Szórakoztató Zenészek, 1970 (2-4. szám)

1970 / 2. szám

Köszöntjük a Hungária Szálloda és Étte­rem Vállalat kiadásában meg­jelenő „HUNGAR HOTELS” című, színvonalasan szerkesz­tett, havonta megjelenő szí­nes, érdekes, tartalmas és hasznos tájékoztatást nyújtó lapot. Megjelenésével is doku­mentálja a vállalat magas­színvonalú munkáját. A lap 2. számában ezt olvas­tuk: Hálózatunkban az igazi bár­zene legjellegzetesebb képvi­selője a Gyimesi—Tatár duó. 1947-től játszanak együtt, s hálózatunkban csaknem 14 éve. 1957. június 1-től a Hun­gária Bárban, majd az 1961-es nyitástól napjainkig is a Ro­yal Szálloda bárjában dolgoz­nak. Nemcsak kitűnő zenészek, hanem karakterisztikus egyé­niségek is. Muzsikájukkal te­remtik meg a Bár atmoszférá­ját. Angolul, németül és fran­ciául beszélnek, hat nyelven énekelnek — finnül is. Hang­szereik a gitár, zongora, or­gona, trombita, harmonika, dob és a hegedű. Nemzetközi műsorukban örökzöld meló­diák, legújabb világslágerek szerepelnek, s a My Fair Lady, West side story, Hegedűs a háztetőn — sorolhatnánk to­vább — musicalek világában is otthonosak. Személyes kapcsolatban áll­nak vendégeik nagy részével, akiknek kedves számaikat sa­ját nyelvükön éneklik el. Nem egy visszatérő szállóvendég első útja hozzájuk vezet. Több alkalommal jártak rö­­videbb-hosszabb ideig külföl­dön, többek közt Berlinben, Hannoverben, Stuttgartban, Helsinkiben, Davosban. Munkájuk elismerésének legnagyobb bizonyítéka a Vál­lalatunknál eltöltött 14 hosszú év. Vezetőségünk javaslatára 1960-ban a „Szocialista Kultú­ráért” kitüntetésben részesül­tek. Gyimesi Ernő — aki a Zeneművész Szakszervezet al­­elnöke — és dr. Tatár György mindannyiunk kedves, lelki­­ismeretes kollégái, akik mun­katársaikkal nagy megértés­ben dolgoznak, s az elmúlt évek során nemzetközi hírne­vűre emelték a Royal Nagy­szálló bárját. Z­ngár György és zenekara a színvona­las, modern tánczene mellett gondot fordít a műsorra és az éne­kesek kísérésére is .n­éhány szó lapzártakor még folyt a vizsgáztatás. Sőt lapunk meg­jelenésekor is tart. A vizsgára jelentkezett 716 zenész és éne­kesből az adott időben mind­össze egyharmada vizsgázott le, így végső összesítést, ille­tőleg következtetést készíteni nincs módunkban. Az csak a teljes befejezés és bizottsági jelentések tájékoztatása után válik lehetővé. Annyi azonban máris el­mondható, hogy a vizsgára je­lentkezettek 75%-a (523 fő) a tánczenei vizsgára, 25%-a pe­dig a népzenére jelentkezett. A népzenei vizsgázók 60%-a kategória szerzőre, 40­/1­-a pe­dig kategória javításra iratko­zott. A magyarnóta-népdal ki­vételével már befejeződött a vizsgáztatás a népzenei terü­leten. A jelentkezettek közül 6 fő A kategóriát, 68 fő B ka­tegóriát, 36 fő C kategóriát ért el. Húsz jelentkezőnek nem sikerült a vizsgája, 9 pe­dig nem jelent meg a vizsgán. A vizsgázók jó felkészültség­ről tettek tanúságot és a na­gyobb követelmények ellenére is eredményesen teljesítették a vizsgakérdésekben előírt pontokat. A tánczenei területen ha­sonló a kép. Változás csak az új jelentkezők és kategória szerzők arányában van. Itt 50 %-os a kép. Bár eddig csak három hangszerből zajlott le a vizsga és az 523 jelentkezőből mindössze 125 fő vizsgázott, a vizsgáktól , zöme még hátra van. Igaz, hogy ebben benne van a 200 táncdalénekes vizsgája is. Még egy érdekes adat: az össz-vizsgázóknak csak 11,5 %-át teszi ki a vidéki zené­szek száma. Ez is figyelmez­tető számunkra a jövő évi vizsgáztatás előtti teendők ki­jelölésénél. Örvendetes tény viszont, hogy zenészeink képzése jó irányba halad, a művészi fel­­készültség nő, regisztereseink közül sokan jelentkeztek ka­tegóriaszerző vizsgára és ez a szórakoztatózenei terület álta­lános színvonalemelkedését eredményezi. Laskayné TANÉVZÁRÁS A STÚDIÓKBAN Az 1969—70-es tanév m­unkáját értékelve örömmel állapíthatjuk meg, hogy stúdióhálózatunk ismét bő­vült. Ez évben már Székesfehérvárott is volt stúdió. A központi és megyei stúdiókban kb. 1400 hallgató oktatását biztosítottuk. A hallgatókkal 190 tanár fog­lalkozott. Sokat vártunk ettől a tanévtől, mert az elmúlt esz­tendők tapasztalatait figyelembe véve több pedagógiai és módszertani elgondolás bevezetésére kerülhetett sor. A központi stúdió tanárainak bevonásával felül­vizsgáltuk és átdolgoztuk az eddig érvényben levő „Tánczenészek Kötelező Vizsgaanyaga” című kiadvá­nyunkban szereplő kötelező számok listáját. Ezzel korszerűbbé és igényesebbé tettük az anyagot. Az OSZK Igazgatósága kinyomatta a 82 kötelező és 412 ajánlott számból álló jegyzékét, melyet idejében a szórakoztatózenészek rendelkezésére bocsátottunk. Ennek következtében az idei vizsgáztatások már ezen kiadvány alapján történhettek. A tanév első felében elkészült hatodik repertoár­­kötetünk is, melyet az eddigi gyakorlat szerint min­den megyei kirendeltségnek, 111. stúdiónak megküld­­tünk. Ezt a füzetet nagy örömmel fogadták zené­szeink, mert ebben az összes kötelező tánczenei szá­mot megtalálhatták. A központi stúdióban — mely immár a 10. tanévét végezte — a tanítás 10 tanszakon folyt. Az előző tan­évben oktatott hangszerek mellett ismét megindult a rézfúvós tanszak is. Örömmel közölhetjük, hogy az első év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a terület fokozódó fúvós igényeit folyamatosan biztosítani tud­juk. Korszerűbbé és szélesebbkörűvé tettük a zenekari gyakorlatot. Alkalmat adtunk hallgatóinknak a kü­lönböző létszámú és összetételű népi és tánc, vala­mint szalonzenekarokban való játék gyakorlására, egyben lapról olvasási készségük fejlesztésére. Kísérletként beindítottuk a kategóriával rendelkező különböző hangszeres zenészek­­nek oktatását. A kí­sérlet eredményeként ezt az oktatási formát bővíteni kívánjuk. Mindezek azt mutatják, hogy oktatásunkban állan­dóan figyelemmel kísérjük a szórakoztatózenei terület igényeit és a gyakorlati élet követelményeit igyek­szünk kielégíteni. A zenei képzéssel egyidejűleg hallgatóink részére politikai és esztétikai előadássorozatot indítottunk. A központi stúdióban a tanév folyamán hét előadásra került sor. Ezeknek egyikét a budapesti szb-vel kar­öltve a Fészek klubban rendeztük meg. Előadója dr. Gyökössy Gyula, a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátóipari Igazgatóságának helyettes vezetője volt, aki nagy érdeklődést kiváltó előadásában is­mertette a zenészek vendéglátóipari munkájának ta­pasztalatait. Ebben a tanévben négy vidéki stúdióban is megindítottuk — kísérletképpen — a politikai és esztétikai oktatást. Tatabányán, Debrecenben, Eger­ben és Pécsett összesen 20 előadást tartottunk. A vidéki stúdiók munkáját a központi stúdió ta­nárainak szakfelügyeletével ebben a tanévben is ha­tékonyan segítettük: a tanév kezdetétől április végéig 81 alkalommal került sor szakfelügyeletre. Amikor a stúdiók munkájáról számolunk be, szót kell ejteni olyan problémákról, amelyekkel mind Budapesten, mind vidéken találkozhatunk. Általában javítani kell a­ tanulmányi fegyelmet, hogy a jövő tanévben kevesebb kizárás, mulasztás, felkészület­lenség gátolja munkánkat. Nagy problémát jelent vidéken továbbra is a helyiséghiány; néhány stú­diónk tanításra alkalmatlan helyiségben működik. Van olyan eset is, hogy helyiséghiány miatt stúdió léte­sítésére nincs lehetőség. A szórakoztatózenével szemben egyre fokozódó igé­nyek megkövetelik, hogy az 1970—71-es tanévben hasz­nosítsuk az elmúlt tanév tapasztalatait és még ered­ményesebben segítsük az OSZK munkaerő-gazdálko­dását és a színvonal fejlesztésére irányuló törekvéseit. Harmat László Bal oldali képünkön Herrer Pál tanár és tanítványa: Erdei Vilmos. Középen: Zsolnai Vilmos tanár és tanítványa: Zsákai Ferenc. Jobbra: Bányai Lajos tanár és tanítványa: Károlyi Béla SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK ? BIG BAND? BIGBAND? BIGBAND? BIGBAND? BIGBAND? BIG BAND? „BIO BAND" NÁLUNK A nagy zenekarok fogalma még fővárosunkban is nagyon relatív. A vendéglátóipari vál­lalatoknál már egy quintett is „Big Band”-nak tűnik. Nem is beszélve egy 8 tagú zenekar­ról. Ma már meglepődünk, ha ilyenre akadunk. A Moulin Rouge reklám tablóján, a Pannónia V. újság­ban, hirdetéseiben olvasható Szélessy Soul Band. Ez a zene­kar, mely ma a „legnagyobb”­­nak számít. Sokan emlékeznek még Chappy 12 tagú zenekarára és másokéra is. Sajnos, ez emlék csupán. Hogy szerettük ezeket a zenekarokat, s éppen ezért örömmel fogadjuk a 8 tagú Szélessy zenekar (képünk) fog­lalkoztatását. A zenekar veze­tőjét, „Kuksit” — Szélessy Jó­zsefet — régen ismerem, de zenekarvezetői minőségben csak most találkoztam vele először. A kíváncsiság vezé­relt, hogy megtudjam, mint lett „Kuksiból” — Soul Band vezető, így mesélte: — Pécsett katonazenészként mint klarinétos kezdtem. Utá­na a pécsi szimfonikus zene­karban első oboista lettem. Már abban az időben vonzód­tam a jazzhez. Bár akkor még minden modern zenét jazznek neveztek. A határvonal még ismeretlen fogalom. A nagy zenés filmek oltották belém a „könnyű műfaj” szeretetét. A honvédségnél alakítottam egy hakni zenekart 1946-ban, és sokat szerepeltünk. Közben el­végeztem a pécsi zeneművé­szeti szakiskolát és a tanár­képzőt is. 1960 végén alakult meg az OSZK tanáraiból ösz­­szeállított zenekar, Kelényi György vezetésével. Bár még nem tanítottam, mégis szer­ződtettek a külföldi turnéknál. Majd ismét a Holéczy-zene­­kar. Ezután a Gellért Szálló bárjában a Kottárs Papp együttesben. 1963-ban kezdtem tanítani az OSZK Stúdióban saxofon- és klarinéttanszakon. Közben ismét külföldön, az NSZK-ban töltöttem 14 hóna­pot Kottár—Papp—Tasnádi társaságában. Aztán újra itt­hon, majd ismét külföldön. Múlt év áprilisa óta vagyok itthon, már nagyon vágytam haza. A Pannónia Vállalat siófoki Éden bárjában dolgoztunk. A nagy zenekar és a Soul zene­kar kialakításával lehetővé vált a Moulin Rouge elválla­lása. Az itt megkövetelt mű­sorkísérés és a vendégek mű­sor előtti és utáni színes szó­rakoztatása nehéz feladatot je­lentett. De úgy érzem, sike­rült, és ezt annak köszönhe­tem, hogy a zenekar tagjait jól sikerült összeválogatnom: Borsányi Péter tenora, Matla­­kovszky Miklós sológitár, Demjén Ferenc gitár-ének, Ti­hanyi Gyula dobos, Balatoni László trombita-zongora, Zséli József ten. sax.-klarinét, Fe­kete Rezső posamne. Szélessy József klarinét-alt-tenor-bari­ton sax.-oboa-basszus gitár, szükség esetén dob. Ha a kö­zönség úgy kívánja, ének is. Nagy munka volt mindezt létrehozni. Három héten át éjt-nappalt egybevetve készül­tek a nagy feladatra, január 1-vel kezdeni a Moulin Rouge­ban. Ma már jól megy a mun­ka, mégis­­ hetenként 2X3 órás próbát tartanak. Kuksi 20 éve zenész, de változatlanul fejlődni akar. A zenekar műsorában a lokál bel- és külföldi közönségének megelégedésére törekszik. Ját­szanak operettet, ever­greent, dél-amerikai zenét és a leg­szívesebben Soult. Új szerepkörben is bemu­tatkozott a zenekarvezető, a mostani műsor zenei anyagát és hangszerelését ő állította össze, illetve készítette el. Ami még hiányzik: a rádió- és televízió-fellépés, és utána hanglemez. Most már azt sze­retné, ha erre is sor kerülne. Én is remélem és őszintén kí­vánom nekik. Megérdemelnék. Dr. T. L. A Szélessy-zenekar 3

Next