Szórakoztató Zenészek, 1988 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1988 / 1. szám

Sajtónk szerepéről A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége a múlt év november végén a Szö­vetség sajtónyilvánosságának és sajtókiadványainak helyzetéről, to­vábbfejlesztéséről tárgyalt. Áttekintette a Művészeti Szak­­szervezetek Szövetsége sajtónyil­vánosságának és sajtókiadványai­nak — a szerkesztők önértékelésén alapuló — helyzetét. Megállapí­totta, hogy az MSZSZ-en belüli írásos tájékoztatórendszer az 1986. augusztusi határozatának megfe­lelően kiépült, a szakszervezeti tes­tületek és tisztségviselők tájékoz­tatása rendszeres. A művészeti szakszervezetek tevékenységéről havonta kiadott tájékoztatók meg­felelő képet adnak a végzett munká­ról. Ezeket, valamint az Alapszer­vezeti Tájékoztatót és a szakmai szakszervezetek különböző kiad­ványait kedvezően fogadják a tiszt­ségviselők. Az MSZSZ-en kívüli, sajtó útján történő tájékoztatás azonban — a központi vezetőségi ülésekről szóló híradáson kívül — alkalomszerű, tartalmilag egyenet­len, — állapította meg az elnökség. A tömegkommunikáció által felve­tett, az MSZSZ-t érintő témákról szóló tudósítások száma havi át­lagban négy-öt. Mivel ebbe bele­értendők a megyei lapok is, meg­állapítható, hogy az MSZSZ tevé­kenységéről szóló sajtóanyag ös­­­szességében kevés. Az MSZSZ központi­ lapja, az 1986. szeptemberi elnökségi ha­tározatnak megfelelően, Művész­világ címmel, havonta nyolc olda­lon jelenik meg. A lap tartalmát és jellegét meghatározzák az MSZSZ vezető testületeinek tevékenységé­ről, határozatairól, valamint a szakmai szervezetekben végzett munkáról szóló tudósítások. Szán­dék szerint a lap az egyes rovatai­val, cikkeivel (Rovásfa, Vissza­pillantás, rétegpolitikai írások stb.) az alapszervezeti tisztségviselők munkájához kíván segítséget nyúj­tani. Azoknak a riportoknak ked­vező a fogadtatása, amelyek a mű­vészt, a művészeti dolgozót, a szak­­szervezeti tisztségviselőt szólaltat­ják meg, vagy mutatják be, hang­súlyozták az MSZSZ elnökségé­nek ülésén. A Szórakoztatózenészek című lap kéthavonta történő meg­jelenésével jól látja el feladatait, állapította meg a testület. A zené­szek lapja eleget tesz a szakmai és a mozgalmi célkitűzéseknek a szó­rakoztatózenészek tájékoztatásá­ban. Alkalmas a tagsággal való kapcsolattartásra, a vélemények megismerésére, tapasztalatok cse­réjére. A lap szerkesztésében jól öt­vöződnek a hagyományos szakmai kérdések és a napi aktualitások. Az olvasói-levelezői kör segítségé­vel hozzájárul, hogy a lap még kö­zelebb kerüljön olvasóihoz, a leg­közelebbről érintő problémákhoz. A Parlando című zenepedagógiai folyóirat havonta, magas színvona­lon foglalkozik a zenepedagóguso­kat érintő legfontosabb szakmai kérdésekkel — és az utóbbi időben erősödő tendenciával —, a szak­­szervezeti élettel, hangsúlyozta az elnökség. Rendszeresen informá­ciót kapnak a lap olvasói a köz­ponti vezetőségi ülésekről, a Zene­művészek Szakszervezete elnöksé­gének határozatairól, a végrehajtás eredményeiről. Időről időre bemu­tatja a Parlando egy-egy zenepeda­­gógus-alapszervezet munkáját. Rendszeresen jogi tanácsadást nyújt, könnyítve ezáltal zenepeda­gógusainknak a jogszabályok kö­zötti eligazodást. Az elnökség a sajtónyilvánosság és a sajtókiadványok továbbfejlesz­tésének feladatairól — figyelemmel a szakszervezeti mozgalom sajtó­nyilvánosságának szélesítésére ho­zott SZOT elnökségi határozatra, többek között — a következő állás­­foglalást hozta: A társadalmi demokratizmus ki­bontakozása és a tagság fokozódó igénye megköveteli sajtónyilvános­ságunk következetes fejlesztését. Minden testület, tisztségviselő és aktivista feladata és kötelessége, hogy a témában hiteles, pontos és a tagság igényére alapozó szaksze­rű tájékoztatást adjon. E­l kell érni, hogy a nagyobb horderejű, vagy közérdeklő­désre számot tartó kérdésekben a sajtóban már a döntés-előkészítés idején jelenjen meg a szakszerve­zeti vélemény, álláspont, a minisz­tériumi, a tanácsi, a vállalati, intéz­ményi vezetők és a partner szak­­szervezeti tisztségviselők (szervek) érdekegyeztető vitáiról beszámoló tudósítás, a tagságtól érkezett jel­zések, felvetések s az azokra adott válaszok. Az MSZSZ központi és szakmai lapjainál tovább kell erősíteni a mozgalmi jelleget. A testületi döntések ismerteté­sén túl adjanak rendszeres tájé­koztatást azok hátteréről, ar­ról, hogy adott helyzetben mi­lyen alternatívák között vá­laszthatott, vagy kellett válasz­tani a szakszervezeti álláspon­tok kialakításánál. Segítsék a feladatok végrehajtását azzal is, hogy feltárják, terjesztik a szakszervezeti munka bevált és új módszereit. Kísérjék jobban figyelemmel a lapok fogadtatá­sát és adjanak választ a művé­szek és művészeti dolgozók kö­rében felmerült kérdésekre. Szenteljenek több figyelmet és terjedelmet a vidéki művészeti intézmények, vállalatok életé­nek, a művészeket támogató megyei és helyi kezdeményezé­sek, az alapszervezetek, szak­­szervezeti csoportok működésé­nek bemutatására. A Művészvilág továbbra is szol­gálja a Művészeti Szakszervezetek X. kongresszusának határozatait. Járuljon jobban hozzá az alapszer­vezeti tisztségviselők munkájának segítéséhez. Adjon nagyobb helyet az alapszervezeti kezdeményezé­seknek, az alkotó vitáknak, a szak­­szervezeti álláspontok kifejtésének. A tisztségviselők útján alaposab­ban tájékoztassa a tagságot a ve­zető testületek munkájáról, dönté­seiről, ezáltal tegye lehetővé, hogy folyamatosan áttekinthessék vá­lasztott tisztségviselőik tevékenysé­gét. Továbbra is szóljon a művé­szeti területeken dolgozókról, munkájukról, életükről, örömeik­ről és gondjaikról. ...a»» A Szórakoztatózenészek cí­mű lap fordítson figyelmet a te­rületen megváltozott körülmé­nyekre, különös tekintettel a zenészfoglalkoztatási kérdések­re. Törekedjen arra, hogy a tag­ság jobban ismerje a vezető tes­tületek munkáját. Ennek érde­kében a jövőben is adjon rend­szeres tájékoztatást a testületi üléseken hozott határozatok­ról. A nyíltság szellemében a lap legyen olyan demokratikus vitafórum, amelynek keretében a szórakoztatózenészek széle­sebb körben adhatnak hangot különböző véleményeiknek, el­képzeléseiknek. A Parlando című lap a szakmai kérdések mellett állandó rovatban mutassa be a szakszervezeti élet legfontosabb eseményeit, az MSZSZ, a Zeneművészek Szak­­szervezete állásfoglalásait, a ze­nepedagógusokat érintő kérdések­ről. Folytassa a zenetanárok szak­mai, ideológiai, esztétikai problé­máival való foglalkozást, kezde­ményezzen szakmai vitákat, vállal­jon részt a zenekultúra fejlesztésé­ben, tájékoztasson zenepedagógiai kérdésekről. A­z MSZSZ-elnökség állásfog­lalása a Szórakoztatózenészek című lap tevékenységével kapcso­latban hangsúlyozza, hogy folytat­ni kell e sajtófórum eddigi jó hagyo­mányait. Lapunknak továbbra is le­gyen élő, eleven kapcsolata a szak­­szervezeti tisztségviselőkkel és fej­lesszük tovább levelezőhálózatun­kat. K. SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK Erősödő szovjet—magyar kapcsolatok a szórakoztatózenei területen Az Országos Szórakoztatózenei Központ — OSZK — és moszkvai testvérszervezete, a Moszkvai Szó­rakoztató Zenekarok Egyesülete — a MOMA — közt néhány éve levelezés révén jött létre az első kapcsolat. Kezdetben csak tájéko­zódó, tájékoztató levelek váltására került sor, majd megindult kölcsö­nösen a kották, hanglemezek cse­réje is, így valamennyire kezdtük megismerni egymás szórakoztató­zenéjének kiemelkedő számait. Az OSZK két ízben is bemutatót ren­dezett a MOMA-tól kapott kotta­anyag alapján szovjet slágerekből a Szovjet Tudomány és Kultúra Há­zában: az elsőre 1985-ben, a máso­dikra 1986-ban került sor. 1987 no­vemberében hosszas levelezés, meg­felelő időpont-egyeztetés után vég­re létrejött az első személyes kap­csolat, találkozás is: az OSZK meghívására november utolsó he­tében Budapesten járt és hivatalos látogatást tett az OSZK-nál a MOMA igazgatója, Sibajev elv­társ, és a MOMA művészeti veze­tője, Manvelov elvtárs. Itt-tartózkodásuk során megis­merkedtek az OSZK munkájával, felépítésével, a Központi Stúdió­ban folyó oktatással és látogatást tettek jó néhány vendéglátóipari zenekarnál. A zenekarok zenei­művészi színvonaláról és a Köz­ponti Stúdió oktatási módszereiről és eredményeiről egyaránt elisme­réssel szóltak. A MOMA munkájáról szólva el­mondták, hogy valamennyi moszk­vai vendéglátóipari zenekar az ő művészi és adminisztratív irányítá­sukkal működik és valamennyi vendéglátóipari zenés műsort is ők hozzák létre. A zenészek, zeneka­rok repertoárjának számontartása és ellenőrzése jóval differenciál­tabb, részletekbe menőbb, mint nálunk. Minden zenésznek be kell nyújtani ugyanis jóváhagyásra a MOMA-hoz ún. repertoárkönyvét, amely tételesen tartalmazza vala­mennyi előadási számát, szerző és cím szerint. Műsorát aztán e re­pertoárból — mely persze igen nagy! — kell összeállítania, illetve kialakítania. Ez segítséget nyújt mind a műsorok színvonalának, mind a repertoár sokszínűségének biztosításához. A szovjet—magyar szórakozta­tózenei kapcsolatokról és konkré­tan a két intézmény kapcsolatairól kölcsönösen azt a véleményt szö­geztük le, hogy azt a továbbiakban mindkét fél részéről sokoldalúbbá tesszük és elmélyítj­ük.Rendszeressé kívánjuk tenni a tapasztalatcserét mind személyes látogatásokkal, mind megfelelő tájékoztató anya­gok megküldésével, folytatjuk a kot­ták, hanglemezek stb. cseréje révén egymás kiemelkedő szórakoztató zenei alkotásainak megismerését és megismertetését, végül távlatilag szeretnénk megvalósítani a zené­szek és zenekarok kölcsönös cseré­jét is, annak érdekében, hogy mind­két főváros közönsége közvetlenül ismerhesse meg a másik ország szórakoztató zenéjét az illető or­szág zenekarainak hiteles előadá­sában. Péter Miklós A Torma György-alapítvány első díjazottja Mint az elmúlt évben arról több­ször hírt adtunk, dr. Máday László alapítványt tett Torma György kol­légánk hagyatékából és emlékére. Az alapítvány kamatát — éven­te — az a vendéglátóiparban dol­gozó kategorizált dobos kaphatja, aki szakszervezeti tag és akit szak­mai felkészültsége, közéletisége alapján az alapító által megjelölt bizottság arra érdemesnek talál. Az alapítványra javaslatot tettek a különböző szórakoztató zenész­szakszervezeti bizottságok, testü­letek, OSZK-kirendeltségek. A ja­vaslatok tartalmazták a javasolt zenész szakmai és emberi érdemeit. Nem volt könnyű a bizottság dol­ga, mert valamennyi javaslat olyan dobosokat sorolt fel, akik valóban sokoldalúan feleltek meg a feltéte­leknek, mind zenei, mind emberi vonatkozásban. Dr. Máday Lász­lón, az alapítón kívül a zsűri tag­ja volt: a Zeneművészek Szak­­szervezetének titkára, az OSZK igazgatója és négy felkért, ismert muzsikus. Mérlegelték a javaslato­kat, érveltek, indokoltak és meg­hozták a döntést. A Torma György-alapítvány első díjazottja Járosi Sándor A-ka­­tegóriás dobos lett. Kollégánk ja­nuár 13-án, a Zeneművészek Szak­­szervezete elnökségi ülésén ünnepé­lyes keretek között vette fel az ala­pítvány 1987. évi kamatait, a 12 000 forintot. Járosi Sándor 1948-ban született Salgótarjánban. Karosszéria-laka­tos szakmunkás-bizonyítvány meg­szerzésével egy időben kezdte el zenei tanulmányait. Előbb kisegítő zenész lett, majd katonai szolgálata idején — 1968-ban — lehetősége nyílt a kategóriaszerző vizsgára, B-kategóriát szerzett. Leszerelése után, 1969-től a salgótarjáni Tar­ján vendéglőben kezdett dobos­ként dolgozni, majd a Karancs presszóban játszott hosszabb ideig. Ebben az időben nősült és a család­­alapítás nehézségei miatt néhány évig nem zenészként dolgozott fő­állásban. Hétvégi zenélést azonban akkor is örömmel vállalt. Rövide­­nes azonban visszatért a zenei pá­lyára. Jelenleg negyedik éve dolgo­zik a Hungária Szálloda Vállalat Karancs bárjában. Zenészkollégái szeretik, tisztelik, munkáltatói jó véleménnyel nyilatkoznak zenei te­vékenységéről. Munkahelyén ter­mészetes aktivitással vesz részt a különböző társadalmi munkaak­ciókban, mindig lehet rá számítani nagyobb, ünnepi események alkal­mával. Szakmai tudásának gyarapítása érdekében rendszeresen tanult, szorgalmasan gyakorolt a helyi stúdióban és a budapesti központi stúdióban is. Ennek eredménye­képpen 1987-ben A-kategóriára ja­vított. Zenei felkészültsége és pozi­tív emberi tulajdonságai alapján lett a salgótarjáni OSZK-stúdió tanára. Pedagógiai tevékenységét szerényen, lelkiismeretesen végzi, tudását igyekszik átadni növendé­keinek. 1974 óta szakszervezeti tag. A bizalmi testület két éve meg­választotta az szb számvizsgáló biztosának. k. Járosi Sándor (-) Kissé elfáradtam... mondta Szita Flórián azon az ün­nepélyes búcsúztatón, amelyen az MSZSZ főtitkára, a Zeneművész Szakszervezet titkára és az OSZK igazgatója köszönte meg „Flóri bá”’-nak az eddig végzett, több év­tizedes munkát a Szórakoztató­zenészek szerkesztőségének élén. Igen, Flóri bátyánk „másodszor is” nyugdíjba megy. Közel egy év­tizede fejezte be az OSZK igazga­tóhelyettesi tevékenységét, de to­vább fenntartotta kapcsolatát a „nagy szerelemmel”, a sajtóval. Most mégis úgy döntött, leteszi a szerkesztői golyóstollat, nem bíbe­lődik tovább a betűtípusokkal, a nehezen befutó, avagy éppen túl nagy tömegben érkező kéziratok­kal, mert egy kicsit elfáradt, mint mondta. Sajnos a sors nem kényez­tette el őt sem. Amíg eszméi, kö­vetkezetes elvei és az elvekből épít­kező hite megadta neki a lelki egészség és kiegyensúlyozottság másokra is jótékonyan kisugárzó tulajdonságát, addig a testi bajok már évekkel ezelőtt akadályozták, de még nem gátolták meg abban, hogy gondos, körültekintő lénye összefogja mindazt, amit lapkészí­tésnek neveznek. Nem könnyű mesterség a lapcsinálás, de keserve­sen gyönyörű — mondta el sokszor Szita Flórián is, mint annyian már azok, akiket egy életre rabbá tett a friss lapszámok nyomdaillata, a leírt, kinyomtatott gondolatok szinte kitapintható hatása. Hogy újságunknak volt és van mozgósító szerepe, hogy van kikristályosodott és mégis változni, fejlődni is képes arculata, az Szita Flóriánnak is köszönhető. Most, az általa két évtizedig szerkesztett lap hasábjain kérjük őt, hogy ha rakoncátlankodó egész­sége engedi, tanácsaival, gazdag tapasztalataival segítse továbbra is szerkesztőségünk munkáját, olva­sóink örömére. Kívánunk tehát Szita Flóriánnak a megérdemelt pi­henéshez bölcs derűt, hosszú éle­tet. 3

Next