Szórakoztató Zenészek, 1980 (21. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám

Január volt és igazi tél, amikor Egerbe érkeztünk. A városnak néhány mondatos bemutatása részünkről nem volna helyén való. Avatottab- ban megtették ezt a városról írt útikönyvek, leírások, regé­nyek ... Bevezetőként azonban annyit mindenképpen jelez­nünk kell, hogy negyedéven­ként ismétlődő országjáró szemlélődésünk célja és szán­déka következetesen csak az, hogy újságunk oldalain ze­nésztársadalmunk elé tárjuk nyílt őszinteséggel a látottakat és tapasztaltakat, hogy ezzel a tájékoztatással az adott megye kirendeltségének, szakszerve­zeti bizottságának, sőt az egész ország zenésztagságának jobb, eredményesebb és sikeresebb munka érdekében tett lépéseit segítő szándékkal támogassuk. Egri reflexióink sem a tel­jesség igényével, még kevésbé valamiféle „csalhatatlan szak- értelmeskedés” fellengzős mo­dorában kívánnak reagálni a hallottakra, látottakra. Mun­kánk nem több, mint lejegyez­ni és előtárni a büszkélkedő, panaszkodó, dicsekvő vagy si­ránkozó muzsikusok és egyéb illetékesek szavait, gondolata­it. Aztán, hogy a nyilatkozó zenész zseni-e, vagy csak igyekvő kezdő, hogy rendsze­resen fizeti-e a tagdijat, vagy mint viszonyul a közösséghez — nos annak vizsgálása, fölül- blrálása most nem lehet fel­adatunk. Az viszont megint más kérdés, hogy az egymást kiegészítő, vagy éppen egy­mással feleselő nyilatkozatokat sorbaállítva, hol kedvező, hol kissé kedvezőtlenebb összké­pet kapunk az adott megyéről vagy területről. A gyakran idézett lenini mondás azonban itt is igaz: „a tények makacs dolgok". Nézzük csak sorjá­ban. Eger 60 ezer lakosú város. A 15 zenés szórakozóhely ele­gendőnek tekinthető. A tánc- és népi zene megoszlásában arányos. Zenészeink foglalkoz­tatását négy vállalat biztosít­ja; a PANORÁMA Szálloda és Vendéglátó Vállalat, a HUN­GAR-HOTELS, a Felső-Ma­gyarországi Vendéglátó Válla­lat, valamint a szövetkezeti vendéglátás. Látogatásunk első állomása a hangulatos „Vadászkürt” ét­terem volt. A háromtagú együttes igényes, kimunkált, „beállított” számokkal szóra­koztatta a vendégeket. Hall­gattuk és gondolkodtunk, mert valamiféle különlegességnek véltük zenei munkájukat. (Már itt be kell vallani, hogy az est folyamán szinte kivétel nélkül ilyen és hasonló zene­kari produkciókkal találkoz­tunk.) Itt találkoztunk a ki- rendeltség dolgozóival, de a szerencse is mellénk szegődött, mert alkalmunk volt megis­merkedni Permai Gyulával, a Panoráma Vállalat igazgató- helyettesével is. A beszélgetés néhány mondata után kézzel­foghatóan kiderült, hogy nem az a vezető, aki négy fallal és íróasztallal védett barrikád mögül „ismeri” a vállalat ze­nészeinek ügyes-bajos dolgait. Örömmel és megnyugvással mondta, hogy az új gazdasági szabályzók bevezetése nem pá­nikhangulatot teremtett a zenészek és a többi dolgozók között, hanem megértést talált és olyan elhatározást, hogy „ha kemény munka árán is, de mindenkinek meg kell ta­lálni azt az utat, ami a ven­déglátás és szórakoztatás ma­gasabb színvonalának emelé­séhez vezet”. — Éppen ezért nem célunk a zenészek leépítése, hanem a jobb, s összehangoltabb mun­kával még nagyobb eredmény elérése — mondta. Gondolatunk fonalát Danyi Zoltánnal, az OSZK megyei kirendeltség vezetőjével foly­tattuk. Az hamar kiderült, hogy nem a sok beszéd embe­re, de szűkszavúsága, tartóz­kodása nem a határozatlanok tétovaságát leplezi. A hosszú évek munkájának eredménye­it, ami mindenképpen fölmu­tatható, nem szavakkal kíván­ja elmondani és bizonygatni, hanem körsétára invitál ben­nünket, hogy személyesen győ­ződjünk meg Eger zenei éle­téről és gondjáról. Az gyorsan kiderült, hogy a „Vadászkürt”-ben tapasztalt zenei igényesség nem elszige­telt jelenség. A „Széchenyi” étteremben, a város fiataljai­nak kedvenc találka- és szó­rakozóhelyén olyan trió mu­zsikál, mely nem a „homok­órás” számokat ismételgeti. Rácz Béla (klar, sax.), Szajkó Gyula (zong.), és Balogh Lász­ló (dob) sokat tesznek a sűrűn emlegetett ízlésformálásért. S ami nagyon döntő, hogy nem szóban! — „zenében!” Műso­rukban „poénokra” bepróbált örökzöld dallamok, slágerek, Aznavour-sanzonok, Boney M - sikerek... Talán ezért nem csoda, hogy a legutóbbi me­gyei vetélkedőn is babérokat arattak. De ez az esténkénti közönségsiker igazolja legjob­ban a fiatal trió állandó tanu­lásának gyakorlati értelmét. A város középpontjában ta­láljuk a szövetkezet üzemelte­tésében működő „Express” ét­termet. Danyi József univer­zális triója szinte túllépi a hangszerek szabta lehetősége­ket. Ritkán hallott egyvelegek precíz előadásban „tálalva”. Szalonzene mellett fülbemászó és hangulatkeltő cigányzene csendül föl. Ebből a helyiség­ből vendég csak jókedvűen tá­vozhat. A kissé kajánkodó kérdésünkre, hogy vajon kell-e az ilyen zene az egrieknek? — a válasz rövid és határozott volt: „Igen!” Az állítást bizo­nyítja a népes vendégsereg tetszésnyilvánítása. Az „Unicornis”-ban Vrbán Ágoston zenéje és a másodosz­tályú, de első osztályba is be­illő környezet fogad. Az itt is jól felhangolt zongora hangja harmonikusan egybeolvad a vállalat által vásárolt!!) dob­gép ritmusképleteivel. Kitűnő berendezés, jól megválasztott hangerő, kedvező akusztika. Mi kell még a kulturált szóra­koztatáshoz? Az egri borok világhírűvé váltak, és a városba érkező hazai és külföldi turista nem kerülheti el, hogy meg ne kós­tolja. Az „Agria Taverna” bo­rozó pincehelyisége várja ven­dégeit. A jó bor mellé Gáspár Gyula és zenekara húzza a talp alá valót A muzsika han­gulatos, de sajnos a zenészek arca mosolytalan. A velük va­ló beszélgetés is nehezen in­dul. Nincs panasz, de megelé­gedés sem. A bőgős Lakatos Miklós új tagja a zenekarna'k, de már a főváros felé kacsin­gat. A pince egészségtelen le­vegőjét a Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat veszélyes­ségi pótlékkal egyenlíti. Né­mileg hiányolják az szb ha­tékonyabb munkáját. A pinceborozóból egy csa­póajtón átmenve a „Zöldpe­csét” bár helyiségében va­gyunk. Valicskó István (gik), Surányi József (org.) és Bar- kóczy Gusztáv (dob) alkotja a triót. Tele ambícióval, elkép­zelésekkel végzik mindennapi munkájukat. Pedig a munka- körülmény itt nem mondható megfelelőnek. A két zenekar ugyanis sokszor zavarja egy­mást. A vállalat vezetősé­ge egy kis ráfordítással, hang­szigetelt ajtó beszerelésével megoldhatná a népi és tánc­zenekar hangszereinek zavar­keltő összeolvadását. A HUNGAR-HOTELS válla­lathoz tartozó „Park szálló” éttermében Váradi Lajos népi zenekara muzsikál. Olyan év eleji a hangulat. A látogatott­ság közepes. Itt a zenén kívül az volt a célunk, hogy Váradi Lajossal, mint a megye szb- titkárával a szakszervezeti munkáról beszélgessünk. Nem titkolta, hogy néhány évvel ezelőtt nagy volt a tagdíjhát­ralék. Amikor titkárrá válasz­tották, az OSZK segítségét kérte a hiányosságok felszá­molásához. A helyzet, ha nem is máról holnapra, de lassan javul, ami mindenképpen eredménynek számit. Kik vol­tak az okozói? Jól látja, hogy a bizalmiak és a tagság egy­aránt. Az egri zenészek között van-e politikai érdeklődés a tagdíjfizetésen kívül szakszer­vezeti élet iránt — tudakol­tuk. A válasz: „Sajnos nincs, mert a helyiség hiánya gátló- lag hat a zenészek összejöve­telének megrendezésére.” (Csak zárójelben: és ha volna, vajon akkor lenne közéleti pezsgés az egri aenésztársada- lomban?) De öröm volt halla­ni, hogy a szakszervezet sokat tesz a zenészek tanulása, neve­lése és fegyelmezése terén. KoMlk Sándorné Az „Eger szálló” haljában a Peterdi Gyözó által vezetett trió dolgozik. Nem tudni, hogy korán jöttünk vagy későn, de a székek sajnos üresen árvál­kodtak. A zenészek mégsem kedvvesztettek. Talán január, a hideg időjárás vagy más okok, amelyek távol tartották a vendégeket. A zenekar mindezek ellenére játszik, mert az ilyen idő még próbá­nak is felhasználható. A városról, zenészek életé­ről, sorsukról, a stúdió munká­járól való beszélgetésünket a „Kazamata” — éjszakai bárjá­ban folytattuk. Jóleső érzés volt hallani a kitűnően műkö­dő stúdió tevékenységéről, me­lyet Szepesi György igazgató vezet. A tanulni vágyó gárda szép reményekre jogosítja mindazokat, akik a város ze­nei jövőjével törődnek. Külö­nösen a fafúvós növendékek eredményei biztatóak, de nem kell kötéllel fogni más hang­szerek iránt érdeklődőket sem. A népi zenei vonalon is természetes itt az igény a to­vábbtanulásra. A társalgáshoz Balogh trió adja a zenei hátteret. A lágy és kemény blues és rock ke­veredik a hagyományos tánc­zenével. Munkájuk elfogadha­tó. A vendégsereg táncol, szó­rakozik. Legfeljebb az zavaró, hogy a túlontúl ismert világ­slágerek (péildául a Dzsingisz kán!) meglehetősen értelmet­len zagyva szöveggel, valami­féle „fülhallás” útján leírtán hangzanak el. (Csak jó ta­nács: ma már a szöveg leírása és éneklése nagyobb odafigye­lést igényel.) A trió énekes­nője Szalai Ida. Fiatal, bájos, megjelenése kellemes színfolt, de még érződik rajta bizonyos rutintalanság, ebben az éjsza­kai légkörben. Hiába, vannak a szakmának olyan fogásai, melyek csak a gyakorlatban sajátíthatók el. Az összkép? Egyértelműen kedvező és jó! Egernek, mint történelmi, műemlékekkel és ódon épületekkel teli város­nak tradíciói vannak, melyek ösztönzőleg hatnak a muzsi­kusokra is. Valószínűleg, e ha­ladó hagyomány határozza meg Danyi Zoltán és Kobolák Sándorné fáradhatatlanságát. Ketten végzik a megyei kiren­deltség munkáját, és az itt je­lentkező ezerféle kívánság, igény között képesek a szelek­tálásra, a napra kész adat­(Folytatás a 3. oldalon) Váradi Lajos és népi zenekara (Szajkó Gyula, Bócz Sándor, Horváth Balázs, Váradi Lajos Lakatos Béla, Hangonyl Dezső) 2 « ISZOBAKOZTATÖZENESZEK |

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék