Szórakoztató Zenészek, 1982 (23. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám

Nagykörút ■ ■ • a város fő ütőere ... sokszor megénekelt, megirt, fotózott városrész ... üzletek, szórakozóhelyek, mo­zik, tánciskolák, híres épüle­tek. Ide vágynak vissza a külföldön élő magyarok. Régi emlékeik között van ugyanis a Nagykörút, a máig gyászolt Kamara Varieté, nagy műso­rok a Békében, Emkében, Ta­­bányi Mihály, Sierrer Pál, Len Hughes zenekara, az első örömzenék a Savoyban. El­jött az idő, amikor legálisan lehetett dzsesszt játszani, s nem írtak többé az újságok Chet Baker mérgezett trom­bitájáról, s a Coca-Cola má­morban fetrengő dzsesszked­­velő romlott nyugati fiatalok­ról, a sólet-partik a Lúdláb­­ban, ami azt jelentette, hogy beültünk nyolcan-tizen, s kö­ret nélkül 1 4,80-ért ettük az általunk „dzsessz-sólet"-nek nevezett, csodálatos ételt. Nagykörút, jó öreg, mindig kedves, mindig megújulni ké­pes kis Budapest, kis Magyar­­ország. A Körúton most több mint 20 zenés vendéglátóipari szó­rakozóhely van, közülük 15- ben jártam. Részben tudatos, részben véletlen válogatás után. A színvonal marad NIRVANA bár. Két mű­szakban üzemel. Délután iro­dalmi műsorok és tánczene, éjjel tánczene a program. Ottjártamkor a jó hangulatú műsor után a Hoffman­n Péteri duó játszott. Elmond­ták, hogy a fő követelmény a műsorkísérés, amit alkalman­ként próba nélkül is meg kell tudni oldani, pl. beugrások esetén. Szeretik ezt a munkát, jól érzik magukat. Tánczené­jük halk, kellemes, táncolni és beszélgetni egyaránt lehet mellette... BÉKE KUPOLA. A három nagy műsoros hely egyike. Évek óta az Ungár szextett játszik. Az utóbbi időben a zenekarban két tag cserélő­dött: most Kovács Béla dobol és Serényi Zoltán gitározik, énekel. — Mi az oka, hogy a vál­tozások általában nem ren­dítik meg a zenekart, a szín­vonal marad, esetenként még nyersz is az új tagokkal? — kérdezem Ungár Istvánt, a ze­nekar vezetőjét. — Mikor új tagot keresek, igyekszem alaposan körülnéz­ni és minél több zenész kö­zül választani. A most leg­utóbb hozzánk került két kol­légát 105, igen százöt jelent­kező, ill. számbajöhető zenész közül választottam. Ezt a munkát mindig magam vég­zem. Nem könnyű és esetleg hónapokig tart, de megéri. — Mik a terveitek a meg­újult zenekarral? — Júniusig dolgozunk itt a Békében, majd külföldre me­gyünk. A „THE PLATTERS” énekegyüttest fogjuk pár hó­napos turnén kísérni. — Változik-e a műsorotok külföldön? — Nagyjából ugyanazt játsz­­szuk mint itthon, nagyobb hangsúlyt fektetve a nosztal­giahullámra, és a skandináv országokban játsszuk az ott mindenkire kötelező helyi spe­cialitásokat is. Sajnos a mű­sorkezdés véget vet beszélge­tésünknek. Bár láttam a mos­tani műsor bemutatóját, újra megnézem az azóta már több hónapja futó produkciót. Most is Mátray Zsuzsa, Bogdányi Nelli, Garay Zsolt és Munká­csy Sándor énekszámai tetsze­nek a legjobban. A Garay Zsolt által énekelt „I WISH YOU LOVE” a műsor egyik csúcspontja. Kár, hogy a szim­patikus és hihetetlenül szerény énekes hangját esténként csak néhányan hallhatják. Bízzunk benne, hogy egyszer valaki — megtekintve a Béke műsorát —­ felfedezi Garayt az egész ország számára ... Szép környezetben A BÉKE BÁRban Ligeti Éva zongorázik és énekel, Né­meth László dobol és szintén énekel. A bárt nemrég alakí­tották át — gyönyörű! S a duó jól illeszkedik ebbe a szép környezetbe. Megjelenésük és játékuk egyaránt elegáns, könnyed, felszerelésük szuper, magasan meghaladja a hazai duók felszereltségét Ligeti Éva igazi zenész, nem csak „női” zongorista. Minden mű­fajban otthon van, Horváth Jenő blokkja különleges cse­mege. Énekében benne van Horváth Jenő bűbájos világa, amit oly kevesen tudnak elő­varázsolni még a neves éne­kesek közül is. Komplett trió­ként szólalnak meg, különösen a dzsessz-örökzöldek előadása tetszett Éva itt balkézzel iga­zi „stenkert” bőgőzik. Partne­re finoman kíséri, igyekszik alkalmazkodni, s bár még csak egy hete(!) dolgoznak együtt, minden esélyük meg­van arra, hogy kitűnő együt­tessé váljanak. Bevallom, eddig nem sokat tudtam a SAVOY bárban dol­gozó „FULL-TON” együttes­ről, bár néhányukat ismertem. „Felfedezésük” óriási megle­petés volt számomra! A leg­sokoldalúbb, legtöbb hangsze­ren játszó kvartett, akiket az utóbbi időben hallottam. Ba­bits Marcella a zenekar veze­tője énekel, szakszofonozik, dobol, a zenekar számait kon­ferálja, több nyelven cseveg a közönséggel, a műsorban tán­col, igazi „showman”, ill. „Showlady”. Molnár János billentyűs hangszereken ját­szik és énekel. Egy hét alatt tanulta be a kétórás műsort és játssza estéről estére a zene­kar repertoárját, precízen, hi­bátlanul — fejből, ill. emlé­kezetből, Ő ugyanis — nem lát, kiskora óta vak. Teljesít­ményét csak csodálni lehet! „Jupiter 4” polifón szinteti­zátora döbbenetes dolgokat tud, s János mesterien alkal­mazza a különböző effekteket. Mészáros István basszusgitá­ron, trombitán, pozánon ját­szik és énekel. Szerénysége szinte zavaró. A zenészvilág­ban, különösen a fiatalok kö­zött egyre ritkább tulajdon­ság az övé. Sajnos! A zenekar dobosa Kaszás Péter, énekel és gitározik. A vokál kristály­­tiszta, az egyéni énekszámok stílusosak. Különösen tetszett, hogy a műsort teljes odaadás­sal kísérik, érezhetően druk­kolnak a szereplők sikeréért, együtt örülnek velük, ha fel­csattan a taps. Mint beszélge­tésünkből kiderül, több évig színpadon dolgoztak, sokat volta­k külföldön. Fiatal koruk ellenére igazi profik, akik lel­kileg­­megmaradtak lelkes amatőröknek, s úgy érzem, az a legnagyobb dicséret, amit egy hivatásos zenészre mon­dani lehet. A Savoy bár különben tel­jesen megváltozott az utóbbi időben. Átalakították, új vilá­gítóberendezéseket kapott, a közönséget alaposan megszű­rik, a zenekar is jó hatással van a közönség összetételére. Marcella vallja, hogy a közön­ség nevelhető, és ők igyekez­nek is hatni rájuk. A műsor­ból kiemelkedik Rácz Kati show-ja. Kati különleges szín a hazai énekesek között. Éne­ke, mozgása, temperamentuma nálunk példa nélküli. A kö­zönségnek először leesik az ál­la a csodálkozástól, aztán fel­ocsúdva, vastapssal jutalmaz­za a nem mindennapi produk­ciót. ötórai tea MOSOLY cukrászda. Ötórai tea — tánc. Játszik a „Topáz” duó — hirdeti a kirakatban a hatalmas tábla. A zenekar — sajnos a duó is egyre inkább zenekarnak számít! — frissen, hangulatosan játszik. A dzsessztől az operettig, ma­­gyarnótáig mindent kérnek a vendégek és meg is kapják. A zene kellemesen halk, a ven­dégek és a személyzet egy­aránt kedveli a két szimpati­kus fiatalembert, Barkóczy Ti­bor zongoristát és M­ecsnek János dobost A GONG presszóban Fábián Ede zongorázik esténként — ennyit tudtam, mikor felmen­tem a galériára és leültem a pianínó mellé. Elkezdtünk be­szélgetni, s különös életpálya rajzolódott ki előttem. Ede dzsessz-zenésznek indult, elvé­gezte a dzsessztanszakot, a „Ki mit tud”-on négyszer lett egymás után első a dzsesszka­­tegóriában, kertészmérnök­i diplomája van, ének-zeneta­nár, zenét szerez, tanított is több évig. Közösségi ember, szakszervezeti bizalmi, érdek­li mások gondja, baja. Szabad ideje a családé, nem iszik, nem dohányzik, esténként te­jet hoz be magával, amiért kezdetben kinevették, ma már ezért is és munkájáért is egy­aránt becsülik. Tudatosan vá­lasztotta a vendéglátóipart, mikor rájött hogy a dzsesszből nem lehet megélni. Vallja, hogy azért, mert valaki pl. egy presszóban játszik, nem szükségszerű lezülleni sem emberileg, sem zeneileg. Ját­­sza a kért számokat minden műfajban, de örül, ha valaki igényesebb számot kér,­­ mint mondja ez elég gyakran elő­fordul ... A Hungáriában A HUNGÁRIA étterem a város legszebb étterme. Ma már csak emléke maradt meg, a valamikor falai közt pezsgő színes, érdekes világnak. A mai vendégkör itthoni és hazalátogató magyarokból és külföldiekből áll. Őket van hi­vatva szórakoztatni Miskolci Horváth Zoltán és cigányzene­­kara, és ezt a feladatot a ven­dégek legnagyobb megelégedé­sére látják el. Esténként egy­órás folklórműsor van éneke­sekkel, táncosokkal s a műsort zenekari számok, virtuóz cim­balom és hegedűszólók színe­sítik. A zenekarban ifj. Mis­kolci Horváth Zoltán a segéd­prímás, Bártvay Gyula a terh­­hegedűs, Farkas Tibor cimbal­­mozik, Berki Sándor bőgőzik és Didi Béla a brácsás. Nem­rég tértek haza Damaszkusz­­ból, ahol a Hungar Hotels ál­tal rendezett Gasztronómiai Heteken léptek fel, nagy siker­rel, s ahová visszavárják őket. Műsoruk virtuóz számokból, operettrészletekből, nótákból, csárdásokból áll, de játszanak olasz slágereket, örökzöld Beat­les számokat(!), Horváth Jenő szerzeményeket. Ami melodi­kus, jó zene az nem idegen tőlük. A prímás büszkén me­séli, hogy a zenekarban még nem volt fegyelmi probléma, késés, italozás nincs! Két éve vannak együtt, azóta senki nem hiányzott egy napot sem. Műsorukból nagyon tetszett egy Boulanger szerzemény és a Horváth Jenő blokk. Megle­pően pontosan, stílusosan ját­szottak, a címhalmos nagyon jól kísérte, cigányosan, de nem „romásan”. A számok után gyakran csattan a közön­­ség hálás tapsa. Megérdemlik. A HUNGÁRIA bálban Tar­­nay Ágnes és Brunner György játszik második éve. — Jó zenekaraid voltak, jó helyeken dolgoztatok, mi az oka, hogy­­mégis átpártoltatok a duóra? — kérdezem a kitű­nő zenét játszó házaspárt. — Kizárólag családi okból. Kisgyerekünk miatt nem akartunk hosszabb időre kül­földre menni, a többiek vi­szont akartak, így aztán közös megegyezéssel, jóbarátságban elváltunk. Megtudom még, hogy jól ér­zik így és itt magukat. Min­dent játszanak a komoly zon­goraszólótól a diszkóig, kelle­mes vendégkörük van, a sze­mélyzettel a kapcsolat baráti­­an jó. Szabad idejükben ki­rándulnak, lehetőleg olyan he­lyekre „ahol csend van”. A közeljövőben szeretnének bő­vülni még egy billentyűs hangszerrel, amit Ági kezelne. Jelenleg ő basszettán játszik, Gyuri orgonázik, mindketten énekelnek, s dobgéppel komp­lett trió hangzást produkál­nak. Ági a szakma egyik leg­jobb énekese, s az általam is­mert legkeményebb profi ze­nész, aki pillanatnyi hangula­tától függetlenül, akár betegen is százszázalékos teljesítményt nyújt! Abszolút hallása sokat segít abban, hogy a rádióból délelőtt felvett szám akár már estére műsorukban legyen. Egy „apróság” hiányzik A NEMZETI SZÁLLÓ ÉT­TEREMBEN finoman szólva nem volt nehéz szabad asztalt kapnom. Sajnos ez nemcsak itt volt így, mert Budapesten alig-alig van olyan nap, hogy a vendéglátóipari szórakozó­helyek megtelnének. Mostaná­ban érett be annak a több éves harcnak az „eredménye”, amit rosszul értelmezett kul­túrpolitikából a vendéglátó­ipari szórakoztatás, az éjsza­kai élet ellen folytattak. Most az a helyzet, hogy vannak gyönyörűen átalakított szóra­kozóhelyek, jó zenekarok, el­fogadható műsorok, csak egy „apróság” hiányzik: a vendég! A módosabb réteg inkább ott­hon szórakozik, a kispénzűek csak a legolcsóbb helyekre merészkednek be — külföldi viszont még szezonban sincs annyi, hogy belőlük megéljen a vendéglátóipar. — Hát eny­­nyit a svéd kórházakról — mondhatnám Rejtővel, ha a saját bőrünkön nem éreznénk, hogy az elmondottak egyálta­lán nem vicces dolgok. A Nemzeti Étteremben Gabora József cigányzenekara játszik. Segédprímás Lakatos József, cimbalmos Budai Pál, bőgős Burányi József, brácsás Baranyi Béla, klarinétos Zsigmond László. A prímás büszkén meséli, hogy nemrég jött haza sokadik külföldi út­járól, s percekig sorolja, hogy hol járt. .. Európa, Amerika, Kanadában önálló tévé­show, a programján a virtuóz szólók mellett Bartók és Kodály mű­vel is. Mint mondja, a finom, a halk zene híve, mindig a ven­dégnek játszik, igyekszik az ízlését eltalálni, örül, ha új cigányzenész tehetség tűnik fel. Szabad idejében szívesen futballozik, figyeli a sportvi­lág eseményeit, sok híres fut­ballistát személyesen ismer. Kollégáit, a tagembereket meg­becsüli, a tagok kiválasztásá­nál az emberi tulajdonságokat előnyben részesíti. Munka köz­ben szigorú fegyelmet tart, mint mondja, zenében nem ismer tréfát. A­­BAROSS Étteremben ja­nuár óta Hammerl Károly triója játszik. A zenekarvezető dobol, Egyházi Péter zongo­rázik, Nagy Péter basszusgitá­rozik és énekel. Univerzális zenét játszanak. A közönség sokféle rétegből tevődik ösz­­sze, sokféle műfajt kérnek és a gyakori rendezvényeken is szinte mindent kell játszani. Hárman három korosztályt képviselnek, de zeneileg jól kiegészítik egymást. A Ba­ross Étterem híre nem volt valami jó, de ma már ez is változott. Az együttes jól ér­zi itt magát, a személyzettel a kapcsolat jó. Ha a körülmé­nyek engedik, szívesen marad­nának együtt hosszabb ideig. Ritmusos, jó zenét játszanak. Zenészkordon A HAVANNA bárban ze­nészkordon üli körül a zene­kart majd minden este. Nem lehet kellemes ebben a „gyű­rűben” dolgozni, bár ahogy tapasztaltam, általában a ze­nekar jó ismerősei járnak ide. A zenekar vezetője Kral György zongorista-énekes, tagjai közül Sárközi Elemér szaxofonozik, basszusgitározik és énekel, Horváth Dezső do­bol és énekel. Itt a legfőbb kö­vetelmény, hogy a zene halk legyen, viszont mindent kell játszani. Sok dél-amerikai szá­mot játszanak, a nosztalgia­­hullám sem hagyható figyel­men kívül és kérik az új nó­tákat is. Felszerelésük márkás,­a számokon érződik a rend­szeres próba. A főnökség nyu­gati szintű munkát és fegyel­met követel meg, de büszkén mondták, hogy eddig még semmilyen probléma nem volt. A gázsijukkal — ezt két­szer is megkérdezem, olyan jól esik hallani! — elégedettek, jól érzik itt magukat. A LÜDLÁB étterem sem a régi, bár a sólet ugyanolyan jó, mint húsz évvel ezelőtt. Halk zene fokozza a sólet ál­tal felélesztett nosztalgikus hangulatomat. Arany János és Németh Ottó duó játszik, s jó egy órán át meggyőződhetek arról, hogy műsoruk tényleg minden műfajra kiterjed. A leglehetetlenebb kéréseket is mosolyogva teljesítik, s a mo­soly marad akkor is, ha a ké­réshez nem mellékelt semmit a vendég. Mikor leülünk be­szélgetni, megtudom, hogy 1964(H) óta játszanak együtt, ebből 12 évet töltöttek az­­Európa bárban, s 3 évet a Szép Ilonkában, ahonnan csak azért jöttek el, mert maszek lett a bolt. Siók vendég jön utánuk Budáról, de a kör­nyékről és külföldről is. Leg­szívesebben szvingzenét és kedves, melodikus számokat játszanak, de magyarnótát és mai slágereket is. Szívesen dolgoznak a vendéglátóipar­ban, örülnek, hogy azt csinál­hatják amihez kedvük van. A magánéletüket is kitölti a zene. Opera, hangversenybér­­let, rendszeres lemezvásárlás az életükhöz tartozik. Egyszerre akarnak nyugdíj­ba menni, de addig szeretné­nek jókedvvel, jó hangulatban dolgozni, mint eddig. A fiata­loknak azt tanácsolják, hogy a hangszertanulás, vizsgára készülés mellett gyűjtsék a re­pertoárt, mert ebben a szak­mában az létkérdés. Búcsúzás­nál arra gondolok, bár a most, indulók között is lenne minél több ilyen „örök fiatal” em­ber, ennyi hittel és lelkesedés­sel, mint ez a két szimpatikus, elegáns, ezüstös hajú kollé­ga... A ROYAL bárban 1984 vé­géig kötöttek szerződést a Bartos Gyula—Bordács Zol­tán duóval és a vállalat nem csinált velük rossz üzletet. Zongorán, orgonán játszik és több nyelven énekel Bartos Gyula, Bordás Zoli szaxofonon, basszusgitáron játszik, énekel, és télen is olyan napbarnított, mint egy napolaj reklám. Per­sze neki könnyű, hiszen min­den idejét a vízen és a szabad­ban tölti, a nap és szél minden évszakban a vízparton találja. Zenéjük tényleg internacioná­­lis, számomra felfoghatatlan nyelveken, pl. svédül, norvé­gül is énekelnek, s ha beszél­ni kell ezeken a nyelveken akkor se jönnek zavarba. Munkájukat két dobgép segí­ti, így két szám között nincs technikai szünet, műsoruk pe­reg. A vállalat időnként hoz­zájárul, hogy pár hónapos külföldi munkát vállaljanak a szerződési időszakon felül is, ilyenkor svájci törzshelyükre mennek, ahol évek óta szíve­sen látják őket. Egyszerű emberek Ha pár évvel ezelőtt valaki a TAVASZ bárba invitált vol­na, gondolkodás nélkül nemet mondtam volna. A város egyik leghirhedtebb lokálja volt,­­ de a most itt dolgozó Balatoni László és Czuczuka György duó szerint ez már a folytatás az 5. oldalon Végig a pesti Nagykörúton 4 SZÓR­AKOZTATJV/.KN­TSZKK

Next