Szórakoztató Zenészek, 1982 (23. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
XXIII. évfolyam, 1982. 1. szám AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓ ZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Szakmai bemutató A szakmai bemutatók rendezése nem az utóbbi évek „találmánya”. Ilyen jellegű bemutatók már a felszabadulást követő években is voltak. A tánczenei területen többek között a Holéczy-együttes, Fejér György zongorista és a Len Hughes zenekart említem. A neves Toki Horváth Gyula zenekarának egykorú bemutatója pedig az akkoriban kiteljesedő népzenei megújulás jelentős fóruma lett. Addig a cigányzenészek főleg az „ezüsttükrös kávéházak” miliőjébe való műdalokat tűzték műsorukra. Toki Horváth bemutatója éppen azért vonzott nagyszámú közönséget, mert „új időik új dalai” csendültek fel húrjain, jobban mondva a népzenében gyökerező igazibb értékek kerültek műsorára. Az akkori szórakoztatózenészek ezt a stílust „kodályos muzsikának” keresztelték el. Az ötvenes években zajlottak az ún. zenekari versenyek is, énekes szólistákkal. Ezek a rendezvények is sok érdeklődőt vonzottak az akkori zenész szakszervezet bemutatótermébe, a Gorkij fasorba. A hatvanas években pedig Déri Tibor kollégánk volt a szervezője a Rátkai-klubban sorozatban rendezett bemutatóknak. Jelenleg Szirmai László, az OSZK igazgatóhelyettese lett a motorja ennek a haladó hagyománynak. 1981 decemberének egyik ködös délutánján a pesti ASTORIA bárban ismét szakmai bemutatóra gyülekeztek a muzsikusok, a kollégákból, vendéglátós szakemberekből álló érdeklődők. A hagyományoknak megfelelően az első részben népti zene csendült fel. Ifj. Járóka Sándor zenekara finomtónusú, szordínós hangzásával lepte meg a hallgatóságot. Az orosz és román cigánymelódiákból összeállított csokor, no meg Bangó Gyula cimbalomszólója volt a csemege. Később, a szünetben, egy kávézgató muzsikusokból álló társaságban arról esett szó, hogy a zenei ízlés állandó változásban van. Például ifj. Járóka saját szerzeménye — egy szelíd ívű bigin — néhány évvel ezelőtt még szigorúan a tánczenei repertoárhoz tartozott volna, ma viszont természetesen simult a népizenekar műsorába. A bemutató első része után egyetlen hiányérzetünk maradt: nagyon hiányzott az együttesből a klarinét. Ez valószínűleg technikai okok miatt történt. A zenekar produkciójába viszont különös színt hozott a ma már oly ritka nagy „terc-prímás” közreműködése, amit id. Járóka Sándor vállalt. Szünet után a HOROSZKÓP együttes foglalta el helyét a vagyont érő instrumentumok mellett. Már néhány szám után kiderült, hogy az együttest inkább a kaleidoszkópról kellett volna elnevezni. Műsoruk ugyanis olyan sokszínű, változatos. A közönséget talán az lepte meg legjobban, amikor az öt muzsikus a felejthetetlen Glenn Miller-zenekar hangzását produkálta százszázalékosan (Moonlight Serenade, In the Mood). Hatodik tagként Kiss Kati énekesnőt kell megemlíteni, aki az ún. diszkós számokban jeleskedett — beleolvadva hangszínével a tisztán megszólaló vokálba. Külön szót érdemel Fülöp Emil is a HOROSZKÓP számtalan hangszeren munkálkodó virtuóza, akit Székely Péter zenekarvezető — és „házigazda” — joggal nevezett show-mannek. Két vendége is volt a jóhangulatú zenés délutánnak. Igen nagy sikert aratott Mezei Anikó negyedórája. A külföldet járt énekesnő egész habitusa, műsora a legjobb vendéglátós szórakoztatás iskolapéldája. A Sweet Georgia Brown dallamára előadott parafrázisnak nevezhető szám igazi profimunka volt. Túri Lajos show-ja is meglepetés volt még azok számára is, akik ismerik a „világutazó” énekes energikus, temperamentumos egyéniségét, repertoárját. Túrinak legjobban a rock and roll „fekszik”, ennek megfelelően ez a blokk aratta a legnagyobb sikert. Az összességében mintegy 2 órányi műsor végén senki nem sietett a ruhatárba. Beszélgető, vitatkozó, duruzsoló csoportok „értékelték” a hallottakat. Az egyik szegletben külföldről most hazatért zenészek beszélgettek. Igen, az is nagyon jó az ilyen bemutatókban, hogy régen látott kollégák találkoznak és szót értenek a zene hullámhosszán. A szakmai szempontok mellett valóban ez a leglényegesebb e rendezvényeken. K. A. A Horoszkóp együttes: Székely Péter, Czene Tamás, Reith János, Fülöp Ervin, Molnár Sándor Mezei Anikó Ifj. Járóka Sándor, Sárközi József, Csik József, Bangó Gyula, id. Járóka Sándor, Fehér István Turi Lajos ARA 4 FORINT Megkérdeztük az OSZK Borsod megyei kirendeltségét - a prolongációról - a bérekről - az állás nélküli zenészekről - gondjaikról Borsod megyében 98 zenés vendéglátóipari egység van. Az OSZK nyilvántartásában 154 tánczenész és kerek 100 népi zenész szerepel. A tánczenészek közül sok az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező: 83, a népzenészeknél csak 18. Sikerült-e kiközvetíteni őket, milyen gondjaik vannak a zenészeknek és az OSZK-nak? Érkezésem után erről és még sok egyébről beszélgettem azon a délutánon a kellemes, barátságos irodában Sajó Aladárnéval, aki már 14 éve a kirendeltség vezetője. — A kiközvetített megbeszéléseinket decemberben sikeresen lebonyolítottuk partnereinkkel. A legtöbb zenészt nálunk a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat foglalkoztatja. Itt lényegében maradt a tavalyi létszám, húsz tánczenekar és kilenc népi zenekar, 84 zenésszel. A HungarHotels önelszámoló egysége, az Avas Szálloda öt tánczenekart és egy népi zenekart alkalmazott, húsz fővel. A szövetkezetek közül az Unió ÁFÉSZ a legnagyobb. Itt az öt tánczenekarban és egy népi zenekarban 18 zenészt foglalkoztatnak. — Volt-e gondjuk a szerződéses üzletekkel? — Csak egy ilyen üzlet okozott gondot. Ugyanis tánczenét kértek, és mi ezt nem tudtuk biztosítani. Végül mégis elfogadták a népi zenekart. — Volt-e bérfejlesztés? — Szinte mindenütt volt lehetőség némi bérfejlesztésre. A Borsodi Vendéglátóipari Vállalatnál 3,5%-os volt a béremelés. Az Avas Szálloda hasonlóan 3—4%-os fejlesztést tudott biztosítani. Valamivel kevesebb jutott most az Unió ÁFÉSZ-nél, 3%. Azért csak ennyi, mert az állományban levő zenészek október 1-én kaptak béremelést. — Maradt-e zenész állás nélkül a megyében? — Erre ugyan igennel kell válaszolnom, de rögtön meg is mondom az okát. Három zenészről van szó. Az egyik B kategóriás hegedűs, zenekarvezető, ő nem fogadta el a segédprímási állást, pedig biztosítottuk volna az eredeti gázsijának megfelelő bért is. Van egy regiszteresünk, aki fegyelmezetlensége miatt nem kapott szerződést. A harmadik zenész egy brácsás, most átmenetileg dolgozik ugyan, de nála is a magatartásával volt baj. — Hasonló problémák év közben is nehezítik az OSZK kirendeltség munkáját? — Tagadhatatlan, hogy kisebb-nagyobb gondjaink továbbra is vannak és lesznek is zenészeinkkel. De ez már nem olyan jelentős. A tavalyiakat szinte egy kezemen meg tudom számolni. Ezeknek a késéseknek és egyéb hanyag munkának az okát szinte mindig az italban kell keresnünk. — Említette, a megyében sok az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező zenész. Nem veszélyezteti ez a kategorizáltak elhelyezkedését? — Valóban magas a számuk. Ezért foglalkoztatásuknál „óvatosnak” kell lennünk. Rendszerint csak negyedéves szerződést kapnak. A kategorizált zenészek elhelyezkedését pedig mindig biztosítani tudjuk. Ezek szerződése hosszabb időtartamú. Sokat a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat 1980-ban két évre kötött le. A nem régen lejárt ideiglenes működési engedélyeket felülvizsgáltuk és csak azokét hosszabbítottuk meg, akiik változatlanul zenészként kívánnak dolgozni. Említettem ugyan, hogy magas a számuk, de egyelőre szükség van rájuk. A városoktól távoli üzletekbe őket küldjük. Mi egyébként biztatjuk őket kategóriavizsgára. Különösen a zongoristákat. — Sikeres-e a biztatás? — A stúdiónak jelenleg 40 hallgatója van. Ezek döntő többsége ideiglenes működési engedéllyel rendelkező. Sajnos nagyon kevés még köztük a kategóriajavításra felkészült jelentkező. Úgy látom, egyszerűen nincs elég ambíciójuk a tanuláshoz. Inkább elfogadják ezt a jelenlegi helyzetet. Nem akarnak tanulni, anyagi helyzetük javulása érdekében sem. Buzdítjuk a zenészeket a középiskolai végzettség megszerzésére is. Évente általában hatan, nyolcan járnak a dolgozók gimnáziumába. — Milyen gondok nehezednek még a kirendeltségre? — Említettem, kevés a zongoristánk. Ugyanakkor a hegedűsök, brácsások száma meghaladja az igényeket. De nem csak zongoristából van kevés, hanem hangszerükből, a jó zongorából is. A vendéglátóipari vállalat nem törődik a meglévők állapotával és nem tervezi újak beszerzését. A könnyebb megoldást választja. Orgonistát kér, aki hozza hangszerét. Ezért maximum havi 200 Ft hangszerkarbantartási díjat fizet a vállalat és ezzel letudnak mindent. — A nyári szezon hoz-e valami változást? — Nálunk, a megyében a zenészfoglalkoztatási igényt szinte egész évben állandónak tekinthetjük. Szezonális jelleggel csak az Anna Étterem működik Miskolctapolcán. Oda is biztosítani tudjuk a zenét. Így mindenképpen nyugodtan várjuk a nyarat. Várnai Ferenc