Szórakoztató Zenészek, 1976 (1. szám)

1976 / 1. szám

Kollektív szerződések , szórakoztatózenész érdekek 1968-tól kezdve a vállalatok rendszeresen el­készítik a soron, következő évre, illetve most már másodszor az ötéves tervidőszakra vonat­kozó kollektív szerződéseiket Mint ismeretes, a vállalat gazdasági vezetése és a dolgozói kollektíva között létrejövő megállapodások a Munka Törvénykönyve által meghatározott keretek között rögzítik mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, melyek megtartása bizto­síthatja az eredményes munkát, a­­jó munka­helyi légkört. A népgazdaság egyéb területein a szakszer­vezetek ágazati szervezési elve szinte mara­déktalanul érvényesül, tehát egyazon munka­helyen dolgozók — tekintet nélkül foglalkozá­sukra, szakképzettségükre, munkájukra — ugyanazon szakszervezethez tartoznak. Nem mondható el ez a különböző vendéglátóipari, szállodaipari vállalatoknál dolgozó zenészek, előadóművészek esetében. Amíg a teljes sze­mélyzet a főszakácstól a mosogatóig, a pincér­től az adminisztrátorig a KPVDSZ tagja, addig az alkalmanként, vagy hosszú hónapokra rá­közvetített zenészek a Művészeti Szakszerveze­tek Szövetségéhez, a Zeneművészek Szakszer­vezetéhez tartoznak. Így tulajdonképpen ért­hető, hogy a vállalati kollektív szerződések szövegezése során a helyi szakszervezeti bizott­ság elsősorban azokkal a véleményekkel foglal­kozik, mely mögött a dolgozók igen nagy szá­zaléka tudható. Ez persze nem jelenti azt, hogy a zenész-szakszervezeti bizottságok nem kap­nak lehetőséget, nem tudják kifejteni kívánsá­gukat, speciális szempontjaik nem juthatnak kifejezésre, de az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyították, hogy a zenészek sajátos munká­jához szükséges feltételeket a jó személyes és mozgalmi kapcsolatok kiépítésével lehet, kell megteremteni. A tervezetek megvitatása A kellő időben és helyen tett észrevételek, javaslatok szinte mindig eredményb­e vezetnek. Tehát amennyiben a kollektív szerződések megkötése előtti tervezetek véleményezése, megvitatása során teszik meg a zenész-szak­szervezeti­­bizottságok, tisztségviselők a meg­felelő indokokkal is alátámasztott észrevételei­ket, terjesztik elő kívánságaikat, biztosak le­hetnek abban, hogy a következő tervidőszak­ban megkötendő kollektív szerződések sokkal inkább megfelelnek a tagság érdekeinek, mint az 1971—75 között alkalmazottak. Az 1976—80. évekre kötendő kollektív szerző­désekre vonatkozó tudnivalókról néhány hó­nappal ezelőtt a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT — az elnyúlt évek gyakorlatának meg­felelően — közös irányelveket adott le. Esze­rint a kollektív szerződések előkészítésével kapcsolatos tennivalókat a vállalati középtávú tervvel tartalmilag összehangoltan és azzal párhuzamosan kell elvégezni. Ez a munka két szakaszra bontható. Az első rész határideje 1978. január 31. volt, eddig el kellett készülnie az el­múlt évi kollektív szerződés végrehajtásáról szóló beszámolónak, meg kellett határozni az új kollektív szerződésben érvényesítendő cél­kitűzéseket és mindezt meg­­kellett tárgyalni a dolgozókkal. Már a munka első szakaszában következetesen érvényesíteni kellett azokat az elveket, melyektől a kollektív szerződések vég­leges kidolgozása után a következő évek meg­felelő gazdasági és emberi együttműködése várható. A célkitűzésekben helyet kell hogy kapjanak nemcsak a termelési, hanem a mű­szaki fejlesztési, a munkaerő, a bér- és jöve­delempolitikai, szociálpolitikai stb. tervek, táv­lati elgondolások is. A második szakasz A kollektív szerződések megkötése előkészí­tésének második szakaszában, 1976. március 31-ig el kell hogy készüljön a tervezet szövegé­nek kidolgozása, május 31-ig meg kell tárgyal­ni a tervezetet a dolgozókkal, végül június 30-­ig kell megkötni, illetve kihirdetni az 1976— 80. évekre szóló kollektív szerződéseket. Az új kollektív szerződéseknek is az az egyik jellegzetessége — és könnyen használhatósá­gának az alapja —, hogy szigorúan követi az Mt. és az Mt. V. szerkezeti felépítését Minden rendelkezés előtt helyes feltüntetni, hogy az az Mt., ill. az Mt. V. vagy más központi jog­szabály mely paragrafusához kapcsolódik. A vállalat és a dolgozók jogaira, áll. kötelezettsé­geire vonatkozó minden lényeges rendelkezés­nek helyet kell kapni a kollektív szerződések­ben. Ez persze nem jelentheti azt, hogy éle­tünk minden apró részletére is kiterjedő út­mutatást lehetne készíteni „kollektív szerző­dés” címszó alatt. Az elmúlt időszak kollektív szerződéseinek egyik jellegzetes hibája az volt, hogy bizonyos kérdéseket túlhangsúlyoztak, másokat pedig, melyek lényegesebbek lettek volna, kihagytak, kifelejtettek a megállapodás­ból. A kollektív szerződések megszövegezése­kor mindkét félnek figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ez a megállapodás csak olyan kérdésekről rendelkezhet, melyek szabályozá­sát a jogszabály a kollektív szerződésekre utalja, illetve a szabályozást megengedi. Gyakran találkozhatunk olyan kollektív szerződéseikkel is, melyek olyan kérdésekre tér­tek rá, melyeket csak más helyeken és módon lehetett volna rögzíteni. Ilyenek pl. azok a kérdések, melyek a vállalati vezetés hatáskö­rébe tartoznak (ügyrend), azok a szabályok, melyek a szakszervezet vállalati szerve hatás­körébe tartoznak (pl. a szakszervezeti jogok gyakorlása stb.). A kollektív szerződésekben nem ismételhe­tők meg a központi jogszabályok. Ennek a ti­lalomnak az a magyarázata, hogy ellenkező esetben áttekinthetetlen, nagy terjedelmű meg­állapodások jönnének létre és fennállna annak a veszélye is, hogy az esetleg pontatlan, a jog­szabály egészéből kiszakított idézetek félre­értésekhez, törvénysértésekhez vezethetnek. Természetesen ezeket a jogszabályokat, előírá­sokat (Mt., ügyrend stb.) minden munkahelyen meg lehet szerezni és szükség szerint a dolgo­zók rendelkezésére kell bocsátani, de még egy­­szer hangsúlyozzuk, hogy a különböző szabály­zatok (munkavédelmi, törzsgárda stb.) nem ré­szei a kollektív szerződésnek, így sem mellék­letei, sem függelékei nem lehetnek a megálla­podásnak. Mégis, melyek azok a kérdések, amelyek szabályozására fokozott figyelmet kell fordí­tani a zenész-szakszervezeti bizottságoknak? Ilyen például az év végi részesedés kifizeté­sére vonatkozó rendelkezések helyi szabályo­zása. Az általunk ismert kollektív szerződések az esetek nagy többségében nem, vagy csak nagyon korlátozottan tették lehetővé az idő­arányos részesedés kifizetését. Volt olyan vál­lalat, ahol a kifizetés napjáig az adott munka­helyen kellett dolgozni (ez ma már törvény­­sértés), máshol 6—8 hónapos, tehát a szezon­nál hosszabb munkaviszonyhoz kötötték a ki­fizetést, de olyan megfogalmazással is talál­kozhattunk, ahol azt mondták rá, hogy a ré­szesedés akkor fizethető ró, ha a tárgyévet megelőző szezonban is az egységben dolgozott a muzsikus. Mint ismeretes, a zenészek határozott idejű szerződésekkel kerülnek az egyik vállalattól a másikhoz, az egyik üzemegységből a másikba. Hogy a következő évben vagy szezonban ki hol fog dolgozni, kit hová közvetítenek ki, az nagy­részt a dolgozón, a zenészen kívül álló ténye­zők függvénye. Ezért véleményünk szerint minden vállalati kollektív szerződésben azt kellene elérni, hogy amennyiben a zenész ha­tározott idejű szerződése lejár, a részesedés időarányos részét kapja meg. Feleslegesnek tartjuk az előző évhez, a következő idényhez kötni a kifizetést, a különböző törzsgárda jel­legű vonásokat belekeverni az ügybe, melyek nem veszik figyelembe a zenészek foglalkozta­tásának speciális voltát. Éjszakai pótlék, munkásszállás Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az éjszakai pótlék összegének és feltételeinek szabályozá­sakor a 21/1974. (VII. 31.) MÜM—BKM—KM sz. rendelet útmutatásait kell szem előtt tartani. Ugyanez a rendelet mondja ki azt is: „ha a munkaszerződésben a vállalat és a dolgozó formaruha viselésében megegyezett, ennek be­szerzése, ill. költsége a vállalatot terheli". Egyébként a kollektív szerződések mellékleté­ben kell a munkaruha-juttatás kérdéseit sza­bályozni. Amennyiben a zenészt az állandó lakhelyén kívül foglalkoztatják, a munkáltató köteles részére munkásszállást biztosítani. A munkás­­szállásra történő felvétel feltételeiről a kollek­tív szerződés rendelkezik, s szintén a kollektív szerződésben kell azt is meghatározni, hogy ha munkásszállásra nincs lehetőség, a vállalatnak milyen mértékű szállásköltség hozzájárulást kell fizetni a zenész részére. A béren kívüli juttatásokról — így az üze­mi étkezésről is rendelkeznek a kollektív szer­ződések. Úgy tapasztaltuk, hogy az elmúlt idő­ben a legtöbb helyen — azniak ellenére, hogy a kenyereslánytól a portásig — az étterem tel­jes személyzete jogosult a térítés nélküli napi egyszeri főétkezésre — ezt a lehetőséget a ze­nészek nem kapják meg. Az esetenként fize­tett térítés nem jelentős (4—5 forint), de itt nem az összegszerűségről, hanem az elvről van szó. Álláspontunk szerint az adott munka­helyeken a zenészek éppúgy jogosultak erre a juttatásra, mint a többi dolgozó, így ahol a tervezetben ez nem szerepel, javasoljuk, hogy megfelelő helyen és időben tegyék szóvá a dol­got a szórakoztatózenész sze-k. Évről évre ismétlődő probléma, sok vita alapja a munkaszüneti, ill. a heti pihenőnapon végzett munka díjazása, ellenértékének bizto­sítása. E kérdésben — az idényjellegű és az egész évben üzemelő üzemegységek közötti kü­lönbségeket szem előtt tartva — azt javasol­juk, hogy a Munka Törvénykönyve ide vonat­kozó általános szabályainak érvényesítését vi­gyék keresztül a kollektív szerződés pontjai­ban is. Egyértelmű szabályozással egy sor év­közi vitát el lehet kerülni. A kollektív szerződésekben az elkövetkező hónapokban sokat kell foglalkozni­uk a szóra­koztatózenész szakszervezeti bizottságoknak is. DR. BÉKÉS IMRE Taggyűlések után Az 1975-ös év utolsó taggyű­léseinek napirendjei között sok azonos témát találhatunk. Ez tükrözi, hogy Magyarországon a szórakoztatózenészek problé­mái jórészt egyformák, s ennek alapján bátran és nyugodtan kijelenthetjük, hogy Baranyá­tól Zaláig ugyanolyan gondok­ról, tervekről, célkitűzésekről volt szó a taggyűléseken. Beszámoltak a titkár elvtár­sak az elmúlt évben végzett mozgalmi tevékenységről, ezen belül a konkrét érdekvédelmi munkában elért eredmények­ről. Természetesen szót ejtettek azokról a gondokról is, amely­ben néhány szakszervezeti bi­zottság nem tudott előbbre lép­ni. A taggyűléseken tapasztal­ható őszinte hangulatból kisu­gárzott, hogy szakszervezeti tagságunk nyíltan és bátran veti fel a problémákat. Jól át­gondolt és megfontolt észrevé­teleikkel segítették elő a szak­­szervezeti bizottságok amúgy is nehéz társadalmi tevékenysé­gét. Beszámolót hallhattak tagja­ink az 1976. évre történő szer­ződéskötések eredményeiről — már ahol a prolongációs tár­gyalások részben vagy egész­ben megtörténtek a taggyűlés időpontjáig. Hangsúlyozták szakszervezeti tisztségviselőink a fegyelem megszilárdítását célzó helyi kezdeményezéseket, és elmondták az e téren ta­pasztalt észrevételeket. A vizsgálódó megállapíthat­ja, hogy a problémák köre ösz­­szefüggő, egységes egészet al­kot. A politikai tisztánlátás, az általános tudatformálás kihat a munkafegyelemre, erősíti és elmélyíti szakszervezeti bizott­ságaink tekintélyét. Ezáltal mind a prolongációs tárgyalá­sok alkalmával, mind jónéhány egyéni ügy tárgyalása kapcsán erősödik az érdekvédelmi lehe­tőség, kiszélesedik az a kör, amelyben eredményesen jár­hatnak el funkcionáriusaink. Azokban a kérdésekben, amelyekben nehézségekbe üt­köztek a szakszervezeti bizott­ságok, tovább kell lépni. Nem szabad megengedni a mozgalmi munkában, hogy elkeseredjünk (Folytatás az 1. oldalról) iskolában tanítók között, ön­kéntelenül is adódik. Tavaly például előfordult, hogy ugyan­abban a kisvárosban dolgozó közismereti tanárok a pedagó­gus napon jutalom-színházje­­gyet kaptak, de a zenepedagó­gusokról megfeledkeztek. Tu­datosan kerestünk ilyen jelen­téktelen sérelmet, mely azon­ban mégis bántotta az érintet­teket. Az ilyen és az ehhez ha­sonló, de sokkal lényegesebb kérdésekben keresi a zenemű­vész-szakszervezet elnöksége a pedagógus-szakszervezettel ki­alakítandó szorosabb együtt­működés lehetőségeit. A tervek között egy sor konkrét érdekvédelmi kérdés is szerepel. Szorgalmazni kí­vánjuk az Operaházban a 44 órás munkahét bevezetését, fi­gyelemmel kísérjük a honorá­rium-rendszer alakulását, a munkavédelmi hálózat tovább­fejlesztésével az üzemi balese­egy-egy sikertelenségen, fel­hagyjunk törekvéseinkkel, mert ez a későbbiekben vissza­hat, s a tagság elfordul — és nagyon hamar szervezetlenné válhat közösségünk. Szerencsére nem ez jellemzi a szórakoztatózenészeket. A taggyűlések után határozott vé­lemény, hogy az szb-k­ben olyanok tevékenykednek veze­tői poszton, akiket nem lehet elkedvetleníteni, tudják, hogy mit vállaltak, s közös ügyein­ket személyes példamutatással is, bátran kiállva képviselik. Szakszervezeti bizottságaink vezetői számot adtak az el­múlt év gazdasági eredményei­ről is, ismertették az 1976. év­re szóló munkatervi javaslatai­kat, s az erre épülő költségve­tési előirányzatokat. Több tag­gyűlésen hangzott el, hogy a múlt rossz gyakorlatát, a gaz­dálkodás ötletszerű alakítását átgondolttá, valóban a költség­­vetésnek megfelelően, tervsze­rűbbé kívánják tenni, s e téren jelentős eredményeket várnak az új esztendőtől. Megjegyez­zük, hogy a gazdálkodásban különösebb baj eddig sem volt, de a törekvés, a tenniakarás ezen a területen — főként a takarékosság jegyében — di­cséretre méltó szándék. Néhány szót szeretnék még ejteni a jövőt illető szakszer­vezeti tennivalókról. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ország gazdasági helyzete most ta­karékosságra inti az intézmé­nyeket, vállalatokat, az állami gazdaságokat és szövetkezete­ket. 1976-ban nem várható lát­ványos béremelkedés és élet­­színvonalunk növekedését is a szerénység fogja jellemezni. Szakszervezeti érdekvédelmi tevékenységünkben most lé­nyeges helyet kell betöltenie a szellemi érdekvédelemnek. E tárgykörbe tartozik a politikai nevelés, a felvilágosító munka, az állandó önképzés szükséges­ségének széles körű tudatosítá­sa. Ennek érdekében szakszer­vezeti bizottságaink az anyagi érdekvédelem mellett a fő hangsúlyt e munka fontosságá­ra helyezzék. KANTER FERENC­ ­ek csökkenését szeretnénk el­érni. Az Országos Szórakoztatóze­nei Központtal az Elnökség a jövőben is szorosan együtt kí­ván működni. Ugyanez mond­ható el a Nemzetközi Koncert­­igazgatóság és az Országos Rendező Iroda vonatkozásában is. Hosszan sorolhatnánk még a terveket, elképzeléseket, me­lyek azonban sohasem holmi öncélú kitalálások, hanem az élet által felvetett és a vezető testület által jól ismert prob­lémák eredményeként kerültek be a munkatervbe, munka­­programba. A zeneművész­szakszervezet elnöksége to­vábbra is azon lesz, hogy ezek a tervek ne csupán szép elkép­zelések maradjanak, hanem a következő taggyűléseken, a kongresszuson mind több konkrét eredményről tudjunk beszámolni a tagságnak. BALÁZS FERENCZNÉ Bácskainé Reményi Ilona Svájcban dolgozik SZÓRAKOZTATÓZZNCSZEK

Next