Szórakoztató Zenészek, 1968 (3. évfolyam, 3. szám)
1968 / 3. szám
a Heves megyei stúdióban is az OSZK Heves megyei stúdiója jól sikerült ünnepélyes évzárót tartott Egerben. A növendékek közül megkell említenünk Valiskó György hatvani tánczenészt, aki a budapesti vizsgán B kategóriát szerzett, és aki a falusi, szövetkezet tánczenei írok és táncdaléneklák egri fesztiválján 12 megye versenyzőit megelőzve két első díjat is kapott. A zárófoglalkozáson a stúdió és .. s.Liutaknak... adott a legszorgalmasabb hallgatóknak, köztük Szathmári László B kategóriás szakszofonos „kiváló növendék”-nek is. A Heves megyei stúdióban folyó eredményes munka Szalkay László kirendeltségvezető és Szepesi György stúdióvezető, az egri zeneiskola igazgatóhelyettese nevéhez fűződik, akiit értő, önzetlen szervező és nevelő tevénységükkel elsősorban a tehetséges zenész fiatalok fejlődését igyekszenek Doboz Ildikó (Unedaion steo) Szathmári László (szakszofon) Valiskó Oitor (szakszofon, gitár, harmonika) Gáspár László (dob) A növendékek egy csoportja a 8?10 mp018 z:i KIÉESZEK m 1 AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Amiről minden zenész, énekes beszélő BIZONYÍTVÁNY, oklevél, működési engedély HATÁROZAT A MAGYARNÓTA-ÉNEKESEKRŐL TÁRSADALMI MUNKA ÓRÁNKÉNT 106 FORINTÉRT Szakképzettségi foglalkozás Surányi Géza, tánczenész (Bp., XIV., Mogyoródi út 4.) pár hónappal ezelőtt levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben elmondta, hogy újonnan szerzett működési engedélye alapján az illetékes szervek nem jegyezték be személyi igazolványába a zenész „szakképzettséget”, mondván: „az csak engedély”. A levélíró arra kért bennünket, adjunk választ arra, hogy a működési engedély, amelyet vizsga alapján kapott, igazol-e szakképzettséget, vagy sem. Miután ebben a kérdésben igen sok félreértést tapasztaltunk évek óta a zenészek között, arra gondoltunk, hogy a legilletékesebbekhez fordulunk megnyugtató válaszért. A fenti kérdésben írt levelünkre a Művelődésügyi Minisztérium Titkárságától a következő tájékoztatást kaptuk: „Szakképzettség az a tanulmányi végzettség, amelyet az érdekelt személy jogszabály alapján létrejött, szakirányú oktatási intézmény, vagy rendszeres oktatás céljából szervezett — miniszter (országos hatáskörű állami szerv) által jóváhagyott tantervvel és tanulmányi idővel működő szaktanfolyam sikeres elvégzésével szerzett meg, s ennek alapján az oktatási intézmény (szaktanfolyam) a kiadott bizonyítványban a vonatkozó jogszabály szerinti szakképesítést igazol. Eszerint, a zenei szakképzettséget a zeneművészeti szakközépiskolában szerzett érettségi bizonyítvány, illetőleg — korábban — zeneművészeti szakiskolában szerzett végbizonyítvány vagy oklevél, a zeneművészeti főiskolai, valamint a tanárképző főiskola megfelelő szakán szerzett oklevél igazolta. A M—2—14/1954. (Np. K. 6—9.) No. M. számú utasítással rendszeresített, illetőleg az 1/1956. (M. K. 1.) MM számú utasítás alapján kiadott hivatásos előadóművészi működési engedély a fent körülírt követelményeknek nem felel meg, s ezért az említett utasítások nem is nyilvánították szakképesítésnek. Ebből következik, hogy személyi adatokat tanúsító okiratban (pl. személyi igazolvány) működési engedély alapján a hivatásos zenészi minőség szakképzettségként való feltüntetésének nincs helye, legfeljebb a „foglalkozás” rovatba jegyezhető be. Zenei szakképzettséget csak az említett — oktatási intézményben szerzett — bizonyítványok, illetőleg oklevél alapján lehet hivatalos okiratba bejegyezni.” Magyarnóta-énekesek A Zeneművészek Szakszervezetének elnök■ ségje ez évben már második alkalommal fog-S vol. Rlévu.«. jeuc- Jeg'Úr- Jet JV et u. ren.. e A, B, vagy C kategóriájú működés engedényei, akik közül a vendéglátó üzemek állandó szerződésben csupán 16 énekest foglalkoztatnak az OSZK közvetítése útján. Megállapította azonban azt is, hogy bizonyos számú új, fiatal énekesre szükségük lenne a vendéglátó üzemeknek. Figyelembe véve különösen az ez évi tapasztalatokat, az énekesek keresletének-kínálatának alakulását, az elnökség úgy határozott, hogy az emberiesség, a képzettség és a szakmai gyakorlat legteljesebb figyelembevétele mellett, ez év december 31-ig végre kell hajtani a magyarnótaénekesek működési engedélyének érvényesítését, cseréjét, illetve a kategóriák megvédését célzó vizsgákat. Az elnökség határozata értelmében csak azok az énekesek kaphatják meg az új érvényesített működési engedélyt, akik közül az 1968. évben a férfiak betöltik az SO, a nők pedig a 45. életévüket; — jelenleg hivatásos (kék) működési engedéllyel rendelkeznek; — és a férfiak 15, a nők pedig 10 éves vendéglátóipari ■zakmai múltat tudnak igazolni F?eky a. ér .yeLietr működ- *» engeáp..y m?; - szerzésént-l- néveü lohhetet lei' feltételei. A három feltétt közül egy sem hiányozhat. A-----..ozat kiterjed azokra az énekesekre is, akik 50, illetve 45 éves korhatáron alul vannak. — jelenleg hivatásos (kék), vagy előadóművészi (szürke) működési engedéllyel rendelkeznek, függetlenül attól, hogy hány éves szakmai múlt áll mögöttük. Az e csoportba tartozó énekesek azonban csak abban az esetben kaphatnak új, érvényesített működési engedélyt, ha részt vesznek a kategóriavédő, illetve javítóvizsgán, az érvényben levő vizsgafeltételek alapján. Határozat született arra is, hogy 1969-ben kategóriaszerző vizsgákat kell biztosítani a jelentkező új magyarnóta-énekesek számára. A felülvizsgálattal kapcsolatos szervezési és technikai feladatokat az OSZK illetékes munkatársai végzik. A vizsgák lebonyolítására az OSZK igazgatója a Zeneművészek Szakszervezetének elnökségével egyetértésben művészi szakbizottságot jelöl ki. Nem csak Live csingákról vant szó! Helyesen tette a Magyar Ifjúság szerkesztősége és név szerint Kocsis Éva, hogy felhívta a figyelmet a Liversing együttes legutóbbi MOM-beli „társadalmi munkájára”. A fiatalok beat-rajongását törvénytelenül és tisztességtelenül kihasználó, az ifjúsági és az egyéb társadalmi szervezetek klubjaiban és művelődési házaiban táncmulatságokon „szereplő” úgynevezett „ifjúsági zenekarok” botrányai — sajnos — eléggé közismertek, visszaéléseik azonban annál kevésbé. Tehát: a Liversing együttes június 15-én a MOM-ban tartott VIT- bálon szerepelt. A VII. ker. KISZ-bizottság illetékese, Ónodi Zsuzsanna, mint a rendező szerv felelőse „büntetőjogi felelőssége tudatában” kijelentette (az előírt »Nyilatkozat« kiállításakor), hogy a zenészek nem hivatásosak, s hogy semmiféle ellenszolgáltatásban nem részesülnek”. Mint az OSZK munkatársai megállapították, az együttes ennek ellenére 3200 forintot vett fel A rendezvényt engedélyező XII. ker. Tanács eljárása és engedélyezése szabályszerű volt. Azonban a Nyilatkozatban foglaltak nem feleltek meg a valóságnak, mert az együttes, ha műsorban lép fel, az ORI engedélyezési, ha pedig bálon, táncestélyen szerepel, akkor az OSZK közvetítési hatásköre alá tartozik, tehát hivatásszerűen foglalkozik zenéléssel. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a rendező szerv és az együttes is szabálysértést követett el, a kötelező közvetítési és díjazási előírások kijátszása miatt. Az OSZK igazgatója a vizsgálat eredményéről értesítette a Magyar Ifjúság szerkesztőségét, továbbá a KISZ Budapesti Bizottságát, az ŐRI igazgatóját, és 1906. december 31-ig visszavonta a működési engedélyt Szendrői Zsolttól, Demjén Ferenctől, Demjén Istvántól, Pataki Lászlótól és Merczel Andrástól, különös tekintettel arra, hogy ez év februárjában hasonló ügy miatt már néhányuk kapott figyelmeztetést! A többi az illetékes társadalmi és szakigazgatási szervekre tartozik... Az OSZK budapesti és megyei szerveinek mindig is nagy gondot okoztak az ún. ifjúsági zenekarok. Ennek ellenére a lehetőségekhez képest, a rendeletek adta kötelező előírásokon belül igyekeztek minden segítséget megadni mind az együtteseknek, ha továbbképzésre, szereplésre jelentkeztek, mind a rendező szerveknek, ha foglalkoztatni akarták őket. Azonban igen jó lenne, ha a különféle rendezőszervek felelősei végre megismernék, megértenék a vonatkozó rendeleteket, és azok értelmében járnának el. Jó lenne, ha végre megismernék mind az ORI, mind az OSZK szerepét és feladatait is, mert szóban és a sajtóban gyakran találni olyan megállapításokat e két szervről, amelyek a legteljesebb hozzánem értést mutatják. Még olyan közismert és nagy gyakorlatú kulturális munkás, mint Krizsán Sándor, a Vörös Csillag Traktorgyár művelődési házának igazgatója is, annyi tájékozatlanságot árul el a SZOT ülése elé kívánkozó mondandójában (MUNKA, 1968. VII. sz.), amely —, hogy szavát idézzük valóban — „elgondolkoztató”. ÁRA 2 FORINT