ZeneSzó, 2019. (29. évfolyam, 1-10. szám)

2019 / 10. szám

JTÓ ÉS ISKOLA, HIVATÁS ÉS KÜLDETÉS Születésnapi beszélgetés Dr. Márkusné Natter-Nád Klára zenei szakíróval, a Zeneszó szerkesztőbizottságának elnökével * Több évtizedes tanári pályafutás, elemitől főiskoláig, húszéves szerkesztői működés a Tankönyvkiadónál, zenei szakcikkek százai, lapszerkesztés, zenei társaságokban vállalt feladatok sokasága, szerzőként jegyzett ének-tanköny­vek, a Kodály-pedagógia terjesztése itthon és külföldön, hazai és nemzetközi színtereken - tartományok Natter-Nád Klára birodalmában. Járjuk be együtt ezt a gazdag világot; tekintsünk rá közös világunkra, múltunkra és jelenünkre, az Ő életútja és munkássága tükrében! Látogatóban Rómaiparti otthonában fogadott, beszélt családjáról, neveltetéséről, munkájáról, eszményeiről, örömeiről és kudarcairól, iskolákról és az élet iskolájáról, tanárairól, közvetlen munkatársairól és másokról, akikkel a sors meg a Kodály-ügy szolgá­lata összehozta; festőkről és költőkről, életstratégiákról és genetikáról (édesapja és ő: „alma és fája” - mondja), a magyar zeneéletről, az ország és a Kárpát-medence népeinek közös múltját illető tapasztalatokról. Körülvezet a lakásban. „Minden megnyilvánulásunknak sajátos rend a jellemzője. Elrendezzük gondolatainkat, a tárgya­inkat az asztalon” (Polcz Alaine: A rend és a rendetlenség). Klára asszony rendje: REND. Tárgyaiban, leírt vagy kimondott mondataiban, cselekedeteiben, rend írásaiban és az általa szerkesztett kötetekben, folyóiratokban. Rend az időben. A leve­lekre érkező gyors válaszokban és a folyóiratszámok pontos megjelenésében. Ez a rend, talán úgy mondhatnánk, tapintatos, nem pedig tolakodó, segítő és alkalmazkodó, nem pedig akadályozóan önmagáért való. Természetes, belülről fakadó. Festmények, porcelánok, rég elhunyt férjének hatalmas íróasztala. Az első tárgy, amit megmutat, a pianínó, amely gyer­mekkora óta kíséri, hatéves korában kapta. Ez vitte a Zeneakadémiára - mondja. Később megtudom, miért oly becses: egyiptomi utazásról mondott le édesanyja azért, hogy megvásárolhassák. A hangszeren kis szobor áll: Tüttő Sándor portréja a nyolcéves Kláráról. A lakás falai, akár egy műgyűjtő galériája: id. Storno Ferenc, Halápy János, Kass János (ő később került a családi galériába, férjének volt iskolatársa), Jasszusch Antal - a két háború közötti ún. kassai modernek egyike -, a kárpátaljai születésű Lahner Emil. Halápy és Lahner édesapjának művészbarátai, a Párizsban élő Lahnert meg is látogatták montmartre-i otthonában. A vitrinben Hummel-figurák mellett Kovács Margit-kerámia­­ 1952-ben, első fizetéséből vá­sárolta részletre, édesanyjának­­, egy herendi porcelán-szobrocska, Ludas Matyi, emlék­tanári működésének első éveiből. A család, az iskola és a világtörténelem mesélni kezd. „1929. augusztus 18-án születtem. Nem szoktam mondani, mert nem érzem magam annyi idősnek, csak mostanában lassultam le.” Pesti születésű, egész élete - egy 5 éves tanulmányi periódust leszámítva - a fővároshoz kötődik, innen járta a világot és járja ma is az országot, gyökerei azonban szerteágazóan európaiak, földrajzi és nemzeti tekintetben egyaránt. Egyik levelében így fogalmaz: „A ’magyarnak lenni’ gondolat mindig foglalkoztatott, gyakran mondtam tréfásan, hogy én csak véletlenül lettem magyar”.­­ Avassuk be az olvasót a véletlenek, vagyis a Gondviselés intézkedéseinek láncolatába! Hogyan is lett Klára asszony magyar? Nagyapám, Natter Ede Türingiából származott, a Monarchia idején került a mai Szlovákiába, Zólyom megyébe, Bartók Béla későbbi szlovák népdalgyűjtéseinek gazdag forrásvidékére. Tót feleséget választott, a nagymama büszkén mondogatta: ők nem szlovákok, hanem tótok. A család Zólyombrézen telepedett le, itt született három gyermekük, közülük a legidősebb 1893-ban: az édesapám, Miksa­­ Maximilian, családja, barátai és kollégái számára Maxi. Apám Selmecbányán és Beszter­cebányán járt iskolába, azután Budapestre jött egyetemre, tanulmányai azonban az I. világháború idején félbemaradnak: a háború alatt katona, orosz hadifogságba esik. Nemrégiben került a kezembe néhány vöröskeresztes tábori lapja meg a ha­difogoly­ naplója. A fogságból 1920-ban tért vissza. Családja akkor már a trianoni határ túloldalán volt; ő maga Budapesten maradt és újságíró lett.­­ Családjuk tehát a Natter nevet Türingiából hozta magával. Honnan a Natter-Nád kettős név? Az 1920-as évek végén a közalkalmazottakkal szemben érvényesült egyfajta kimondatlan elvárás, hogy magyarosítsák a nevüket. Édesapám német-magyar kettős nevet választott: megtartotta a sikló’ jelentésű eredetit és hozzákapcsolta az élőhelyet: ’nád’. Emlékezetem szerint így asszociált. Ez 1929 táján, születésem idején történt. Adódott is belőle később egy kis nehézség: a tanítói oklevelem kiadása előtt derült ki, hogy más-más név szerepel a születési anyakönyvi kivonatban és az egyházi keresztelőkönyvben, itt még a régi, ott már az új. - A névválasztásban benne van apám ragaszkodása német * A beszélgetés szövegváltozata megjelent „Közép-Európa tanulmányok Rómaifürdőn” címmel, Parlando, 2019/4

Next