Szórakoztató Zenészek, 1967 (4. szám)
1967 / 4. szám
Bravo a Kálmán et a Ansamble A Royal szálló vendégkönyvében olvasható a fenti mondat, s aki beírta, nem más, mint Roberto Renzi, a „Kis karmesteriből világhírűvé lett „Nagy karmester”. Kálmán pedig nem más, mint Suha Balogh Kálmán és népi zenekara, akik öt éve játszanak a szálló éttermében. Ebből az alkalomból Rózsahegyi György igazgató hívására, jelentkeztem, mert , ahogy az igazgató mondotta, „szükséges a rossz kritizálása javító célzattal, de a jónak dicsérete is példamutatásul”. Zsabka Endre, az igazgató helyettese egészítette ki Suháék „életrajzát”, mert mint az egri szálló igazgatója, a zenekart annak idején az egri szálló étttermében foglalkoztatta. Már akkor nemcsak az igazgatóságnak, hanem a megye hivatalos szerveinek teljes megelégedését vívta ki a zenekar. Ennek eredményeként kapta meg a zenekarvezető Egerben a „Szocialista Kultúráért” kitüntető jelvényt. Eger óta figyelemmel kísértem Suháék szereplését s az ott kialakult jó véleményem, itt a Royalban még inkább megerősödött. A munkafegyelem — ami igen fontos egy nemzetközi szállóban — a legmesszebbmenően érvényesül Suha Balog zenekarában. A zenekarvezető nemcsak megköveteli ezt, hanem ő jár elöl jó példával. Ebben segítőtársa két testvére: István, a csellós és Ferenc a bőgős, akikkel serdülő koruk óta együtt dolgozik. A magas színvonalú, változatos, koncert jellegű és szórakoztató „muzsikálást”, a repertoár állandó bővítését, heti 3, de gyakran 4 próbával is biztosítja a zenekar. A próbákon nemegyszer Rózsahegyi igazgatóval együtt jelenünk meg, nem is az ellenőrzés miatt, inkább kíváncsiságból. A szálloda igazgatósága számára különösen nagy fontosságú vendégeink véleménye, s örömmel állapíthatom meg, hogy sem szóban, sem írásban panasz nem fordult elő, dicséret annál inkább. A teljes megelégedettséget bizonyítja, hogy igazgatónk a zenekar először 1 évre, majd 2—2 évre szerződtette. A zenekarnak a vendégekkel való kitűnő kapcsolatát bizonyítják a vendégkönyvben található „beírások”. Roberto Renzi köszönettel fogadta a kellemes és emlékezetes perceket, amit különösen a Bihari kesergő eljátszása jelentett számára. Tito Gobbi operaénekes, Wolfgang Schneiderhahn, Stefan Ruha hegedűművészek és a moszkvai, prágai, philadelphiai, bécsi filharmonikusok tagjainak dicsérő, elismerésein kívül, a film, színház, sport kiválóságai is a legszebben nyilatkoztak a zenekarról. Az 5. évfordulót a kölcsönös megelégedés jellemzi, aminek alapján minden remény megvan arra, hogy még hosszú éveken át Suha Balogh Kálmán és népi zenekara szórakoztatja a Royal szálló éttermének külföldi és hazai vendégeit. És mit szól mindehhez a Royal „5 éves” jubilánsa, Suha Balogh Kálmán? — Jólesik munkaadóim dicsérete, amit a jövőben is igyekszem zenekarommal együtt kiérdemelni. Nem vágyom másutt játszani, annyira otthonomnak tekintem a Royalt. S ha 2 évenként 3 hónapra külföldre is megyünk, örömmel térünk vissza megszokott munkahelyünkre. A jövő év elején másod ízben ismét Beyruthba-, a Hilton szállóba szólít szerződésünk. Nem vagyok híve a hosszú külföldi turnéknak. Ha rövidebb ideig is, megjártuk már Kínát, Lengyelországot, Jugoszláviát, NSZK-t, a legjobban mégis csak itthon, munkahelyemen és családom körében érzem magam. Fontos számomra a szakszervezeti munka annál is inkább mert a VI. kongresszus a Zeneművészek Szakszervezetének elnökségi tagjává választott meg. Célom a zenekar művészi fejlődésének biztosítása, az állandó tanulás, hogy az eddig elért sikerek szintjét is túlhaladhassuk. Fájdalmam, hogy külföldi vendégeink kérésének nem tudunk eleget tenni, amikor lemezeink után érdeklődnek, mert sajnos, ilyeneket még nem készítettek rólunk. — A Rádió felkéréseinek mindig nagy örömmel teszünk eleget, de a Tv-ben még soha sem szerepeltünk. Nagyon örülök annak, hogy az 5 éves jubileumról nem feledkezett meg a Royal szálló igazgatósága, s ezt további jó munkával igyekszünk meghálálni. S hogy mit szól ehhez a riporter? — Siker, megelégedés, köszönet stb., de azért „nincsen öröm, üröm nélkül”. Dr. Tótth László A megyei kirendeltségek munkaterveiről Az augusztus végén tartott kirendeltség vezetői értekezleten megismertettük megyei munkatársainkkal az OSZK éves munkatervét és feladatul tűztük ki, hogy erre alapozva készítsék el a megyei munkaterveket. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a kirendeltségvezetők többsége jó munkát végzett, s olyan tervet készített, ami a várakozásunknak megfelelt, s biztosítja a tervszerű következetes munkát, a végrehajtás során is. Ezek mellett — szerencsére csak kis számban — készült olyan munkaterv is, amely nem felel meg a kívánalmaknak, mert csak részben tartalmazza a kitűzött főfeladatokat. Akadt sajnos (egy esetben) olyan terv is, amely a feladat teljes félreértését mutatja. Ez utóbbiak kijavítására természetesen sor kerül. Hogyan tükröződnek e munkatervekben az OSZK célkitűzései? A már korábban is működő megyei stúdiókkal kapcsolatosan jóleső érzéssel vettük tudomásul — s mert értékelésről van szó — magasra értékeltük azokat a rövid, de sokat mondó munkatervi pontokat, amelyek e stúdiók „új” oktatási évének beindításáról szólnak. Komárom, Baranya, Borsod, Csongrád megyék már évek óta működő stúdiói mellett — a munkatervek szerint — Békés, Győr, Nógrád, Vas, Hajdú és Fejér megyékben indul az előzőkhöz hasonló oktatás, továbbá Veszprém megye szervezi a zenészek oktatását korábbi gyakorlata szerint az Állami Zeneiskola keretein belül. A lényegében egyéni , hangszeres továbbképzést biztosító stúdiók mellett szükséges, hogy változatos formában a helyi igények figyelembevételével teremtsenek lehetőséget a továbbképzésre, a repertoár bővítésére a megyei kirendeltségek. Van is erre jó példa. Veszprémben rajló zenekart és tánczenekart alakítanak a zeneiskolában tanuló növendékekből, illetve továbbtanuló szaktársakból, s hangszerelt számok betanulása után szakmai bemutatókat tartanak. Szakmai és egyéb — az általános műveltség fokozását célzó — előadásokat szerveznek többek között Nógrád, Szolnok és Hajdú megyékben. Mindezek szükségesek és különösen az utóbbiak viszonylag könnyen megvalósíthatók, emellett jó alkalmat szolgáltatnak a kirendeltségek és szakszervezeti bizottságok együttműködésére, ezért csak helyeselhetjük az ilyen terveket. A zenekarok munka közbeni meghallgatása, instruálása, a kötelező próbák ellenőrzése szintén a szakmai színvonal emelését szolgálja, s ez szinte kivételnélkül minden munkatervben megtalálható. Nógrád megyében például külön társadalmi bizottságot hoz létre a kirendeltség e célból. De nem sok jele van annak, hogy a szervezett és irányított — vagy inkább befolyásolt — zenekari gyakorlatok megvalósításával kapcsolatos elképzeléseink kellő visszhangra találtak volna a kirendeltségvezetőknél. Márpedig nem mondhatunk le olyan egyszerű, minden megyében megvalósítható, a zenekarokra külön terhet nem jelentő továbbképzési formáról, amelynek eredménye a leggyorsabban mutatkozik a zenekarok mindennapos munkájában. A zenekarvezetői kinevezések és az ehhez kapcsolódó tanfolyam lebonyolítása központi munkatervünk alapján szerepel a kirendeltségek munkaterveiben, bár a feladat részleteiben a tervezés időszakában még nem volt ismeretes a kirendeltségvezetők előtt. Azóta kézhezvették az OSZK Igazgatósága határozatát és ennek végrehajtási utasítását, amelynek megfelelően az esedékesség sorrendjében beiktathatják munkatervi feladataik közé az ezzel kapcsolatos teendőket is. Az OSZK közvetítési tevékenységéből adódó feladatok a munkatervekben jelentős helyet foglalnak el. Kirendeltségvezetőink e területen nagy rutinnal rendelkeznek és így a tervezés e téren alig hagy kívánnivalót maga után. Az állandó jellegű foglalkoztatás terén a munkáltatókkal való kapcsolatok szélesítésének, elmélyítésének különböző módszereire találunk jó példákat a tervekben . . . Ezek formáikat tekintve a helyi adottságokhoz igazodnak, lényegük azonban azonos, így a felsorolásuktól eltekintünk. A kirendeltségvezetők nem csak a munkáltatókkal, de más állami és társadalmi szervekkel is széles körű munkakapcsolatokat tartanak fenn. Ezek ápolása szintén tükröződik a tervekben. Különösen fontos, a szórakoztatózenészek szakszervezeti bizottságaival való szoros együttműködés, amelynek formáit megtaláljuk ugyan a tervek túlnyomó többségében, de nem azzal a részletességgel, mint amennyire az kívánatos lenne. Kivételek természetesen itt is vannak pozitív és negatív értelemben egyaránt. A Veszprém megyei munkatervben például egy szó sincs a szkszervezeti bizottsággal való együttműködésről. Szerencsére mi is tudjuk, hogy e tekintetben a munkaterv nem felel meg a valóságnak teljesen. Szólnunk kellene még több fontos munkatervi feladatról, mint például az alkalmi rendezvényekre való közvetítésről, a pénzügyi tervek teljesítése érdekében tervezett módszerekről, az adminisztratív tennivalók jobb ellátására, a járási hálózat irányítására-ellenőrzésére irányuló tervekről, ez azonban túlnőne az e helyen rendelkezésünkre álló lehetőségeken. Ezért észrevételeinket summázva azt állapítjuk meg, hogy azok a kirendeltségvezetők készítettek jó munkatervet, akik megértették, hogy az elkövetkező hónapokban jelentősen növelni kívánjuk befolyásunkat működési területünkön, s ezt úgy érhetjük el legkönynyebben, ha elsősorban mi nyújtunk többet a zenészeknek, a munkáltatóknak, s minden más partnerünknek. A tervek a kevés kivételtől eltekintve jók, maradéktalan végrehajtásuk jelentősen elősegítheti céljaink elérését. Demcsák Géza (Igen fontosak a megyei kirendeltségvezetők munkatervei és még fontosabb azok sikeres végrehajtása! Sajnálatos, hogy amíg az ország minden egyes üzemének, vállalatának, intézményének terveit ismerik az illetékes szakszervezeti bizottságok és minden erejükkel segítik azok megvalósítását, hiszen a dolgozók saját, jól felfogott érdekeit védik, képviselik ezzel is, — addig a szórakoztatózenészek szakszervezeti bizottságai — hallgatnak! Talán nem ismerik a kirendeltségvezetők munkaterveit? Vagy talán a felettes szakszervezeti szerv nem mondta meg, hogyan segítsék az OSZK helyi szerveinek a munkáját? — Nagy kár, hogy erről semmilyen szinten senki nem szól, nem ír ebben a számunkban, különösen a művészeti szakszervezetek VI. kongresszusa határozata után, és 1966. január 1. előtt! — szerk.) ALBERT ISTVÁN: Népi zenekarok Cikksorozatban szeretném ismertetni e helyen a népi zenekarok működésével kapcsolatos gondolataimat. A század elejei cigányzenekarok sok-sok sajátossága tradícióként maradt fenn a mai napig is, bár a jelenlegi népi zenekarok előtt sokkal nagyobb követelmények állnak. A mai közönség sokkal műveltebb zeneileg is, mint az akkori volt, és nagyobbak a zenei igényei. Ehhez járul meg a tudomány, a technika óriási fejlettsége. Gondoljunk csak a hanglemezre, rádióra, magnetofonra, televízióra, amelyek percről percre ontják a zenét. És nem is akármilyent, hanem a zene legjavát, méghozzá — ha úgy tetszik a hallgatónak — az egész világról. Mindez felveti a cigányzenekarok, népi zenekarok továbbfeltörlésének kérdéseit is. Mitől olyan híres és világszerte közkedvelt a cigánymuzsika? Úgy gondolom, ebben szerepe van a hangszerösszeállításnak, a szólamok elosztásának, a hangzásnak, a repertoárnak, a prímásnak és végül, de talán nem is utolsósorban a régi úgynevezett „karmesternek”. A régi cigányzenekarok nagy létszámúak voltak és így hangzásuk is kitűnő volt. Egy-egy zenekarban két bőgő, két cimbalom, két klarinét, egy brácsa, egy cselló, egy kontrahegedű, egy terchegedű, egy segédprímás, és egy prímás, összesen tehát 12 zenész játszott. Az ilyen összeállításnál elsősorban a középszólamok belső harmóniái biztosították a jó hangzást. Különösen a kontra és a brácsa elosztása volt tökéletes, így szólalt meg pl. egy Á-dúr szeptim (lásd az 1. példát!) és így hangzott egy szűkített Gisz szeptim (lásd a 2. példát!). Sajnos, ma már egyre kevesebben használják a kontra szólamot, pedig a brácsával együtt mindig tökéletes harmóniát képez. A csellónak univerzális szerepe van. Ellenszólamokkal nagyon szépen díszíti a zenekar hangzását, így szól pl. egy verbunkos témánál: (lásd a 3. példát!). A cselló szinte elengedhetetlen a szalonzenénél, magyar nótánál. Ha kell erősíti a baszszust, sőt az úgynevezett „basszizálással” a bőgőt és a brácsát is erősíti. Ezenkívül szólóhangszer is. A bőgő adja a zenekar hangzásának az alapját, de egész más vonókezelést igényel népi zenekarban, mint pl. szimfonikus zenekarban. A lassú csárdásoknál ilyen, úgynevezett „düvő” vonást használnak (lásd a 4. példát!). A friss csárdásoknál pedig már négyes düvő is hangzik. (Lásd az 5. példát!). Egy mai modern bőgős pedig már nem „álló**, hanem úgynevezett „mozgó” basszust játszik. A cimbalom az egyik legtökéletesebb magyar népi hangszer. Nélkülözhetetlen a népi zenekarokban, mert szólisztikus és kisérő hangszer is. Kodály Zoltán még szimfonikus műveibe is komponált cimbalom-szólókat. A klarinétoknak a lassú- és a friss-csárdások variációiban van nagy szerepe. Általában tercben, vagy külön-külön variációkkal brillíroznak. Használatosak az úgynevezett „nagy sípok”, vagyis a B és A, továbbá a „kis sípok”, az Esz és a D klarinét. Az utóbbit már sehol sem használják. A terchegedű elsősorban a magyar nóták játszásakor fontos, különösen az úgynevezett „kiállásnál”, mert a prím, a terchegedű és a cselló kvinthangzása kitűnően érvényesül. Magától értetődik, hogy az ilyen összeállítású, 12 főnyi zenekar — annak idején — igen nagy repertoárral rendelkezett. Műsoruk legnagyobbrészt opera-nyitányokból és operett-számokból állt. Előfordult sokszor, hogy teljes opera-esteket is rendeztek. — Folytatása következik — * A AZ ELLENŐRZÉS - SEGÍTSÉG Néhányan arra szövetkeztünk, hogy egyik este bejárva Miskolc szórakozóhelyeit, főleg a zenére figyelünk, arra, hogy miként muzsikálnak, milyen stílusban, milyen öszetételben, s a könnyűzene nemesítő szándékának megfelelnek-e a zenekarok? Vadászkürt Kellemes hangulatvilágítás, a sarokban Sajó József triója játszik. Bal oldalt stílusos nyíllal átszűrt pergament, amelyen a trió tagjainak nevei — Bárány László, Sajó József, Szajkó László — olvashatók. A zenekar összetétele: zongora, dob, elektromosbőgő. A zenekar főleg a gyors számokban érzi magát otthonosan, kitűnő stílusban játszanak, de érzésünk szerint erős a ritmuskíséret, hiányzik egy szólóhangszer, mondjuk egy gitár. Egy hamvas arcú kislány, Tóth Erzsébet énekel a Vadászkürtben, szerződése ezekben a napokban jár le. Ő is jobban kedveli a gyors számokat, a lassúaknál gyakran tempót veszít, s mély hangjai nem érvényesülnek kellően. Ennek ellenére ígéretes táncdalénekes. Otthon presszó Esti kivilágításban igazán pompás a Kilián-déli lakótelep. A házak sikeres rendjében előkelő helyen épült meg az Otthon presszó, amelynek kerthelyisége négyéves késéssel, a kertészeti vállalat késedelmeskedése miatt, éppen idényzárásra készül el. Ennek ellenére, az Otthon presszó kellemes, látogatott ... Az ott játszó Nyíri-trió kitűnő muzsikájával, estéről estére nagy közönséget vonz. A zongora, dob és szaxofonból álló együttes „szalon hangulatban” játszik, kitűnő ritmussal, hogy a fiatalok egymáshoz simulva, kulturáltan táncolhassanak a kissé szűkre szabott táncparketten. A zenekar vezetője énekel is. A mikrofont bal kezében tartja s csak jobb kezével játszik a zongorán. Mindvégig azon tűnődtünk, vajon nem célravezető-e a rögzített mikrofon? Tökéletesebb lenne mind az ének, mind pedig a zongorajáték. Az Otthon étteremben Bordás József népi zenekara játszik. A fehér asztalok mellett csak gyéren üldögélnek. Itt szombaton és vasárnap nagy a vendégsereg, más napokon a zenészek lelkesen ugyan, de kicsit hiábavalóan muzsikálnak. Hámor A Hámor étteremben Arlett József kitűnő zenekara játszik. A nagyszerű összetételű együttes dzsessz- és tánczenét, egyaránt modern stílusban tolmácsol. Egy kis gond van a folyamatos szerződésük körül, mert amint hírlik, az új gazdaságirányítás szeleként egyes vendéglátóipari szakemberek úgy képzelik el a takarékoskodást, hogy a zenekart menesztik. Nem célravezető elv, ráadásul ellentmond a vendéglátóipari szempontoknak is. Az együttes szerződése december 31-én lejár, s ettől az időtől kezdve, szombaton és vasárnap akarják csak foglalkoztatni őket. A zenekarban helyettesít most Csík Gusztáv dzsessz-zongorista is, aki bejárta már fél Európát, kitűnő muzsikus, s most itthon állásra vár. Bükk Az asztalok mellett zömében italos férfiak ülnek. Hangos már a szó, néhol dalolgatnak is. Az abroszok talán reggel voltak tiszták, a parkett úgyszintén. Az egykor oly tiszta hangulatos Bükk étterem most nem jó benyomást keltő szórakozóhely. Hankó Sándor népi zenekara játszik itt. A zenekar arról híres, hogy „fogyórendszer” szerint muzsikál. Mit kell ezen érjeni ? A felettes vendéglátóipari szervek kisütötték azt, hogy e zenekar tagjai csak egyenként vehetik ki szabadnapjukat. Így az történik, hogy az egyik nap a prímás, a másik nap a brácsás, a harmadik nap a cimbalmos, a negyedik nap pedig a nagybőgős megy szabadnapra. De hát reméljük , lesz ez majd másként is. Rózsakért A szeptemberi hűvösség kissé távol tartja már a vendégeket, pedig a Rózsakért, nevéhez méltóan valóban pompás, mindenütt virág, dísznövény. A lugasok is még mindig üde zöldek. Aranyossy Győző zenekara játszik itt, fúvós dominánsú együttes. Az elektromos harmonika kellemes színárnyalatot ad, és jó variációs lehetőségeket biztosít . . . ám a táncdalénekes. Szeged: Zoltán modorosan, beszédtechnikai fogyatékossággal énekel. A táncdalfesztivál számaival igyekszik kedveskedni a vendégeknek, de a „híres” Annál az első ügyetlen csóknál kezdetű dal az ő tolmácsolásában kissé szegényesen hangzik. Polónia A Polónia presszójában a nagy hírű Szirmai zenekar játszik. Látogatásunk estéjén egyetlen vendég sem tartózkodott a presszóban. Az invenciózus zene üres asztalokat talált, s a nagy kongásban némi szomorúságot árasztott. Szirmai Kálmán szerint a presszó nem mindig ilyen elárvult. A jó együttes köré örömmel képzeltünk volna el nagyobb tömeget, hiszen az ilyen éjjeli muzsika valóban izlésmentesítő, ez a muzsika mindenki zenéje. Ugyanez a véleményünk Jónás Jancsi nagyszerű zenekaráról is; ez az együttes a Polónia éttermében játszik. A prímás krémszínű szmokingban áll hegedűjével a vendégek előtt. A zenekar tagjai arany csillogású, különleges szövetből készült szmokingokat öltenek magukra, estéről estére. A zenekar minden rezdülésében „együtt van”. Ha a prímás variál, a kíséret odaadással figyeli az egyéni játékot. Jónás Jancsi örömmel újságolta, hogy néhány hét múlva Düsseldorfba, később pedig Stuttgartba utazik a zenekar. A teljesség igénye nélkül tettük meg a sétát; útitársunk volt Országhegyi Ernő, az OSZK Megyei Kirendeltségének a vezetője, Weishauss József, a szórakoztatózenészek szakszervezeti bizottságának titkára és Flach Antal, a városi tanács művelődésügyi osztályának főelőadója: Úti célunk az volt, hogy ismerteteket szerezzünk Miskolc tánczenei és tánczenészi kultúrájáról. Íme a kép: Párkány László (Részlet az Északmagyarország 1967. szept. 3.-i „Éjjeli muzsika — mindannyiunknak” c. cikkéből) SZÓRAKOZTATÓ ZENÉSZEK