Szórakoztató Zenészek, 1980 (21. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám
Január volt és igazi tél, amikor Egerbe érkeztünk. A városnak néhány mondatos bemutatása részünkről nem volna helyénvaló. Avatottabban megtették ezt a városról írt útikönyvek, leírások, regények ... Bevezetőként azonban annyit mindenképpen jeleznünk kell, hogy negyedévenként ismétlődő országjáró szemlélődésünk célja és szándéka következetesen csak az, hogy újságunk oldalain zenésztársadalmunk elé tárjuk nyílt őszinteséggel a látottakat és tapasztaltakat, hogy ezzel a tájékoztatással az adott megye kirendeltségének, szakszervezeti bizottságának, sőt az egész ország zenésztagságának jobb, eredményesebb és sikeresebb munka érdekében tett lépéseit segítő szándékkal támogassuk. Egri reflexióink sem a teljesség igényével, még kevésbé valamiféle „csalhatatlan szakértelmeskedés” fellengzős modorában kívánnak reagálni a hallottakra, látottakra. Munkánk nem több, mint lejegyezni és előtárni a büszkélkedő, panaszkodó, dicsekvő vagy siránkozó muzsikusok és egyéb illetékesek szavait, gondolatait. Aztán, hogy a nyilatkozó zenész zseni-e, vagy csak igyekvő kezdő, hogy rendszeresen fizeti-e a tagdíjat, vagy mint viszonyul a közösséghez — nos annak vizsgálása, fölülbírálása most nem lehet feladatunk. Az viszont megint más kérdés, hogy az egymást kiegészítő, vagy éppen egymással feleselő nyilatkozatokat sorbaállítva, hol kedvező, hol kissé kedvezőtlenebb összképet kapunk az adott megyéről vagy területről. A gyakran idézett lenini mondás azonban itt is igaz: „a tények makacs dolgok". Nézzük csak sorjában. Eger 60 ezer lakosú város. A 15 zenés szórakozóhely elegendőnek tekinthető. A tánc- és népi zene megoszlásában arányos. Zenészeink foglalkoztatását négy vállalat biztosítja: a PANORÁMA Szálloda és Vendéglátó Vállalat, a HUNGAR-HOTELS, a Felső-Magyarországi Vendéglátó Vállalat, valamint a szövetkezeti vendéglátás. Látogatásunk első állomása a hangulatos „Vadászkürt” étterem volt. A háromtagú együttes igényes, kimunkált, „beállított” számokkal szórakoztatta a vendégeket. Hallgattuk és gondolkodtunk, mert valamiféle különlegességnek véltük zenei munkájukat. (Már itt be kell vallani, hogy az est folyamán szinte kivétel nélkül ilyen és hasonló zenekari produkciókkal találkoztunk.) Itt találkoztunk a kirendeltség dolgozóival, de a szerencse is mellénk szegődött, mert alkalmunk volt megismerkedni Permai Gyulával, a Panoráma Vállalat igazgatóhelyettesével is. A beszélgetés néhány mondata után kézzelfoghatóan kiderült, hogy nem az a vezető, aki négy fallal és íróasztallal védett barrikád mögül „ismeri” a vállalat zenészeinek ügyes-bajos dolgait. Örömmel és megnyugvással mondta, hogy az új gazdasági szabályzók bevezetése nem pánikhangulatot teremtett a zenészek és a többi dolgozók között, hanem megértést talált és olyan elhatározást, hogy „ha kemény munka árán is, de mindenkinek meg kell találni azt az utat, ami a vendéglátás és szórakoztatás magasabb színvonalának emeléséhez vezet”. Éppen ezért nem célunk a zenészek leépítése, hanem a jobb, s összehangoltabb munkával még nagyobb eredmény elérése — mondta. Gondolatunk fonalát Danyi Zoltánnal, az OSZK megyei kirendeltség vezetőjével folytattuk. Az hamar kiderült, hogy nem a sok beszéd embere, de szűkszavúsága, tartózkodása nem a határozatlanok tétovaságát leplezi. A hosszú évek munkájának eredményeit, ami mindenképpen fölmutatható, nem szavakkal kívánja elmondani és bizonygatni, hanem körsétára invitál bennünket, hogy személyesen győződjünk meg Eger zenei életéről és gondjáról. Az gyorsan kiderült, hogy a „Vadászkürt”-ben tapasztalt zenei igényesség nem elszigetelt jelenség. A „Széchenyi” étteremben, a város fiataljainak kedvenc találka- és szórakozóhelyén olyan trió muzsikál, mely nem a „homokórás” számokat ismételgeti. Rácz Béla (klar. sax.), Szajkó Gyula (zong.), és Balogh László (dob) sokat tesznek a sűrűn emlegetett ízlésformálásért. S ami nagyon döntő, hogy nem szóban! — „zenében!” Műsorukban „poénokra” bepróbált örökzöld dallamok, slágerek, Aznavour-sanzonok, Boney M - sikerek... Talán ezért nem csoda, hogy a legutóbbi megyei vetélkedőn is babérokat arattak. De ez az esténkénti közönségsiker igazolja legjobban a fiatal trió állandó tanulásának gyakorlati értelmét. A város középpontjában találjuk a szövetkezet üzemeltetésében működő „Express” éttermet. Danyi József univerzális triója szinte túllépi a hangszerek szabta lehetőségeket. Ritkán hallott egyvelegek precíz előadásban „tálalva”. Szalonzene mellett fülbemászó és hangulatkeltő cigányzene csendül föl. Ebből a helyiségből vendég csak jókedvűen távozhat. A kissé kajánkodó kérdésünkre, hogy vajon kell-e az ilyen zene az egrieknek? — a válasz rövid és határozott volt: „Igen!” Az állítást bizonyítja a népes vendégsereg tetszésnyilvánítása. Az „Unicornis”-ban Urbán Ágoston zenéje és a másodosztályú, de első osztályba is beillő környezet fogad. Az itt is jól felhangolt zongora hangja harmonikusan egybeolvad a vállalat által vásárolt!!) dobgép ritmusképleteivel. Kitűnő berendezés, jól megválasztott hangerő, kedvező akusztika. Mi kell még a kulturált szórakoztatáshoz? Az egri borok világhírűvé váltak, és a városba érkező hazai és külföldi turista nem kerülheti el, hogy meg ne kóstolja. Az „Agria Taverna” borozó pincehelyisége várja vendégeit. A jó bor mellé Gáspár Gyula és zenekara húzza a talp alá valót A muzsika hangulatos, de sajnos a zenészek arca mosolytalan. A velük való beszélgetés is nehezen indul. Nincs panasz, de megelégedés sem. A bőgős Lakatos Miklós új tagja a zenekarnak, de már a főváros felé kacsingat. A pince egészségtelen levegőjét a Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat veszélyességi pótlékkal egyenlíti. Némileg hiányolják az szb hatékonyabb munkáját. A pinceborozóból egy csapóajtón átmenve a „Zöldpecsét” bár helyiségében vagyunk. Valicskó István (gik), Surányi József (org.) és Barkóczy Gusztáv (dob) alkotja a triót. Tele ambícióval, elképzelésekkel végzik mindennapi munkájukat. Pedig a munkakörülmény itt nem mondható megfelelőnek. A két zenekar ugyanis sokszor zavarja egymást. A vállalat vezetősége egy kis ráfordítással, hangszigetelt ajtó beszerelésével megoldhatná a népi és tánczenekar hangszereinek zavarkeltő összeolvadását. A HUNGARHOTELS vállalathoz tartozó „Park szálló” éttermében Váradi Lajos népi zenekara muzsikál. Olyan év eleji a hangulat. A látogatottság közepes. Itt a zenén kívül az volt a célunk, hogy Váradi Lajossal, mint a megye szótitkárával a szakszervezeti munkáról beszélgessünk. Nem titkolta, hogy néhány évvel ezelőtt nagy volt a tagdíjhátralék. Amikor titkárrá választották, az OSZK segítségét kérte a hiányosságok felszámolásához. A helyzet, ha nem is máról holnapra, de lassan javul, ami mindenképpen eredménynek számít. Kik voltak az okozói? Jól látja, hogy a bizalmiak és a tagság egyaránt. Az egri zenészek között van-e politikai érdeklődés a tagdíjfizetésen kívül szakszervezeti élet iránt — tudakoltuk. A válasz: „Sajnos nincs, mert a helyiség hiánya gátlólag hat a zenészek összejövetelének megrendezésére.” (Csak zárójelben: és ha volna, vajon akkor lenne közéleti pezsgés az egri zenésztársadalomban?) De öröm volt hallani, hogy a szakszervezet sokat tesz a zenészek tanulása, nevelése és fegyelmezése terén. Az „Eger szálló” haljában a Peterdi Győző által vezetett trió dolgozik. Nem tudni, hogy korán jöttünk vagy későn, de a székek sajnos üresen árválkodtak. A zenészek mégsem kedvvesztettek. Talán január, a hideg időjárás vagy más okok, amelyek távol tartották a vendégeket. A zenekar mindezek ellenére játszik, mert az ilyen idő még próbának is felhasználható. A városról, zenészek életéről, sorsukról, a stúdió munkájáról való beszélgetésünket a „Kazamata” éjszakai bárjában folytattuk. Jóleső érzés volt hallani a kitűnően működő stúdió tevékenységéről, melyet Szepesi György igazgató vezet. A tanulni vágyó gárda szép reményekre jogosítja mindazokat, akik a város zenei jövőjével törődnek. Különösen a fafúvós növendékek eredményei biztatóak, de nem kell kötéllel fogni más hangszerek iránt érdeklődőket sem. A népi zenei vonalon is természetes itt az igény a továbbtanulásra. A társalgáshoz Balogh trió adja a zenei hátteret. A lágy és kemény blues és rock keveredik a hagyományos tánczenével. Munkájuk elfogadható. A vendégsereg táncol, szórakozik. Legfeljebb az zavaró, hogy a túlontúl ismert világslágerek (például a Dzsingisz kán!) meglehetősen értelmetlen zagyva szöveggel, valamiféle „fülhallás” útján leírtan hangzanak el. (Csak jó tanács: ma már a szöveg leírása és éneklése nagyobb odafigyelést igényel.) A trió énekesnője Szalai Ida. Fiatal, bájos, megjelenése kellemes színfolt, de még érződik rajta bizonyos rutintalanság, ebben az éjszakai légkörben. Hiába, vannak a szakmának olyan fogásai, melyek csak a gyakorlatban sajátíthatók el. Az összkép? Egyértelműen kedvező és jó! Egernek, mint történelmi, műemlékekkel és ódon épületekkel teli városnak tradíciói vannak, melyek ösztönzőleg hatnak a muzsikusokra is. Valószínűleg, e haladó hagyomány határozza meg Danyi Zoltán és Kobolák Sándorné fáradhatatlanságát. Ketten végzik a megyei kirendeltség munkáját, és az itt jelentkező ezerféle kívánság, igény között képesek a szelektálásra. a napra kész adat(Folytatás a 3. oldalon) Váradi Lajos és népi zenekara (Szajkó Gyula, Bócz Sándor, Horváth Balázs, Váradi Lajos Lakatos Béla, Hangonyi Dezső) Kozik Sándorné 2ISZÓRAKOZTATÓ ZENÉSZEK |