Szórakoztató Zenészek, 1981 (22. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám

Zalaegerszegi impressziók Szórakoztatózenei területün­kön is kiderül, ha vidéken szemlélődik valaki, hogy Bu­dapest jóllehet az ország fő­városa, de nem a világ köze­pe. Akad máshol is büszkél­kedni való életünk valameny­­nyi kérdésében és a gondok, megoldásra váró feladatok is hasonlítanak a fővárosi vagy más városbéli kérdéskörök­höz. Ha más, újszerű tények, jelenségek mutatkoznak, ak­kor meg­tanulhatunk abból, hogy máshol miiként próbálják feloldani az ellentmondáso­kat. Nézzük hát meg most egyet­len esős őszi este és éjszaka történésein, beszélgetésein ke­resztül, hogy milyen gondola­tok foglalkoztatják a zalaeger­szegi zenészséget. Várkonyi Lászlóné, az OSZK megyei kirendeltségének veze­tője, értő és lelkes idegenve­zetőnek bizonyult. Hét zenés üzletet látogattunk meg a vá­rosban, és távol áll tőlünk, hogy ebből, az egész megye szórakoztatózenei életére kö­vetkeztessünk. Mindenesetre reméljük, keresztmetszetet adunk olvasóinknak egy rob­banásszerűen fejlődő város zenészeinek életéről. Várkonyiné ezzel kapcsolat­ban így fogalmaz: — Már azért sem lehet tel­jes a kép, mert megyénk má­sik jelentős városa Nagykani­zsa is joggal igényelheti a fi­gyelmet, annál is inkább, mert­ a két város között lénye­gében hosszú évek óta folyik egy vicces-komoly, „nem hii­vatalos” vetélkedés... A ka­nizsaiak szerint mi afféle „csi­nált város” vagyunk. Mitaga­dás, 1945-ben Egerszeg lako­sainak száma nem érte el a húszezret, ma viszont közel hatvanezren laknak itt. Az olajiparon kívül könnyűipari üzemek és vállalatok települ­tek ide és ez magával hozta a mi munkánk mozgalmasságát is. A megélénkülő vendéglá­tóipari élet az egész megyében érezhető. A zenés üzletek szá­ma 49, és ezekben 170 főfog­lalkozású zenész dolgozik. A megyeszékhelyen 10 zenés üz­let tartozik hatáskörünkbe (nyaranta 12), és alkalmi ze­nészközvetítésünk­­is jelentős. Később az est folyamán va­lóban bebizonyosodott, hogy a városban nem érezhető a so­kat emlegetett vendéglátóipari pangás. A jókedvű asztaltár­saságok olykor túlságosan is fölszabadult viselkedése a he­lyi zenészek egyöntetű véle­ménye szerint mindennapos jelenség. A zuhogó eső ellenére a Halász-Vadászcsárdát is sok vendég kereste fel ezen az es­tén. Németh József prímás azonban, amikor az egyik szünetben asztalunkhoz ült, meglehetősen borongós han­gulatban volt. Nyugtalanítja őt zenekarának jövője. A szerződéses rendszerben mű­ködő és bérbeadott üzletek gyarapodó száma miatt ideges­kedik. Attól fél, hogy ez a folyamat a zenekari létszámok csökkentéséhez vezet, hiszen az új üzletvezetőknek kedve­zőbb, ha kevesebb zenészt fi­zetnek majd. — Nem eszik olyan forrón a kását. Tavaly is féltünk az idei évtől, mégis valamennyi zenészünk állásban van ... — jegyzi meg optimistán Vár­­konyiné. Ennek ellenére még néhány egerszegi muzsikus hangot adott annak az aggodalmá­nak, hogy a „maszek górék­­nak” bizonyára úgy lesz elő­nyös, ha kisebbek­­lesznek a létszámok, hiszen idő kell ah­hoz, hogy rádöbbenjenek: a zene minősége függ a zeneka­rok nagyságától, a jó zene vi­szont becsalja a vendégeket. A Napfény étterem kvar­tettjét például — bár ún. szo­ros elszámolású üzlet — már egy évvel ezelőtt trióra redu­kálták, de Görcsi Bertalan saxofonos-hegedűs zenekarve­zető őszintén elmondja, hogy a létszámcsökkentés indoka ezúttal nem a gazdaságosság volt, hanem a hangerőt tar­tották túl intenzívnek. Egy­szerű volna itt most kívülálló­ként azt tanácsolni, hogy diszkrétebben kellett volna zenélni. Csakhogy ebben az esetben nem ilyen egyszerű ez az ügy. A botfülűek is néhány perc alatt tapasztalhatják: a Napfény étterem akusztikája csapnivalóan rossz, ez okoz­hatta a hangerőproblémákat. A basszus kétségtelenül hi­ányzik e trióból, melynek a már említett zenekarvezetőn kívül két IME-s tagja van: Lakatos Sándor zongorista és Sallad Mátyás dobos. Egyéb­ként a Napfényben is úgy tűnt, nem véletlenül sikere­dett „teltházasra” a hatalmas étterem. A város életformájá­hoz, az itteni szórakozási for­mákhoz szervesen hozzátarto­zik a zenés éttermek látoga­tása. A Zala-vendéglőben is alig akad szabad asztal. Nyári Fe­renc egy régebben közismert kifejezéssel élve, ,,kombinált” trió élén hegedül. A negyedik „tag” egy dobgép. Még a város központjától jó pár kilométerrel távolabb le­vő Erdő­ Gyöngye is majd szétfeszül a jó hangulattól. Harmos Iván harmonikázik és Nagy Gábor dobol itt. Mind­ketten mellékfoglalkozásban zenélnek. Nem egzisztenciális okok miatt vállalnak szerző­dést, hanem saját megfogal­mazásuk szerint „imádják ezt a szakmát”. Ugyanakkor sen­ki elől nem veszik el a kenye­ret, hiszen egyrészt az üzlet jövője bizonytalan, másrészt egy hétből csupán négy napra kell ide zeneszolgáltatás. A duó műsora jó értelemben vett rutinos haknizene, főleg a hatvanas évek tánczenei stí­lusainak jegyében, lendülete­sen, ízlésesen. A Kert-vendéglőben Görcsi János hegedűs-saxofonos trió­ját veszi körül a vendégek szeretete. Ebben a miliőben valóban mindent, vagy leg­alább is sok mindent kell tud­nia a zenekarnak. Röpke láto­gatásunkkor egy nosztalgikus tangót hallottunk, ezt egy örökzöld swing követte, majd operettrészlet és magyarnóta csendült fel, hogy a sort egy „menő” fesztiválsláger zárja. A tánczenéhez itt is dobgépet alkalmaznak . . . A zalai zenészek szb-titká­­rával, Németh Gyulával a Göcsej-étteremben találkoz­tunk, ahol a népszerű prímás öttagú zenekarának élén bű­völi el hangszerével a vendé­geket. De nem csupán a he­gedűből árad egyfajta meleg­ség, hanem emberségéből is sugárzik a mindennapi gon­dok iránti érdeklődés. Ezt tükrözik megfontolt mondatai is: — Szépen, ígéretesen indult, felfrissítő hatású volt néhány évvel ezelőtt a bizalmi hálózat kiépítése. De amíg más szak­mák háza táján ez a rendszer egyre konstruktívabban mű­ködik a szocialista demokrá­cia lehetőségeit használva, ad­dig a „jó” zenész mentalitás miatt, a mi területünkre az a jellemző, mintha itt csak cse­lekvésre képtelen emberek lennének. Vénasszonyosan si­ránkozunk azon és arról, hogy vajon miként és hogyan lesz azokkal a „maszek üzletveze­tőkkel”, de agilis szakszerveze­ti munkást alig találunk. Olyan emberekre lenne szük­ség, akik ismerik, felismerik az új viszonyok között az OSZK, a szakszervezet szere­pét épp úgy, mint a vendég­látósok érdekeit, céljait, így születnének a zenészség érde­keit is védő kompromisszu­­mok... De sokan közülük csak az evés-ivásról tudnak vég nélkül beszélni... Várkonyiné veszi át a gon­dolatot. — Nem csupán szakszerve­zeti vonalon okoz gondot a közömbösség. A legközelebbi jövő nagy feladata számomra a helyi stúdió megszervezése. Ezen a téren is beleütközöm a vállrándító közömbösségbe. Pedig éppen itt és most kelle­ne a zenészeknek kiállaniuk a zenészekért, ami ebben az esetben annyit jelent, hogy szenvedélyes, ügybuzgó peda­gógusokra és nem kevésbé lel­kes tanulnivágyókra lenne szükség. Ennek ellenére nem félek a feladattól! Inkább at­tól az objektív tényezőtől fő a fejem, hogy itt helyben egyelőre nem találunk meg­felelő épületet a stúdió számá­ra, így valószínűleg Nagyka­nizsán nyílik meg a mi stúdi­ónk, ahol egyéb feltételek is kedvezőbbnek látszanak... A várostól az Arany Bá­rányban búcsúzunk. Ez az egyetlen üzemegység a város­ban, amelyik nem a megyei vállalathoz, hanem az orszá­gos Pannonia-céghez tartozik. A bárban ideiglenesen az étterem működik. Talán ez az ideiglenesség volt a magyará­zata, hogy az egyik szünet túl hosszúra nyúlt (?). A Zenit­trió játszik itt, meglepően korszerű tánczenét, jó tálalás­ban, kissé még a nagy, ismert zenekarok hangzását utánoz­va. Az együttes vezetője Vu­kics László dobos, aki remél­hetőleg a már említett stúdió egyik tanára lesz. A trió billentyűse Horváth József, basszusgitárosa Murka László. Úgy hírlik, az ideig­lenes engedély helyett „érik” már a „valódi” működési en­gedély. A középiskola elvégzé­se után mindketten vizsgáz­nak. Kellemes színfolt a ne­gyedik tag, aki egyben szólis­ta is. Kanizsai Éva énekesnő úgy válik produkcióvá, hogy nem akar a zenekar fölé nőni mindenáron, így lesz hangja és mozgása is mai modern. Ki­váló csapatmunka eredménye tehát az „Arany bárány” bár­jának zenei hangulata, jó lég­köre. Mint ahogy Zalaegerszeg szórakoztatózenei élete is egé­szében kiegyensúlyozott. Ez valószínűleg annak köszönhe­tő, hogy a zenészek többsége felismerte a lehetőségek hatá­rait, nem támasztanak lehetet­len követeléseket, fellegjáró igényeket a munkáltatókkal szemben. Viszont vigyázni kell, mert innen már csak egy lépés az általános tespedés, a megelégedettség. És ez a lépés nem előre, hanem hátrafelé vezetne. Demcsák Géza—Krizsik Ali Kanizsai Éva Várkonyi Lászlóné A Göcsej étteremben: Németh Gyula, Oláh Dezső, Szőke Sán­dor, Horváth Dezső, Szakács József Sallai Mátyás, Görcsi Bertalan, Lakatos Sándor Az Arany Bárány bárban: Vukics László, Murka László, Horváth József Harnos István és Nagy Gábor SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK Tanácskoztunk Október 19—20-án zajlott le a kirendeltségvezetők őszi értekezlete. Első napon a szakszervezeti bizottságok munkavédelmi felelőseivel együtt hallgatták és vitatták meg a 47 1979-es MT rendelet végrehajtási utasítását, illetőleg az ezzel kapcsolatban megjelent 47-es SZOT-hatá­­rozatot, mely a fejlett technika alapján szükséges mai munkavédelmi feladatokról szól. A tájékoztatót Gáspár Károly, az MSZSZ munkavédelmi főfelügyelője tartotta. Ismertette a határozatot a munkavédelmi felügyelők feladatáról, hatásköréről, az elektromos berendezések használatával kapcsolatos elő­írásokról, a TOT és KIOSZ felügyelete alá tartozó üzemegységeknél szükséges intézkedés lehetőségeiről, az OSZK idevágó feladatairól, tájé­koztatás, munkavédelmi oktatás a stúdiókban, kiadvány a munkavéde­lemről, munkahelyi követelmények ellenőrzéséről, a munkavédelmi vizsgáztatásról, a zenészek feladatairól, az elektromos hangszerek biz­tonságosságáról, baleset esetén szükséges tennivalókról. A második napon Péter Miklós, intézményünk igazgatója a legaktuá­lisabb kérdésekről, tennivalókról beszélt. Ezek közül a kirendeltségek és szakszervezeti bizottságok közös munkaprogramját, gyakorlati módszereit emelte ki. Demcsák Géza csoportvezető kiegészítő tájékoztatása után nagy ak­tivitással indult a hozzászólás, melyben a már eddig szerzett tapaszta­latokat ismertették a megyék vezetői és választ, gyakorlati tanácsot kér­tek és kaptak új problémáik megoldásához. Lantai Béláné főkönyvelő a költségvetés alapos és időbeni elkészí­téséről, az ellenőrök munkájáról, a tagdíjfizetés fontosságáról és a pon­tos, határidőre elvégzett munka kölcsönös tiszteletadást kifejező vol­táról beszélt. 3

Next