Szórakoztató Zenészek, 1968 (3. évfolyam, 3. szám)

1968 / 3. szám

a Heves megyei stúdióban Dobot Ildikó (UnedaiénMteo) iAk z OSZK Heves megyei stúdiója jól sikerült ünnepélyes évzárót tartott Egerben. A növendékek közül meg- k( =1 említenünk Valiskó György hatvani tánczenészt, ak» a budapesti vizsgán B ka­tegóriát szerzett, és äkf a fa­lusi, szövetkezet tánczenei? - rok és táncdalénekt. k egri fesztiválján 12 megye verseny­zőit megelőzve két első díjat is kapott. A zárófoglalkozáson a stúdió és ?. s/.L iutaknak,.. Szathmóri László (szakszofon) Valiskó Oyitpr (szakszofon, gitár, harmonika) adott a legszorgalmasabb hall­gatóknak, köztük Szathmári László B kategóriás szakszofo­nos „kiváló-növendék”-nek is. A Heves megyei stúdióban folyó eredményes munka Szal- kay László kirendeltségvezető és Szepesi György stúdióveze­tő, az egri zeneiskola igazgató- helyettese nevéhez fűződik, aki.it értő, önzetlen szervező és nevelő tevéi nységükkel első­sorban a tehetséges zenész fia­talok fejlődését igyekszenek Gáspár László (dob) A növendékek egy csoportja a 8? 10 m oÓ 1 8 z:i KI É ESZ EK m t \ AZ ORSZÁGOS SZÖRAKOZTATÖZFNEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Amiről minden zenész, énekes beszél W BIZONYÍTVÁNY, oklevél, működési engedély HATÁROZAT A MAGYARNÓTA-ÉN ERESEKRŐL TÁRSADALMI MUNKA ÓRÁNKÉNT 106 FORINTÉRT Szakképzettség — foglalkozás Surányi Géza, tánczenész (Bp., XIV., Mo­gyoródi út 4.) pár hónappal ezelőtt levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben elmondta, hogy újonnan szerzett működési engedélye alapján az illetékes szervek nem jegyezték be személyi igazolványába a zenész „szakképzett­séget”, mondván: „az csak engedély”. A le­vélíró arra kért bennünket, adjunk választ arra, hogy a működési engedély, amelyet vizsga alapján kapott, igazol-e szakképzettsé­get, vagy sem. Miután ebben a kérdésben igen sok félreértést tapasztaltunk évek óta a zené­szek között, arra gondoltunk, hogy a legilleté­kesebbekhez fordulunk megnyugtató vála­szért. A fenti kérdésben • írt levelünkre a Mű­velődésügyi Minisztérium Titkárságától a kö­vetkező tájékoztatást kaptuk: „Szakképzettség az a tanulmányi végzettség, amelyet az érdekelt személy jogszabály alap­ján létrejött, szakirányú oktatási intézmény, vagy rendszeres oktatás céljából szervezett — miniszter (országos hatáskörű állami szerv) által jóváhagyott tantervvel és tanulmányi idővel működő — szaktanfolyam sikeres el­végzésével szerzett meg, s ennek alapján az oktatási intézmény (szaktanfolyam) a kiadott bizonyítványban a vonatkozó jogszabály sze­rinti szakképesítést igazol. Eszerint, a zenei szakképzettséget a zenemű­vészeti szakközépiskolában szerzett érettségi bizonyítvány, illetőleg — korábban — zene- művészeti szakiskolában szerzett végbizonyít­vány vagy oklevél, a zeneművészeti főiskolai, valamint a tanárképző főiskola megfelelő szakán szerzett oklevél igazolta. A M—2—14/1954. (Np. K. 6—9.) Np. M. számú utasítással rendszeresített, illetőleg az 1/1956. (M. K. 1.) MM számú utasítás alapján kiadott hivatásos előadóművészi működési en­gedély a fent körülírt követelményeknek nem felel meg, s ezért az említett utasítások nem is nyilvánították szakképesítésnek. Ebből kö­vetkezik, hogy személyi adatokat tanúsító ok­iratban (pl. személyi igazolvány) működési engedély alapján a hivatásos zenészi minőség szakképzettségként való feltüntetésének nincs helye, legfeljebb a „foglalkozás” rovatba je­gyezhető be. Zenei szakképzettséget csak az említett — oktatási intézményben szerzett — bizonyítványok, illetőleg oklevél alapján le­het hivatalos okiratba bejegyezni.” Nlagyariióta-éeekesek A Zeneművészek Szakszervezetének elnök­■ sé'ie ez é\ ‘>en már második alkalommal fog­S vol. Rlévu.«. jeuc- Jeg'Úr- Jet JV et u. ren.. e A, B, vagy C kategóriájú mű­ködén engeaeuyei, okik kozuí a vendéglátó üzemek állandó szerződésben csupán 16 éne­kest foglalkoztatnak az OSZK közvetítése út­ján. Megállapította azonban azt is, hogy bizo­nyos számú új, fiatal énekesre szükségük len­ne a vendéglátó üzemeknek. Figyelembe véve különösen az ez évi tapasztalatokat, az éneke­sek keresletének-kínálatának alakulását, az elnökség úgy határozott, hogy az emberies­ség, a képzettség és a szakmai gyakorlat leg­teljesebb figyelembevétele mellett, ez év de­cember 31-ig végre kell hajtani a magyarnóta- énekesek működési engedélyének érvényesíté­sét, cseréjét, illetve a kategóriák megvédé­sét célzó vizsgákat. Az elnökség határozata értelmében csak azok az énekesek kaphatják meg az új érvé­nyesített működési engedélyt, akik közül az 1968. évben a férfiak betöltik az SO. a nők pe­dig a 45. életévüket; — jelenleg hivatásos (kék) működési engedéllyel rendelkeznek; — és a férfiak 15, a nők pedig 10 éves venáeg- látóipari ■ lakmai múltat tudnak igazolni F?ek jy a. ér .yeLietr működ- *» engeáp;.y m?; - szerzéfént-l- néVcü lÖh hetet lei' feltételei. A há­rom félté ti közül egy sem hiányozhat. A-----..ozat kiterjed azokra az énekesekre i s, akik 50, illetve 45 éves korhatáron alul vannak; — jelenleg hivatásos (kék), vagy elő­adóművészi (szürke) működési engedéllyel rendelkeznek; — függetlenül attól, hogy hány éves szakmai múlt áll mögöttük. Az e cso­portba tartozó énekesek azonban csak abban az esetben kaphatnak új, érvényesített műkö­dési engedélyt, ha részt vesznek a kategória­védő, illetve javítóvizsgán, az érvényben levő vizsgafeltételek alapján. Határozat született arra is, hogy 1969-ben kategóriaezerzó vizsgákat kell biztosítani a jelentkező új magyamóta-énekesek számára. A felülvizsgálattal kapcsolatos szervezési és technikai feladatokat az OSZK illetékes munkatársai végzik. A vizsgák lebonyolítására az OSZK igazgatója a Zeneművészek Szak- szervezetének elnökségével egyetértésben mű­vészi szakbizottságot jelöl ki. Nem csalt Live esingákról vaut szó! Helyesen tette a Magyar Ifjúság szerkesztő­sége és név szerint Kocsis Éva, hogy felhívta a figyelmet a Liversing együttes legutóbbi MOM-beli „társadalmi munkájára”. A fiata­lok beat-rajongását törvénytelenül és tisztes­ségtelenül kihasználó, az ifjúsági és az egyéb társadalmi szervezetek klubjaiban és művelő­dési házaiban táncmulatságokon „szereplő” úgynevezett „ifjúsági zenekarok” botrányai — sajnos — eléggé közismertek, visszaéléseik azonban annál kevésbé. Tehát: a Li versing együttes június 15-én a MOM-ban tartott VIT- bálon szerepelt. A VII. kér. KISZ-bizottság illetékese, Ónodi Zsuzsanna, mint a rendező szerv felelőse „büntetőjogi felelőssége tudatá­ban” kijelentette (az előírt »Nyilatkozat« ki­állításakor), hogy a zenészek nem hivatásosak, s hogy semmiféle ellenszolgáltatásban nem részesülnek”. — Mint az OSZK munkatársai megállapították, az együttes ennek ellenére 3200 forintot vett feL A rendezvényt engedé­lyező XII. kér. Tanács eljárása és engedélye­zése szabályszerű volt. Azonban a Nyilatkozat­ban foglaltak nem feleltek meg a valóságnak, mert az együttes, ha műsorban lép fel, az ŐRI engedélyezési, ha pedig bálon, táncestélyen szerepel, akkor az OSZK közvetítési hatás­köre alá tartozik, tehát hivatásszerűen foglal­kozik zenéléssel. A fentiek alapján nyilván­való, hogy a rendező szer • és az együttes is szabálysértést követett el, a kötelező közvetí­tési és díjazási előírások kijátszása miatt. Az OSZK igazgatója a vizsgálat eredményé­ről értesítette a Magyar Ifjúság szerkesztő­ségét, továbbá a KISZ Budapesti Bizottságát, az ŐRI igazgatóját, és 1906. december 31-ig visszavonta a működési engedélyt Szendrői Zsolttól, Demjén Ferenctöl, Demjén Istvántól, Pataki Lászlótól és Merczel Andrástól, külö­nös tekintettel arra, hogy ez év februárjában hasonló ügy miatt már néhányuk kapott fi­gyelmeztetést! A többi az illetékes társadalmi és szakigazgatási szervekre tartozik... Az OSZK budapesti és megyei szerveinek mindig is nagy gondot okoztak az ún. ifjúsági zenekarok. Ennek ellenére a lehetőségekhez képest, a rendeletek adta kötelező előírásokon belül igyekeztek minden segítséget megadni mind az együtteseknek, ha továbbképzésre, szereplésre jelentkeztek, mind a rendező szer­veknek, ha foglalkoztatni akarták őket. Azon­ban igen jó lenne, ha a különféle rendezőszer­vek felelősei végre megismernék, megértenék a vonatkozó rendeleteket, és azok értelmében járnának el. Jó lenne, ha végre megismernék mind az ŐRI, mind az OSZK szerepét és fel­adatait is, mert szóban és a sajtóban gyakran találni olyan megállapításokat e két szervről, amelyek a legteljesebb hozzánemértést mutat­ják. Még olyan közismert és nagy gyakorlatú kulturális munkás, mint Krizsán Sándor, a Vörös Csillag Traktorgyár művelődési házá­nak igazgatója is, annyi tájékozatlanságot árul el a SZOT ülése elé kívánkozó mondandójá­ban (MUNKA, 1968. VII. sz.), amely —, hogy szavát idézzük valóban — „elgondolkoztató”. ÁRA 2 FORINT

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék