ZeneSzó, 2021. (31. évfolyam, 1-10. szám)

2021 / 2. szám

kesztője Bónis Ferenc volt, 1978-ban. Őt Csík Miklós követte 1988- ban, s a szerkesztői, majd főszerkesztői feladatok felelősségteljes munkáját Márkusné Natter-Nád Klára 1994-ben vette át. Ismervén a kiadványt, hadd mondjam el, hogy fantasztikus munkát végzett 2020-ig! Ezúttal is köszönet illeti napra­kész beszámolóiért, azért, hogy fáradhatatlanul járta az országot, ahol csak tudott, szemé­lyesen megjelent a hiteles tájékoztatás érdekében. Mindeközben gondja volt arra, hogy a kiadvány ne csak élő naptár legyen, hanem tanulmányokat, előadások írott változatát is közölte, melyek Kodály szellemiségét tükrözték. Volt néhány tematikus szám is, például Kodály megjelenítése a képzőművészetben. A Kodály Hírek felelős szerkesztői feladatát 2020-tól B. Horváth Andrea látja el. „A Nemzetközi Kodály Társaság létrehívója” címmel, „Kodály Zoltán nevelési koncepciójának világszerte nagyra becsült hirde­tője” alcímmel Hartyányi Judit kitűnő tanulmányát olvashatjuk. Az első bekezdésben tömören és nagyon szépen fogalmazza meg em­lékező gondolatait Szőnyi Erzsébetről. Köszönet az előzményekig való visszanyúlásért, megemlítve az ISME (magyarra fordítva az angol mozaikszót: Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága) szerepét 1939 óta. A továbbiakban részletes, pontos, tartalmas bemutatását kapjuk Szőnyi Erzsébet munkássága nemzetközi vonatkozásainak, bemutatva a helyszíneket, és a Kodály módszert a saját országuk­ban alkalmazó kiemelkedő tanárokat. Gilbert De Greeve zongoraművész, pedagógus, Kodály és Szőnyi Erzsébet munkásságának kitűnő ismerője és elismerője, aki a Nem­zetközi Kodály Társaság elnöke volt 1999-2011 között. Személyes emlékezést írt arról az útról, amikor elkísérhette Szőnyi Erzsébetet 2006-ban az Egyesült Államokba, ahol a zeneszerző díszdoktori kitüntetést kapott a Duquesne Egyetemtől Pittsburghben. A tisz­telettől és szeretettől átitatott írásban feltárul Szőnyi Erzsébet egy újabb, csodálatos oldala. Nagy hatással volt rám Lois Choksy írása, melynek címe: „Sző­nyi Erzsébet, ahogy én ismertem”. Mélyre ható, alapos tanulmány ez is, és fontos kérdéseket jár körül. Ugyanakkor tisztelet és szeretet megnyilvánulása­­ ismét! Ezt a fejezetet öt rövidebb, de ugyancsak fontos írás zárja. Elizabeth McLaurlin Moll „Emlékezés Amerikából”, Márkusné Natter-Nád Klára „Angliai Kodály Akadémia”, P. Ispán Franciska „Vajda Cecília Emléktábla-avatás Londonban, Pólyák Zsuzsanna „A gyűjtemény a kecskeméti Kodály Intézetben” és Márkusné Natter-Nád Klára beszámolója a Nemzetközi Ko­dály Társaság „Prix D’Honneur” díjáról, melyet első ízben Szőnyi Erzsébet kapott meg Budapes­ten, 2018. december 16-án. Kérem, merüljenek el ezek olvasásában is! A tekintélyes terjedelmű könyvet a „Szőnyi Erzsébet ünnepei” címet viselő fejezet zárja. Már­kusné Natter-Nád Klára, Lukin László, Bónis Fe­renc, Nagy Olivér, Sziklavári Károly, Eősze László, Szögi Ágnes, Szokolay Sándor, Ördög Mária, Ittzés Mihály, Tóthpál József, Mindszenty Zsuzsánna, Rozgonyi Éva, Vígh Andrea, Juhász Judit, Kertész Attila köszöntői, illetve emlékező írásai, Kovács Mária riportja és beszámolója olvasható itt, az ün­nepekből fakadó emelkedettséggel. Könyvünk a Szőnyi Erzsébettel 2019. október 21-én készült „Az utolsó interjú” című írással kezd lekerekedni, Márkusné Natter-Nád Klára számol be erről, aki az interjú moderátora volt. A 350. oldalon Tóth Péter 2020. januárjában írott Búcsú­szavait olvashatjuk. A könyvet végigolvasva úgy érzem, Márkusné Natter-Nád Klára szerkesztői és írói alkotása elérte a célját: még jobban megismerhettük belőle Sző­nyi Erzsébetet, és ámulva láthatjuk, mi mindenre volt élete elegendő. Nagyon köszönöm a könyvet, és engem lenyűgöz az a fiatalokat megszégyenítő munkabírás és munkatempó, amelyet szerkesztője diktált. Külön bravúr lehetett kézben tartani ezt a rengeteg szálat, a 63 szerző 85 írását. Nagyon örültem minden képnek is. Nagyon fontos, hogy itt vannak a hiteles, első kézből való beszámolók, információk. Külön kiemelném az értékes mű­elemzéseket Kollár Éva, Vinczeffy Adrienne, Nagy Márta és Tardy László tollából. Remélem, e pótolhatatlan értékű könyv be­mutatásával sikerült minél többek érdeklődését felkeltenem! ... és túl a könyvön: Szőnyi Erzsébetnek, élete során többször meg kellett tapasztalnia, hogy az iskolai énektanítás nehéz helyzetben van. De soha nem volt kétsége afelől, hogy Kodály alaptételei igazak. (Lásd: Értékőrzés, 252. oldal.) Ez adjon nekünk is erőt, amellett, hogy sokan saját tanári és kórusvezetői pályájuk kapcsán is meggyőződ­hettek erről. A lecke: végezd a dolgod, töretlenül! A könyv megjelenését támogatta a Magyar Mű­vészeti Akadémia. Kiadta a Magyar Kodály Társaság, valamint a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együtte­sek Szövetsége - KÓTA, a „HANGRÓL HANGRA - az ifjúsági kóruséneklésért” program részeként. A könyvet Köteles György lektorálta. Elegáns, igényes külseje Dobó Nándor alkalmazott grafiku­si és tipográfusi munkáját dicséri. Köszönet érte. "Hoascick ICalaLin Az utolsó interjú, Márkusné Natter-Nád Klárával, 2019. október 21-én a Pesti Vigadóban SKmeBx.

Next