Magyar Zenészek Lapja, 1910 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1910-01-01 / 1. szám

VII. évfolyam. MAGYAR ZENÉSZEK LAPJA azt a még mindig, habár már ritkábban előtűnő véleke­dést, hogy a polgári zenészek nem megbízhatók, nem józan életűek és nem fegyelemszeretők. Ezek az önmagukról megfeledkező egyének azok, akik, habár mostanában már csak igen szóványosan jelentkeznek, mégis legna­gyobb ártalmára vannak szövetségünknek, amely első­sorban a polgári zenekaroknak ilyen elemektől való végleges megtisztítását czélozza. Az igazgatók, sok eset­ben elnézik az ilyen egyének visszaéléseit és tűrik a viselkedésükből előálló kellemetlenségeket, gondolva, hogy a jövő szerződés alkalmával majd nem fogják őket szerződtetni. Ez a felfogás nem megfelelő, mert ha szö­vetségünk az ilyen esetről tudomást nem szerezve az illető meg nem felelő zenészt jóhiszem­űleg más zene­karba szerződteti, annak természetes következménye, hogy az ily egyén egy rendes zenekarba kerülve ott is megbontja a rendet és meg nem felelő viselkedésével társai közül esetleg többeket, kik addig megfelelően mű­ködtek, a magáéval hasonló visszaélésre csábít. Az iga­­gatók akkor járnának el helyesen ha az ilyen megbíz­hatatlan és rendbontó egyéneket az első eset alkalmá­val színházi bíróság elé állítják ismétlődés esetén eset­leg a zenekarból eltávolítják és erről szövetségünknek esetről-esetre jelentést tesznek, hogy nekünk módunkban legyen az ilyen meg nem felelő elemektől a magyar zenész világot mielőbb megszabadítani. A másik körülmény, amely szövetségünk működé­sének érvényre jutását sok esetben megnehezíti az, hogy sem az igazgatók, sem tagjaink nem tartják be minden esetben és pontosan azokat a határozatokat, amiket szö­vetségünk úgy a szerződő, mint a szerződtető fél érde­keinek szigorú szemm­el tartásával az ő közös érdekükben hoz. Az igazgatók részéről, akik végtére is nem tagjai szövetségünknek és akikre a mi határozataink szigorú szem előtt tartása csak azért bír érdekkel, mert ennek nyomán zenekarukban fegyelem és rend teremtetik, ez a körülmény még nem oly visszatetsző, mint az a szá­m­om tény, hogy tagjaink között is akadnak némelyek, akik a meghozott és végérvényes szövetségi határozatok­kal szembe­helyezkedve, annak nemcsak maguk nem tesznek eleget, hanem társaik között is hajtogatnak ellene. Ma már ezek a jelenségek is szórványosak és csak azért okoznak a szövetség működésében nehézsé­geket, mert­­ habár szövetségünknek meg­volna az ereje, hogy renitens tagjai ellen teljes szigorúsággal eljárjon, ezen hatalmát nem akarja tagjai ellen felhasz­nálni azért, mert intézkedésével az illető tag zenészi működését és ezzel megélhetését örök időkre lehetetlenné tenné, amit pedig lehetőleg kerülni óhajt, s működésü­ket a lehetőséghez képest mindig úgy irányítja, hogy a szövetség eszméjét és az abban rejlő előnyöket még teljesen meg nem értő tagjait, ha kell, akaratuk ellenébe vigye abban az irányben, amely az ő anyagi és erköl­csi boldogulásuk felé vezet. .Szövetségünk vezetőségének eddigi működését mindig megfontoltság és tagjai érde­keinek szigorú szemmel tartásával inkább a lassú, ése feltétlenül biztos előrehaladás eszméje vezette. Ezen megfontolt és biztos alapokra épített munkásságot sok­szor gáncsolták, de az eredmények beigazolták azt, hogy a vezetésnek ez a módja helyesebb és célraveze­tőbb, mint meg nem­­ fontolt és biztos alapokra nem épített cselekedetekkel a szövetséget esetleg válság elé juttatni. Meggyőződésünk szerint ez a mód és ez az irány a legalkalmasabb arra, hogy tagjaink érdekeit minden irányban a legmegfelelőbben képviseljük, ezt fogjuk a jövőben is szemünk előtt tartani és abban a reményben, hogy tagjaink működésünk helyességét és ganzen Musikerstand schädlich und deshalb müssen wir in erster Linie dahin wirken, sie aus dem Verbände zu entfernen. Es gibt viele Direktionen, welche die Ver­gehen dieser Elemente unberücksichtigt lassen in der Meinung, dass sie die unverträglichen Musiker nach Ablauf des Kontraktes nicht mehr engagiei’en werden. Diese Auffassung ist aber nicht stichhaltig. Wenn solche Falle uns nicht zur Kenntniss gebracht werden und wir den betreffenden Musiker bona fide anderswo engagieren, dessen natürliche Folge ist, dass ein solches Individium die Eintracht und Disciplin auch hier stört, und mit seinem unpassenden Verhalten mehrere seiner Kollegen, die bishin anstosslos wirkten, zu gleichen Unregelmäs­sigkeiten verführt. Die Direktoren würden dann richtig Vorgehen, wenn sie solche unverlässliche und ruhestö­rende Individuen schon im ersten Falle vor das Theater­gericht stellen würden und im wiederholten Falle von dem Orchester entlassen und dies jedesmal unserem Verbände kundgeben würden, — alsdann wäre uns die Möglichkeit geschaffen, den ungarischen Musikerstand von solchen Elementen in kürzerster Zeit zu reinigen. Der zweite Umstand, welcher das erfolgreiche Wirken unseres Verbandes erschwert, ist dass weder die Direktoren, noch unsere Mitglieder sich nicht in jedem Falle streng an jene unsere Beschlüsse halten, welche unserer Verband zu Gunsten beider kontralct­­sehliessenden Parteien fasst Dieser Umstand ist von Seite der Direktoren, noch nicht so sehr missfallend, da selbe nicht Mitglieder unseres Verbandes sind und für welche unseres Beschlüsse nur insofern von Inte­resse sind, weil dadurch in ihren Orchester Disciplin und Ordnung geschaffen wird, doch traurig ist jene Thatsache, dass auch unter unseren Mitglieder sich solche finden, welche sich den gültigen Verbandsbe­schlüssen wiedersetzen, gegen selbe Wiederspänstigkeit an stiften. Heute treten diese Erscheinungen zwar schon vereinzelt auf, verursachen dem Wirken unseres Verbandes dennoch Schwierigkeiten, da der Verband gegen seine renitenten Mitglieder obwohl er dazu Macht hätte, nicht mit voller Strenge Vorgehen will, um dadurch die Existenz der betreffenden Mitglieder nicht zu vernich­ten; der Verband wirkt also zwischen den Grenzen der Möglichkeit in solcher Richtung, dass auch jene Mitglie­der des Verbandes, welche weder den ethischen Sinn noch die materiellen Vorzüge der Verbündung erkennen, auch gegen ihren Willen auf solchen Weg gelenkt werden, welcher zur ihrer materiellen und ethischen Wohle führt. Die Thätigkeit der Leitung unseres Verbandes führte stets mit Überlegung und strenger Wahrung des Wohles ihrer Mitglieder, das Ziel des zwar langsamen, doch unbedingt sicheren Fortschrittes. Diese überlegte und auf sichere Basis gegründete Thätigkeit wurde oft getadelt, doch die Thatsachen rechtfertigen es, dass solche Art der Leitung richtiger und zweckmässiger ist, als mit unüberlegtem Verfahren den Verband einer Krisis aus­setzen. Wir sind überzeugt, dass diese Art und Weise am geeignetesten ist um die Interessen unserer Mitglie­der am bessten zu vertreten, — dies werden wir auch in der Zukunft vor den Augen halten und wünschen in der Hoffnung ein glückliches neues Jahr, dass unsere Mitglieder die Richtigkeit unseres zielbewussten Vorge­hens, einsehen unsere Leitung im neuen Jahre mit erhöhten Kräften und grösseren Wohl wollen, mit mehr Eintracht und mit mehr Begeisterung für unseres, gemein­sames Ziel unterstützen werden.

Next