Szórakoztató Zenészek, 1981 (22. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
Zalaegerszegi impressziók Szórakoztatózenei területünkön is kiderül, ha vidéken szemlélődik valaki, hogy Budapest jóllehet az ország fővárosa, de nem a világ közepe. Akad máshol is büszkélkedni való életünk valamenynyi kérdésében és a gondok, megoldásra váró feladatok is hasonlítanak a fővárosi vagy más városbéli kérdéskörökhöz. Ha más, újszerű tények, jelenségek mutatkoznak, akkor megtanulhatunk abból, hogy máshol miiként próbálják feloldani az ellentmondásokat. Nézzük hát meg most egyetlen esős őszi este és éjszaka történésein, beszélgetésein keresztül, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják a zalaegerszegi zenészséget. Várkonyi Lászlóné, az OSZK megyei kirendeltségének vezetője, értő és lelkes idegenvezetőnek bizonyult. Hét zenés üzletet látogattunk meg a városban, és távol áll tőlünk, hogy ebből, az egész megye szórakoztatózenei életére következtessünk. Mindenesetre reméljük, keresztmetszetet adunk olvasóinknak egy robbanásszerűen fejlődő város zenészeinek életéről. Várkonyiné ezzel kapcsolatban így fogalmaz: — Már azért sem lehet teljes a kép, mert megyénk másik jelentős városa Nagykanizsa is joggal igényelheti a figyelmet, annál is inkább, mert a két város között lényegében hosszú évek óta folyik egy vicces-komoly, „nem hiivatalos” vetélkedés... A kanizsaiak szerint mi afféle „csinált város” vagyunk. Mitagadás, 1945-ben Egerszeg lakosainak száma nem érte el a húszezret, ma viszont közel hatvanezren laknak itt. Az olajiparon kívül könnyűipari üzemek és vállalatok települtek ide és ez magával hozta a mi munkánk mozgalmasságát is. A megélénkülő vendéglátóipari élet az egész megyében érezhető. A zenés üzletek száma 49, és ezekben 170 főfoglalkozású zenész dolgozik. A megyeszékhelyen 10 zenés üzlet tartozik hatáskörünkbe (nyaranta 12), és alkalmi zenészközvetítésünkis jelentős. Később az est folyamán valóban bebizonyosodott, hogy a városban nem érezhető a sokat emlegetett vendéglátóipari pangás. A jókedvű asztaltársaságok olykor túlságosan is fölszabadult viselkedése a helyi zenészek egyöntetű véleménye szerint mindennapos jelenség. A zuhogó eső ellenére a Halász-Vadászcsárdát is sok vendég kereste fel ezen az estén. Németh József prímás azonban, amikor az egyik szünetben asztalunkhoz ült, meglehetősen borongós hangulatban volt. Nyugtalanítja őt zenekarának jövője. A szerződéses rendszerben működő és bérbeadott üzletek gyarapodó száma miatt idegeskedik. Attól fél, hogy ez a folyamat a zenekari létszámok csökkentéséhez vezet, hiszen az új üzletvezetőknek kedvezőbb, ha kevesebb zenészt fizetnek majd. — Nem eszik olyan forrón a kását. Tavaly is féltünk az idei évtől, mégis valamennyi zenészünk állásban van ... — jegyzi meg optimistán Várkonyiné. Ennek ellenére még néhány egerszegi muzsikus hangot adott annak az aggodalmának, hogy a „maszek góréknak” bizonyára úgy lesz előnyös, ha kisebbeklesznek a létszámok, hiszen idő kell ahhoz, hogy rádöbbenjenek: a zene minősége függ a zenekarok nagyságától, a jó zene viszont becsalja a vendégeket. A Napfény étterem kvartettjét például — bár ún. szoros elszámolású üzlet — már egy évvel ezelőtt trióra redukálták, de Görcsi Bertalan saxofonos-hegedűs zenekarvezető őszintén elmondja, hogy a létszámcsökkentés indoka ezúttal nem a gazdaságosság volt, hanem a hangerőt tartották túl intenzívnek. Egyszerű volna itt most kívülállóként azt tanácsolni, hogy diszkrétebben kellett volna zenélni. Csakhogy ebben az esetben nem ilyen egyszerű ez az ügy. A botfülűek is néhány perc alatt tapasztalhatják: a Napfény étterem akusztikája csapnivalóan rossz, ez okozhatta a hangerőproblémákat. A basszus kétségtelenül hiányzik e trióból, melynek a már említett zenekarvezetőn kívül két IME-s tagja van: Lakatos Sándor zongorista és Sallad Mátyás dobos. Egyébként a Napfényben is úgy tűnt, nem véletlenül sikeredett „teltházasra” a hatalmas étterem. A város életformájához, az itteni szórakozási formákhoz szervesen hozzátartozik a zenés éttermek látogatása. A Zala-vendéglőben is alig akad szabad asztal. Nyári Ferenc egy régebben közismert kifejezéssel élve, ,,kombinált” trió élén hegedül. A negyedik „tag” egy dobgép. Még a város központjától jó pár kilométerrel távolabb levő Erdő Gyöngye is majd szétfeszül a jó hangulattól. Harmos Iván harmonikázik és Nagy Gábor dobol itt. Mindketten mellékfoglalkozásban zenélnek. Nem egzisztenciális okok miatt vállalnak szerződést, hanem saját megfogalmazásuk szerint „imádják ezt a szakmát”. Ugyanakkor senki elől nem veszik el a kenyeret, hiszen egyrészt az üzlet jövője bizonytalan, másrészt egy hétből csupán négy napra kell ide zeneszolgáltatás. A duó műsora jó értelemben vett rutinos haknizene, főleg a hatvanas évek tánczenei stílusainak jegyében, lendületesen, ízlésesen. A Kert-vendéglőben Görcsi János hegedűs-saxofonos trióját veszi körül a vendégek szeretete. Ebben a miliőben valóban mindent, vagy legalább is sok mindent kell tudnia a zenekarnak. Röpke látogatásunkkor egy nosztalgikus tangót hallottunk, ezt egy örökzöld swing követte, majd operettrészlet és magyarnóta csendült fel, hogy a sort egy „menő” fesztiválsláger zárja. A tánczenéhez itt is dobgépet alkalmaznak . . . A zalai zenészek szb-titkárával, Németh Gyulával a Göcsej-étteremben találkoztunk, ahol a népszerű prímás öttagú zenekarának élén bűvöli el hangszerével a vendégeket. De nem csupán a hegedűből árad egyfajta melegség, hanem emberségéből is sugárzik a mindennapi gondok iránti érdeklődés. Ezt tükrözik megfontolt mondatai is: — Szépen, ígéretesen indult, felfrissítő hatású volt néhány évvel ezelőtt a bizalmi hálózat kiépítése. De amíg más szakmák háza táján ez a rendszer egyre konstruktívabban működik a szocialista demokrácia lehetőségeit használva, addig a „jó” zenész mentalitás miatt, a mi területünkre az a jellemző, mintha itt csak cselekvésre képtelen emberek lennének. Vénasszonyosan siránkozunk azon és arról, hogy vajon miként és hogyan lesz azokkal a „maszek üzletvezetőkkel”, de agilis szakszervezeti munkást alig találunk. Olyan emberekre lenne szükség, akik ismerik, felismerik az új viszonyok között az OSZK, a szakszervezet szerepét épp úgy, mint a vendéglátósok érdekeit, céljait, így születnének a zenészség érdekeit is védő kompromisszumok... De sokan közülük csak az evés-ivásról tudnak vég nélkül beszélni... Várkonyiné veszi át a gondolatot. — Nem csupán szakszervezeti vonalon okoz gondot a közömbösség. A legközelebbi jövő nagy feladata számomra a helyi stúdió megszervezése. Ezen a téren is beleütközöm a vállrándító közömbösségbe. Pedig éppen itt és most kellene a zenészeknek kiállaniuk a zenészekért, ami ebben az esetben annyit jelent, hogy szenvedélyes, ügybuzgó pedagógusokra és nem kevésbé lelkes tanulnivágyókra lenne szükség. Ennek ellenére nem félek a feladattól! Inkább attól az objektív tényezőtől fő a fejem, hogy itt helyben egyelőre nem találunk megfelelő épületet a stúdió számára, így valószínűleg Nagykanizsán nyílik meg a mi stúdiónk, ahol egyéb feltételek is kedvezőbbnek látszanak... A várostól az Arany Bárányban búcsúzunk. Ez az egyetlen üzemegység a városban, amelyik nem a megyei vállalathoz, hanem az országos Pannonia-céghez tartozik. A bárban ideiglenesen az étterem működik. Talán ez az ideiglenesség volt a magyarázata, hogy az egyik szünet túl hosszúra nyúlt (?). A Zenittrió játszik itt, meglepően korszerű tánczenét, jó tálalásban, kissé még a nagy, ismert zenekarok hangzását utánozva. Az együttes vezetője Vukics László dobos, aki remélhetőleg a már említett stúdió egyik tanára lesz. A trió billentyűse Horváth József, basszusgitárosa Murka László. Úgy hírlik, az ideiglenes engedély helyett „érik” már a „valódi” működési engedély. A középiskola elvégzése után mindketten vizsgáznak. Kellemes színfolt a negyedik tag, aki egyben szólista is. Kanizsai Éva énekesnő úgy válik produkcióvá, hogy nem akar a zenekar fölé nőni mindenáron, így lesz hangja és mozgása is mai modern. Kiváló csapatmunka eredménye tehát az „Arany bárány” bárjának zenei hangulata, jó légköre. Mint ahogy Zalaegerszeg szórakoztatózenei élete is egészében kiegyensúlyozott. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a zenészek többsége felismerte a lehetőségek határait, nem támasztanak lehetetlen követeléseket, fellegjáró igényeket a munkáltatókkal szemben. Viszont vigyázni kell, mert innen már csak egy lépés az általános tespedés, a megelégedettség. És ez a lépés nem előre, hanem hátrafelé vezetne. Demcsák Géza—Krizsik Ali Kanizsai Éva Várkonyi Lászlóné A Göcsej étteremben: Németh Gyula, Oláh Dezső, Szőke Sándor, Horváth Dezső, Szakács József Sallai Mátyás, Görcsi Bertalan, Lakatos Sándor Az Arany Bárány bárban: Vukics László, Murka László, Horváth József Harnos István és Nagy Gábor SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK Tanácskoztunk Október 19—20-án zajlott le a kirendeltségvezetők őszi értekezlete. Első napon a szakszervezeti bizottságok munkavédelmi felelőseivel együtt hallgatták és vitatták meg a 47 1979-es MT rendelet végrehajtási utasítását, illetőleg az ezzel kapcsolatban megjelent 47-es SZOT-határozatot, mely a fejlett technika alapján szükséges mai munkavédelmi feladatokról szól. A tájékoztatót Gáspár Károly, az MSZSZ munkavédelmi főfelügyelője tartotta. Ismertette a határozatot a munkavédelmi felügyelők feladatáról, hatásköréről, az elektromos berendezések használatával kapcsolatos előírásokról, a TOT és KIOSZ felügyelete alá tartozó üzemegységeknél szükséges intézkedés lehetőségeiről, az OSZK idevágó feladatairól, tájékoztatás, munkavédelmi oktatás a stúdiókban, kiadvány a munkavédelemről, munkahelyi követelmények ellenőrzéséről, a munkavédelmi vizsgáztatásról, a zenészek feladatairól, az elektromos hangszerek biztonságosságáról, baleset esetén szükséges tennivalókról. A második napon Péter Miklós, intézményünk igazgatója a legaktuálisabb kérdésekről, tennivalókról beszélt. Ezek közül a kirendeltségek és szakszervezeti bizottságok közös munkaprogramját, gyakorlati módszereit emelte ki. Demcsák Géza csoportvezető kiegészítő tájékoztatása után nagy aktivitással indult a hozzászólás, melyben a már eddig szerzett tapasztalatokat ismertették a megyék vezetői és választ, gyakorlati tanácsot kértek és kaptak új problémáik megoldásához. Lantai Béláné főkönyvelő a költségvetés alapos és időbeni elkészítéséről, az ellenőrök munkájáról, a tagdíjfizetés fontosságáról és a pontos, határidőre elvégzett munka kölcsönös tiszteletadást kifejező voltáról beszélt. 3