ZeneSzó, 2019. (29. évfolyam, 1-10. szám)
2019 / 2. szám
tudományi Intézet megbízásából 1971-től 1987-ig folytat. XIX. századi hazai zenei folyóiratok anyagát dolgozza fel, magyar és német nyelvű napi- és hetilapok, a Pester Lloyd és a Vasárnapi Újság zenei utalásait kartonozza, jelentősebb írásait, zenekritikáit kivonatolja, zenés színjátszásra vonatkozó adatokat gyűjt a Hölgyfutár, Kelet, Kolozsvári Közlöny és a Zenészeti Lapok hasábjairól. A sokoldalú általános- és zeneiskolai tapasztalatszerzés éppúgy, mint a tudományos kutatómunka - visszatekintve - előkészületnek bizonyult Márkusné Natter-Nád Klára számára a Tankönyvkiadónál 1972-től 1992-ig végzett munkájához, szakmai pályafutása e második húszéves periódusának „főtémájához”. A Tankönyvkiadó felelős szerkesztőjeként száznál is több kiadvány: általános- és középiskolai, óvónőképzős, tanító- és tanárképző főiskolai tankönyvek, tanári kézikönyvek, zenei szakkönyvek gondozója. Olyan szerzőkkel dolgozott együtt, mint Dobák Pál, Frank Oszkár, Ittzés Mihály, Kalmár Márton, Kelemen Imre, Kovács Sándor, Laczó Zoltán, Lantos Rezsőné, Lukin Lászlóné, Lukin László, Róbert Gábor, Szabó Helga, Tegzes György, Ugrin Gábor, Vikár László. A kiadványok közül csak néhányat kiemelve, említsük itt Mohayné Katanics Mária Bartók és Kodály-kórusokat karvezetői szemszögből elemző munkáit, Szőnyi Erzsébet Kodály Zoltán nevelési eszméiről és XX. századi zenei nevelési irányzatokról írott könyveit, Falvy Zoltán Magyar zenetörténeti összefoglalását, Bárdos Lajos: Írások népzenénkről című, már posztumusz megjelent tanulmánygyűjteményét, valamint Pécsi Géza új szemléletű zenei-pedagógiai kézikönyvét (Kulcs a muzsikához). A tankönyvekhez munkatársként nyert meg zenetörténészeket: Dobszay László, Komlós Katalin, hogy a könyvekben közölt zenetörténeti összefoglalások a tudomány naprakész eredményeit a legmagasabb szakmai színvonalon közvetítsék, továbbá képzőművészeket: Kass János, Richly Zsolt, a velük kialakított munkakapcsolatnak köszönhető, hogy az illusztrációk nemcsak önmagukban szépek, hanem zenei-pedagógiai értelemben is láthatóak. Időben előre ugorva, nyugdíjas - ám továbbra is sokoldalúan aktív éveiben - maga is vállalkozik tankönyvírásra: mikor 1992-ben az Ungvár utcai Hajós Alfréd két tannyelvű általános iskola tanára lesz, érzékeli a hiányt és Kodály-koncepciójú, de német dalanyagra alapozott énektankönyveket készít, kevés magyarázó szöveggel, annál több kifejező ábrával. Ezek a kiadványok eddig három kiadást, átdolgozást értek meg és már munkafüzettel is kiegészültek. Az Ungvár utcai iskolától, az énektanítástól ugyan nyolc év után, 2000-ben megvált Márkus Miklósné, ám kórusversenyek zsűritagjaként vagyelnökeként továbbra is szolgálja a magyarországi német nemzetiségi kultúra ügyét. Tevékenységi köreit felsorolni is nehéz. Óvónői szakközépiskolák szakmai érettségi elnöke országszerte. Hat éven át óraadó a Budapesti Tanítóképző Főiskola (utóbb ELTE Tanító- és Óvóképző Kar) esti tagozatán, ahol az ének-zene szakcsoport hallgatóinak tanítja a tantárgypedagógia, szolfézs-zeneelmélet és karvezetés tárgyakat. Az 1980-as, 90-es években egyik előadója a TIT által szervezett Esztergomi Nyári Egyetem (hivatalosan: Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem) elnevezésű nemzetközi zenepedagógiai tanfolyamnak. Tankönyvbemutatókat és a Kodály-pedagógiáról szóló előadásokat tart Európa számos országában, szakmai úton járt Ausztriában, Németországban, Svájcban, Csehszlovákiában, Dániában, Finnországban, Norvégiában, Romániában, Törökországban. Negyedszázadon át előadója a Fidula osztrák-német Ifjúsági Zenei Kiadó nyári továbbképzéseinek, illetve a Sport und Kultur csoport programjainak. Meghívásuknak egészen 2017-ig eleget tett. Márkus Miklósné „harmadik alkotói korszakát”, 1992-től, nyugalomba vonulásának évétől számíthatjuk, amelynek immár negyedszázadot meghaladó tevékenységét a sokasodó társadalmi megbízatások és az újságírás fémjelzik leginkább. Tagja a KÓTÁ-nak, tagja és elnökségi tagja is a Magyar Kodály Társaságnak. A Bárdos Lajos Társaságnak alapítása óta rövid megszakítással - tevékeny munkatársa, Lukin László örökébe lépve főtitkára, és a Társaság rendezvényeinek műsorvezetője. Zenei szakírói majd lapszerkesztői tevékenysége még 1977-ben indul, Az ének-zene tanítása című módszertani folyóiratnál; később munkatársa, szerkesztőbizottsági elnöke a Zeneszónak. Immár 25 éve szerkesztője, majd főszerkesztője A Magyar A „Landesrat” Minősítő Kórustalálkozó zsűrijében Födi Krisztinával, Városlőd, 2018. A német Sport&Kultur-csoporttal, Hofgastein, 2013. A IV. Országos Kodály Zoltán Kamaraének-találkozó zsűrijében, Marczibányi téri Kodály-iskola, 2016. április 23. (Balról jobbra: Puskásné Ispán Franciska, Somorjai Paula, Márkusné Natter-Nád Klára, Rozgonyi Éva, Kodály Zoltánná.)