Zászlónk, 1928. szeptember - 1929. június (27. évfolyam, 1-10. szám)

1929-04-15 / 8. szám

1929 április 15. ZÁSZLÓNK UPM­ANN MEGREFORMÁLJA AZ ORVOSTUDOMÁNYT. Upman begördült. — Ah, Isten hozta, kedves Upman úr! — szóltam. — Sohase jött volna jobbkor. Remélem, hozott valami jó ötletet? — Na ja. Én nem is járok öt lett nélkül. Mert amióta Lettországból hazajöttem, mindig velem van az az öt­lett, akiket ott fogadtam kí­sérőül. Ezek után leült asztalom jobb sarkára és lábait oly kényelmesen nyújtotta ki, hogy azok az ablakon ki­folytak. — És most remélem, meg fogom látni az ötle­­tét? — kérdeztem érdek­­est­­ödve. r­ — Na ja, ha az úgy­­ menne — szólt Upman —. De képzelje kérem, tegnap jött az öt letthez még egy lett és most az öt lett hat lett. De ez még nem volna baj, de tegnap meg az öt lett beteg lett és csak egy lett maradt egészséges ... — Milyen egyletről beszél? — kérdeztem. — Hát amelyik egészséges maradt! — Szóval nincs már ötlete, Upman? — kérdeztem mély keserűséggel. — Sajnos, nincs! De még van egy lettem és ezzel az egy­lettel alapítom meg az én orvostudományi egy­letem! — szólt némi önérzettel Upman. — Hogy-hogy? — kérdeztem érdeklődve. — Hát tudja, amikor megláttam az én beteg öt­let­temet, rögtön leragadt a szívbillentyűm bánatomban. Addig törtem a fejem a mozsárban, míg rájöttem, hogy a mai orvostudomány semmi. Az ember addig mindig betegeskedni fog a földön, míg felesleges test­részeitől meg nem válik! Mert nézze, maga ha almát eszik, lehámozza a haját, mert az fölösleges. Hát az ember haját is le kellene hámozni egy késsel, mert hisz az is felesleges. Hisz ez természetes. Erre nagyot nyeltem és illendő távolságra helyez­kedtem el, nehogy rajtam próbálja ki felséges esz­méit. De alig húzódtam hátra, már­is ostrom alá vett. — Na és mondja kérem, mi van a maga orra alatt? — kérdezte. — Mi-i-i, hát a ... a szám — feleltem ijedten. — Lássa, ez is egy fölösleges valami — szólt —. Minek az ember arcára szám, le kell törülni onnan a számot. — De Upman úr . . . akkor . . . — Talán azt akarja mondani, ugye, hogy akkor nem tud felmenni a szájpadlásra? Na ja, az nagyon egyszerű. Az orrból egy létrát támasztunk a padlásra és kész. — Hát eszerint — szóltam nekibátorodva — fölös­leges a szem is. — Na ja, hát persze! Fölösleges ott hordani az üre­gében azt a két szemet. El kell vetni valami jó termő talajban, hogy több keljen ki és különb. Mert ez a mai szem rettenetes: vakfoltok vannak rajta, kietlen látómezők, ahonnan holmi Pup­ila (pupilla) nevű kis­asszony kandikál ki. Ezért van aztán, hogy sok ember nem lát a szemitől. — No és a vakbelet hogyan szüntetné meg? — érdeklődtem. — Oh, jaj de elmaradott — szólt Upman ne­vetve —. Hát aki érzi, hogy vakulófélben van a bele, menjen és vegyen egy szemüveget, nyelje le és min­den meg van akadályozva ... — És a tyúk­szem? — szakítottam félbe Upman beszédét. — Na hallja, azon én már rég túladtam. Ami a tyúké, legyen azé. Én visszaadtam a tyúkjaimnak és azóta baromfiudvaromban négy szemük van a tyú­koknak. — Íme, most már el kell ismernie, hogy elmaradt az orvostudomány. Ott a térdkalács, meg az ujjperec, — és nem eszik. Ott a sípcsont vagy csontsíp és nem fü­tyülnek vele. A medence­ csont és nem fürödnek benne. És még azt mondják, hogy vannak tudósok, orvos­tudósok. — Kijelentem, hogy minden tudós (rajtam kívül) tu­datlan. Ott van például az az Archimedes. Elkezd kia­bálni, hogy heuréka, heuréka, aztán kisüti, hogy min­den vízbemártott test a súlyából annyit veszt, ameny­­nyi az általa kiszorított víz súlya. Már­pedig ez nem igaz! Ha például egy tábla csokoládét a vízbe mártok, az a súlyából annyit veszt, amennyi beolvad róla. — Na ja, ez természetes! — De megbocsájt, most már megyek és az egyletem egy lettjével átreformálom az én beteg ötletem — szólt Upman, majd megnyomta a kabátja gombját és a nadrágja berregni kezdett, kezébe vette a kalapot, mint a kormánykereket, orrával trombitálni kezdett és karika­ lábain elautózott. Ruzsinszky László VIII. o. 1., Tata. REJTVÉNYMEGFEJTÉSE­K. Múlt számunkban közölt rejtvény-pályázatunkra be­érkezett 113 megfejtés. A felsőosztályosoknak kitű­zött kérdezz — felelek feladat megfejtéséért könyv­­jutalmat kaptak: 1. Ludescher Tivadar gimn. VII. o. t. Újpest. 2. Varga Zoltán rg. VIII. o. t. Eger. Dicséretben részesültek: 1. Belánszky Győző gimn. VI. o. t. Hernádnémeti. Havas István rg. VI. o. t. Budapest. Lázár Rezső gimn. VI. o. t. Budapest. Nagy Ferenc gimn. VII. o. t. Győr. Acsay Dénes Xavér­g. VIII. o. t. II. Katona Lóránt, Gödöllő. Kecskeméthy István, Kő­szeg. Fehér Miklós, Kecskemét. III. Szeless Jenő, Kopper László, Szalai Imre, Szikla Bözsi, Andrusecz István. Az alsóosztályosok közül az 1—3. rejtvény helyes megfejtéséért és a 4. feladat részbeni megfejtéséért könyvjutalmat kaptak: 1. Szöts István, IV. b) oszt. növendék Sopron. 2. Dudás István gimn. III. o. t. Esz­tergom. Dicséretben részesültek. I. Mangel János rg. III. b) o. t. Bpest. Karlicskó József rg. IV. o. t. Baja. II. Szép Lajos Szombathely. Teller Vilmos Kisújszál­lás. Jantyik János Békés. Mormner Ferenc Baja. Vadas István Veszprém. III. Kelemen János, Kovács István, Waldner László, Bakoss Gergely és Géza, Horváth Jenő Rejtvényeink helyes megfejtése: 1. Nagyszeben, 2. 253

Next