Szórakoztató Zenészek, 1978 (4. szám)
1978 / 4. szám
Krúdy Gyula és a 352 éves hegedű s születésének 100. évfordulóján országosan ünnepelt író, Krúdy Gyula megemlítése a címben egészen természetes. Aki a Magyar Irodalmi Lexikon első kötetét felüti, megtudja, hogy Krúdy Gyula Nyíregyházán született 1878. október 21-én, és Budapesten halt meg 1933 május 12-én. író, hírlapíró, a magyar prózaírás kiváló mestere volt. 1896-ban költözött Budapestre, ahol haláláig élt és dolgozott. Munkái számtalan kiadást értek meg, most is folyamatban van életművének összefoglaló kiadása. Mi, szabolcsiak jogosnak érezzük Katona Bélának, a Szabolcs-Szatmári Szemle augusztusi számában megjelent megállapítását: „Amennyire megnyugtatónak érezzük a Krúdyéletmű kiadásának helyzetét, annyira nem lehetünk — a nem lebecsülendő teljesítmények ellenére sem — elégedettek a Krúdy-kutatás eredményeivel.” Legyen szabad ehhez az alábbi adalékkal hozzájárulni. Olvasói jól tudják, hogy Krúdy Gyula szerette a zenét, a szórakozást, vidám ember volt, egyes alkotásai jól tükrözik ezt. Maga sem tagadta, hiszen ezek az alkalmak bizonyosan segítettek írói tevékenységében is. A címben idézett öreg hegedű szerepet játszott mindebben. Hogy miként, azt mondja el saját szavaival a hegedű jelenlegi tulajdonosa. Benczi Jenő, a Szabolcs étterem 49 éves prímása, a szórakoztatózenészek megyei szb-elnöke. — Nézze, olyan hegedűtokot készíttettem, amelyben két hegedű fér el. Az egyik azonban nemcsak színének sötét tónusával különbözik a másiktól, hanem hallgassa meg ugyanabból a kézből, mennyire más tónusú ennek a zenéje, mennyivel más a hangja a 352 éves hegedűnek, mint a 19 évesnek. És nézzen bele, olvassa el, ami ide van írva. „Mathias Thiel fecit anno 1626”, vagyis Thiel Mátyás készítette 1626-ban. — Soha nem felejtem el, hatéves koromig háromnegyedes hegedűn játszottam. Hatodik születésnapom volt, amikor édesapám, aki cimbalmos volt, ünnepélyes keretek között, meghitt családi körben az ebédnél átadta, illetve nekem ajándékozta nagyapám hagyatékát. Ezt a hegedűt, amit most a kezében tart. Nagyon örültem az ajándéknak, de akkor még nem tudtam, hogy milyen történeti értéket kaptam ajándékba. Mindez az Epreskert utca 52. szám alatt történt . Nagyapám, Benczi Gyula, a híres prímás jó barátságba keveredett Krúdy Gyulával, nemcsak mint muzsikus és mint író, hanem mint ember az emberrel. Nagyapám már Krúdy diákoskodása idején híres prímás lehetett, hiszen a színházunk ünnepélyes megnyitásán 1894. február 6-án Benczi Gyula és zenekara játszotta a Hunyadi nyitányt. Egyszer egy banketten nagyapám a 13 tagú zenekarával oly élményt adóan játszhatott, hogy az orosz cári udvar egyik jelen levő képviselője fellelkesedett muzsikájukon, felírta nagyapám nevét, és később egy fél évig a cár házimuzsikusaként zenekarával együtt az udvarnál játszott. Krúdyt nagyon érdekelte mindez, és amikor nagyapám visszatért a cári udvarból, Krúdy Bécsbe vitte a nagyapámat és három napot együtt töltöttek ott. Minden élményét el kellett mesélnie Krúdynak. Hiszen, ha együtt voltak Budapesten, akkor is napokat beszélgettek át. — Az író vitte fel Budapestre nagyapámat, ahol aztán zenekarával az Emkében játszott. Amikor a prímások versenye zajlott le a fővárosban, Krúdy Gyula nagyon drukkolt a zenekarnak, és nagy ünnep volt, amikor Benczi Gyula és Banda Marci megosztva kapták az első díjat. Akkoriban három nevezetessége volt Nyíregyházának: a 302 éves Aranysas patika, Krúdy Gyula és Benczi Gyula. Amikor Krúdy hazajött nyaralni, meghívta nagyapámat, mint barátját, a Sóstón levő Svájci-lakba is. Mindig Dankó Pista nótáit kérte tőle, azokat szerette. — Amikor Krúdy Gyulának névnapja, vagy születésnapja volt, nagyapám zenekarával mindig az otthonában játszott, Krúdy ehhez ragaszkodott. Amikor viszont nagyapám súlyos beteg lett, az író felkereste otthonában, vigasztalta, és megkérte játssza el neki a Repülj fecskémet. Nagyapám betegen, szívesen eleget tett a kérésnek, s ezen az öreg hegedűn játszotta el a nótát. Egyikük sem sejtette, hogy utoljára hallja az író nagyapám játékát. — Most tudom már igazán értékelni e hegedű felbecsülhetetlen értékét, amikor ennek a nagy írónak a centenáriumát ünnepli az ország. Szeretnék Nyíregyházán a megemlékező ünnepség műsorában játszani azon a hegedűn, amellyel nagyapám oly sokat játszott Krúdy Gyulának. Különben városunk nagy szülöttének nem egy művét olvastam, hiszen ez nálunk családi hagyomány. — Hogy mi lesz a 352 éves hegedűvel? Most a centenárium alkalmából kijelentem, itt a zenekarom előtt, hogy ha már ujjaim felmondták a szolgálatot, a magyar államnak adományozom azzal a kéréssel, hogy Dankó Pista hegedűje mellett kapjon helyet a múzeumban. Ha nagyapám élne, úgy gondolom, ő is helyeselné elhatározásomat. Kecskovszky József Benczi Jenő a 352 éves hegedűvel Egy zenész Érdekesség A moszkvai olimpiára 5000 taxisofőr tanul angolul, franciául és németül a szovjet fővárosban. A vendéglátóiparban viszont (az olimpiától függetlenül!) 1978-tól a felszolgálók csak akkor kapnak végzettségükről mesterlevelet, ha legalább egy idegen nyelvet beszélnek középfokon. (A rendelet az egész Szovjetunióra vonatkozik.) ... Nem újsághír, de mi zenészek — sajnos — minden nap tapasztaljuk, hogy a mi, magyar vendéglátásunkban egyre több a szakképzetlen felszolgáló. Enyhén szólva, kissé fölhígult vendéglátóiparunk személyi állománya. És nemcsak a szezonális körzetekben. Sűrűn előfordul, hogy a munkáért nem túlságosan lelkesedő fiatal (tisztelet a nagy többségű kivételnek) ma még csak jelentkezik a munkaügyi osztályon, de másnap már számoló cédulával ellátott végtelen úr a „platzon”. Nem túl ritkán esik meg, hogy egy vendéglátóipari üzemegységben a zenész tartozik azon kevesek közé, akinek foglalkozásáról, mesterségéről hivatalos papír tanúskodik. A működési engedélyt... Moszkvában pedig idegen nyelveket tanulnak a pincérnebulók ... K. A. feljegyzései A konyak hadnagy Hallottam, hogy egyes üzletekben (bárokban és gebines csehókban egyaránt) a takarító nénik a zenekari pódiumokat csak külön juttatás ellenében hajlandók rendbetenni. — Eleget keres a zenész — mondogatják félhangosan vagy suttogva és jattot várnak olyan munkáért, ami alapvető kötelességük (lenne) ... Furcsa álmom volt ezzel kapcsolatban. A muzsikusok leülnek hangszereik mellé és várnak, várnak. Addig egy hangot nem csiholnak ki hangszereikből, míg egy vendég nem nyúl a zsebbe. Erről meg egy másik kis történet jut eszembe. „De ez sajnos nem álom. Megtörtént. Énekes barátomat kerestem egyik bárunkban, és miközben beszélgettünk az öltözőben, megérkezett a háromtagú zenekar. Felöltötték egyenszmokingjaikat, azután sietős léptekkel távoztak. — Beindult a zenekar — mondta ekkor mindent tudó ábrázattal az énekes. Kérdőn tekintettem rá, hiszen zenének semmi hallható nyoma nem volt. — Igen, „beindult” a zenekar — folytatta —, mármint féldecizni a sarki kocsmába ... Egyébként ebben az üzletben a zenekarvezetőt „viccesen” Konyak hadnagynak nevezik. Vagy ez nem is olyan vicces? SZOBÁK ÓZTA TŰZENÉSZEK Pádár Lajos halála mély megrendülést váltott ki a Győr-Sopron megyei zenészekből. Mint a szakszervezeti bizottság elnöke hosszú éveken át nagyon sokat tett munkatársai érdekében. Fáradhatatlan munkásságát 53 éves korában szakította meg a kegyetlen halál. Sírjánál fájdalommal búcsúzott a megye szinte valamennyi zenésze, volt vendégei, ismerősei. Csóka Géza és Vladár Tamás (Miskolc) Kitüntetések • Budai Aladár cimbalmos, a Hajdú-Bihar megyei kirendeltség vezetője két évtizedes kimagasló munkássága elismeréseként az Elnökség javaslata alapján a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta. • • • Budai Károlyt (képeinkön), a debreceni Aranybika zenekarának volt tagját, az alkotmány ünnepe alkalmával Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítette a kulturális miniszter. Közel 30 évig muzsikált az Aranybikában, számtalan külföldi és hazai vendégnek maradandó zenei élményt nyújtott Az Építők Hajdú Táncegyüttese és a Debreceni Népi • • • Váradi József és ifj. Jónás Mátyás zenekarvezetők a Dél- Budai Vendéglátó Vállalattól szorgalmas munkájukért Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptak. I Együttes tagjaként többször járt külföldi és hazai vendégszereplésen. Négy-öt zenész összehajol... öt zenész vitázott, csendben, de parázsló kedvvel) a kis étterem asztala mellett Muzsikusok érveltek,indokoltak. Győzködte négy ember az ötödiket. Nem zenéről, asszonyokról, pénzről volt szó. Nem. Hanem politikáról! A „maguk módján" politizáltak,, de ez a mód nem afféle hozzá nem értő emberek üresjárat szócséplése volt. Sőt! És ha nem te a távoli múltra gondolunk akkor... Nos, a szórakoztatózenészek régebben csak három dologról tudtak társalogni: a rodáról (jattról), a hétvégi nagyevésükről, a basarról. Legalább is ilyen volt a többség. Túl optimista következtetést vonok le egy véletlenül ellesett, elfonyt beszélgetésből? Nem csupán az előbb említett öt zenész szócsatájából gondolom, hogy manapság közéletibbek, olvasottabbak, politikusabbak , érettebbek a muzsikusok. Hogy négy ember okos érvekkel gyúrt, puhított, okított egy ötödiket, az mindenképpen elgondolkodtató. Az újságolvasás, a jó filmek, a könyvek és a körülöttünk meg közöttünk játszódó események megértése mellett érveltek... A durcás ötödik kifogyott a legyintgető érvelésből és a játékos beszélgetéssel sarokba szorított ember buta és sértődött arcát vette fel. Aztán kivágta az „adut”. Csak úgy csattant a néhány mondat . És ha ti most itt dumáltok a Carterról, SALT-ról, meg Kambodzsáról, akikor változik valami? Mi a baj abban, ha engem csak a zene érdekel? Azzal törődjön az ember, amiből él. Mi az értelme, ha most nektek itt igazatok van? A hirtelen támadt csöndben csak az időköziben kihűlő kávé kavargatása hallatszott. Aztán kevésnyi szünet után így szólt az egyik győzködő zenész: — Hát figyelj ide te „kasuki”! Nincs értelme annak, hogy vasárnaponként jó füstölt húsos bablevessel tömd magad. Nincs értelme annak, hogy feleségedet teleaggatod kólónyi ékszerrel. Annak sincs semmi értelme, hogy most „nyugatnémetbe” készülsz szerződésbe... Mi itt, ennél az asztalnál érezhető módon , nem haltunk a Nagypolitikára. De ha nagyon, sok asztalnél, nagyon sokan gondolkoznának a „tovább”-on..., akikor előbb jutottunk volna oda, ahol vagyunk... Az én muzsikus apám hiába volt jó és képzett zenész, az ötvenes években nem mehetett külföldre. Te meg már unod a két éve Svédországból hozott kocsidat. Mert ugye téged csak a zene érdekel! Annyit kell csupán ehhez hozzátennem, hogy öt zenész közüli négy pontosan megérezte és a maga nyelvére fordította le a világ mai helyzetét. Mert összefügg az arany fülbevaló, a gépkocsi, a muzsika és a mindennapi magánélet és a világpolitika. Egy folyamat részesei vagyunk, melyet sajnos földünk nyugati felén egyes körök vissza szeretnének fordítani. A folyamat, amit enyhülésnek nevezünk és ami eljuttattaEurópa képviselőit Helsinkibe és Beligrádba. A tárgyalások, sorozata a leszerelésért, mert ellenkező esetben a szinte mérhetetlen áldozatokat követelő fegyverkezés következik. Ezt a két alternatívát meg kell érteni az ötödik, és minden ötödik zenésznek is... Bízom benne, hogy azóta már rádöbbent, kollégái nem ellene, hanem mellette és érte is érveltek, vitáztak, írásommal én is ezt teszem az ötödikekért. Krizsik AU ★ ★★★★★★★★★★★