Magyar Zenészek Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1. szám)

1901-07-15 / 1. szám

(Cigányzenészek közlönye). A magyarországi és külföldi cigányzenészek érdekeit felkaroló szaklap. Előfizetőén ár: Egész évre 12 Kor. Félévre 6 Kor. Negyed évre 3 Kor. Egyes szám ára A') fill. Megjelenik: julius és augusztus havában 2—2-szer, a többi hónapokban 3, esetleg 4-szer. Szerkesztik: Miskolezi Henrik, Márkus Elemér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. kerület, József-körút 15. szám Ide küldendők a közlemények, előfizetési dijak és hirdetések. Beköszöntő. A lét kérdésének megoldása ma már igen nehéz dolog, különösen akkor, ha nincsen istá­polónk. Szenvedünk, küzdünk a létért — csak azért, hogy a tisztességes és szerény megélhetést családunknak és magunknak — a napi keres­ményeinkből — némileg biztosíthassuk. Ámde nemcsak a m á-ról van szó; gondol­nunk kell aholnap-ra és az azután követ­ek e z ő napokra is! Azokra a napokra, amikor már csendes nyugalom után vágyunk, nogy a többé-kevésbbé szomorú, gondteljes napok és évekszülte eredményt élvezzük. Az isteni Gondviselés nem biztosíthat min­denkinek vagyont, melyből öreg napjain gond nélkül megélhet; gondoskodnunk kell tehát nekünk, hogy támaszunk legyen, mely nem hagy el soha. És ez, higyjék el kérem, nem is olyan nehéz dolog, mint a milyennek az ember gon­dolja. Csak akarat kell hozzá, a többi már jön aztán magától. Hiszen jól tudjuk, hogy kicsiny téglákból épülnek a házak és paloták. Szóval: nem kell életünk kockáztatásával áldozatot hozni, csak az akaratra van szükség. Ez pedig —ugy-e bár? —■ nem sok. Ez az akarat bennünk, a „Magyar Zenészek Lapjá“-nak alapítóiban megvan és csak azt várjuk, hogy Önök is mellénk álljanak és egyesült erővel munkálkodjanak a közös érdek eléréséért. Önök, akik körülbelül Mzenötezren vannak; Önök, akik nemcsak Magyarországon, de a külföldön is nagy részt vehetnek ki ma­guknak a megérdemelt sikerekből; Önök, akik, művészetükkel mindenki szivében mély érzést keltenek: Önök állnának félre akkor, amikor a saját érdekükről van szó?! Egyrészt ez igen szép és nemes, mert azt mutatják, hogy nem utalnak másra; de másrészt igen helytelen, mert ezzel egyenesen hátat fordítanak a közjónak. Hiszen nem önérdekről van szó, mely undorító! Hanem arról, hogy miként lehessen az Önök közti háborúskodást megszüntetni és egy szövetséget alapítani, amely tisztán az Önök érdekeit mozdítaná elő; és amely Önöknek, egy ilyen számottevő nemzedéknek, társadalmi pozí­ciót szerezne. És ez Önöktől függ. Hát nem szomorú tény az, hogy ma már minden ágnak megvan a szövetsége vagy egylete, csak a cigányzenészeknek nincs'?! Holott könnyen lehetne, csak akarniok kell. Önök pedig, úgy tudjuk, nagyon is akarják, csak kezde­ményezője legyen e nemes intézménynek. Nos, mi szívesen, a legnagyobb készséggel áldozzuk fel időnket e magasztos célra, csak arra várunk, — és tudjuk, hogy nem hiába várunk, — hogy Önök velünk karöltve dolgoz­zanak a siker elérése tekintetében. •Mi nem fogunk sajnálni sem- időt, sem fáradságot, hogy a magyar cigányzenészeknek országos szövetséget alapíthassunk és hasonló­képpen Önök se sajánlják idejüket néha-néha e nemes ügynek szentelni. Olvassák el, kérem, a jelen számunkban ösmertetett tervünket figyelmesen, — és hall­gassanak a szív szavára, mely ilyen esetekben a legjobb tanácsadó. Márkus Elemér.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék