Szórakoztató Zenészek, 1984 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1984 / 1. szám
100. SZÁm XXV. évfolyam. 1984. I. szám AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Az új negyedszázad kezdetén Az 1984. év az OSZK működésének 25. esztendeje. Nem kívánunk ebből az alkalomból valamiféle nagyobb ünnepélyességet adni az új esztendőt köszöntő cikkünknek. Úgy véljük, az OSZK negyedszázados működése alatt bizonyította létrehozásának szükségességét. Az alapító jogszabály által rábízott feladatokat kezdettől a mai napig becsülettel ellátta, így, biztosította a zenészek foglalkoztatását, a működési engedélyek kiadását és az ehhez szükséges szakmai vizsgák megszervezését, a stúdiókban a vizsgákhoz szükséges felkészülést. E feladatok mellett 1978 óta ellátja a diszkósok működési engedélyének kiadását, munkaközvetítését és képzését is. A gazdasági helyzet és struktúra változásai új, az eddiginél nehezebb feladatokat rónak az OSZK-ra is. Mint az közismert, a vendéglátóiparban bevezetett szerződéses rendszer a zenekari létszámok csökkentése irányába hatott. Az OSZK a Zeneművész Szakszervezettel szorosan együttműködve minden lehetőt megtett és továbbra is megtesz annak érdekében, hogy a zenészfoglalkoztatás ne csökkenjen nagyságrendekkel. Ennek azonban az is feltétele, hogy joggal hivatkozhassunk egy-egy zenekar magas szakmai színvonalára és kifogástalan munkafegyelmére. Tény, hogy olyan zenekarok, amelyek biztosan vonzzák a közönséget, nem kerültek és nem kerülnek abba a helyzetbe, hogy ne igényelnék működésüket továbbra is. Ez arra utal, hogy zenekarainknak fokozottan kell figyelemmel kísérniök: mi az, ami a közönséget vonzza, mi az, ami az zenét forgalomnövelő tényezővé teszi, vagy teheti. A magunk részéről mindent el kívánunk követni annak érdekében, hogy segítsük a zenészeket és zenekarokat a magasabb szakmai színvonal elérésében. Ezért bővítjük a stúdióink számát, az egyes stúdiókban pedig a tanszakok mennyiségét, és ezért döntöttünk úgy, hogy az 198^-ben sorra kerülő IMF felülvizsgálat szakmai felülvizsgálat legyen. Ezen túlmenően szeretnénk minél több szakmai bemutatót, stúdió hangversenyt szervezni, hogy ezek révén is ismertessük a kívánatos színvonalat és a helyes műsorpolitikát. Bízunk benne, hogy az új bérrendelkezés is —• melynek előkészítésében a Zeneművész Szakszervezettel együtt részt vettünk —• megfelelő ösztönzőket tartalmaz arra, hogy a magasabb színvonalon dolgozó zenészek magasabb anyagi elismerésben is részesüljenek. Az OSZK hagyományos tevékenysége mellett — mint arról lapunk olvasói már bizonyára tudnak — olyan új feladatokat is ellát, mint a műsorszolgáltatás (a KaleidOSZKóp Műsoriroda révén) és a revütáncosképzés. Úgy véljük, hogy az új tevékenységi körök szerves kiegészítői az elmúlt negyedszázadban folytatott alaptevékenységnek. Meggyőződésünk, hogy az új tevékenységi formák erősíteni fogják együttműködésünket mind a vendéglátóiparral, mind az alkalmi rendezőszervekkel. Nyomatékosan hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy az új feladatok egy pillanatra sem csökkenthetik az eredeti fő feladatok ellátását. Az OSZK igazgatósága továbbra is számít minden zenész kolléga egyetértésére és támogatására a mindennapi munkában. Ez szükség esetén természetesen figyelmeztetés és kritika is lehet: minden javító szándékú észrevételt köszönettel fogadunk munkánkkal kapcsolatban. És végül, de nem utolsósorban hadd hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az OSZK-val együtt a Szórakoztatózenészek Lapja is 25-ik évébe lép. Örömünkre szolgál, hogy épp ez évben sikerül az eddigi négyszeri megjelenés helyett 2 havonként, tehát évente hatszor olvasóink kezébe adni lapunkat. E gondolatok jegyében köszöntjük olvasóinkat, valamennyi zenész kollégát az új esztendő és az új negyedszázad küszöbén. Péter Miklós igazgató A szakszervezet tevékenysége és feladata Legutóbbi számunk „A szakszervezetek munkája” című írásában már tudósított az MSZMP Központi Bizottsága 1983. október 12-i ülésének számunkra nagyjelentőségű napirendjéről, melynek során a KB a párt szakszervezeti politikáját tárgyalta, és állásfoglalást fogadott el a szakszervezeti munka fejlesztéséről, a párt feladatairól. Most Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének a Politikai Akadémián elmondott előadása alapján visszatérünk a Központi Bizottság állásfoglalásának néhány fontos megállapítására. A Központi Bizottság állásfoglalása reálisan szól a szakszervezetek szerepéről, tevékenységéről és feladatairól. A szakszervezeti mozgalomnak olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségei vannak, amelyek jó alapot adnak ahhoz, hogy eleget tudjon tenni a növekvő követelményeknek. A dolgozókat érintő elvi ügyekben és résztémákban sem országos, sem üzemi szinten nem döntenek a szakszervezetek véleményének meghallgatása és figyelembevétele nélkül. Szocialista építésünk mostani szakaszában nyilvánvaló, hogy sok mindent újra kell gondolni a szakszervezetek tevékenységében is. A jelenlegi helyzet által felvetett kérdésekre — az elvi alapok megőrzésével— a gyakorlati munkában új módon kell válaszolni. A szakszervezetekben kellő bátorságnak kell lenni ahhoz, hogy a dolgozókkal folytatott nyílt tanácskozásokon ütköztessék a különböző érdekeket. Szóljanak arról, miképpen látják az érdekellentéteknek, érdek-összeütközéseknek a népgazdasági célokat is figyelembe vevő megoldását. Fontos, hogy a szakszervezetek úgy képviseljék a dolgozók érdekeit, hogy ne csak egyszerűen tudomásul vegyék a felajánlott lehetőségeket, hanem maguk is „számoljanak utána”, tárják fel a további tennivalókat, tagságuk tapasztalataira támaszkodva legyen saját véleményük. A szakszervezeti mozgalom semmilyen véleményt nem fogadhat el eleve megfellebbezhetetlennek, de önmagát sem tartja tévedhetetlennek. A szakszervezeteknek ismerniük kell és ki kell tudni fejezniük a dolgozóknak a szocializmus építéséhez kapcsolódó igényeit és szándékát. Határozott, nyílt, kritikus, átlátható szakszervezeti álláspontra van szükség. Ez adhat növekvő tekintélyt és hitelt a szakszervezeteknek a dolgozók körében. Nélkülözhetetlen tehát, hogy a szakszervezeteknek világos, önálló állásfoglalása, véleménye legyen a társadalmi élet nagy horderejű kérdéseiben. Ezzel fontos szerepet töltenek be nemcsak a szocialista építés politikájának kidolgozásában és megvalósításában, hanem a szocializmus számára elengedhetetlen társadalmi egyetértés megteremtésében és fenntartásában is. A politika formálásában a szakszervezetek úgy vehetnek részt, hogy pontosan megismerik és kifejezik tagjaik érdekeit, igényeit és nézeteit, s ugyanakkor mozgósítják őket a szocialista építés feladatainak megoldására. Tevékenységüket mozgalmi eszközökkel, sok százezer aktivista tisztségviselő meggyőző munkájával végzik. A Központi Bizottság állásfoglalásában megerősítette a szakszervezeti munka bevált elveit, ugyanakkor szükségesnek tartotta a gyakorlat továbbfejlesztését. Az állásfoglalás a mozgalom feladatául tűzte ki, hogy erősítse és óvja a munkáshatalmat, a szocialista rendszert. Mozgósítsa a szakszervezeti tagságot társadalmunk politikai és gazdasági erejének gyarapítására. Képviselje a dolgozók érdekeit, védelmezze törvényekben, rendeletekben rögzített jogait. A Központi Bizottság úgy vélte, hogy a szakszervezetek különböző funkciói szerves egységet alkotnak, és csak egymással összhangban érvényesülhetnek. A kulturális irányítási rendszer fejlődésével párhuzamosan változnak a szakszervezetek feladatai, funkciói is. A művészeti intézmények és vállalatok önállósága növekedni fog. A szakszervezetek vezető szerveinek az a feladata, hogy vállaljanak aktív közreműködést a kulturális irányítási rendszer korszerűsítési folyamatában, s ezzel együtt dolgozzanak a szakszervezetek megváltozott munkahelyi szerepének, funkciójának kimunkálásán is. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani az alapszervezetek életére, különösen a taggyűlések, a bizalmiak munkájának fejlesztésére. Ki kell használni azokat a lehetőségeket, amelyek a bizalmiak megnövekedett jog- és hatásköréből, felelősségéből adódnak. A szakszervezeti munka súlypontja áthelyeződik a bizalmiakra, a bizalmi testületekre. Az egyénnel való foglalkozás, a verseny, a differenciált bérezés, a fegyelem, a felelősségérzet, a politikai érettség kerül előtérbe. D. L. ÁRA 4 FORINT A Zenészek Nemzetközi Szövetségének XI. kongresszusáról SIMÓ TIBOR, a FIM alelnökévé megválasztott főtitkárunk, a kongresszus bezárása után az alábbi nyilatkozatot adta: — A Zenészek Nemzetközi Szövetsége budapesti kongresszusának a magyar szakszervezeti mozgalom adott otthont. A házigazda feladatait a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége látta el. Megtiszteltetést jelentett számunkra, hogy ez a rangos nemzetközi szervezet hazánkban rendezte kongresszusát. A tizenegyedik kongresszus előkészítése és megrendezése során arra törekedtünk, hogy reális képet nyújtsunk hazánkról, szakszervezeti mozgalmunkról és a magyar zenei életről. A tanácskozáshoz olyan politikai feltételeket igyekeztünk megteremteni, ahol a különböző orientációjú zenész szakszervezetek még jobban megismerhetik egymás munkáját, egyeztethetik véleményüket a legfontosabb érdekvédelmi és érdekképviseleti kérdésekről, és jó színteret találhatnak a szakszervezeti akció-egység és szolidaritás megnyilvánulásaihoz. A FIM budapesti kongresszusa — a maga sajátos eszközeivel — jelentős mértékben hozzájárult a nemzetközi szakszervezeti együttműködés fejlődéséhez. Tény, hogy a világ jelentős zenész szakszervezetei Kanadától Japánig, Csehszlovákiától Ausztráliáig egy nemzetközi szervezetbe tömörülve — a feszült világhelyzet ellenére — közös akarattal, együtt keresték a hatékonyabb érdekvédelem és érdekképviselet módját, közösen olyan orientációs programokat dolgoztak ki, amelyeknek alapján más nemzetközi szervezetekben is hatékonyan felléphetnek. A szolidaritást mutatja több közös akció megszervezése is, például a japán, vagy a görög zenészek érdekében, de az is beszédesen tükrözi az összefogás szükségességének felismerését, hogy ehhez a szervezethez egyre több ország zenész szervezete csatlakozik. Delegációnk kifejezésre juttatta, hogy a magyar szakszervezetek érdekei megegyeznek a békét óhajtó emberiség alapvető érdekeivel. Vallottuk, hogy még korántsem merültek ki a békéért folytatott küzdelem lehetőségei, és megvalósíthatónak tartjuk a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élését. Az érdekvédelmi kérdések közül talán a legtöbb szó most az új technikai eszközök térhódításának következményeiről esett. Egyes országokban a zeneművészek munkalehetőségét komolyan veszélyezteti a különböző kép- és hanghordozó berendezések és a tökéletes minőségű másológépek tömeges elterjedése. A hazai muzsikusok foglalkoztatására ezek ma még ugyan nem jelentenek közvetlen veszélyt és nem okoznak úgynevezett „technológiai munkanélküliséget”. Mégis fel kell készülnünk azokra az időkre, amikor a videózás, vagy a kábel- és műholdas televíziózás tömeges méretekben elér bennünket is, hogy akkor majd a megfelelő megoldások és a szükséges jogi garanciák megvédjék a magyar zenészek érdekeit. Az első lépéseket már megtettük azzal, amikor a FIM egy korábbi javaslatára, és szakszervezetünk kezdeményezésére — 1983. január 1-től, a világon harmadikként — Magyarországon is bevezették az úgynevezett kazetta-jogdíjat. Ennek lényege, hogy az üres kazetták vásárlói a vételáron felül bizonyos százalékot fizetnek, amellyel a zeneművek szerzőit, előadóit és az eredeti felvételek közreműködőit kárpótolják. Az így keletkezett bevétel 30 százalékát a muzsikusok érdekében kollektíven használjuk fel.A művelődési miniszter 15/1982 (XI. 20.) számú rendelete kimondja, hogy „a díjak előadóművészeknek járó részét a Szerzői Jogvédő Hivatal a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének utalja át. A szövetség az így befolyt összeget — a művészeti szövetségek javaslataira is figyelemmel — az előadóművészek támogatására, jóléti és közösségi céljaira fordítja”. A jogdíj bevezetését a kongresszus résztvevői nagy elismeréssel fogadták és valamennyi tagszervezet számára követendőnek tartották. A magyar jogszabály már kiterjedt a videókazettákra is, annak ellenére, hogy ma még ezek nem elterjedtek. Ugyanakkor a döntés meghozatala azt is bizonyítja, hogy nemcsak a mára, hanem a jövőre is gondoltunk. Rendkívül hasznosnak tartjuk a kongresszusnak azt az elhatározását, amely a külföldön foglalkoztatott zenészek teljesebb körű érdekvédelmét szolgálja. Ez bennünket közvetlenül azért is érint, mert Magyarországról viszonylag régóta sok zenész vállal külföldön munkát. Amennyiben szűkül a külföldi zenész foglalkoztatás — amit a külföldi delegációk már jeleztek jelentéseikben —, ez nekünk is számos problémát okoz. Éppen ezért a mostani határozat nyomán, a befogadó ország zeneművész szakszervezete a jövőben tájékoztatni fogja a külföldön dolgozó muzsikusokat a munkavállalási engedélyek megszerzésének adminisztrációjáról, a kollektív szerződések rendelkezéseiről és általában a zenészeket érintő legfontosabb kérdésekről. Sőt, a FIM egy olyan igazolvány kiadását is tervezi a külföldön szereplő zeneművészeknek, amely felajánlja a befogadó ország szakszervezetének további segítségnyújtását is. A kongresszuson megvitatott kérdések elősegítették a zeneművész szakszervezetek egységének növekedését, a mindenkit érintő kérdésekben a közös álláspontok kialakítását, és az akcióegység megerősödését. Meggyőződésem, hogy a FIM budapesti kongresszusa eredményesen hozzájárult a nemzetközi együttműködés fejlődéséhez, a bizalom légkörének erősödéséhez, a béke megőrzéséhez, a művészek és a művészetek társadalmi megbecsülésének fokozásához, a nemzeti és az egyetemes emberi kultúra fejlődéséhez, a zeneművészek egzisztenciális biztonságához, érdekeinek érvényesüléséhez. A nemzetközi fórumon felszínre került tapasztalatok, a pozitív és negatív példák ugyanakkor általános érvényű, hasznos tanulságok levonására ösztönzik a művészeti szakszervezeteket is. —a—ó