Zászlónk, 1925. szeptember - 1926. június (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925-12-15 / 4. szám

1925 december 15. ZÁSZLÓNK UPMAN KERESZTREJTVÉNYEKET CSINÁL. Elhatároztam, hogy újra meglátogatom Upmant s egy kissé megszidom azért, hogy eddig nagyszerű találmányaival olyan kevés előfizetőt szerzett a Zász­lónknak, pedig a múltkor megígérte. Eljutottam az igazgatóság ajtajához. A szokásos tábla, mely arról értesíti a szíves és szívtelen láto­gatót, hogy itt „Upman drótnélküli rádiófőigazgató*, földalatti repülőkapitány és nyugalmazott lovastenge­rész lakik, ez esetben hiányzott. Hová tűnhetett el Upman ? Merengésemben alig vettem észre, hogy a névjegy helyett egy keresztrejtvény kockái merednek felém e felhívással. „Tessék megfejteni!“ Rögtön hozzá is fogtam a megfejtéshez. Vízszintes sorok: 1. Uppal kezdődik és mannal végződik. 2. Ilyen az a drótos tót, akinek nincs drótja. 3. Dió is van benne. 4. A fejeket igazgatja. 5. A neptun bolygó nem ilyen. 6. Olyan mint a madár. 7. Nem szakácsnő. 8. Akit békében hagynak. 9. Olyan tengerész, aki­nek lova van. A függőleges sorok ha­sonló szellemben voltak fogalmazva, de ezekkel nem sokat törődtem, mert elég volt tudnom, hogy itt egy Úppal kezdődő és mannal végződő úr lakik és eléggé sejtettem a többi címeit. Benyitottam. Upman a díványon keresztben feküdt és szemei is keresztbe néz­tek, mint a részeg ember­nek. Rögtön felismertem a helyzetet. Upman egész valójában a keresztrejtvénynek akar élni s azért fek­szik keresztben. — Jó napot, Upman! — Jónapot! Majd mindjárt keresztkérdéseket inté­zek önhöz s támadásaim kereszttüzébe kerül! — Várok ! — Hát először is: mi, az ami Uppal kezdődik és mannal végződik? Ezt találja ki, ha van esze? — Upman ! - feleltem hidegen. — Jó, ön lángész! De most jön a java! Mi az: dió is van bernne ? — Dióskalács! — Ostoba! Sajnálom a dicséretet. Rádió! Érti ? Rádió Ebben van a dió ! Maga prózai, közönséges gondolkozású ember. Egy kis idealizmust kérek ! — A fejeket igazgatja — ezt mondja meg! —­ Borbély ! — feleltem hidegen, csakhogy bosszant­sam Upmant. — Óriási tévedés , főigazgazgató ! Óh logika ! Hát ennyire süllyedtünk? — Fejtse meg ezt: „A Neptun bolygó nem ilyen.“ — Kifli ! — feleltem nyugodtan. — Nem, barátom, ön teljesen ... hogy is mondjam, hogy finoman fejezzem ki magamat... ön teljesen elbutult. Ez „földalattit“ jelent maga......! Nem is kérdezek többet, beszéljünk másról, azaz egy másik keresztrejtvényről. Nézze, ott van a táblán, ha ezt megfejti, visszavonom a sértéseimet és jóba­rátok leszünk. Hatalmas keresztrejtvény volt. — Ez a gyöngébbeknek való, mondhatnám óvodá­soknak. Majd adok fel belőle néhány kérdést és feleljen rá. — Nem tápszer. — Vitriol! — feleltem elszántan. — No, ezt majdnem eltalálta, de nem egészen: ez ugyanis „d­ankáli“. — Ha földobom fehér, ha leesik sárga ! — folytatta Upman — Tojás! — Bravó, öcsém, kezd derülni az esze! Csak foly­tassuk . — Csendesen bólintgat. — Az eperfa lombja — Hallja, ön csakugyan valaki. De most jön a nehezebb. — Zúg és neki megy a falnak. — Éji bogár! — Gratulálok, nem is folytatom tovább. Majd nehe­zebbet kérdezek . Egyetemi színvonalon álló kérdések ezek. Itt megtudom, mit tud. — Pythagoras mamájának az anyját így hívták: — Hallja Upman, ezt igazán nem jegyezte,fel a történelem! — Dehogy­nem. Én rá­jöttem hosszas kutatásaim alapján : úgy hívták, külö­nösen maga Pythagoras,, hogy „nagymama“. Men­jünk tovább — így hívták a görögök a talicskát! — Meg kell nézni a szó­tárban ! —­ feleltem. Mert nem jut eszembe. — Dehogy kell, nem hív­ták, hanem tolták. Most jön a történettudomány, figyeljen! — Ezért veszítette el Napoleon a Waterlooi csa­tát? — Azért, kedves Upman, mert mint ismeretes, Grou­chy tábornok nem jött — — Ugyan, hagyja ! Dehogy is azért, azért vesztette el, mert nem vigyázott rá. Aki nem vigyáz valamire, az előbb utóbb elveszti. Bizony, kedves barátom, maga nem valami intelligens ember. — Hát feleljen erre. — Eddig tartott a 30 éves háború! — Hát 30 évig; véget vetett neki a westfáliai békekötés 1648-ban. — Ah, dehogy — legyintett Upman —, szörnyű tévedés. A 30 éves háború csak 15 évig tartott, mert közben aludtak is. — Na, jó, talán egy könnyebb kérdést! — Itt vágták le Hunyady László fejét. — A Szentgyörgy-téren ! Hisz ezt mindenki tudja. — Dehogy is, barátom, csak gondolkozzék... Ugye nem tudja, hát megmondom: a nyakánál. Igenis, ott vágták le a fejét. Vannak még a függőleges sorokban is némely kér­dések. Csodaszép és okos dolgok, de azt maga úgyse találja ki, mert ezek, megvallom, kissé nehezek. Dehát én nem szoktam holmi ringy-rongy keresztrejtvénye­ket csinálni. Megnéztem a táblát. A következőket olvastam még: 1. Nagy Sándor csizmatisztítójának unokája. 4. Szabadkirályi város a holdban. 6. A Cinquecento egyik nagy festőművészének ük­apját De hívták. 7. Híres tudós a jégkorszakból: született Debre­cenben, meghalt hasvágásban. 8. Egy lángeszű férfiú a jelen korban. — Ezt az egyet tudom ! — gondoltam magamban. Ez csak Upman lehet 9. A spanyolviasz feltalálójának nagypapája. Majd mindjárt kereszt-kérdéseket intézek önhöz. 97

Next