Zászlónk, 1927. szeptember - 1928. június (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927-10-15 / 2. szám

ZÁSZLÓNK 35 1927 október 15. valaha fiú az apjától, nemzet ifjúsága a nemzet hő­seitől. Ez a kereszt hivatást jelent, küldetést, rettentő fel­adatot. Jelenti a má­sokért való élet önfeláldozó hűsé­gét, a becsület erőfeszítései mö­gött a kálváriát. Jelenti a mély hitet, amely a kálváriában lép­csőfokot lát az ég felé; az egész éle­tet átnemesítő vallásosságot, mely könnyűvé teszi a szenve­dést. De jelenti a föltámadást is, amely a golgoták dicsőséges koro­nája. Arad a magyar fiúk iskolája. Itt tanuljuk meg a hazaszeretet való­di törvényeit. Az aradi iskola tanárai a hős vértanúk: minden szavuk szent, mert életüket tették rá. Micsoda tanítás az, amelynek minden mondatát piros vér szentesíti! Aradon ma idegen lábak tapossák a hősök ham­vait. Az első nagy tanulság a rab­ halottak iskolájá­ban ez. A horvát Knézich, a szerb Damjanich, a német Pöl­tenberg és Lei­­ningen, az észak­magyarországi Lahner a magyar haza vértanúja lett. Az aradi ti­zenhárom vérta­nút nagyrészt a nemzet testéből kitépett országré­szek szülték és nevelték. Arad a legkiál­­tóbb tiltakozás a mi csonkaságunk ellen. A másik nagy tanulság ez: Akik a testet megölik, azok a lelket meg nem ölhetik. A lélek országát a kiöm­lött vér megszen­teli, megnagyítja s hatalmassá te­szi. Az aradi gyil­kosok hősi mintaképeket állítottak elénk, akik össze­kapcsolják a szétesni készülő magyarságot. A harmadik tanulság ez: Aki a jövőt építi, a nemzeti múlt szent forrásaiból merítsen erőt. R. K. Az aradi vár sáncainak egyik szöglete, a négy tábornok agyonlövetésének a színhelye az ú. n. észak-keleti kapunál. RISZTICS MAGYAR REPÜLŐ VILÁGREKORDJA. A magyar aviatika is nyögi Trianon békéit Tra­gikus helyzetünk szomorú jelensége, hogy kitűnő ten­gerészeink hajó nélkül bolyonganak szanaszét; euró­pai hírű katonáink kezébe nem adhatnak fegyvert; vakmerő pilótáinknak nem tudunk gépet adni, hogy magyar géppel, magyar levegőben magyar rekordokat írhassanak be az aviatika évkönyvébe. Keserű dicső­ség az nekünk, hogy kiváló repülőink idegen nemzetek számára szereznek rekordokat. Elszélednek a magyar egyéniség virtuózai, bekapcsolódnak idegen, sokszor ellenséges népek kultúrájába. Risztics János egykori magyar tábori pilóta már hosszabb idő óta a német Junkers­­gyár alkalmazottja, mint „bere­pülő“. Az F. A. I. július 20-áról kelt hi­vatalos jelentése szerint Risztics ismét világrekordot állított fel a 2000 kg terhelésű, szárazföldi re­pülőgépek kategóriájában, ameny­­nyiben egy hárommotoros Junkers G—24. típusú repülőgéppel 13 óra 1 perc és 12­8 mp-ig volt a levegő­ben és ez alatt az idő alatt 1 621 088 km-t repült be. A rekord az F. A. I. szabályzata értelmében — tekintettel arra, hogy a teljesítmény Németország terü­lete felett lett elérve — Németor­szág javára ismertetett el. Azóta a zürichi F. A. I. konferencia határo­zata szerint a hitelesített rekordo­kat a pilóta nemzetének a javára könyvelik el. Ehhez a hivatalosan elismert rekordhoz hozzá kell még fűznünk, hogy augusztusban Risz­tics János a Junkers-művek bere­pülőpilótája Edvárd német pilóta kíséretében 52 óra 11 perc és 8 másodpercen át volt egyfolytában a leve­gőben és ez alatt 5300 km-t repült be. Ezzel a gyö­nyörű teljesítménnyel nevezettek megdöntötték úgy az időtartam, mint a távolsági rekordot, amelyet Cham­berlin New-York—Berlin repülésével állított fel. Adja Isten, hogy az idegen érdekeltségekbe kiván­dorolt magyar tehetségek minél előbb hazajöhessenek s tudásukat itthon érvényesíthessék! Risztics Jánostól mi még sokat remélünk. A vi­lág aviatikájának a porondján újabb és újabb rekor­dokért folyik az erők összemérése. A jövő titka, hogy az Európából Amerikába való re­pülés kinek a teljesítménye lesz? Az új világ konkvisztádorai előtt mérhetetlen feladatok várnak meg­oldásra. Az emberi fantázia nem is tudja követni a lehetőségeket, ame­lyeket az idők méhe magában rejt. Hiszen napról-napra új csodákat szül az emberi vakmerőség s a ke­mény akaraterő. Börtönünk ablaká­ból szorongó szeretettel figyeljük vérünk kivirágzását, az idegen le­vegőben kalandozó Riszticset. Vele száll a magyar becsület, a magyar vágyak viharmadara ő, s gépén a magyar sors ül a pilóta háta mö­gött. De az idő rohan! S a Risztics Já­nosok fogynak, szétszóródnak a nagyvilágban. Mire fölpirkad a ma­gyar hajnal, lesznek-e még olyanok, akikben a magyar tehetség kivirág­zik s akik a magyar zászlót tűzik ki küzdelmeik szimbólumául? Reméljük, hogy lesznek! Risztics János világhírű magyar repülő.

Next