Szórakoztató Zenészek, 1967 (4. szám)

1967 / 4. szám

Bravo a Kálmán et a Ansamble A Royal szálló vendégkönyvé­ben olvasható a fenti mondat, s aki beírta, nem más, mint Roberto Renzi, a „Kis karmesteriből vi­lághírűvé lett „Nagy karmester”. Kálmán pedig nem más, mint Suha Balogh Kálmán és népi zenekara, akik öt éve játszanak a szálló ét­termében. Ebből az alkalomból Rózsahegyi György igazgató hívására, jelent­keztem, mert , ahogy az igazgató mondotta, „szükséges a rossz kri­­tizálása javító célzattal, de a jó­nak dicsérete is példamutatásul”. Zsabka Endre, az igazgató he­lyettese egészítette ki Suháék „életrajzát”, mert mint az egri szálló igazgatója, a zenekart annak idején az egri szálló étttermében foglalkoztatta.­­ Már akkor nemcsak az igaz­gatóságnak, hanem a megye hiva­talos szerveinek teljes megelége­dését vívta ki a zenekar. Ennek eredményeként kapta meg a zene­karvezető Egerben a „Szocialista Kultúráért” kitüntető jelvényt. Eger óta figyelemmel kísértem Suháék szereplését s az ott ki­alakult jó véleményem, itt a Royalban még inkább megerősö­dött. A munkafegyelem — ami igen fontos egy nemzetközi szálló­ban — a legmesszebbmenően érvé­nyesül Suha Balog zenekarában. A zenekarvezető nemcsak megkö­veteli ezt, hanem ő jár elöl jó példával. Ebben segítőtársa két testvére: István, a csellós és Fe­renc a bőgős, akikkel serdülő ko­ruk óta együtt dolgozik. A magas színvonalú, változatos, koncert jellegű és szórakoztató „muzsiká­lást”, a repertoár állandó bővíté­sét, heti 3, de gyakran 4 próbával is biztosítja a zenekar. A próbákon nemegyszer Rózsahegyi igazgató­val együtt jelenünk meg, nem is az ellenőrzés miatt, inkább kíván­csiságból. A szálloda igazgatósága számára különösen nagy fontos­ságú vendégeink véleménye, s örömmel állapíthatom meg, hogy sem szóban, sem írásban panasz nem fordult elő, dicséret annál in­kább. A teljes megelégedettséget bizonyítja, hogy igazgatónk a ze­nekar először 1 évre, majd 2—2 évre szerződtette. A zenekarnak a vendégekkel való kitűnő kap­csolatát bizonyítják a vendég­könyvben található „beírások”. Roberto Renzi köszönettel fogadta a kellemes és emlékezetes perce­ket, amit különösen a Bihari ke­­­sergő eljátszása jelentett számára. Tito Gobbi operaénekes, Wolf­gang Schneiderhahn, Stefan Ruha hegedűművészek és a moszkvai, prágai, philadelphiai, bécsi filhar­monikusok tagjainak dicsérő, el­ismerésein kívül, a film, színház, sport kiválóságai is a legszebben nyilatkoztak a zenekarról. Az 5. évfordulót a kölcsönös megelége­dés jellemzi, aminek alapján min­den remény meg­van arra, hogy még hosszú éveken át Suha Ba­logh Kálmán és népi zenekara szó­rakoztatja a Royal szálló éttermé­nek külföldi és hazai vendégeit. És mit szól mindehhez a Royal „5 éves” jubilánsa, Suha Balogh Kálmán? — Jólesik munkaadóim dicsérete, amit a jövőben is igyekszem zene­karommal együtt kiérdemelni. Nem vágyom másutt játszani, annyira otthonomnak tekintem a Royalt. S ha 2 évenként 3 hónapra külföldre is megyünk, örömmel térünk vissza megszokott munka­helyünkre. A jövő év elején má­sod ízben ismét Beyruthba-, a Hil­ton szállóba szólít szerződésünk. Nem vagyok híve a hosszú külföldi turnéknak. Ha rövidebb ideig is, megjártuk már Kínát, Lengyelor­szágot, Jugoszláviát, NSZK-t, a legjobban mégis csak itthon, mun­kahelyemen és családom körében érzem magam. Fontos számomra a szakszervezeti munka annál is inkább mert a VI. kongresszus a Zeneművészek Szakszervezetének elnökségi tagjává választott meg. Célom a zenekar művészi fejlő­désének biztosítása, az állandó tanulás, hogy az eddig elért sike­rek szintjét is túlhaladhassuk. Fájdalmam, hogy külföldi ven­dégeink kérésének nem tudunk eleget tenni, amikor lemezeink után érdeklődnek, mert sajnos, ilyene­ket még nem készítettek rólunk. — A Rádió felkéréseinek mindig nagy örömmel teszünk eleget, de a Tv-ben még soha sem szerepel­tünk. Nagyon örülök annak, hogy az 5 éves jubileumról nem feled­kezett meg a Royal szálló igaz­gatósága, s ezt további jó mun­kával igyekszünk meghálálni. S hogy mit szól ehhez a ripor­ter? — Siker, megelégedés, köszönet stb., de azért „nincsen öröm, üröm nélkül”. Dr. Tótth László A megyei kirendeltségek munkaterveiről Az augusztus végén tartott kirendeltség vezetői értekezleten megis­mertettük megyei munkatársainkkal az OSZK éves munkatervét és fel­adatul tűztük ki, hogy erre alapozva készítsék el a megyei munkater­veket. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a kirendeltségvezetők többsége jó munkát végzett, s olyan tervet készített, ami a várakozá­sunknak megfelelt, s biztosítja a tervszerű következetes munkát, a vég­rehajtás során is. Ezek mellett — szerencsére csak kis számban — ké­szült olyan munkaterv is, amely nem felel meg a kívánalmaknak, mert csak részben tartalmazza a kitűzött főfeladatokat. Akadt sajnos (egy esetben) olyan terv is, amely a feladat teljes félreértését mutatja. Ez utóbbiak kijavítására természetesen sor kerül. Hogyan tükröződnek e munkatervekben az OSZK célkitűzései? A már korábban is működő megyei stúdiókkal kapcsolatosan jól­eső érzéssel vettük tudomásul — s mert értékelésről van szó — ma­gasra értékeltük azokat a rövid, de sokat mondó munkatervi pontokat, amelyek e stúdiók „új” oktatási évének beindításáról szólnak. Ko­márom, Baranya, Borsod, Csongrád megyék már évek óta működő stú­diói mellett — a munkatervek szerint — Békés, Győr, Nógrád, Vas, Hajdú és Fejér megyékben indul az előzőkhöz hasonló oktatás, to­vábbá Veszprém megye szervezi a zenészek oktatását korábbi gyakor­lata szerint az Állami Zeneiskola keretein belül. A lényegében egyéni , hangszeres továbbképzést biztosító stúdiók mellett szükséges, hogy változatos formában a helyi igények figyelembevételével teremtsenek lehetőséget a továbbképzésre,­­ a repertoár bővítésére a megyei kiren­deltségek. Van is erre jó példa. Veszprémben rajló zenekart és tánc­­zenekart alakítanak a zeneiskolában tanuló növendékekből, illetve to­vábbtanuló szaktársakból, s hangszerelt számok betanulása után szak­mai bemutatókat tartanak. Szakmai és egyéb — az általános művelt­ség fokozását célzó — előadásokat szerveznek többek között Nógrád, Szolnok és Hajdú megyékben. Mindezek szükségesek és különösen az utóbbiak viszonylag könnyen megvalósíthatók, emellett jó alkalmat szolgáltatnak a kirendeltségek és szakszervezeti bizottságok együttmű­ködésére, ezért csak helyeselhetjük az ilyen terveket. A zenekarok munka közbeni meghallgatása, instruálása, a kötelező próbák ellenőrzése szintén a szakmai színvonal emelését szolgálja, s ez szinte kivétel­­nélkül minden munkatervben megtalálható. Nógrád me­gyében például külön társadalmi bizottságot hoz létre a kirendeltség e célból. De nem sok jele van annak, hogy a szervezett és irányított — vagy inkább befolyásolt — zenekari gyakorlatok megvalósításával kapcsolatos elképzeléseink kellő visszhangra találtak volna a kiren­deltségvezetőknél. Már­pedig nem mondhatunk le olyan egyszerű, min­den megyében megvalósítható, a zenekarokra külön terhet nem jelentő továbbképzési formáról, amelynek eredménye a leggyorsabban mutat­kozik a zenekarok mindennapos munkájában. A zenekarvezetői kinevezések és az ehhez kapcsolódó tanfolyam lebonyolítása központi munkatervünk alapján szerepel a kirendeltsé­gek munkaterveiben, bár a feladat részleteiben a tervezés időszakában még nem volt ismeretes a kirendeltségvezetők előtt. Azóta kézhezvették az OSZK Igazgatósága határozatát és ennek végrehajtási utasítását, amelynek megfelelően az esedékesség sorrendjében beiktathatják munkatervi feladataik közé az ezzel kapcsolatos teendőket is. Az OSZK közvetítési tevékenységéből adódó feladatok a munka­tervekben jelentős helyet foglalnak el. Kirendeltségvezetőink e terüle­ten nagy rutinnal rendelkeznek és így a tervezés e téren alig hagy kívánnivalót maga után. Az állandó jellegű foglalkoztatás terén a mun­káltatókkal való kapcsolatok szélesítésének, elmélyítésének különböző módszereire találunk jó példákat a tervekben . . . Ezek formáikat te­kintve a helyi adottságokhoz igazodnak, lényegük azonban azonos, így a felsorolásuktól eltekintünk. A kirendeltségvezetők nem csak a mun­káltatókkal, de más állami és társadalmi szervekkel is széles körű munkakapcsolatokat tartanak fenn. Ezek ápolása szintén tükröződik a tervekben. Különösen fontos, a szórakoztatózenészek szakszervezeti bizottsá­gaival való szoros együttműködés, amelynek formáit megtaláljuk ugyan a tervek túlnyomó többségében, de nem azzal a részletességgel, mint amennyire az kívánatos lenne. Kivételek természetesen itt is vannak pozitív és negatív értelemben egyaránt. A Veszprém megyei munka­tervben például egy szó sincs a sz­kszervezeti bizottsággal való együtt­működésről. Szerencsére mi is tudjuk, hogy e tekintetben a munka­­­terv­ nem felel meg a valóságnak teljesen. Szólnunk kellene még több fontos munkatervi feladatról, mint pél­dául az alkalmi rendezvényekre való közvetítésről, a pénzügyi tervek teljesítése érdekében tervezett módszerekről, az adminisztratív tenni­valók jobb ellátására, a járási hálózat irányítására-ellenőrzésére irá­nyuló tervekről, ez azonban túlnőne az e helyen rendelkezésünkre álló lehetőségeken. Ezért észrevételeinket summázva azt állapítjuk meg, hogy azok a kirendeltségvezetők készítettek jó munkatervet, akik meg­értették, hogy az elkövetkező hónapokban jelentősen növelni kívánjuk befolyásunkat működési területünkön, s ezt úgy érhetjük el legköny­­nyebben, ha elsősorban mi nyújtunk többet a zenészeknek, a mun­káltatóknak, s minden más partnerünknek. A tervek a kevés kivétel­től eltekintve jók, maradéktalan végrehajtásuk jelentősen elősegítheti céljaink elérését. Demcsák Géza (Igen fontosak a megyei kirendeltségvezetők munkatervei és még fontosabb azok sikeres végrehajtása! Sajnálatos, hogy amíg az ország minden egyes üzemének, vállalatának, intézményének terveit ismerik az illetékes szakszervezeti bizottságok és minden erejükkel segítik azok megvalósítását, hiszen a dolgozók saját, jól felfogott érdekeit védik, képviselik ezzel is, — addig a szórakoztatózenészek szakszerve­zeti bizottságai — hallgatnak! Talán nem ismerik a kirendeltségveze­tők munkaterveit?­ Vagy talán a felettes szakszervezeti szerv nem mondta meg, hogyan segítsék az OSZK helyi szerveinek a munkáját? — Nagy kár, hogy erről semmilyen szinten senki nem szól, nem ír ebben a számunkban, különösen a művészeti szakszervezetek VI. kong­resszusa határozata után, és 1966. január 1. előtt! — szerk.) ALBERT ISTVÁN: Népi zenekarok Cikksorozatban szeretném ismertetni e helyen a népi zenekarok működésével kapcsolatos gondola­taimat. A század elejei cigányzenekarok sok-sok sajátos­sága tradícióként marad­t fenn a mai napig is, bár a jelenlegi népi zenekarok előtt sokkal nagyobb kö­vetelmények állnak. A mai közönség sokkal művel­tebb zeneileg is, mint az akkori volt, és nagyobbak a zenei igényei. Ehhez járul meg a tudomány, a techni­ka óriási fejlettsége. Gondoljunk csak a hanglemezre, rádióra, magnetofonra, televízióra, amelyek perc­ről percre ontják a zenét. És nem is akármilyent, hanem a zene legjavát, méghozzá — ha úgy tetszik a hallgatónak — az egész világról. Mindez fel­veti a cigányzenekarok, népi zenekarok továbbfel­törlésének kérdéseit is. Mitől olyan híres és világszerte közkedvelt a cigánymuzsika? Úgy gondolom, ebben szerepe van a hangszerösszeállításnak, a szólamok elosztásá­nak, a hangzásnak, a repertoárnak, a prímásnak és végül, de talán nem is utolsósorban a régi úgy­nevezett „karmesternek”. A régi cigányzenekarok nagy létszámúak voltak és így hangzásuk is kitűnő volt. Egy-egy zenekar­ban két bőgő, két cimbalom, két klarinét, egy brá­csa, egy cselló, egy kontrahegedű, egy terchegedű, egy segédprímás, és egy prímás, összesen tehát 12 zenész játszott. Az ilyen összeállításnál elsősor­ban a középszólamok belső harmóniái biztosítot­ták a jó hangzást. Különösen a kontra és a brácsa elosztása v­olt tökéletes, így szólalt meg pl. egy Á-dúr szeptim (lásd az 1. példát!) és így hangzott egy szűkített Gisz szeptim (lásd a 2. példát!). Saj­nos, ma már egyre kevesebben használják a kontra szólamot, pedig a brácsával együtt mindig tökéle­tes harmóniát képez. A csellónak univerzális szerepe van. Ellenszóla­mokkal nagyon szépen díszíti a zenekar hangzását, így szól pl. egy verbunkos témánál: (lásd a 3. példát!). A cselló szinte elengedhetetlen a szalon­zenénél, magyar nótánál. Ha kell erősíti a basz­­szust, sőt az úgynevezett „basszizálással” a bőgőt és a brácsát is erősíti. Ezenkívül szóló­hangszer is. A bőgő adja a zenekar hangzásának az alapját, de egész más vonókezelést igényel népi zenekarban, mint pl. szimfonikus zenekarban. A lassú csárdá­soknál ilyen, úgynevezett „düvő” vonást használ­nak (lásd a 4. példát!). A friss csárdásoknál pedig már négyes düvő is hangzik. (Lásd az 5. példát!). Egy mai modern bőgős pedig már nem „álló**, ha­nem úgynevezett „mozgó” basszust játszik. A cimbalom az egyik legtökéletesebb magyar népi hangszer. Nélkülözhetetlen a népi zenekarokban, mert szólisztikus és kisérő hangszer is. Kodály Zol­tán még szimfonikus műveibe is komponált cim­balom-szólókat. A klarinétoknak a lassú- és a friss-csárdások var­­iációiban van nagy szerepe. Általában tercben, vagy külön-külön variációkkal brillíroznak. Hasz­nálatosak az úgynevezett „nagy sípok”, vagyis a B és A, továbbá a „kis sípok”, az Esz és a D klarinét. Az utóbbit már sehol sem használják. A terc­hegedű elsősorban a magyar nóták játszá­sakor fontos, különösen az úgynevezett „kiállás­nál”, mert a prím­, a terchegedű és a cselló kvint­­hangzása kitűnően érvényesül. Magától értetődik, hogy az ilyen összeállítású, 12 főnyi zenekar — annak idején — igen nagy reper­toárral rendelkezett. Műsoruk legnagyobbrészt opera-nyitányokból és operett-számokból állt. Elő­fordult sokszor, hogy teljes opera-esteket is ren­deztek. — Folytatása következik — * A­ AZ ELLENŐRZÉS - SEGÍTSÉG Néhányan arra szövetkeztünk, hogy egyik este bejárva Miskolc szórakozóhelyeit, főleg a zenére figyelünk, arra, hogy miként mu­zsikálnak, milyen stílusban, mi­lyen öszetételben, s a könnyűzene nemesítő szándékának megfelel­nek-e a zenekarok? Vadászkürt Kellemes hangulatvilágítás, a sarokban Sajó József triója ját­szik. Bal oldalt stílusos nyíllal át­szűrt pergament, amelyen a trió tagjainak nevei — Bárány László, Sajó József, Szajkó László — ol­vashatók. A zenekar összetétele: zongora, dob, elektromosbőgő. A zenekar főleg a gyors számokban érzi magát otthonosan, kitűnő stí­lusban játszanak, de érzésünk sze­rint­ erős a ritmuskíséret, hiány­zik egy szóló­hangszer, mondjuk egy gitár. Egy hamvas arcú kislány, Tóth Erzsébet énekel a Vadászkürtben, szerződése ezekben a napokban jár le. Ő is jobban kedveli a gyors számokat, a lassúaknál gyakran tempót veszít, s mély hangjai nem érvényesülnek kellően. Ennek el­lenére ígéretes táncdalénekes. Otthon presszó Esti kivilágításban igazán pom­pás a Kilián-déli lakótelep. A há­zak sikeres rendjében előkelő he­lyen épült meg az Otthon presszó, amelynek kerthelyisége négyéves késéssel, a kertészeti vállalat kése­delmeskedése miatt, éppen idény­zárásra készül el. Ennek ellenére, az Otthon presszó kellemes, láto­gatott ... Az ott játszó Nyíri-trió kitűnő muzsikájával, estéről estére nagy közönséget vonz. A zongora, dob és szaxofonból álló együttes „szalon hangulatban” játszik, ki­tűnő ritmussal, hogy a fiatalok egymáshoz simulva, kulturáltan táncolhassanak a kissé szűkre szabott táncparketten. A zenekar vezetője énekel is. A mikrofont bal kezében tartja s csak jobb ke­zével játszik a zongorán. Mind­végig azon tűnődtünk, vajon nem célravezető-e a rögzített mikro­fon? Tökéletesebb lenne mind az ének, mind pedig a zongorajáték. Az Otthon étteremben Bordás József népi zenekara játszik. A fe­hér asztalok mellett csak gyéren üldögélnek. Itt szombaton és va­sárnap nagy a vendégsereg, más napokon a zenészek lelkesen ugyan, de kicsit hiábavalóan mu­zsikálnak. Hámor A Hámor étteremben Arlett Jó­zsef kitűnő zenekara játszik. A nagyszerű összetételű együttes dzsessz- és tánczenét, egyaránt mo­dern stílusban tolmácsol. Egy kis gond van a folyamatos szerződé­sük körül, mert amint hírlik, az új gazdaságirányítás szeleként egyes vendéglátóipari szakemberek úgy képzelik el a takarékoskodást, hogy a zenekart menesztik. Nem célravezető elv, ráadásul ellent­mond a vendéglátóipari szempon­toknak is. Az együttes szerződése december 31-én lejár, s ettől az időtől kezdve, szombaton és va­sárnap akarják csak foglalkoztatni őket. A zenekarban helyettesít most Csík Gusztáv dzsessz-zongoris­­ta is, aki bejárta már fél Európát, kitűnő muzsikus, s most itthon állásra vár. Bükk Az asztalok mellett zömében ita­los férfiak ülnek. Hangos már a szó, néhol dalolgatnak is. Az ab­roszok talán reggel voltak tiszták, a parkett úgyszintén. Az egykor oly tiszta hangulatos Bükk étte­rem most nem jó benyomást keltő szórakozóhely. Hankó Sándor népi zenekara játszik itt. A zenekar ar­ról híres, hogy „fogyórendszer” szerint muzsikál. Mit kell ezen érjeni ? A felettes vendéglátóipari szervek kisütötték azt, hogy e ze­nekar tagjai csak egyenként vehe­tik ki szabadnapjukat. Így az tör­ténik, hogy az egyik nap a prímás, a másik nap a brácsás, a harma­dik nap a cimbalmos, a negyedik nap pedig a nagybőgős megy sza­badnapra. De hát reméljük , lesz ez majd másként is. Rózsakért A szeptemberi hűvösség kissé távol tartja már a vendégeket, pe­dig a Rózsakért, nevéhez méltóan valóban pompás, mindenütt virág, dísznövény. A lugasok is még mindig üde zöldek. Aranyossy Győző zenekara játszik itt, fúvós dominánsú együttes. Az elektro­mos harmonika kellemes színár­nyalatot ad, és jó variációs le­hetőségeket biztosít . . . ám­­ a táncdalénekes. Szeged: Zoltán modorosan, beszédtechnikai fogya­tékossággal énekel. A táncdalfesz­tivál számaival igyekszik kedves­kedni a vendégeknek, de a „hí­res” Annál az első ügyetlen csóknál kezdetű dal az ő tolmá­csolásában kissé szegényesen hangzik. Polónia A Polónia presszójában a nagy hírű Szirmai zenekar játszik. Lá­togatásunk estéjén egyetlen ven­dég sem tartózkodott a presszó­ban. Az invenciózus zene üres asztalokat talált, s a nagy kon­gásban némi szomorúságot árasz­tott. Szirmai Kálmán szerint a presszó nem mindig ilyen elár­vult. A jó együttes köré öröm­mel képzeltünk volna el nagyobb tömeget, hiszen az ilyen éjjeli muzsika valóban izlésmentesítő, ez a muzsika mindenki zenéje. Ugyanez a véleményünk Jónás Jancsi nagyszerű zenekaráról is; ez az együttes a Polónia étter­mében játszik. A prímás krém­színű szmokingban áll hegedűjé­vel a vendégek előtt. A zenekar tagjai arany csillogású, különle­ges szövetből készült szmokingo­kat öltenek magukra, estéről esté­re. A zenekar minden rezdülésé­ben „együtt van”. Ha a prímás variál, a kíséret odaadással figye­li az egyéni játékot. Jónás Jancsi örömmel újságolta, hogy néhány hét múlva Düsseldorfba, később pedig Stuttgartba utazik a zene­kar. A teljesség igénye nélkül tettük meg a sétát; útitársunk volt Or­szághegyi Ernő, az OSZK Megyei Kirendeltségének a vezetője, Weis­­hauss József, a­­ szórakoztatóze­nészek szakszervezeti bizottságá­nak titkára és Flach Antal, a vá­rosi tanács művelődésügyi osz­tályának főelőadója: Úti célunk az volt, hogy ismerteteket szerez­zünk Miskolc tánczenei és tánc­­zenészi kultúrájáról. Íme a kép: Párkány László (Részlet az Északmagyarország 1967. szept. 3.-i „Éjjeli muzsika — mindannyiunknak­” c. cikké­ből) SZÓRAKOZTATÓ ZENÉSZEK

Next