Szórakoztató Zenészek, 1987 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1987 / 1. szám

Legutóbbi — decemberi — számunkban hosszabb cikkben írtunk arról, hogy az OSZK munkaértekezletek időről időre követik egymást. Az ilyen zenészgyűlések megrendezése nem feltétlenül kötődik valamely évszakhoz, hanem szervezésük akkor indokolt és célszerű, amikor az adott megyében felgyülemlenek a mondanivalók. A nyomdai átfutási idő és az ebből fakadó lapzárta miatt, érdemben csak a kecskeméti és bajai zenészértekezletekről szólhattunk e hasábokon, de most ismételten leírjuk: rendkívül hasznos volt legnagyobb megyénkben a kettős munkaértekezlet megszervezése — egy napon. Az útiköltségek miatt Bajáról — és környékéről — viszonylag kevés zenész jelent volna meg a kecskeméti gyűlésen, így viszont—mint megírtuk — az érdeklődés meglehetősen élénk volt mind a két helyszínen. Ez mindenképpen a jó szervezést dicséri! Ugyanakkor a baranyai zenészgyűlésen csak mintegy negyvenen jelentek meg az állandó szerződésben dolgozó zenészek közül. Márpedig a mindennap, jobban mondva minden este munkába induló muzsikusok száma Baranyában közel van a 200-hoz. Mint kiderült, a munkaértekezlet híre, időpontja jórészt „szájhagyomány” útján terjedt Pécsett, és így semmi csodálnivaló nincs a viszonylagos érdektelenségen. Már nem egyszer bebizonyosodott, hogy nagy létszámú részvételre csak akkor lehet számítani, ha az állandó szerződésben lévő szórakoztatózenészek valamennyien meghívót kapnak. Ez a módszer kétségtelenül növeli a kirendeltségek postaköltségét, de az is biztos, hogy a sikeres munkaértekezletek akkor „kifizetődőek”, amikor a résztvevők száma erősen megközelíti a foglalkoztatott zenészek létszámát. Magyarán: nem lehet mindent a kiadásbevétel szabályai szerint értékelni. Sajnos nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pécsi munkaértekezlet kapcsán, hogy az előkészítés utolsó szakaszában, a zenészgyűlés előtt négy nappal, szívinfarktussal kórházba került Hidasy Sándor, a megyei szórakoztató zenész szb-titkára. E helyről is gyors felgyógyulást kívánunk neki. A pécsi értekezlet pozitívuma az volt, hogy az ott felvetődött elvi foglalkoztatási problémák, a vita után konkrét szerződtetési kérdésekké váltak. Ugyanis a megyei vendéglátó vállalat és a kirendeltség képviselői több zenés üzlet 1987-es zeneszolgáltatását tárgyalták meg, zenekarokra és nevekre „lebontva”. A zenészközvetítés új útjainak, a menedzselő tevékenység különböző módszereinek kereséséhez is jó talajt biztosított ez az előprolongáció, hiszen a pécsi kirendeltség nagy segítséget kapott azáltal, hogy az OSZK igazgatóhelyettese, Szirmai László vezette a tárgyalást, így Gerber Jenő, a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója és munkatársai „egy az egyben” tapasztalhatták: az OSZK következetesen kipróbálja, kutatja az új típusú zenészközvetítés különböző lehetőségeit. Mindezt a tevékenységét — és nemcsak Pécsett — természetesen a szakszervezeti érdekvédelem és képviselet figyelembevételével végzi, de itt azonnal hozzá kell tenni, hogy a szakszervezeti mozgalom ma már minden ágazatban és területen azokat védi és azok mellett áll ki, akik egyértelműen felismerték: végérvényesen lejárt az elvtelen és frázisokba burkolózó érdekvédelem kora. Ahogy a divatos szlogen mondja: az érdekképviselet és -védelem értékközpontúvá vált. A salgótarjáni munkaértekezletet jól szervezett felmérés előzte meg. Kazári Jolán, a Nógrád megyei kirendeltség vezetője feltérképezte, majd az SZMT segítségével gépkocsival végigutazta a kiszemelt zenés üzleteket, így jutott el olyan kis településekre is, mint Ipolytarnóc, Litke, Mihálygerge, Karancskeszi, ahol az alkalmi zenés rendezvényeket, illetve az ott működő muzsikusokat látogatta meg. De gondja volt arra is, hogy a Tarján után következő másik nagyobb város, Balassagyarmat zenészeit is felkeresse az Ipolyban és a Balassa étteremben. Ezen felül valamennyi, szerződésben lévő szórakoztatózenész a lakására kapott meghívót a munkaértekezletre. Ennek ellenére az érdeklődés meglehetősen lanyha volt. — Elszoktunk mi már a gyűlésektől — mondotta bajusza alatt egy népizenész. Arra célozva, hogy bizony az utóbbi években megritkultak a munkaértekezletek nálunk. Ugyanakkor a kirendeltségvezezetői beszámoló után Gabora Károly szb-titkár őszintén mondta a megjelenteknek: — Nem keseregni és nem fanyalogni kell. Nem a sült galambot várni, és nem demagóg módon, alap nélkül követelőzni. Hanem? Megbecsülni a munkahelyeket, alkalmazkodni a gazdasági szorítók között dolgozó vendéglátóipari vezetők igényeihez. Gabora Károly afelől sem hagyott kétséget, hogy a helyi szórakoztató zenész stó és az OSZK kirendeltsége tisztában van azzal, hogy egy zenészgyűlés nyilvánvalóan nem oldja meg a Nógrádban is fellelhető foglalkoztatási gondokat, de a megoldásra váró kérdések egy részére igenis választ talál egy szakszervezeti jellegű gyűlés, még ha nem is azonnal. — Mindenképpen együtt kell gondolkodnunk a vendéglátósokkal — mondta a titkár —, hiszen egymás között be kell vallanunk, hogy olykor-olykor mi, zenészek is hozzájárulunk valamely üzlet forgalmának csökkenéséhez a sok szünettel, az italozással, az erőszakos „asztalozással”. De azt is határozottan hirdetnünk kell, hogy a zenészek többsége ma már ösztönösen, vagy tudatosan alkalmazkodik a megváltozott igényekhez... Az alkalmazkodás megnyilvánulhat például abban, hogy amennyiben a vendégforgalom úgy kívánja, úgynevezett „déli sörzenére” is zenélnünk kell, mert az üzlet(ek) érdeke egybeesik a zenész(ek) érdekeivel. A Zeneművészek Szakszervezete politikai munkatársa, Gyimesi László tárgyilagosan vázolta mindazokat az érdekvédelmi és érdekképviseleti intézkedéseket, eredményeket, konkrét terveket, amelyek folyamatosan érvényesek és megvalósulnak a szakszervezeti munkában. E tevékenység lényege, hogy a Zeneművészek Szakszervezete, a mai viszonyok reális elemzésével minden esetben a lehetőségek határaihoz jut el. Öncélú, és ma még megvalósíthatatlan elképzeléseket nem támogat, felesleges ütközésekbe nem bocsátkozik, azonban a realizálható kéréseket támogatja. A kamatmentes kölcsönről és egyéb kedvezményekről szóló tájékoztatást e zenészgyűlés résztvevői szinte ámulva hallgatták. (Sajnos, nem az első eset, hogy a mintegy három éve létező kölcsönfajtáról munkaértekezleteken értesülnek a muzsikusok, jóllehet újságunk is már több ízben írt erről részletesen.) Salgótarjánban is az volt a legfőbb tanulság, hogy a munkaértekezletek számtalan félreértést, szerződtetési anomáliát, bérkérdést tisztáznak. A helyi szervezés esetleges határozatlansága miatt azonban a kérdésekre megszülető válaszok, ha nem is pusztába kiáltó szavak maradtak, de a gyér részvétel miatt kevesekhez jutottak el. Az érdeklődést és a résztvevők számát tekintve, a Hajdú-Bihar megyei szórakoztató zenészek debreceni gyűlése a sikeresek közé számítható. A felszólalások többsége is pozitív volt olyan értelemben, hogy egyéni sérelmek nem tupírozódtak fel közüggyé, mert a gondolatok a vendéglátóipari zene általános kérdései körül forogtak. Természetesen ezzel semmiképpen nem kérdőjelezhető meg az a valamennyiünkben létező emberi tulajdonság, hogy bizonyos helyzetekben a saját egyéni gond látszik mindennél fontosabbnak. A debreceni értekezlet egyszerre jó, és ugyanakkor kedvezőtlen tényt felvető témája volt a tagdíjmorál jelenlegi helyzete. Jó volt, hogy ilyen plénum előtt is kemény, önkritikus mondatok hangzottak el, ugyanakkor sajnálatos, hogy a szakszervezethez kötődő szálak e fontos szövete nem túl erős a cívis város vonzáskörében. A foglalkoztatási gondok aggasztó méreteket itt még nem öltöttek. 1987 elején azonban bizonyos átcsoportosításokra került sor, és ez már néhány zenekart érintett. Azt senki nem vitatja, hogy a munkáltatók joga (új és meghatározott ideig tartó zenészszerződések esetén) néhány személycsere, de a bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a másik zenés üzletbe szerződő muzsikus számára (ugyanannál a vállalatnál) nem az előző üzlet bérkerete áll rendelkezésre. Egy-két évvel a nyugdíjazás előtt álló zenész esetében az ilyen bércsökkenés létkérdés, hiszen ismeretes: az aktív évek bérszínvonalának mértéke meghatározó a nyugdíj megállapításánál. Havellant Gyula, a megyei kirendeltség vezetője olyan tájékoztatót adott a megjelenteknek, hogy azok kerek egész képet kaphattak a szakma megyei helyzetéről. A már említett tagdíjmorált nem számítva, az összetartozás számtalan apró jelét lehetett tapasztalni a munkaértekezlet után. A zenészek beszélgető csoportokra, lelkesen vitázó „triókra, duókra” bomlottak, és a mélyebb gyökerű debreceni zenészhagyományok, a jóleső muzsikusbeszélgetések hangulata áradt szét az SZMT épületének folyosóin. — Csak azt a sok bélyegelmaradást tudnám feledni! — sóhajtott föl az szb gazdasági felelőse, már a kirendeltség irodahelyiségében. Ebben a mondatban az a szilárd elhatározás is tükröződik, amit ezekben a hetekben az egész szakszervezeti bizottság hangoztat: Legkésőbb 1987. első negyedévében rendbetesszük a Hajdú-Bihar megyei szórakoztató zenészek tagdíjügyeit, hogy ez is demonstrálja hovatartozásunkat. Az 1986-os munkaértekezletek sorát Székesfehérvár zárta. Mint arról már decemberi számunkban előzetes hírt adtunk, a Fejér megyeiek úgy gondolták: összekötik a zenészgyűlést egy bizalmiaknak szervezett fejtágítóval. Hasonlóra már Tatabányán, Békéscsabán és Kaposvárott volt példa, így a székesfehérvári munkaértekezlet másnap bizalmi-testületi üléssel, egyfajta politikai, szakszervezeti kérdezz-felelek játékkal folytatódott. Először azonban a munkaértekezlet hangulatát idézem fel. Első napirendi pontként Zombik Lajos szb-titkár emlékeztetett a művészeti szakszervezetek X. kongresszusára és annak a szórakoztató zenészeket is érintő megállapításaira. Az általános és fontos elvi tájékoztató után a konkrét helyi ügyekre tért át. Fejérben a tagdíjmorál nem rossz, a kirendeltséggel az együttműködés erőteljes fellendülésben van. (Együtt szerveznek körutakat a megyében, és negyedévenként meglátogatják a zenészeket és a munkáltatókat.) A szervezettség mintegy 85%-os. Ezen javítani kívánnak. A segélyek elosztása tervezett, szervezett. Gondos mérlegelés előzi meg a segélyezésre jogosultakról történő döntést. A zenészújság előfizetése példaszerű. Az állandó foglalkoztatásban dolgozó muzsikusok valamennyien olvassák lapunkat, de érdeklődnek más szakszervezeti sajtótermék iránt is. Zombik Lajos beszámolója után Für György kirendeltségvezető beszámolója következett. Első mondataiban az időjárás iránti sajnálkozását fejezte ki, mert a havasszeles hideg idő miatt csúszóssá váltak az utak, így a vártnál kevesebben utaztak be Fehérvárra például Dunaújvárosból. A kirendeltségvezető is először az általános gazdasági témákra tért ki, majd a megyei helyzetet vázolta. Hatvan zenés üzlet van Fejérben, és ezekben 118 muzsikus dolgozik. Tizenegy népi zenekarról tett említést, de zenekar alatt értette a hegedű-cimbalom összeállítást is. A tánczenészek száma mintegy ötven, és kategorizáltságuk aránya a népi zenészekéhez képest kedvezőtlen. Az átlagbér — mindkét műfajt összevonva — 205 Ft körül van. Négy, állandó szerződésben lévő lemezbemutató is dolgozik a megyében, de az alkalmi diszkós foglalkoztatás terén túltelítettség van. Több az eszkimó, mint a fóka. Szinte már csodaként emlegetik a helyi zenészek az Ősfehérvár öttagú cigányzenekarát. Mi tagadás, az összeszokott banda méltó a valódi kávéházi hangulatot árasztó, idegenforgalmilag is kedvelt üzlethez. Dicséret érte a megyei vendéglátó vállalatnak, ahol tudják: a jó zene (népi és tánczenében egyaránt) behozza, vagy behozhatja a közönséget. Ugyanakkor Für György azt is megjegyezte, hogy valamennyi megyei munkáltatónál egyre fokozottabban játszik szerepet a zenei kvalitásokon túl a muzsikusok emberi magatartása. Van néhány zenész, aki még ma sem veszi észre, hogy a naptár nem 1960-at, hanem 1987-et ír. Ilyen és hasonló kérdéseket érintett felszólalásában Gyimesi László is, a Zeneművészek Szakszervezete politikai munkatársa, aki az emberi tényezők jelentőségének vázolása után részletesen kitért a szakszervezeti jogok és jogosultságok ismertetésére. Majd — mint szinte valamennyi munkaértekezleten — itt is felhívta a figyelmet mindazokra a kétségtelen eredményekre, amelyeket az elmúlt néhány esztendőben ért el a szakszervezeti mozgalom a muzsikusok érdekvédelme területén. A munkaértekezletet követő napon az OSZK egyik vezető munkatársa tartott tájékoztatót a megye szórakoztató zenész stb-jének és a bizalmi testületnek. Fő téma az OSZK helyzete volt, különös tekintettel a megváltozott gazdasági környezetre, valamint a korszerűsödési folyamat, a megújulási készség, vagyis a tervek, elképzelések felvázolása. Az idő viszonylagos rövidsége miatt minden kérdést nem lehetett érinteni, de mind a munkaértekezlet, mind a jól sikerült mozgalmi nap egyértelműen felszínre hozta: a Fejér megyei szórakoztató zenészek túlnyomó többsége sem szakmailag, sem közéleti érdeklődés szempontjából nem akar leragadni a tegnapban, de még a mában sem. Az egy esztendővel ezelőtt megválasztott és határozottan fiatalos lendületű szb-titkár, meg a bizalmi testület fokozódó érdeklődése egyik fő biztosíték a szakszervezeti munka megélénkülésére Fejérben (is). A munkaértekezletek sorát 1987- ben Miskolc, Győr, Szeged folytatja. E zenészgyűlések lapunk zártakor folynak, a róluk szóló tudósításokat áprilisi számunkban közöljük. Krizsik Alfonz Folytatódnak a munkaértekezletek SZÓRAKOZTATÓ ZENÉSZEK — rizs — 3 Vázlatos portré egy szb-titkárról Úgy alakultak a dolgok, hogy Vas megyében a közelmúltban személyi változás történt az OSZK- kirendeltség élén. Az ilyen változás óhatatlanul bizonyos zökkenőkkel jár(hat), hiszen az új, megfelelő kirendeltségvezető kinevezéséig eltelik egy bizonyos idő, ugyanakkor az átmeneti helyzetben is valakinek felelősséggel kell ellátnia és áttekintenie az időszerű zenész-közvetítési feladatokat. Természetes volt tehát az OSZK igazgatóságának az a reagálása, hogy az átmeneti időszakban olyan személyt bízzanak meg a szombathelyi kirendeltség irányításával, aki a papírforma szerint becsülettel helyt áll e poszton. Így történt, hogy a Zeneművészek Szakszervezete egyetértésével, közel három hónapig Darvas Vilmos (képünkön), a Vas megyei szórakoztató zenészek szakszervezeti bizottságának titkára volt a megbízott kirendeltségvezető „Savariában”. Ennyi tulajdonképpen maga a hír. De most, hogy Darvas Vili ismét „csak” az Isis Hotel közkedvelt prímása, és „csak” szb-titkár — ugyanis Bartók László személyében már új kirendeltségvezető irányítja a szórakoztatózenészek közvetítéseit — egyértelműen leírhatjuk: a majdnem negyedévig tartó megbízatást Darvas elvtárs nemcsak becsülettel látta el, hanem mintegy felnőtt a feladathoz. Nem véletlenül jegyezte meg a Zeneművészek Szakszervezetének politikai munkatársa: — Hajlamosak vagyunk arra, hogy gyakran szkeptikusan ítéljük meg a mozgalmi életet. Az élet azonban szerencsére sokszor kigyógyít ebből az állapotból, amikor azt tapasztalhatjuk, hogy bizonyos helyzetekben, váratlan szituációkban, szinte addig rejtett energiák szabadulnak fel egyes tisztségviselőkből. Ilyen eset volt a szombathelyi, amikor Darvas Vilmos nem csupán elvállalta az átmeneti irányítást Szombathelyen, hanem meglepően gyorsan átlátta a legfontosabb tennivalók lényegét. — Melyek voltak ezek a tennivalók? — kérdezem a megfontolt, halkszavú muzsikust. — Mindenekelőtt az, hogy — év vége felé közeledve — megőrizzük a zenészfoglalkoztatás szintjét, átmentsük a kialakult helyzetet 1987-re. Ez bizony nem volt könnyű! Nekem arra is vigyáznom kellett, nehogy bárki is csak a cigányzenészek elhelyezőjének tekintsen, hanem zenészek és a munkáltatók is azt érzékeljék: a Vas megyei szórakoztató zenészek ügyeit próbálom intézni, függetlenül a műfajoktól. .. Darvas Vilmos egyébként már hatéves korában tanult hegedülni édesapjától Körmenden. 18 évesen alakította első zenekarát Balatonfüreden, az akkori Aranycsillag Hotelben. Soha nem voltak prímásallűrjei. Most is szinte könyörögve és következetesen megkért, hogy amennyiben bármit is írunk róla e lapban, mindenképpen említsük meg név szerint jelenlegi zenekarának tagjait. Mint már említettem, a szombathelyi szb-titkár munkahelye az Isis Hotel étterme. A nemrégiben korszerűsített étterem szerves része a Darvas-féle zenekar. Ennek tagjai: Horváth Pál cimbalmos, Kancsó Zoltán brácsás, Horváth Károly bőgős. Ez az összeállítás már 6 éve érvényes. (A cimbalmos már másfél évtizede tagja Darvas Vilmos együttesének.) Már 25 alkalommal voltak külföldön, többek között Jugoszláviában, NSZK-ban, Ausztriában, Franciaországban, Svájcban. További sikereket kívánunk Darvas Vilmosnak és zenekarának.