ZeneSzó, 2018. (28. évfolyam, 1-7. szám)
2018 / 6. szám
élményét. Ezt az emlékezetes szép napot egy közös vacsora zárta le a közeli Park Étteremben. Emlékül egy igényes, tartalmas jubileumi Emlékkönyvvel, és sok kedves, igaz baráttal lettünk gazdagabbak. Reménykedünk abban, hogy a két kórus barátsága majd tovább erősíti a két város kulturális kapcsolatát. A koncert nyújtotta zenei élményen túl felejthetetlen a gyergyói - medencén keresztül a Gyilkos-tóhoz és a Békási-szoroshoz tett kirándulás. A „Gyilkos”-tó medréből kiálló megkövesedett fenyőcsonkok látványát a tó körüli égbe meredő hegycsúcsok is fokozták. Az egyre sűrűsödő fenyőerdők között kanyargó szerpentinen csakhamar az út egyik legmegragadóbb, legmaradandóbb természeti ritkaságához, a Békási - szoroshoz érkeztünk, ahol gyalogoltunk kb. 1,5 km-t. A sziklafalak között bandukolva érezhettük, hogy „Te ember, mily picinyke vagy, ne feledd, a természet mindig fölötted áll!” Kissé elcsendesedve folytattuk utunkat - a buszból még csodálhattuk a mellettünk szaladó hegyi patakokat, s közben hallgattuk Zólya Attila - a helyi kórus kiválóságának -történeteit, erdélyi legendáit, góbés vicceit. Mádéfalván a felújított emlékműnél a Szózat, és a Székely himnusz eléneklésével tisztelegtünk a több száz éve kegyetlenül legyil „Valami nagyon tiszta, friss levegő...” A NÉPZENE MEGJELENÉSE BÁRDOS LAJOS ZENEI ELEMZŐ ÍRÁSAIBAN I. rész Bárdos Lajos munkásságának jelentős része kapcsolódik a magyar népzenéhez. Vonatkozik ez műveire, de ismeretterjesztő és tudományos írásaira is. Születésének 120. évfordulójához közeledve írásomban ezeket a gyökereket tárom fel. Azt vizsgálom, hogyan érvényesül, mi módon jelenik meg ebben a hatalmas életműben a magyar népdal. Segítségemre van az a tény, hogy bár Bárdost személyesen nem ismertem, de kedves kollégájának, egykori tanítványának, Nagy Olivér zeneszerzőnek tanítványa lehettem. Bárdost Harmat Artúr, a kor kiváló egyházzenésze hívta annak idején a Zeneakadémiára tanítani. Jóval később ugyanezt tette Bárdos Nagy Olivérrel. Az orosz frontot is megjárt, kitűnő humorát soha el nem veszített tanár már a cserkészetből ismerte Bárdost. Majd gimnáziumi tanítványa lett, ahol az énekórákon Bárdos „elemezve tanította a népdalokat”. Nagy Bárdos útmutatása alapján végezte munkáját, nemcsak a népdalokat, de minden mást is elemeztünk. A zene lényegére figyeltünk. Bárdos alapján tanított minket a szolmizációs szótagokkal velt székely katonák emléke előtt. A Csíksomlyói Kegytemplom meglátogatása kísérőnk meglepetése volt. Rövid elmélkedés, elcsendesedés után két kórusmű eléneklésével, és az itt különös tartalommal bíró „Boldogasszony Anyánk” című népi egyházi ének előadásával búcsúztunk. A beszámoló végén a jubileumi koncert emlékét idézem: a Helikon Kórus műsorának legnagyobb sikerét Bárdos Lajos „Március” című művének előadásával aratta. Petőfi Sándor „Márciusi ifjak” című versének megzenésített sorai: „...Bárkié is a dicsőség, A hazáé a haszon!” - egy évszázad után is aktuálisak. Erdély szívében a szabadságról énekelni nem mindennapi élmény! A távoli Székelyudvarhelyen még jobban átéreztük Székelyföld üzenetét: „Vagyunk - Maradunk - Őrizzük A Magyar Nyelvet, A Magyar Dal Szeretetét!” Erőt, egészséget, töretlen hitet kívánunk ehhez a nemes feladathoz! (tv. Csávlcs Zászlóné a Helikon Kórus tagja megnevezett modális hangsorokra, majd ezen túl a zeneelmélet rejtelmeire. Összhangzattani belső titkok virtuóz kibontása jellemezte óráit. A főként Amerikában alkotó híres orosz zeneszerző nevét már akkor Stravinsky-nak ejtette, amikor mi még bőszen tanultuk a cirill betűket és a név végére illett volna a lágy j-t odatenni. (Hogy miért mondta ezt a Bárdos tanítvány, csak később tudtam meg, amikor elolvastam Bárdos írását ezzel kapcsolatosan: „A zeneszerző 1909 óta Nyugaton él, és neve mindig latin betűkkel jelent és jelenik meg: Stravinsky.”) Elragadtatással mesélt Nagy Olivér arról a Zsoltárszimfónia előadásról, melynek magyarországi bemutatóján ő maga is részt vett, Bárdos vezénylete alatt. Az sem volt ritka, ha - szintén Bárdoshoz hasonlóan - némi malíciával szólt oda a háta mögé, az általa diktált összhangzattan példát játszó diáknak: tegye a jobb keze hüvelykujját egy centivel balra... „Muzsikáljunk énekelve!” - emlékezik vissza Nagy Olivér mesterének legfontosabb tanácsára. Bárdosnak jónéhány tanítványával beszélgettem. Valamennyien a tanár-faragó megszállottat látták benne, aki mindent megtett azért, hogy a zenetanulás ne gyötrelem, hanem öröm és élvezet legyen. Ilyen emlékeket hallottam: Bartalus Ilona zenetanár, televíziós szerkesztő: „Bárdos az ihlet és logika nagy ötvözője, tanári példakép. Ő a tanárok tanára és a pontosság szobra volt. Bármilyen középszerűek vagy készületlenek voltunk. NÉPDALKÖRÖK PÁVAKÖRÖK ÉS NÉPZENEI EGYÜTTESEK OLDALA