Szórakoztató Zenészek, 1974 (3. szám)

1974 / 3. szám

r­OK, XVI. évfolyam, 1974. 3. szám AZ ORSZÁG- "NEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Közművelődés, szórakozás Közművelődés... Az egyik leggyakrabban használt szó, fogalom manapság. A párt Központi Bizottsága — hosz­­szan tartó és nagy gonddal előkészített — határozata után — joggal. Arra viszont ügyel­nünk kell, hogy ne koptassuk el, ne sekélyesítsük el igazi mondanivalóját és ne tekint­sük divatnak, kampánynak, rö­vid távon kipipálható feladat­nak. A közművelődés helyze­téről szóló elemzés, fejleszté­sének tennivalói nagy jelen­tőségűek a szocialista kultúra továbbfejlődése, egész népünk műveltsége növelése szempont­jából. Ezért valamennyiünk­kel szemben azt a követel­ményt támasztja, hogy jól ért­sük meg célját, tartalmát, szellemét, s hosszú távlatra szóló, szívós, következetes munkának fogjuk fel megva­lósítását. Közművelődés ... A kifeje­zés önmagában is változást, fejlődést jelent. Következés­képp új igényeket, újfajta szemléletet hordoz magában. A korábban használt „népmű­velés” szóval az iskolán kívü­li kulturális tevékenységet je­lölték. A „közművelődés” fo­galma tartalmi, lényegbeli ki­tágulást jelent. Miben, ho­gyan? Abban és úgy, hogy a korszerű közművelődés nem szűkíthető le a kultúra, a mű­veltség terjesztésére, közvetí­tésére, lényeges feladata a szo­cialista életmód és magatartás kialakításának segítése, esz­méinkkel való értelmi-érzelmi azonosulás, a közösségi szellem, a cselekvő erő, a közéleti ak­tivitás serkentése. A közmű­velődés feladata ily módon az értelmes, tartalmas élet igé­nyeinek kielégítése, az egyéni­ség sokoldalú kibontakoztatá­sa, a még meglevő kulturális egyenlőtlenségek csökkentése, az általános és szakmai mű­veltség tömegméretűvé tétele. Ezek után kézenfekvő a kö­vetkeztetés, hogy a közműve­lődés kibővült tartalma és gya­korlati megvalósításának új követelményei átszövik hétköz­napjainkat, a mindennapok kultúráját Az eddigiekből talán az is érzékelhető, hogy­­ a növek­vő igények tükrében — újsze­rű feladatok, fokozott követel­mények jelentkeznek a szóra­koztatás területén is. Minde­nek­előtt abban, hogy a szó­rakozás, a pihenés iránti ter­mészetes igényekkel pozitív irányba alakítsuk és magasabb színvonalon elégítsük ki. Ez nem kis dolog. Megoldásának legfőbb feltétele, hogy a szó­rakozás, a szórakoztatás terü­letén is — a sajátosságoknak megfelelően — határozottan és következetesen érvényesít­sük kulturális politikánk alap­elveit, célkitűzéseit. Arra van szükség, hogy bővüljenek a szabad idő hasznos eltelésének lehetőségei, megteremtődjék a művelődés - szórakozás-spor­­tolás egymást kölcsönösen ki­egészítő egysége. Ez az igény természetesen gyakorlati kon­zekvenciákkal is együtt jár. Feltételezi a szórakoztató te­vékenység egységes, hatékony irányítási és képzési rendsze­rének kialakítását, a hivatá­sos és amatőr művészeti tevé­kenység összehangolását. Olyan feladatokról van te­hát szó, amelyek megoldását — erőnk és lehetőségeink sze­rint — mindannyiunknak se­gítenünk kell: szakszerveze­tünknek, elsősorban ezen a te­rületen dolgozó tisztségviselő­inknek, az Országos Szórakoz­tatózenei Központnak, stúdió­jának, kirendeltségeinek, s nem utolsósorban a közremű­ködő művészeknek, énekesek­nek, zenészeknek, táncosoknak. A híg, fajsúlytalan, igényte­len szórakoztatás kiszorítása, az ízléses, színvonalas és érté­­­­kes szórakoztatás térhódítása megnöveli felelősségünket min­den területen: az irányításban, a közvetítésben, a képzésben és továbbképzésben, a műsor­politika befolyásolásában, az érdekelt szervekkel történő együttműködés fejlesztésében. Igényesen — az emberi ma­gatartásban, a közönségkap­csolatban is! —, hangsúlyoz­zuk többször is. Mit értünk ezen? Azt, hogy a szórakozta­tás a közművelődésnek s egy­szersmind a kultúrának a ré­sze. Méghozzá nem csökkent képességű, nem másodrangú, nem lekezelhető része. Ebből az alapállásból fakad, hogy itt sem lehet akármit és akár­hogyan „eladni" a közönség­nek. A szórakoztatásnak ugyanis nem az értékes az el­lentéte, hanem ■■■' «un­ilmas, a selejtes, az olcsóság. Ugyanak­kor nemcsak azt tekintjük szórakoztatásnak, amely csak magvas, értékes, hanem azt, ami kellemes, üdítő, pihentető. Rajtunk múlik — a szóra­koztatás irányítóin, szervező­in, közreműködőin —, hogy ilyen irányban fejlődjenek a dolgok. Eredménye nemcsak azoknak lesz öröm, akiket szó­rakoztatunk, hanem azoknak is, akik szórakoztatnak. S ez nemcsak igazi „férfimunka” lesz, de „jó mulatság” is! SZAKSZERVEZETI TAGKÖNYVCSERE A SZOT Elnökség 1973. november 26-i hatá­rozata alapján 1975 elején a szakszervezeti mozgalomban általános tagkönyvcserére kerül sor. Ez azt jelenti, hogy minden szakszerve­zeti tag új tagsági könyvet kap, amely 12 évre szól. A tagkönyvcsere fontos politikai és szerve­zési feladat, a mozgalmi élet mindenkor jelen­tős eseménye, amelyet az alapszervezeteknek fel kell használni a dolgozókkal való kapcso­lat erősítésére, a szervezettség javítására. Ugyanakkor ez jó alkalom arra is, hogy az alapszervezetek példás rendet teremtsenek nyilvántartásukban. A szórakoztatózenész alapszervezeteknek bizony van mit tenni ezen a téren, mivel elég sok a tagdíjhátralékosok száma. Az alapszer­vezetek félévi beszámolójelentéséből kiderül, hogy pl. a budapesti szórakoztatózenészek kö­zül 371 főnek, a vidéken dolgozó szórakozta­tózenészek közül 598 főnek van tagdíjelmara­dása. Új tagsági könyvet viszont csak az a szakszervezeti tag kaphat, aki tagsági díját 1974. december 31-ig teljes egészében rendezi. Mi a teendője a szórakoztatózenész szak­­szervezeti bizottságoknak , osztálybizottsá­goknak, bizalmiknak? Mindenekelőtt pontosan számba kell venni a tagdíjjal elmaradottakat, majd ezt követően még fokozottabb, még kö­vetkezetesebb munkát végezni az elmaradá­sok felszámolása érdekében. Tudjuk, hogy ez nem könnyű munka, s hogy ez jelentős meg­terhelést ró minden szakszervezeti tisztségvi­selőre. Annak is tudatában vagyunk, hogy ne­hezíti a feladat végrehajtását a külföldön, a Balaton mellett és egyéb üdülőhelyeken dol­gozó zenészek nem is kis létszáma, akiket bi­zony a nyári időszakban igen nehéz elérni. Az is tény, hogy egyes megyékben, a megyeszék­helytől távol eső községekben játszó zenészeket szintén problematikus személyesen felkeresni. Ennek ellenére, ismerve a szórakoztatózenész szakszervezeti bizottságokat, meggyőződésünk, hogy fokozottabb agitációs és propagandate­vékenységgel, még összefogottabb, tudatosabb szervező munkával mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a tagdíjelmaradásokat felszá­molják, s hogy ne legyen egyetlen olyan szó­rakoztatózenész sem, aki a tagdíjelmaradása miatt 1975 január elején nem kaphat új tag­könyvet, s akinek ezért meg kell válnia szak­­szervezeti tagságától. Az eddig leírtakból úgy tűnik, mintha csak a szakszervezeti bizottságoknak, bizalmiknak lenne feladata a tagdíjelmaradások felszámo­lása. Ez nem így van. Mindenki előtt ismere­tes, hogy a szakszervezetbe való felvétel ön­kéntes alapon történik. Azt is reméljük, hogy a szakszervezeti tagok tudják, hogy a Magyar Szakszervezetek Alapszabálya szerint a tag kötelessége, hogy „tegyen eleget az Alapsza­bály rendelkezéseinek a szakszervezeti fegye­lem követelményeinek, besorolásának megfe­lelően és rendszeresen fizesse a tagsági díjat.” A tagdíjelmaradások felszámolása, a tag­könyvcsere eredményes lebonyolítása tehát nemcsak a szakszervezeti bizottságok és akti­visták jó szervező munkájától, az adminiszt­rációs tevékenység gördülékeny, jól ellenőr­zött ellátásától függ, hanem nagymértékben a szakszervezeti tagok öntudatától, az Alapsza­bályokban rögzített kötelességének teljesítésé­től is. balázsibolya ÁRA: 2 FORINT A kongresszus tiszteletére Valamennyi vendéglátóipari vállalatnál fellendült a mun­­kaverseny-mozgalom. Szinte természetszerű, hogy a felhíváso­kat a szocialista brigádok tagjai tették meg. A lelkesedés mind szélesebb hullámokat ver, mert a XI. pártkongresszus egybe­kapcsolódik hazánk felszabadulásának 30. évfordulójával. Ez a kettős esemény tettre készteti zenészeinket is. Első ilyen megnyilvánulást a Délbudai Vendéglátóipari Vállalat üzemi lapjában olvastunk. Zenészeink is bekapcsolód­nak a brigádmozgalomba címmel Mocsányi László, a zenész pártaktíva vezetője írja: Újszerű kezdeményezéssel a szocialistabrigád-mozgalmat vállalatunknál kiterjesztjük zenészeinkre is. A kezdő lépések már megtörténtek. Az alakulóban levő szocialistabrigád: Mis­­kolczi Jónás Géza zenekara a Márványmenyasszonyban. A válalat vezetősége, a párt- és szakszervezet támogatja ezt a kezdeményezést. Elsősorban nem arról van szó, hogy 3—4 főből álló zenekar külön szocialista brigádot alkosson, hanem arról, hogy egyes üzletekben az alakuló szocalista brigádokba vegyék be maguk közé az állandóan ott dolgozó zenészt is. Mi­ért ne lehetne egy brigádban a felszolgáló, a szakács, a kézi­lány, a kávéfőző, a takarító, a mosogató és a zenész? Így a ki­sebb zenei egységek, duettek, a szólóhangszeresek is részt vál­lalhatnának a szocialista brigádok munkájában. Az elképzelés megvalósításához mi az üzletek dolgozóinak és vezetőinek támogatását várjuk. A vendéglátás — közismert — követelményeit mindnyájan ismerjük: jó konyha, jó kávé, bő áruválaszték, figyelmes, udvarias kiszolgálás, tisztaság stb., de ide tartozik a kulturált szórakoztatás is! Ilyen alapon egyértelmű, hogy a zenész is részese a vendég­látóüzem termelésének, ő is segíti a forgalomnövekedést, és részt vehet a szocialista brigádmozgalomban Ugyanúgy, mint a többi vendéglátóipari dolgozó. • A Vas megyei zenészek kérésére az szb és a megyei vendég­látó vállalat képviselői megállapodtak abban, hogy hazánk fel­­szabadulásának 30. évfordulója, valamint pártunk XI. kongresz­­szusa tiszteletére szocialista munkaversenyt hirdetnek. A ver­seny feltételeinek kidolgozásában s majdan egy év múltán az értékelésben részt vesz a KPVDSZ helyi szervezete is. A ver­seny 1974. július 1-én indult és 1975. március 31-ig tart. A győz­tesek megkapják a kiváló zenekari címet, az ezt dokumentáló oklevelet, az egyes tagok pedig pénzjutalomban részesülnek. Két szocialista brigád A Fejér megyei Vendéglátó­ipari Vállalat 31 zenészt alkal­maz, ebből 2 népi zenekar szocialista brigádban dolgo­­zik. A Velence Szálló „Dankó Szocialista Brigád"-ja az áp­rilisi értékelésnél ezüst foko­zatot ért el, az ősfehérvár Ét­terem „Bihari Szocialista Bri­­gád"-ját pedig oklevéllel tün­tették ki. A vállalathoz szerződött ze­nészek szívesen vállalnak tár­sadalmi munkát (KISZ-eskü­­vő, temetés, vállalati rendez­vény, énekkar kísérése). Arra törekszenek, hogy zenészeink iskolai és szakmai képzése ja­vuljon és munkájukkal a for­galmat növeljék. A székesfehérvári Budai Nagy Antal utcában levő öre­gek Napközi Otthonában az ősfehérvár Étterem népi ze­nekara is). Hosszú Dénes ve­zetésével június 6-án csütör­tökön délelőtt szebbnél szebb nótákkal szórakoztatta a ked­ves öregeket. Könnyes szem­mel hallgatták az előadott mű­sort, melyben fellépett Kiss Gyula, a vállalat énekkarának tagja is. Az szb nevében Kálmán Sándor, a zenekar szocialista­­brigád-vezetője köszöntötte az idős embereket és tovább, hosszú életet és egészséget kí­vánt nekik. Kál­m­án Sándor id. Hosszú Dénes 50 éve­s Lenin nevével Fél évszázaddal ezelőtt, 1924-ben a II. országos szovjet­kongresszus, megörökítve a péterváriak érdemét a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelmében, a következő határo­zatot hozta: „Mától fogva a proletárforradalom e kiemelkedő központja örökre összefonódik Vlagyimir Iljicsnek, a proletariátus vezé­rének nevével.” Leningrád, a bolsevizmus védőbástyája büszkén és becsü­lettel viseli a kommunista párt és a szovjet állam megalapító­jának a nevét. Két Lenin-rend, a Vörös Zászló-érdemrend az Októberi Forradalom-érdemrend és az „Arany Csillag” érdem­érem ékesíti a hős város zászlaját. E kitüntetések mögött a le­­ningrádiaknak a munkában és a csatamezőkön kivívott meg­számlálhatatlan győzelme húzódik meg. A Nagy Honvédő Háború éveiben pedig Leningrád az állig felfegyverzett hitlerista csapatok fergeteges előrenyomulásának visszaverésével és a 900 napig tartó szörnyű blokád idején tanú­sított kitartásával a szovjet emberek bátorságának, hősiességé­nek, állhatatosságának és legyőzhetetlenségének szimbólumává lett.

Next