfűtést, mert igazán mondom, már végképp elfogyott a türelmem. — Igen, igen, — mondtam, — de majd talán máskor, a közeljövőben ... — Igen, a közeljövőben még nagyszerűbb rendszabályaim lépnek életbe. Minthogy a demokrácia korszakát éljük, kivágattatom a terebélyes nemesi családfákat. A nagytőkét is felvágatom. Lesz fa elég. — Bocsásson meg, — idegenkedtem, — de a körmömre ég a sok munka. — Mutass* ! — lelkendezett Upman, — akkor itt a helyem. — Hőperselyének szívócsöveit mohón nyomta ujjaimra. Rémülten kaptam el a kezemet. — Értse meg, ég a föld a talpam alatt! — Bravó ! ez még jobb. Upman most a földre kuporodott és ott dolgoztatta hőperselyét. — Hát nem látja ? — fortyantam fel, — hát nem látja, hogy egész lényem ég a vágytól, hogy magától szabaduljak? — Sikerült tehát. Végre önnek is befűtöttem. Most már mehetek. Diadalmasam lóbálta perselyét és távozott. — Nohát, nekem csakugyan alaposan befűtött, — konstatáltam miközben arcomról letörölve a verejtéket, munkához láttam. A messzeségből még hallatszott a távolodó csatakiáltás: — Csak egy kalória meleget a didergő emberiségnek ! TANKOK — KÉJUTAZÁSRA. Ezt a csúnya angol szót — melynek szörnyű ismeretségét a flandriai nagy offenzívák vérpárás harctéri jelentéseinek köszönhetjük — még nem szabad elfelednünk. A tank, mely a halál ágyúkkal és géppuskákkal megrakott gyilkos szekerét jelentette, úgy átszik jóvá akarja tenni pokoli hírét és mindenképpen beáll az emberiség jólétének szolgálatába. Annyi technikailag is bizonyos, hogy a tank lényege nem a reája szerelt öldöklő közlet, hanem az alapot képező katerpillar-járószerkezet. Ez nem más, mint két hajtókerék között kifeszített zárt láncpár („végtelen lánc“), amely bármely keréknél jóval hosszabb felülettel kapaszkodik meg a talajon. A tank lényege: egy acélból épült hernyó, amely sokkal szívesebben húzza az életet adó szántóföldek rögein az ekevasakat, mint hord lövészárkok és hullahegyek közt bukdácsolva egy mozgó várat. Újabban pedig minden harciasságát levetkőzte, amióta omnibuszt építettek rá. A franciaországi turisták igyekeznek felhasználni a hernyó-rendszerű kocsikat a hegyek megmászására, hogy rajtuk élelmiszert és felszerelést szállíthassanak a magasan fekvő menedékházakba és vendégfogadókba. Kísérlet céljából, — mint a francia lapok írják — kétnapos versenyt is rendeztek a tankközlekedés kipróbálására a francia Alpokban. Savoiénak egy kis községében ejtették meg a próbákat. Érdekes, hogy erre a békés találkára éppen azok a cégek küldtek gépeket, melyeknek harci tankjai, a Renault és Peugeot tankok a világháború alatt oly szomorú hírnévre jutottak. És a versenyző gépek kitűnően beváltak A kis Megéve községből indultak az Arbaih-hegy csúcsára, amely a kiindulási ponttól 700 méter magasságban (tenger színe felett 1829 m) fekszik és 5 km-ny hegyi út vezet hozzá. Az út bizony 45°os réten is átvezet, öszvérúton, majd szakadékok mellett, sőt patakmedreken és mocsaras területeken is át kellett gázolniok. Olyan utakon jártak, melyeken addig csak nagynehezen kapaszkodott fel ember és öszvér. És mindez nagyszerűen sikerült a kis masináknak. A meredek lejtőn 15—20 kapaszkodó lemezük vágódik a kavicsos talajba, a mocsarak felett pedig kitűnik, hogy mily kitűnően oszlik meg a nagy teher az idétlen talpakon, úgy, hogy 1 cm- re csak 1/s kg súly esik. Hátukon pedig kényelmes üléseket visznek, melyeken 6—8 utas könnyűszerrel élvezi a hegymászást. Az utazás pedig nem is megy olyan lassan. Az említett utat fölfelé 1 óra 23 perc alatt, lefelé 66 perc alatt tette meg az egyik tankkocsi. Szóval a franciák már akár a betegjeiket is felvihetik az Alpesek léleküdítő, gyönyörű csúcsaira — elfelejtetni a háborút. Várjon mi mikor utazhatunk már feledni — az elrabolt Tátránk tengerszemeihez ? «1.1—1 «.’■gnus—11*u— ■*>— »a— Új pályázatunk.Rajzolóink számára tűzünk ki szabad pályázatot. Lehet pályázni komoly és komikus képekkel egyaránt. Néhány témát — irányításul — mi is fölsorolunk. Lehet rajzolni szimbolikus képet a magyar nemzet tragikumáról; lehet illusztrációkat készíteni a Zászlónkban megjelent bármely vershez vagy novellához; vagy tessék tollhegyre venni Horoghék, Karcsiék kalandjait, vagy a változatos diákélet bármely humoros mozzanatát. Mindenki azt rajzolja meg, amihez legjobban ért és olyan stílben, amely művészi egyéniségének legjobban megfelel. Festményt ne tessék beküldeni, mert a Zászlónk mostani papírján csak a rajzok jönnek ki jól. A rajzok ne másolatok legyenek, hanem a lélek eredeti megnyilatkozásai. Beküldési határidő: 1920 március 20. Jutalom : I. díj száz korona. II. díj : hetven korona. III. díj: ötven korona.