Szórakoztató Zenészek, 1980 (21. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám

szolgáltatásra. Ismerik a mu­zsikusok problémáit, családi örömeit, gondjait, tudnak a munkahelyi vitákról, de a ju­talmakról is. Megoldják vagy megmagyarázzák az üzletveze­tők (olykor zeneietlen) igé­nyeit, kívánságait. Ez az össz­munka a nyíltság és nyitott­ság jellemzője nemcsak Eger város, hanem egész Heves megye OSZK-munkájának. Úgy gondoljuk, hogy ebből adódik az olyan eredmény is, hogy alapvetően „kivédik” az öntermelő pletykákat, alapta­lan mendemondákat, melyek rendszerint ott szaporodnak gombamód a zenészség sorai­ban, ahol az irányítás csak adminisztratív munkából, és a hibák elkendőzéséből áll. Érezhető volt ez akkor is, amikor a zenészek jelzője sze­rint „agilis” Juditka (Kobo­­lákné) nyugodt szívvel kalau­zolt bennünket végig az esti Egerben. Máskor sem csupán az ajtóból köszönt be a zené­szeknek, mert szemtől szembe várta és várja, hallani akar­ja az esetleges panaszokat, sé­relmeket, ami orvoslásra vár. Úgy gondolja, hogy ez viszi előre a közös munkát. Tehát Heves megyében jól mennek a dolgok, mert jó a légkör a zenészek és az OSZK, a zenészek és a vállalatok kö­zött, karbantartottak a hang­szerek, olajozottan működik a stúdió, a zenészek öltözéke példamutatóan ízléses. Vala­hogy az OSZK szeme ott van mindenütt. Talán a „Vadászkürt” étte­rem üzletvezetője, Vásárhelyi Sándor foglalta össze a lénye­get: „Az OSZK azért van, hogy nekünk vendéglátósok­nak az igényeinkhez és lehe­tőségeinkhez képest zenésze­ket közvetítsen. Nekünk vi­szont kötelességünk, hogy mint munkaadók, igyekezzünk megteremteni a feltételeket a jó muzsikáláshoz.” Krizsik Ali Szentiványi László Beez Béla, Ifj. Szajkó Gyula, Balogh László A Balogh-lrió. Alsó képen a Dobó-szobor szórakoztatózenészek Zene az étteremben Itt van az, amikor a sok éven át egy helyütt folytatott munka sem a munkavégzőnek, sem a foglalkoztatónak, sem a „terméket” fogyasz­tónak nem előnyös. A szórakoztató zenéről,­­ze­nészekről van szó. Bezzegh László, a Békés megyei Vendéglá­tóipari Vállalat igazgatóhelyettese, Palotai Ist­ván, a szórakoztatózenészek szakszervezetének megyei titkára és Matyuc Gyula, az Országos Szórakoztatózenei Központ megyei vezetője há­romnapos ellenőrzést folytatott Békés megye valamennyi zenés éttermében, vendéglőjében, eszpresszójában. Az ellenőrzést az tette szük­ségessé, hogy ezekben a hetekben kell megújí­tani a zenészek egyéves munkaszerződését. S hogy ki érdemesül erre, annak elbírálása is a szemle feladata volt. Igen, az újdonságnak ebben a vonatkozásá­ban hatalmas ereje van. A vendéglátás keres­kedelmi tevékenység, tehát a minél nagyobb bevételre törekszik. Ma már azonban az is szempont, hogy a növekvő bevétel ellenértékét minőségben kapja meg a vendég. Azaz: min­denkor jól is érezze magát. A jó, érdekes és szórakoztató zene a forgalmat is gyarapítja. Egy példa erre. A békéscsabai Strand étterem esti bevétele korábban néhány száz forint volt. A hatalmas teremben eltűnt az a néhány be­tévedt vendég. Új zenekart szerződtettek. Az­óta megsokszorozódott a forgalom. A kitűnő együttes dzsessz stílusú, egzotikus zenéjére fő­ként fiatalok járnak ide vacsorázni. De van ellenpélda is. Az ugyancsak csabai Fészek vendéglőben mindössze egy asztalnál ültek, amikor az ellenőrzés odaérkezett. A hiá­nyos népi zenekar sajnálkozva tárta szét a­­ karját. A kellemes belső kiképzésű, hangulatos orosházi Béke étteremben még ennyien sem voltak. Az üzletvezető bevallása szerint a he­lyi kiskocsmák zárása után talán lesz ven­dég ... Meg azokon a napokon számítanak mindig telt házra, amikor diszkóprogram szó­rakoztatja a fiatal vendégeket. A minden stí­lusban járatos, igen jó muzsikusokból álló, négytagú zenekar további fejlődését sem igen szolgálja az üres, kihalt étterem látványa. Pe­dig, ha egy távolabbi étteremben játszanának, talán éppen ők lendítenék sokszorosára a for­galmat ... A forgalom felszökése pedig azzal egyenlő, hogy az embereknek tetszik a zenekar, a kör­nyezet , kulturált környezet. Mert nemhiába volt az ókor két legismertebb alakja Bacchus és Diogenész. S ők nem az alkoholizmus elő­futárai voltak, mint ahogyan sokan szeretnék így említeni máig is. De az már nem tréfa, hogy a szórakoztatás és a vendéglátás színvo­­nalassága vagy éppen színvonalon alulisága a kultúra egyik jelentős alapköve. Nem mindegy, hogy hol, mit és hogyan. Tény, hogy az alacsonyabb kategóriába so­rolt, mondjuk harmadosztályú kisvendéglő ze­nekarától ma még nemigen lehet azt elvárni, hogy magas, mondhatni: művészi színvonalú zenét játsszon. De egy másik, első osztályú ét­teremben, presszóban és bárban ez egyre in­kább alapkövetelmény. A színvonal nemcsak abból áll, hogy a zeneszámokat tisztán, harmo­nikusan, zenei élményt nyújtva játsszák el. A több: emberi dolgok. A legtöbb panasz üzlet­vezetőktől, vendégektől és zenészektől is ez ügyben hangzott el. Olyan apróságok, hogy az előírt 50 perces játékidő harminc perc. Vagy: a­­ zenész leittasodik, botrányt okoz. Munkahelyé­­­ről késik, vagy meg sem jelenik. Játékáért a­­ vendégektől pénzt követel. Lehetne még sp­­­rolni. A cél az, hogy az ilyen zenészek a kö­­­­vetkező egy évben ne kapjanak erre lehetősé­get. És ezzel egybeesik az érdek is. A vendég­látásé, a vendégeké. Igen, a vendégek. Azt hiszem, mirajtunk is nagyon sok múlik a szórakoztatás és a szóra­kozás kultúrájában. A zenei szolgáltatásban ta­pasztalható, botrányos kimenetelű esetek zö­mét a vendégek provokálják, illetve teremte­nek ahhoz lehetőséget. Több új együttes játszik megyénk vendég­látó helyein. Nincs már kihasználatlanul a bé­késcsabai Csaba télikert sem, ahol a budapesti Treff Combo elnevezésű zenekar már saját vendégkört teremtett. Ugyanez mondható el a gyulai Budk­ó étteremről is, ahol esténként a háromtagú, szimpatikus Red­ Black zenekar szórakoztatja illő módon és hangerővel a ven­dégeket. Az ellenőrzés során azt is tapasztal­hattuk, hogy a minőségi zenét nyújtó helyeken még enyhén ittas vendéget sem láttunk. A szórakoztatás speciális, sok epés megjegy­zést kiváltó helyei a bárok, amelynek egy ideiglenes helyszíne a Csaba presszó, éjszakán­ként. S hogy újabban egyre kevésbé szolgál rá a korábbi (amikor még volt a Kishajó...) meg­jegyzésekre, azt a műsor hatására megválto­zott összetételű közönségnek lehet betudni. Humoros és virtuóz programot bemutató Alfré­dé, a bűvész, valamint egy igazi bárzenét ját­szó duó szórakoztatja azokat, akik a bár vi­lágát szeretik. Tehát nemcsak zene van. Bár ebből több is elkelne, elsősorban a presszókban. Vagy éppen a diszkózenés helyeken, szünetekben. Ez, és csakis ez az érdeke mindenkinek. Főleg nekünk, vendégeknek. Hiszen értünk van az egész. (Bé­kés megyei népújság) Nemesi László Urbán Róbert, Szatmári Edit, Bánfi Antal, a Bahama-trió Felelősséggel Az 1980-as év mindannyiunk számára mozgalmas esztendőt ígér. Már azért is, mert az idén, március 24-én nyílik meg pártunk, az MSZMP XII. kongresszusa, ok­tóber 6-án pedig a művészeti szakszerve­zetek IX. kongresszusa. A pártkongresszus felméri öt év alatt végzett munkánkat, az elért eredményeket, fejlődésünket, a még fellelhető hiányossá­gokat. Mindezek meghatározzák további teendőinket is. Útmutatása alapján a mű­vészeti szakszervezetek, köztük a Zenemű­vész Szakszervezet, melyhez mi, szórakoz­tatózenészek is tartozunk, mérlegre tesz­­szük eddigi munkánkat, tevékenységünk eredményeit, hibáit, s feladatait. A szórakoztatózenészek nagy családja, a társadalomnak csak egy kis közössége ugyan, de jelentősége ennél nagyobb, mert tevékenysége, munkája, a szórakoztatás fontossága, kiterjedése és hatása az egész népünket érinti. Az éttermek, vendéglők, presszók és bárok kis dobogóin dolgozó muzsikusaink, énekeseink odaadó játéka felüdíti a munkában megfáradt emberek százezreit. Mint tudjuk, a vendéglátás fel­adatai sem egyszerűek. A gazdasági muta­tók teljesítéséhez ugyanúgy hozzájárulhat­nak zenészeink, mint a felszolgálók, a sza­kácsok, ha a magasabb követelményeknek megfelelően dolgozunk. Tettekkel kell bizonyítanunk, hogy raj­tunk nem múlik. Mindent meg kell ten­nünk a kulturált szórakoztatás érdekében. Cél most a munka hatékonyságának, mi­nőségének javítása, a munkafegyelem erő­sítése. Tehát a szakmai tudás növelése, a munka intenzitása. Nagyobb figyelmet kell fordítani az etikai kérdésekre, a magatar­tásbeli torzulások megakadályozására is. Ezt szolgálja az OSZK igazgatóságának az az intézkedése, hogy a szerződések felbon­tásához csak nagyon indokolt esetben já­rulunk hozzá. Elfogadhatatlan, sőt tűrhe­tetlen, hogy muzsikusaink egymás közt, vagy az üzletvezetővel kipattant vitája után kijelentsék, hogy „holnap már be sem jövök", vagy „kérem a szerződésem felbon­tását!". Természetesen nem zárkózunk el a különösen indokolt eseteknél. Pl. olyan la­káscsere ügy, amelynél komoly közlekedési nehézségek merülnek fel, vagy a vendég­látó vállalatokkal előzetesen megtárgyalt külföldi szerződések beérkezése alkalmá­val, de szeszélyek és túlzott érzékenység, vélt sérelmek miatt nem kerülhet rá sor. Tarthatatlan volt már, hogy egyesek az alá­írásukkal vállalt kötelezettséget szeszélyes­ségből, minden elfogadható indok nélkül máról holnapra felbontották. Zenészeink körében is teret kell hódítania végre a szo­cialista­­ munkaerkölcsnek, életmódnak. Bízunk abban, hogy muzsikusaink is ko­molyan veszik feladatainkat és mindent megtesznek annak érdekében, hogy művé­szetükkel, emberi magatartásukkal a kul­turált szórakozás bástyájaként álljanak helyt szocialista hazánk építésében. SZIRMAI LÁSZLÓ 3

Next