Szórakoztató Zenészek, 1974 (3. szám)
1974 / 3. szám
rOK, XVI. évfolyam, 1974. 3. szám AZ ORSZÁG- "NEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Közművelődés, szórakozás Közművelődés... Az egyik leggyakrabban használt szó, fogalom manapság. A párt Központi Bizottsága — hoszszan tartó és nagy gonddal előkészített — határozata után — joggal. Arra viszont ügyelnünk kell, hogy ne koptassuk el, ne sekélyesítsük el igazi mondanivalóját és ne tekintsük divatnak, kampánynak, rövid távon kipipálható feladatnak. A közművelődés helyzetéről szóló elemzés, fejlesztésének tennivalói nagy jelentőségűek a szocialista kultúra továbbfejlődése, egész népünk műveltsége növelése szempontjából. Ezért valamennyiünkkel szemben azt a követelményt támasztja, hogy jól értsük meg célját, tartalmát, szellemét, s hosszú távlatra szóló, szívós, következetes munkának fogjuk fel megvalósítását. Közművelődés ... A kifejezés önmagában is változást, fejlődést jelent. Következésképp új igényeket, újfajta szemléletet hordoz magában. A korábban használt „népművelés” szóval az iskolán kívüli kulturális tevékenységet jelölték. A „közművelődés” fogalma tartalmi, lényegbeli kitágulást jelent. Miben, hogyan? Abban és úgy, hogy a korszerű közművelődés nem szűkíthető le a kultúra, a műveltség terjesztésére, közvetítésére, lényeges feladata a szocialista életmód és magatartás kialakításának segítése, eszméinkkel való értelmi-érzelmi azonosulás, a közösségi szellem, a cselekvő erő, a közéleti aktivitás serkentése. A közművelődés feladata ily módon az értelmes, tartalmas élet igényeinek kielégítése, az egyéniség sokoldalú kibontakoztatása, a még meglevő kulturális egyenlőtlenségek csökkentése, az általános és szakmai műveltség tömegméretűvé tétele. Ezek után kézenfekvő a következtetés, hogy a közművelődés kibővült tartalma és gyakorlati megvalósításának új követelményei átszövik hétköznapjainkat, a mindennapok kultúráját Az eddigiekből talán az is érzékelhető, hogy a növekvő igények tükrében — újszerű feladatok, fokozott követelmények jelentkeznek a szórakoztatás területén is. Mindenekelőtt abban, hogy a szórakozás, a pihenés iránti természetes igényekkel pozitív irányba alakítsuk és magasabb színvonalon elégítsük ki. Ez nem kis dolog. Megoldásának legfőbb feltétele, hogy a szórakozás, a szórakoztatás területén is — a sajátosságoknak megfelelően — határozottan és következetesen érvényesítsük kulturális politikánk alapelveit, célkitűzéseit. Arra van szükség, hogy bővüljenek a szabad idő hasznos eltelésének lehetőségei, megteremtődjék a művelődés - szórakozás-sportolás egymást kölcsönösen kiegészítő egysége. Ez az igény természetesen gyakorlati konzekvenciákkal is együtt jár. Feltételezi a szórakoztató tevékenység egységes, hatékony irányítási és képzési rendszerének kialakítását, a hivatásos és amatőr művészeti tevékenység összehangolását. Olyan feladatokról van tehát szó, amelyek megoldását — erőnk és lehetőségeink szerint — mindannyiunknak segítenünk kell: szakszervezetünknek, elsősorban ezen a területen dolgozó tisztségviselőinknek, az Országos Szórakoztatózenei Központnak, stúdiójának, kirendeltségeinek, s nem utolsósorban a közreműködő művészeknek, énekeseknek, zenészeknek, táncosoknak. A híg, fajsúlytalan, igénytelen szórakoztatás kiszorítása, az ízléses, színvonalas és értékes szórakoztatás térhódítása megnöveli felelősségünket minden területen: az irányításban, a közvetítésben, a képzésben és továbbképzésben, a műsorpolitika befolyásolásában, az érdekelt szervekkel történő együttműködés fejlesztésében. Igényesen — az emberi magatartásban, a közönségkapcsolatban is! —, hangsúlyozzuk többször is. Mit értünk ezen? Azt, hogy a szórakoztatás a közművelődésnek s egyszersmind a kultúrának a része. Méghozzá nem csökkent képességű, nem másodrangú, nem lekezelhető része. Ebből az alapállásból fakad, hogy itt sem lehet akármit és akárhogyan „eladni" a közönségnek. A szórakoztatásnak ugyanis nem az értékes az ellentéte, hanem ■■■' «unilmas, a selejtes, az olcsóság. Ugyanakkor nemcsak azt tekintjük szórakoztatásnak, amely csak magvas, értékes, hanem azt, ami kellemes, üdítő, pihentető. Rajtunk múlik — a szórakoztatás irányítóin, szervezőin, közreműködőin —, hogy ilyen irányban fejlődjenek a dolgok. Eredménye nemcsak azoknak lesz öröm, akiket szórakoztatunk, hanem azoknak is, akik szórakoztatnak. S ez nemcsak igazi „férfimunka” lesz, de „jó mulatság” is! SZAKSZERVEZETI TAGKÖNYVCSERE A SZOT Elnökség 1973. november 26-i határozata alapján 1975 elején a szakszervezeti mozgalomban általános tagkönyvcserére kerül sor. Ez azt jelenti, hogy minden szakszervezeti tag új tagsági könyvet kap, amely 12 évre szól. A tagkönyvcsere fontos politikai és szervezési feladat, a mozgalmi élet mindenkor jelentős eseménye, amelyet az alapszervezeteknek fel kell használni a dolgozókkal való kapcsolat erősítésére, a szervezettség javítására. Ugyanakkor ez jó alkalom arra is, hogy az alapszervezetek példás rendet teremtsenek nyilvántartásukban. A szórakoztatózenész alapszervezeteknek bizony van mit tenni ezen a téren, mivel elég sok a tagdíjhátralékosok száma. Az alapszervezetek félévi beszámolójelentéséből kiderül, hogy pl. a budapesti szórakoztatózenészek közül 371 főnek, a vidéken dolgozó szórakoztatózenészek közül 598 főnek van tagdíjelmaradása. Új tagsági könyvet viszont csak az a szakszervezeti tag kaphat, aki tagsági díját 1974. december 31-ig teljes egészében rendezi. Mi a teendője a szórakoztatózenész szakszervezeti bizottságoknak , osztálybizottságoknak, bizalmiknak? Mindenekelőtt pontosan számba kell venni a tagdíjjal elmaradottakat, majd ezt követően még fokozottabb, még következetesebb munkát végezni az elmaradások felszámolása érdekében. Tudjuk, hogy ez nem könnyű munka, s hogy ez jelentős megterhelést ró minden szakszervezeti tisztségviselőre. Annak is tudatában vagyunk, hogy nehezíti a feladat végrehajtását a külföldön, a Balaton mellett és egyéb üdülőhelyeken dolgozó zenészek nem is kis létszáma, akiket bizony a nyári időszakban igen nehéz elérni. Az is tény, hogy egyes megyékben, a megyeszékhelytől távol eső községekben játszó zenészeket szintén problematikus személyesen felkeresni. Ennek ellenére, ismerve a szórakoztatózenész szakszervezeti bizottságokat, meggyőződésünk, hogy fokozottabb agitációs és propagandatevékenységgel, még összefogottabb, tudatosabb szervező munkával mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a tagdíjelmaradásokat felszámolják, s hogy ne legyen egyetlen olyan szórakoztatózenész sem, aki a tagdíjelmaradása miatt 1975 január elején nem kaphat új tagkönyvet, s akinek ezért meg kell válnia szakszervezeti tagságától. Az eddig leírtakból úgy tűnik, mintha csak a szakszervezeti bizottságoknak, bizalmiknak lenne feladata a tagdíjelmaradások felszámolása. Ez nem így van. Mindenki előtt ismeretes, hogy a szakszervezetbe való felvétel önkéntes alapon történik. Azt is reméljük, hogy a szakszervezeti tagok tudják, hogy a Magyar Szakszervezetek Alapszabálya szerint a tag kötelessége, hogy „tegyen eleget az Alapszabály rendelkezéseinek a szakszervezeti fegyelem követelményeinek, besorolásának megfelelően és rendszeresen fizesse a tagsági díjat.” A tagdíjelmaradások felszámolása, a tagkönyvcsere eredményes lebonyolítása tehát nemcsak a szakszervezeti bizottságok és aktivisták jó szervező munkájától, az adminisztrációs tevékenység gördülékeny, jól ellenőrzött ellátásától függ, hanem nagymértékben a szakszervezeti tagok öntudatától, az Alapszabályokban rögzített kötelességének teljesítésétől is. balázsibolya ÁRA: 2 FORINT A kongresszus tiszteletére Valamennyi vendéglátóipari vállalatnál fellendült a munkaverseny-mozgalom. Szinte természetszerű, hogy a felhívásokat a szocialista brigádok tagjai tették meg. A lelkesedés mind szélesebb hullámokat ver, mert a XI. pártkongresszus egybekapcsolódik hazánk felszabadulásának 30. évfordulójával. Ez a kettős esemény tettre készteti zenészeinket is. Első ilyen megnyilvánulást a Délbudai Vendéglátóipari Vállalat üzemi lapjában olvastunk. Zenészeink is bekapcsolódnak a brigádmozgalomba címmel Mocsányi László, a zenész pártaktíva vezetője írja: Újszerű kezdeményezéssel a szocialistabrigád-mozgalmat vállalatunknál kiterjesztjük zenészeinkre is. A kezdő lépések már megtörténtek. Az alakulóban levő szocialistabrigád: Miskolczi Jónás Géza zenekara a Márványmenyasszonyban. A válalat vezetősége, a párt- és szakszervezet támogatja ezt a kezdeményezést. Elsősorban nem arról van szó, hogy 3—4 főből álló zenekar külön szocialista brigádot alkosson, hanem arról, hogy egyes üzletekben az alakuló szocalista brigádokba vegyék be maguk közé az állandóan ott dolgozó zenészt is. Miért ne lehetne egy brigádban a felszolgáló, a szakács, a kézilány, a kávéfőző, a takarító, a mosogató és a zenész? Így a kisebb zenei egységek, duettek, a szólóhangszeresek is részt vállalhatnának a szocialista brigádok munkájában. Az elképzelés megvalósításához mi az üzletek dolgozóinak és vezetőinek támogatását várjuk. A vendéglátás — közismert — követelményeit mindnyájan ismerjük: jó konyha, jó kávé, bő áruválaszték, figyelmes, udvarias kiszolgálás, tisztaság stb., de ide tartozik a kulturált szórakoztatás is! Ilyen alapon egyértelmű, hogy a zenész is részese a vendéglátóüzem termelésének, ő is segíti a forgalomnövekedést, és részt vehet a szocialista brigádmozgalomban Ugyanúgy, mint a többi vendéglátóipari dolgozó. • A Vas megyei zenészek kérésére az szb és a megyei vendéglátó vállalat képviselői megállapodtak abban, hogy hazánk felszabadulásának 30. évfordulója, valamint pártunk XI. kongreszszusa tiszteletére szocialista munkaversenyt hirdetnek. A verseny feltételeinek kidolgozásában s majdan egy év múltán az értékelésben részt vesz a KPVDSZ helyi szervezete is. A verseny 1974. július 1-én indult és 1975. március 31-ig tart. A győztesek megkapják a kiváló zenekari címet, az ezt dokumentáló oklevelet, az egyes tagok pedig pénzjutalomban részesülnek. Két szocialista brigád A Fejér megyei Vendéglátóipari Vállalat 31 zenészt alkalmaz, ebből 2 népi zenekar szocialista brigádban dolgozik. A Velence Szálló „Dankó Szocialista Brigád"-ja az áprilisi értékelésnél ezüst fokozatot ért el, az ősfehérvár Étterem „Bihari Szocialista Brigád"-ját pedig oklevéllel tüntették ki. A vállalathoz szerződött zenészek szívesen vállalnak társadalmi munkát (KISZ-esküvő, temetés, vállalati rendezvény, énekkar kísérése). Arra törekszenek, hogy zenészeink iskolai és szakmai képzése javuljon és munkájukkal a forgalmat növeljék. A székesfehérvári Budai Nagy Antal utcában levő öregek Napközi Otthonában az ősfehérvár Étterem népi zenekara is). Hosszú Dénes vezetésével június 6-án csütörtökön délelőtt szebbnél szebb nótákkal szórakoztatta a kedves öregeket. Könnyes szemmel hallgatták az előadott műsort, melyben fellépett Kiss Gyula, a vállalat énekkarának tagja is. Az szb nevében Kálmán Sándor, a zenekar szocialistabrigád-vezetője köszöntötte az idős embereket és tovább, hosszú életet és egészséget kívánt nekik. Kálmán Sándor id. Hosszú Dénes 50 éves Lenin nevével Fél évszázaddal ezelőtt, 1924-ben a II. országos szovjetkongresszus, megörökítve a péterváriak érdemét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmében, a következő határozatot hozta: „Mától fogva a proletárforradalom e kiemelkedő központja örökre összefonódik Vlagyimir Iljicsnek, a proletariátus vezérének nevével.” Leningrád, a bolsevizmus védőbástyája büszkén és becsülettel viseli a kommunista párt és a szovjet állam megalapítójának a nevét. Két Lenin-rend, a Vörös Zászló-érdemrend az Októberi Forradalom-érdemrend és az „Arany Csillag” érdemérem ékesíti a hős város zászlaját. E kitüntetések mögött a leningrádiaknak a munkában és a csatamezőkön kivívott megszámlálhatatlan győzelme húzódik meg. A Nagy Honvédő Háború éveiben pedig Leningrád az állig felfegyverzett hitlerista csapatok fergeteges előrenyomulásának visszaverésével és a 900 napig tartó szörnyű blokád idején tanúsított kitartásával a szovjet emberek bátorságának, hősiességének, állhatatosságának és legyőzhetetlenségének szimbólumává lett.