Magyar Zenészek Lapja, 1914 (11. évfolyam, 1-11. szám)

1914-01-01 / 1. szám

2 MAGYAR ZENÉSZEK LAPJA XI. évfoyam. Színészegyesület jogos kívánságunk teljesítése elől me­reven elzárkózni nem fog. A jótékony intézmények sorában múlt évben tar­tott közgyűlésünk a temetési segélyösszeget 200 koro­náról 250 koronára emelte fel, amellyel vezetőségünk ismét tanúságot tett arról, hogy akkor amidőn módjában van, nem zárkózik el a méltányos igények kielégítése elől.­­ A temetési segélyalapunk állapota és annak évről-évre való növekedése egyrészt biztonságot nyújt tagjainknak, hogy ezen alap kötelezettségeinek minden­kor eleget tenni képes lesz, másrészt pedig valószínűvé teszi azt, hogy a már egy ízben felemelt temetési se­gélyösszeget rövid idő múlve a temetési alap állagához képest ismét emelni módunkban lesz. A szövetségi iroda kiadása a munkálatok szapo­rodásával már oly tetemes összeget emésztenek fel, hogy szövetségünk azt rendes tagdíj bevételeiből fedezni alig képes, amiért is kérelmet intéztünk a kultuszminiszter úrhoz és a székesfőváros tanácsához, hogy irodánk közhasznú működésére való tekintettel, annak fentartá­­sát évi segély összeggel tám­ogassa.­­ Kérelmünk ez­­időszerint még elintézve nincs, azonban reméljük, hogy megokolt kérelmünk teljesítése elől se a minisztérium, sem a székesfőváros tanácsa elzárkózni nem fog. A színházi zenekari viszonyok tekintetében a múlt esztendő sajnos igen szomorú képet nyújtott. A fővárosi zenekarok tekintetében ugyan előre haladás volt észlel­hető, amennyiben a Király és Magyar színházak igaz­gatósága és a Royal orfeum, a zenekari tagok fizetését a viszonyokhoz mérten megjavította és az állatkerti zenekar tagjainak fizetése is, közbenjárásunk folytán megfelelőbben szabályoztatok, azonban a vidéki színházi zenekarok sorsa ezzel szemben annál szomorúbbnak mutatkozott. — Az újpesti színházi zenekar, a debre­ceni és soproni színházak zenekarai az igazgatóságok bukása következtében a múlt év során, állás és kenyér nélkül maradtak és egyéb támogató kéz hiányá­ban, a saját szűkös anyagi erejéhez mérten szövetsé­günknek kellett minden kereset nélkül maradt tagokat a legszükségesebb, de sajnos csak csekély összegű segélyben részesíteni. A vidéki színházi viszonyok végleges rendezésének a mi szempontunkból, egy nagy akadály a katonai a ze­nekarok jogosulatlan és igen nagy tért elfoglaló kon­kurenciája, az igazgatóság szempontjából pedig a vi­déki illetékes hatóságok és színügyi bizottságok szük­­keblű­sége, amely nem számolva a változott életviszo­nyokkal, mereven elzárkózik az igazgató azon jogos kívánsága elől, hogy vagy a bérösszeg olcsóbbá té­tele, vagy a helyárak megfelelő emelése útján a színház­nak működését biztosítsa és megfelelő alapokra fektesse. — A katona zenekarok átszervezésével kapcsolatban, azoknak szolgálaton kívüli működését a hadügyi kor­mány korlátozni, illetve kizárni szándékozik, a bevételi források erősítése és emelése kérdésében pedig azt Um den Pensionsfond zum Wachsthum zu bringen, haben wir im verflossenen Jahre ein Gesuch an den Landes-Schauspielerverein gerichtet, — worin wir von den eingeflossenen Zuschlagshellern um einen gewissen Betrag, als Unterstützung ansuchten. Unser Gesuch ist noch bis jetzt unerledigt-, wir hoffen aber, dass der Schauspielerverein sich nicht ganz und gar verschliessen wird, unseren gerechten Wunsch zu erfüllen. Hinsichtlich unserer Wohlthätigkeits-lnstitutionen, haben wir in unserer vorjährigen Generalversammlung die Leichen-Prämie von 200 Kronen auf 250 Kronen erhöht, wodurch unsere Leitung wieder ein Beweis lieferte, dass Sie sich vor humanen und würdigen Ansprüchen, nicht verschliesst. Der Stand und das Wachsen unseres Leichenfondes bietet unseren Mit­gliedern nicht nur eine gewisse Sicherheit, dass der Verband seinen Verpflichtungen zu jeder Zeit nach­­kommen kann, sondern es ist auch wahrscheinlich, wie schon einmal die Prämie erhöht wurde; nach einer kurzen Zeit je nach Stand_des Leichenfondes, — dessen Prämie wieder erhöht werden wird. Die Kosten unserer Verbandskanzlei erfordern in Folge der immer wachsenden Arbeiten, einen solchen Befrag, — welchen unser Verband von den Beitrags­gebühren kaum im Stande ist zu decken; weshalb wir sich mit der Motivirung, dass unser Verband, eine gemeinniitzigcjhätigkeit ausübt, — an das Kultusminis­terium, und an den hauptstädtischen Magistrat ge­wendet haben; dass uns zur Erhaltung dieser Kanzlei eine jährliche Unterstützung gewährt werde. Unser Ansuchen ist noch nicht erledigt, —wir hoffen aber, dass sich vor unserem begründeten Ansuchen, weder das Ministerium, noch der Magistrat, — verschliessen werden. Die Verhältnisse der Theaterorchester, haben im verflossenen Jahre, leider ein sehr trauriges Bild ge­geben, — obwohl die hauptstädtischen Orchester einen gewissen Fortschritt zum verzeichnen haben, namentlich Király und Magyarszinház, Royal-Orfeum, wo die Orchestermitglieder den Verhältnissen angeniessen die Gagen verbessert bekamen, so auch wurde die Lage des Thiergarten-Orchesters in Folge unserer Interven­tion geregelt. Umso schwieriger zeigten sich aber die Verhältnisse der Provinz-Orchester. So war der Orches­ter in Újpest, Debrecen und Sopron, wo die Direktoren der Theater in Konkurs gerieten, — im einer schwer materiellen Lage gekommen, da die Orchestermitglieder ohne Brot und ohne Engagement blieben. — In Er­mangelung jeder anderen Stütze, mussten die von Allem entblössten Mitglieder, — von unsern Verband mit seinen schwachen materiellen Kräften, leider nur mit kleinen Beträgen unterstützt werden. Die endgiltige Regelung der Provinz-Theater- Verhältnisse, ist von unserem Standpunkt durch die

Next