Zászlónk, 1929. szeptember - 1930. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1930-03-15 / 7. szám
196 ZÁSZLÓNK 1930 március 15. ban. Finom pórusaikon keresztül vékonyka sugarakban, apró kortyokban szürcsölik fel az élet vizét, mint mi a szalmaszárak szipokáin a pléhfedeles üvegekbe zárt uzsonnatejet. Az életük fenntartásához szükséges tápértékeket méhükbe rejtik, feldolgozzák; a többit, mint felesleges terhet, a széndioxid egy részével s a belső elválasztások termékeivel együtt visszalökik. Ez a változatos összetételű, a vér és testszövetek anyagcseréjét közvetítő s ezen anyagcsereviszony különböző nedveiből folyton megújuló folyadék a nyirok. A sejtek nyakig úsznak benne, hogy annál könnyebben és simábban forogjanak az élet malmának kerekei. A nyirok csak az élet tűzhelye mellett érzi jól magát. A testből kilépve vacogni kezd s éppen úgy megalvad, mint a vér, de sokkal lassabban. Kémiai összetétele lényegileg megegyezik a vérnedv tartalmával. Mind a kettő közepes becsléssel 1% konyhasót, 7% fehérjét tartalmazó oldat. A nyirok azonban hígabb a vérplazmánál, mert több benne a víz és kevesebb a fehérje. Csak a bélnyirok, amelyet az emésztés élettanában chylus-nak nevezünk, esik külön elbírálás alá. Ebben a vérnedv és a testszövetnedvek vézna elemein kívül még egy harmadik összetevő tényező is szerepel: a felszívódott zsírok finom eloszlású emulziója. Színe is más, mint a többi nyiroké. Fehér, mint a tej, amelynek arculatát tudvalevőleg a gyöngyöző vajszemecskék festik fehérre. Mivel a nyirok folytonosan táplálkozik a vérplazmából s csak egy kis része szüremkedik vissza a vérmederbe, vízállása olyan magasra emelkedik, hogy elönti az egész testet, mint a Nílus az egyiptomi medencét. Szervezetünk két lábon mozgó aquárium, amelyben zsúfolva hemzsegnek a sejtek, mint a sósvizű, tengeri aquáriumban a plankton-szervezetek. Így lesz a víz az élet miliője, a közös anyasúg, amely a szervezet millió és millió sejtelemét egy nagy egységbe, a két kezet mos egyetemes kölcsönösségébe olvasztja. Vízben ringott az élet bölcsője, amikor az írás szavai szerint „Isten lelke lebeg vala a vizek fölött”; a víz játssza ma is az első szólamot az élet szimfonikus zenekarában. Víz nélkül a protoplazma gyámoltalan és tehetetlen. A nyirok vizében zajlanak le mindazon kémiai reakciók, amelyeknek bűvös vesszejével emberi lényt, égi formát varázsolunk elő a satnya gyomortöltelékből, a lyukas makkaromból s a lyukatlan gombócból. A testet öntöző nyirok biztosítja szöveteink feszültségét, eleven duzzadását. Ennek a víz okozta feszültségnek köszönhetjük homlokunk simaságát, arcunk teltségét, ajkunk mindent árnyékba borító üdeségát, várunk és medencénk stilizált görbületeit, termetünk előkelő hajlásait. Ha a nyirok kútja elapad, testünk hervadni kezd s „díszei hullanak”. Arcunk olyan lesz, mint őszkor a kökény, ha már a dér megcsípte. Ráripakodik a halál első fullajtárja: a ránc. Méltán énekelhette tehát Pindaros. A víz a legnagyobb jó. A nyirok azonban csak akkor használhat a szervezetnek, ha mozog és kavarog; ha van a pálya és dagálya, min a tengerárnak. Minden termékenyítő kiöntés posvánnyá torzul, elgazosodik, miazmákat terjeszt, ha nem áramlik, ha nem szabályozzuk megfelelő csatornázással. A nyirok is csak addig áldás, amíg nem engedi pocsolyába fúlni a sejteket. Ezért a szervezet mérnökei és kultikusai összefogtak, s árkokat ástak levezetésére. A nyirkot lecsapoló s a vérmederbe visszaterelő vízvezetékek a nyirokerek. A nyirokerek a szövetek hézagaiban hajszálerekkel kezdődnek, majd szélesebb erekké tágulnak, végre két fővezetéken át a vénás érrendszerbe torkollanak. A bal fővezeték, amelyet a bonctanban mellvezetéknek, ductus thoracicusnek nevezünk, a rekeszizom alatti öszszes testrészekből s a rekeszfelettiek bal oldalából szedi össze a nyirkot, beleértve természetesen a bélből patakzó chylust is s a bal kulcscsont alatti vénába szállítja. A jobb fővezeték a rekeszfeletti test jobb felét vízteleníti s a jobb kulcscsont alatti vénába szakad. Eszerint a nyirokerek nem önmagukba visszatérő zárt csövek, mint a véredények, hanem a vénák felé nyitott, a szövetek felé vakon végződő oldalágai a vénás érrendszernek. Mivel nincs külön szívó-nyomó berendezésük, a nyirok áramlását, amely sokkal lassúbb, mint a vér keringése, nagyjából ugyanazok az erek mozdítják elő, amelyek a vénás vért taszigálják a szívbe. A nyirokerek abban különböznek a vérerektől, hogy nagyobb számúak, kisebb térfogatúak, el nem ágazók. Lefutásukat lépten-nyomon zsebalakú billentyűk szakítják meg, amelyeknek telődése megakadályozza a nyirok viszszaesését a szövetekbe. A lépcsőzetesen beépített, kettős billentyűrendszernek köszönik tipikus, olvasószerű alakjukat. Tetemboncolásnál nehéz eligazodni közöttük, mert faluk igen vékony, könnyen szakadozó s tartalmuk összefolyt a környezet színével. Ez a magyarázata annak, hogy a hétköznapi ember ma sem vesz róluk tudomást, a szakember pedig csak azóta tudja áttekinteni mérhetetlen labirintusukat, amióta finom olajfestékek befecskendezésével sikerült legvékonyabb csöveiket is kézrekeríteni. Felfedezésük történetében a kétarcú chyluserek adták az első lökést a nyomozáshoz. Ezek az emésztés utáni órákban a bél és a mellvezeték között fehér csíkok alakjában jelzik a nyirok különben színtelen útvonalát. Miután most már tisztában vagyunk azzal, hogy testünk minden porcikáját két csatornarendszer szeli át, az átduzzasztó véredényrendszer és az árapasztó nyirokérrendszer, lássuk, hogy a rejtett utakon bujkáló nyirokerek még milyen titkokat rejtegetnek számunkra. Ha a vér- és nyirokerek pályafutását figyelemmel kísérjük, azonnal szembetűnik, hogy míg a véredények egyhuzamban, fennakadás nélkül kígyóznak a test útvesztőiben, addig a nyirokerek hálózatába úton-útfélen gombostűfej vagy babszem nagyságú csomók vannak beiktatva, az ú. n. nyirokmirigyek. Ezek költőgépek, amelyekben a nyirok szervezetlen nedvéből szervezett . ábra. A nyirokérrendszer lefutásának vázlatos képe. A testszövetekből összeszedődő nyirokerek a mellvezetéknek nevezett nyiroktörzsön át a vénás érrendszerbe szakadnak. A bél nyirokerei, az ú. nchyluserek a nyirok szállításán kívül a zsirok felszívódását is közvetítik. A nyirok a nyirokmirigyekben felveszi a védőrséget, a nyiroksejteket, amelyek a vérben, mint fehér vérsejtek keringenek. 1. Gy. nyálmirigyek, 2. Gy. m. gyomormirigyek, 3 fi. m. hasnyálmirigy, 4. M. májmirigy.