Magyar Zenészek Lapja, 1927 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

■i MAGYAR ZENÉSZEK LAPJA ■iHmmmMiiiMimMiiamimHmMiiiHiiiiMin! hh ■■■■m■■■■hm■ ■■■■■■■■■ ■■■■hí■ ■■■■■■■■■ mm ■!■■■ ■■■«■■ fogékony művész szivében s melyek elhatározó formát adtak lelkületének. Nagys­erű m­űvészete a világé volt, de a nagy eszm­ékel állatott szív alázatossága egy ma asabb, elvontabb környezetbe vonzotta És a világfi, Paris és London után, a weimari fejedelmi környezetben elmélyül a kor eszmei és művészi feladataiba A nagy előadó mű­ész­etiő ke­dve az alkotó zenének szenteli életét Az a művészeti vi­ágnézet, mely a zenében a klassikusoka­­ Haydn, Muzart és Beet­oven korát jel­lemzi, kezd lazulni már Beethovennek későbbi műveiben a század elején Még erősebben érezhető a szabadság sóvárgása Schubert, Schumann és Weber művésze­tében Liszt tündöklő egyénisége maga köré vonja a kor nagy művészeit, Weimar hozza őt össze Wagner-rel és a két lánglélek egymásra gyakorolt hatása robbantja ki hitvallásukat, mely a szabadságharcok felvert hul­lámhegyén mint a század művészi eredménye hirdeti az uj világosságot. Mintha csak ugyanaz a lappangó erjedés lett volna az útja a zeneművészetben is a szabadság után való vágynak, mint a nemzetek életében a francia for­radalomtól a 48-as időkig Szinte párhuzamosan halad­tak az események politikában és művészetben holott a zene, éppen teljesen elvont tulajdonságánál fogva, va­­lami­ivel későbben szokott csak az események külső hatása alá kerülni. És formák merevsége, a kialakult nézetek kötelező hitele a modor hagyományos medre, a művészi meg­győződés már-már iskolaszerű rendszeressége egy­szerre fényét vesztette, amint teljes vértezetben állott vele szemben az újszázadnak új lovagja Nem a hada­kozó nem a trónkövetelő hanem a győző, az utód. Liszt Ferencben úgyszólván testet öltött a XIX. század zeneművészetének sajátos újszerűsége : műveiben megvalósult a szabadság után sóvárgó lélek szabad kifejt­­ési lehetősége, páratlan játékkészségével új utakra vezette az előadó művészetet, az eddig nagyon is elha­tárolt területeket, az érzelmit és tárgyit, közelebb hozta a zenében egymáshoz. Mindezt nem a hadakozó gyak­ran csak feltűnő alapjában azonban szélmalomharcot vívó hangosságával, hanem a vezéri pálcát átvevő utód hivatottságával Nincs sem törés, sem szakadás éppen azért a fejlődés vonalában, ha a XVIII. század, tehát Haydn, Mozart és Beethoven korát és a XIX század Liszt és Wagner-szabta irányát vizsgáljuk. Csak a többre a jobbra, a szebbre való törekvés, a művészi gondolat szabadsága utáni vágy terelte új mederbe nem a lényeget, mely Beethoven lelkében éppen olyan örök, mély és emberi volt, mint akár az ókorban, akár a leg­újabb korban hanem annak foglalatát csupán A lényeg egy és ugyanaz volt és marad a művé­szetben Jöhetnek korok, divatok, áramlatok, bármilyen ellentétesek és bármilyen sokfélék, az azonban nem változhat hogy a művészetnek az ész, a fül, a szem gyönyörködésén keresztül a lélek tetszését kell meg­nyernie Az előbbi jelenti a formáját az utóbbinak, de a lélek tetszése a lényeg, ez a művészet örök értelme. Az változhat, ez nem Az lehet jobb, több, szebb, — ez, a jobb, a több a szebb foglalatban is ugyanaz marad: igaz Általában Liszt nevéhez fűződik az a nevezetes,, a maga idejében forradalmi újítás hogy bizonyos külső cselekm­ényeknek zenei elbeszélésére vállalkozott Szim­fonikus költeményeibe tárgyi kapcsolatokat sző bele Liszt, néhány so­rs idézettel, mint a Dantel szim­fóniában, néhol csak címekkel igazítja útba hallgatóit, mint a Faust- szimfóniában, mit is akar kifejezni. Műveit tehát határozott tartalommal írja, meggyőző kapcsolatot keresve a gondolat és a kifejezési mód ezerféle új megszólaltatásával És bár ez új, egyéni és merész fordulatot jelent a zeneköt­észetben, mégis nem ez, hanem az ebben foglalt gyöngyszem tette Liszt nevét hallhatatlanná. Vannak rajongói, akik talán nem is tudják, hogy milyen alakok, események húzódnak meg a témák mögött, melyekből Liszt „programmzenét" terem­tett a mű mégis magával ragadja a hallgatót abba a világba melyet az ihletett lélek alkotott meg. Azóta tudjuk már, hogy a „programm" nem szük­ségszer rendeltetése a zenének— ez csak a XIX szá­zad szabadságvágyának hódítása volt, mint Liszt erős egyénisége által megtalált forma, mely a szabadság téve­nyeinek művészi irányt mutatott Liszt korszakos működésének teljességét és köz­vetlenségét az i­dta meg hogy a nagy alkotó előadó művész is volt Módja alkalma volt meggyőzni szemé­lyes hatásával, egyéni lelkességével kortársait művészi igazáról Amit műveiben megirt, amiről ott hitet tett, új és merész gondolatainak súlyát százszorosan növelte e­ladásának tökéletessége Szinte vitán felül állóvá tette, az előadás varázsa még a kételkedőket is levette lábáról Nemzeti értékét nem az teszi, hogy Doborjánban született, hogy magyar család sarja, hogy magyar lé­tére Páris és Weimar ünnepelte, hanem az, hogy min­dig velünk érzett, hogy magyar szelleme lett a világító fáklya, mely a malt század viharzó sötétjében kigyul­ladt hogy benne testesült meg a szabadság utvértezetű zeneművésze, hogy tőle tanultuk meg az európai szin­­vona­lt ismerni ő volt az első az emberiség nagy értékei közül, aki a zeneművészet figyelmét a magyar néplélek felé irányította .Világszerte játszott magyar rapszódiái nemzetünk szilaj, kesergő, ellágyuló sóhajait jellegzetesen szőtték bele a zeneművészet világot átfogó kincsébe. Liszt Ferenc a tündöklés magasságával kezdte, a nemzeti és emberi elmélyülés komolyságával folytatta nagylelkének működését Mindinkább eltávolodott a világtól Párison, Londonon,­­Weimaron keresztül egy diadalmas élet után a végtelen isteni rendeltetés papi csuháját öltötte magára, ezzel jelezvén azt, hogy neki az élet mindent megadott, amit egy emberöltő magába foglalhat s maga akarta átlépni Róma kapuját, hogy apostoli lelke hitvallást tegyen , tudta és példaadóan bizonyította, hogy a hallhatatlanság, melyhez a művé­szet műv­elése vezette, megismerése a mindenségnek, a végtelennek, az örök Istennek. Évi beszámoló. A lefolyt esztendő egyike volt a legjelentőseb­beknek szövetségünk történetében. Ebben az évben zárta le az Országos Magyar Zenesz­szövetség egy negyedszázad alapító, alkotó és fejlesztő munkássá­gát, amelyet megszakítás nélkül, fáradhatatlanul és mindenkor előre nézve a legjobb akarattal végzett a hivatásos magyar zenészek anyagi és erkölcsi jóléti érdekében. A lefolyt jubiláns ünnepségek mindenki előtt, aki azokon részt vett, a legtisztább képét adták szövet­ségünk erőteljes f­elödésének. Jubiláris tözgyűlésün­­kön megjelent és részt vett a legmagasabb hatóságok képviselői és külföldi társ­szövetségeink kiküldöttei

Next