Szórakoztató Zenészek, 1982 (23. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám

XXIII. évfolyam, 1982. 1. szám AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓ ZEN El KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Szakmai bemutató A szakmai bemutatók ren­dezése nem az utóbbi évek „találmánya”. Ilyen jellegű bemutatók már a felszabadulást követó évek­ben is voltak. A tánczenei te­rületen többek között a Ho- léczy-együttes, Fejér György zongorista és a Len Hughes zenekart említem. A neves Toki Horváth Gyula zenekarának egykorú bemuta­tója pedig az akkoriban kitel­jesedő népzenei megújulás je­lentős fóruma lett. Addig a ci­Mezei Anikó dór zenekara finomtónusú, szordínós hangzásával lepte meg a hallgatóságot. Az orosz és román cigánymelódiákból összeállított csokor, no meg Bangó Gyula cimbalomszólója volt a csemege. Később, a szü­netben, egy kávézgató muzsi­kusokból álló társaságban ar­ról esett szó, hogy a zenei ízlés állandó változásiban van. Pél­dául ifj. Járóka saját szerze­ménye — egy szelíd ívű bigin — néhány évvel ezelőtt még szigorúan a tánczenei reperto­árhoz tartozott volna, ma vi­szont természetesen simult a népizenekar műsorába. A bemutató első része után egyetlen hiányérzetünk ma­radt: nagyon hiányzott az együttesből a klarinét. Ez valószínűleg technikai okok miatt történt. A zenekar pro­dukciójába viszont különös színt hozott a ma már oly rit­ka nagy „terc-prímás” közre­működése, amit id. Járóka Sándor vállalt. Szünet után a HOROSZKÖP együttes foglalta el helyét a vagyont érő instrumentumok mellett, Már néhány szám után kiderült, hogy az együt­tán megszólaló vokálba. Külön szót érdemel Fülöp Emil is a HOROSZKÖP számtalan hang­szeren munkálkodó virtuóza, akit Székely Péter zenekarve­zető — és „házigazda” — jog­gal nevezett show-mannek. Két vendége is volt a jóhan­Turl Lajos gulatú zenés délutánnak. Igen nagy sikert aratott Mezei Ani­kó negyedórája. A külföldet járt énekesnő egész habitusa, műsora a legjobb vendéglátós szórakoztatás iskolapéldája. A Sweet Georgia Brown dalla­mára előadott parafrázisnak nevezhető szám igazi profi- munka volt. Túri Lajos show-ja is megle­petés volt még azok számára is, akik. ismerik a „világutazó” énekes energikus, temperamen­tumos egyéniségét, repertoár­ját. Túrinak legjobban a rock and roll „fekszik”, ennek meg­felelően ez a blokk aratta a legnagyobb sikert. Ifj. Járóka Sándor, Sárközi József, Csik József, Bangó Gyula, id. Járóka Sándor, Fehér István gányzenészek főleg az „ezüst­tükrös kávéházak” miliőjébe való műdalökat tűzték műso­rukra. Toki Horváth bemutató­ja éppen azért vonzott nagy­számú közönséget, mert „új időik új dalai” csendültek fel húrjain, jobban mondva a népzenében gyökerező igazibb értékek kerültek műsorára. Az akikori szórakoztatózenészek ezt a stílust „kodályos muzsi­kának” keresztelték el. Az ötvenes években zajlot­tak az ún. zenekari versenyek is, énekes szólistákkal. Ezek a rendezvények is sok érdeklődőt vonzottak az akkori zenész szakszervezet bemutatótermé­be, a Gorkij fasorba. A hatvanas években pedig Déri Tibor kollégánk volt a szervezője a Rátkai-klubban sorozatban rendezett bemuta­tóknak. Jelenleg Szirmai László, az OSZK igazgatóhelyettese lett a motorja ennek a haladó ha­gyománynak. 1981 decemberé­nek egyik ködös délutánján a pesti ASTORIA bárban ismét szakmai bemutatóra gyülekez­tek a muzsikusok, a kollégák­ból, vendéglátós szakemberek­ből álló érdeklődők. A hagyományoknak megfe­lelően az első részben néptizene csendült fel. Ifj. Járóka Sán­test inkább a kaleidoszkópról kellett volna elnevezni. Műso­ruk ugyanis olyan sokszínű, változatos. A közönséget talán az lepte meg legjobban, amikor az öt muzsikus a felejthetetlen Glenn Miller-zenekar hangzá­sát produkálta százszázaléko­san (Moonlight Serenade, In the Mood). Hatodik tagként Kiss Kati énekesnőt kell meg­említeni, aki az ún. diszkós számokban jeleskedett — be­leolvadva hangszínével a tisz­Az összességében mintegy 2 órányi műsor végén senki nem sietett a ruhatárba. Beszélge­tő, vitatkozó, duruzsoló cso­portok „értékelték” a hallotta­kat. Az egyik szegletben kül­földről most hazatért zenészek beszélgettek. Igen, az is na­gyon jó az ilyen bemuta tok­iban, hogy régen látott kollé­gák találkoznak és szót érte­nek a zene hullámhosszán. A szakmai szempontok mel­lett valóban ez a leglényege­sebb e rendezvényeken. K. A. A Horoszkóp együttes: Székely Péter, Czene Tamás, Reith János, Fülöp Ervin, Molnár Sándor Megkérdeztük az OSZK Borsod megyei kirendeltségét- a prolongációról- a bérekről- az állás nélküli zenészekről- gondjaikról Borsod megyében 98 zenés vendéglátóipari egység van. Az OSZK nyilvántartásában 154 tánczenész és kerek 100 népi ze­nész szerepel. A tánczenészek közül sok az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező: 83, a népzenészeknél csak 18. Sikerült-e kiközvetíteni őket, milyen gondjaik vannak a zenészeknek és az OSZK-nak? Érkezésem után erről és még sok egyébről beszélgettem azon a délutánon a kellemes, barátságos irodában Sajó Aladár- néval, aki már 14 éve a kirendeltség vezetője. — A kiközvetített megbeszéléseinket decemberben sikere­sen lebonyolítottuk partnereinkkel. A legtöbb zenészt nálunk a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat foglalkoztatja. Itt lényegé­ben maradt a tavalyi létszám, húsz tánczenekar és kilenc népi zenekar, 84 zenésszel. A HungarHotels önelszámoló egysége, az Avas Szálloda öt tánczenekart és egy népi zenekart alkalma­zott, húsz fővel. A szövetkezetek közül az Unió ÁFÉSZ a leg­nagyobb. Itt az öt tánczenekarban és egy népi zenekarban 18 zenészt foglalkoztatnak. — Volt-e gondjuk a szerződéses üzletekkel? — Csak egy ilyen üzlet okozott gondot. Ugyanis tánczenét kértek, és mi ezt nem tudtuk biztosítani. Végül mégis elfogad­ták a népi zenekart. — Volt-e bérfejlesztés? — Szinte mindenütt volt lehetőség némi bérfejlesztésre. A Borsodi Vendéglátóipari Vállalatnál 3,5%-os volt a béremelés. Az Avas Szálloda hasonlóan 3—4%-os fejlesztést tudott bizto­sítani. Valamivel kevesebb jutott most az Unió AFÉSZ-nél, 3%. Azért csak ennyi, mert az állományban levő zenészek október 1-én kaptak béremelést. — Maradt-e zenész állás nélkül a megyében? — Erre ugyan igennel kell válaszolnom, de rögtön meg is mondom az okát. Három zenészről van szó. Az egyik B ka­tegóriás hegedűs, zenekarvezető, ö nem fogadta el a segéd- prímási állást, pedig biztosítottuk volna az eredeti gázsijának megfelelő bért is. Van egy regiszteresünk, aki fegyelmezetlen­sége miatt nem kapott szerződést. A harmadik zenész egy brá­csás, most átmenetileg dolgozik ugyan, de nála is a magatartá­sával volt baj. — Hasonló problémák év közben is nehezítik az OSZK kirendeltség munkáját? — Tagadhatatlan, hogy kisebb-nagyobb gondjaink tovább­ra is vannak és lesznek is zenészeinkkel. De ez már nem olyan jelentős. A tavalyiakat szinte egy kezemen meg tudom számol­ni. Ezeknek a késéseknek és egyéb hanyag munkának az okát szinte mindig az italban kell keresnünk. — Említette, a megyében sok az ideiglenes működési enge­déllyel rendelkező zenész. Nem veszélyezteti ez a kategorizáltak élhelyezkedését? i — Valóban magas a számuk. Ezért foglalkoztatásuknál „óvatosnak” kell lennünk. Rendszerint csak negyedéves szer­ződést kapnak. A kategorizált zenészek elhelyezkedését pedig mindig biztosítani tudjuk. Ezek szerződése hosszabb időtarta­mú. Sokat a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat 1980-ban két év­re kötött le. A nem régen lejárt ideiglenes működési engedé­lyeket felülvizsgáltuk és csak azokét hosszabbítottuk meg, akiik változatlanul zenészként kívánnak dolgozni. Említettem ugyan, hogy magas a számuk, de egyelőre szükség van rájuk. A váro­soktól távoli üzletekbe őket küldjük. Mi egyébként biztatjuk őket kategóriavizsgára. Különösen a zongoristákat. — Sikeres-e a biztatás? — A stúdiónak jelenleg 40 hallgatója van. Ezek döntő több­sége ideiglenes működési engedéllyel rendelkező. Sajnos nagyon kevés még köztük a kategóriajavításra felkészült jelentkező. Ügy látom, egyszerűen nincs elég ambíciójuk a tanuláshoz. In­kább elfogadják ezt a jelenlegi helyzetet. Nem akarnak tanul­ni, anyagi helyzetük javulása érdekében sem. Buzdítjuk a ze­nészeket a középiskolai végzettség megszerzésére is. Évente ál­talában hatan, nyolcán járnak a dolgozók gimnáziumába. — Milyen gondok nehezednek még a kirendeltségre? — Említettem, kevés a zongoristánk. Ugyanakkor a hege­dűsök, brácsások száma meghaladja az igényeket. De nem csak zongoristából van kevés, hanem hangszerükből, a jó zongorából is. A vendéglátóipari vállalat nem törődik a meglévők állapo­tával és nem tervezi újak beszerzését. A könnyebb megoldást választja. Orgonistát kér, aki hozza hangszerét. Ezért maximum havi 200 Ft hangszerkarbantartási díjat fizet a vállalat és ezzel le­tudnak mindent. — A nyári szezon hoz-e valami változást? — Nálunk, a megyében a zenészfoglalkoztatási igényt szin­te egész évben állandónak tekinthetjük. Szezonális jelleggel csak az Anna Étterem működik Miskolctapolcán. Oda is bizto­sítani tudjuk a zenét. Így mindenképpen nyugadtan várjuk a nyarat. Várnai Ferenc ARA 4 FORINT

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék