Szórakoztató Zenészek, 1979 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1979 / 1. szám

Közművelünk, de nem „közművelődünk” Furcsa ellentmondás, ami­ről az alábbiakban szólni sze­retnék. Tudjuk, hogy zenészeink közművelődési feladatokat lát­nak el munkájukkal. Ugyan­akkor a közművelődési tör­vény meghatározza: „A köz­művelődés irányításában és szervezésében résztvevő szer­vek feladata, hogy minden ál­lampolgárra kiterjedően köz­reműködjenek ... a kulturált szórakozás feltételeinek meg­teremtésében.” (11. §.) Ezek a feladatok viszont közvetlenül érintik a vendéglátó-vállala­tokat és az Országos Szórakoz­tatózenei Központot és rajtuk keresztül a zenészeket is. A zenész munkájával ízlésformá­ló és szórakoztató feladatot lát el. Rossz zenész, rossz irányban nevelheti az őt hall­gató közönséget. A nívósabb zenéhez szokott közönség, rossz zenészt hallgatva joggal érzi úgy, hogy szórakozási igé­nyét nem elégítették ki. Te­hát a közművelődés szolgála­tában elengedhetetlen a jó ze­nész. De vajon a zenészek is ré­szesülnek-e, illetőleg igény­lik-e a közművelődési törvény adta jogokat, s az ebből szár­mazó előnyöket, mint állam­polgárok? Országos tapasztala­tok szerint, zenészeink köz­­művelődési tevékenysége saj­nos csak a művelés területén valósul meg, ott is kisebb-na­­gyobb hibákkal. Ennek oka, hogy a saját művelődésükre bizony nem fordítanak kellő figyelmet. Kialakult megszokás szerint a szabad idő fogalmát általá­ban az esti órákra értjük. Így a művelődési tevékenységeket is estére tesszük. Ezzel sokan egy kalap alá veszik a műve­lődést és a szórakozást. A szórakozás pedig a közműve­lődésnek egyik kicsiny oldala. A közművelődésnek legfonto­sabb része a „szabadidő hasz­nos eltöltése”. Szabadidejük pedig zenészeinknek is van. Igaz, nem a délután és az es­ti órákban, hanem délelőtt vagy kora délután. De gyak­ran hangzik el a kifogás: Mi délelőtt alszunk, mert éjjel dolgoztunk. Elfelejtik, hogy a nap mindenkinek 24 órából áll, tehát a zenészeknek is. Az egészséges ember számára 8 óra pihenés elegendő. Aki éjfélig dolgozik, az délelőtt 10 órára kipihenheti magát. Aki bárban játszik, annak csak es­te 10 órakor kezdődik a mun­kaideje, s így még az esti ide­jét is felhasználhatja tanulás­ra, művelődésre, szórakozás­ra, mert a 6 óra munkaidő és 8 óra pihenés után még 10 óra marad egyéb tevékenységre. Ebből csak 2 órát szánva is önművelésre nagyon sokat fej­lődhet mindenki. Vitathatatlanul bizonyos mértékig hátrányos helyzet­ben vannak azok a dolgozók, akiknek munkaidejük rendsze­resen az esti órákra jut. Eles­nek nagyon sok értékes mű­velődési lehetőségtől. Nehe­zebben mehetnek el színház­ba, hangversenyre, és a tele­vízió műsoraiból is csekélyke jut számukra. De a film elér­hető, a könyvtárak napközben vannak nyitva, kiállításokra ők jutnak el könnyebben, mert azok a nappali órákban fogadják a látogatókat. Szakszervezeti bizottságaink feladata kell hogy legyen: a speciális körülményeknek megfelelő programot állítsa­nak össze zenészeink számá­ra. Vannak már jó kezdemé­nyezések. A budapesti szóra­koztatózenészek stb-je a Rát­­kai-klubban szervez művésze­ti, politikai témakörben elő­adásokat, neves előadókkal. Borsod megyében is rendsze­res a politikai oktatás: Vas megyében 5X3 órás szakmai — politikai továbbképzést ter­veznek. Jó kezdeményezés a zene­karok szakmai találkozója. Ilyen találkozók tavaly Buda­pesten, Szombathelyen, Veszp­rémben és Tatabányán vol­tak. Az állami oktatásban va­ló részvétel, tudjuk, nem könnyű zenészeinek számára, mert az esti iskolák órarend­je kedvezőtlen számukra. Saj­nos a vendéglátó-vállalatok még ma sem igazán gazdái a zenészeknek, s ezért nem, vagy csak nagyon nehezen engedé­lyezik számukra a munkaidő­re jutó továbbtanulást. Né­hány megyében azonban, nagy nehézségek árán ugyan, de a szakszervezeti bizottságok el­intézték, hogy gimnáziumi osztályokat indítsanak, kife­jezetten zenészek számára. Itt a tanítás, alkalmazkodva a zenészeink munkaidejéhez a déli és a kora délutáni órák­ban volt. A debreceni 40 fő­vel induló osztály a negyedik évre mér tizenkettőre csap­pant. A rohanó élet, a felgyorsult technikai fejlődés minden te­rületen műveltebb embereket követel. Hiszen a tánczenészek területén is milyen sok tech­nikai változás történt. Az erő­sítők, elektromos orgonák, mikrofonok, dobgépek stb. is csak akkor működnek tökéle­tesen, ha gazdájuk valamen­­­nyire tisztában van működé­sükkel. Az élet minden terü­letén elengedhetetlen a maga­sabb műveltség. A kategóriaszerző vizsgára csak középiskolai végzettség­gel lehet jelentkezni. Legjobb segítőtársunk a könyv. Bár­mikor van is a szabadidőnk, a könyv mindig kéznél van. Jó lenne hát az önművelésnek ezt az eszközét fokozottabban igénybe venni. E lap hasáb­jain jelent meg „Jó barát a könyv” címmel egy pályázati felhívás, amely az olvasás megszerettetését tűzte ki célul. A szakszervezeti bizottságok­nak kellett volna megszervez­ni a benevezést erre a pályá­zatra. Különösebb nehéz fel­adatok sem szerepeltek a fel­tételek között. A végeredmény nagyon lehangoló, egyetlen benevezés sem érkezett. Feladatunk tehát bőven akad, ha nem csak közművel­ni akarunk, de művelődni is. Váci Mihály gondolatsorait hívom segítségül. „Nem elég jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell!...” KÖVES TAMÁS „A zenekarvezetői megbízatás a szerződés idejére szólt.­* Január 25-én tartották meg a tánczene ze­nekarvezetők idei első értekezletét. Az elnök­ségben Gyimesi Ernő, az OSZK igazgatója, Szir­mai László igazgatóhelyettes, Szép Sándor szb­­titkár, Szentiványi László közvetítési osztályve­zető és Köves Tamás, a Zeneművész Szakszer­vezet munkatársa foglalt helyet. Gyimesi Ernő igazgató beszámolójában is­mertette az elmúlt év eredményeit és szólt az idei év kilátásairól. Elmondta, hogy gyakorlati­lag nincs állástalan zenész. A zenészek reál­bére az idén 4,5 százalékkal­­ emelkedett, ami jobb, mint az országos átlag. Jó a kapcsolat a vendéglátóipari vállalatok és az OSZK, vala­mint az OSZK és a zenekarvezetők, illetve ze­nekarok között. Sikerült normalizálni a vi­szonyt a Koncert irodával is, főleg a hatáskörök tisztázása és kölcsönös tiszteletben tartása ré­vén. A külföldi szerződéseket illetően: 1977-ben 283 új kiutazó vállalt munkát, ez a szám 1978- ban 319-re nőtt, a honoráriumok átlagosan 10— 15 százalékkal emelkedtek. Csökkent a duók iránt az érdeklődés, nagyobb létszámú együtte­seket igényelnek, főleg az északi államokba. Kevesebb a munkalehetőség az NSZK-ban, Norvégia viszont több zenekart tud alkalmaz­ni. A zenekarok kinti viselkedése megfelelő, ez az Etikai Bizottság munkájának is köszönhető, amely a külfölddel kapcsolatos fegyelmi ügye­ket tárgyalja. Gyimesi elvtárs ezután a zenekarvezetők jo­gairól és kötelességeiről beszélt. Zenekarveze­tő az, aki a szerződésben zenekarvezetőként szerepel. Megbízatása a szerződés idejére szól. A korábban kiadott zenekarvezetői igazolvá­nyok már régen nincsenek érvényben. Az OSZK általában nem szól bele a zenekar ös­­­szeállításába. Szükség esetén észrevételt, véle­ményt mond, de a zenekarvezető saját tetszé­se szerint állítja össze zenekarát. Természete­­sen vállalnia kell a tagokért és a munkáért a felelősséget. Mindazért felelős, ami a dobogón történik: a műsorpolitikáért, az elhangzó szá­mokért (akkor is, ha nem ő a legképzettebb a zenekarban, vagy ha nem ő hangszerel), a ta­gok megjelenéséért, öltözetéért, viselkedéséért, a vendégekhez való megfelelő viszonyért, a pontos kezdésért, a szünetek idejének betartá­sáért, a hiányzó tagok pótlásáért. Szerződésmódosítás, tagcsere csak az OSZK beleegyezésével történhet. A zenekarvezetőt vi­szont megilleti a jogszabályban előírt magasabb fizetés. Gyimesi elvtárs azzal zárta beszámolóját, hogy az OSZK folytatni fogja a szakmai ellen­őrzéseket, melyek során eddig jó vélemények érkeztek a meghallgatott zenekarok munkájá­ról. Hasznosak a szakmai bemutatók is, ezek iránt a vendéglátó vállalatok illetékesei is egy­re jobban érdeklődnek. Kiemelte, hogy az után­pótlást illetően gondjaink vannak. Továbbra is vannak hiányhangszerek és nem ritka, hogy a nem hiányhangszeres zenészt is komoly prob­léma helyettesíteni. A beszámoló után a felszólalók általában a zenekarvezetői státusszal kapcsolatos problé­mákhoz szóltak. Az a vélemény alakult ki, hogy jó lenne valamilyen normatíva feltalálása, amely egyértelműen tisztázná a jogokat és kö­telességeket, kimondaná, hogy ki lehet zene­karvezető és ki nem stb. Gyimesi elvtárs válaszában újra leszögezte, hogy jelenleg nincs külön zenekarvezető kine­vezési aktus. Aki a szerződésben így szerepel, az a zenekarvezető. De a felszólalók által em­lített normatíva kidolgozását az OSZK megfon­tolás tárgyává teszi. Szentiványi László kérte a zenekarvezetőket, hogy ha helyettes zenészt kérnek, azt lehető­leg ne aznap délután négy órakor jelentsék be telefonon, hanem időben, hogy megfelelő he­lyettesről tudjon gondoskodni. Többen elismerően nyilatkoztak az értekez­let kellemes légköréről, a beszámoló kedvező hangvételéről, ennek is köszönhető, hogy az ér­tekezlet igen jó hangulatban ért véget. A jelen­levők még sokáig tárgyalták kisebb csoportok­ban az elhangzottakat. O. M. SZÓRAKOZTATÓ ZENÉSZER Trióparádé A Safari trió (Varga Gábor, Varga Vilmos, Tomka Tibor) A Silvers trió (Orosz Mihály, Farkas Gyula, Gráber Mihály) A Meteor trió (Gál Ottó, Kurucz Miklós, Bertalan István) A Top trió (Vogl Győző, Martonosi György, Simay Kristóf) 3

Next