Szórakoztató Zenészek, 1988 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1988 / 1. szám
Amikor e cikk megírására vállalkoztam, felmértem, vajon könnyű, avagy nehéz dolgom lesz-e, és lesz-e sikere kis dolgozatomnak, avagy sem. A téma könnyűnek tűnik egyfelől, hiszen „lerágott csont”; annyi népszerű kiadvány, magyarázat, ismertetés került már forgalomba, hogy ezekből és ezekre könnyű építkezni. Másrészt igen nehéz a dolgom, mert azt tapasztaltam, hogy éppen ezekben a kérdésekben jellemző a féligazságok ismerete, nem elhanyagolható az a „fehér folt”, amelyet meg kellene tölteni tartalommal, információval — amelynek azonban egy része még most sem áll rendelkezésre. Éppen ezért elöljáróban egy nem túl rokonszenves kéréssel fordulok e sorok olvasóihoz: mindenki szerezze meg legalább a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló rendeleteket és olvassa el! (Különböző sajtóorgánumokban — pl. Heti Világgazdaság mellékleteként — megtalálhatók a törvény és végrehajtási rendeletei — egységes szerkezetben. Január végén a Magyar Közlöny különszámában is megjelentek.) Tudom, kérésem merőben új — művészi területen sem szeretnek törvényeket és rendeleteket böngészni —, de úgy vélem, most elengedhetetlenül szükséges. A jövőben ezzel — és a többi adóval is — együtt kell élnünk; mindenkinek, akinek bármilyen jövedelme van, adóalannyá (adózóvá) válhat. Ezért nem közömbös, hogy legalább az általános ismeret szintjén szakszervezeti tagságunk is megismerkedjék az adójogszabályokkal. Remélem, egy idő után már nem is fog olyan bonyolultnak tűnni. (Hangsúlyozom, remélem, egy idő után, jelenleg még e sorok írójának, de a rendeletalkotónak is vannak megválaszolatlan — megválaszolhatatlan — kérdései). Arra törekszünk, hogy az élet által felvetett kérdésekre megtaláljuk a megfelelő és kielégítő választ. A SZEMÉLYIJÖVEDELEMADÓ E bevezetés után: hogyan is viszonyul az állampolgár (szörnyű hivatalos kifejezés, de elég általános) a személyijövedelem-adóhoz? Fizetni kell — megfelelő feltételek mellett — minden jövedelem után. A munkaviszonyból származó munkabér után is! (Eddig a munkabérből — főszabályként — csak az SZTK- (nyugdíj-) járulékot vonták le.) Ez most egy teljesen új megoldás, amely jelentős mértékben terheli a dolgozókat. Ennek ellensúlyozására — 1988. január 1-től — a béreket „bruttósították”, azaz megemelték azzal az összeggel, amelyet azután adóként levonnak, így a dolgozó nettó keresete — tehát amelyet a borítékban ténylegesen hazavisz — azonos teljesítmény mellett (azonos munkanapok, munkaórák, túlórák stb. esetén) nem csökken. A bruttósított munkabérből — az adó mellett — egységesen 10% SZTK-járulékot is vonnak. (Ez az SZTK-járulék eddig nem így volt meghatározva, hanem a keresettől függően, növekvő %-os mértékben.) A bruttósítás során az új béreket úgy határozták meg, hogy aki korábban 10%-nál kevesebb ilyen járulékot fizetett, az sem jár rosszabbul. EZ TEHÁT A KIINDULÓ ALAPHELYZET Az adó megállapítása előtt a bruttó összegből kiindulva meg kell állapítani az adóalapot. Ehhez figyelembe kell venni a különböző kedvezményeket. Ilyen több van, de csak a legáltalánosabbakat és a legtöbbször előfordulókat említem, amit le kell vonni a bruttó munkabérből: — az alkalmazotti kedvezményt (amely havi 1000 Ft, ha egész hónapban munkaviszonyban állt a dolgozó), — a szakszervezeti tagdíjat, — a 3 vagy több gyermek kedvezményét (amely 3 gyermek esetén havi 3000 Ft, és csak akkor jár, ha a törvényben meghatározott feltételeknek a szülő megfelel). (Itt jegyzem meg, hogy a munkaviszonyból származó jövedelmek elszámolására nem érvényes a művészek tevékenységére vonatkozó adóelszámolás! A munkaviszonyból származó jövedelmek elszámolása minden dolgozóra — bármit is végezzen — egységesen vonatkozik.) A levonások után a maradvány lesz az adóalap, amelyet meg kell szorozni 12-vel (vagyis hogy mennyi lenne egy évben), az így kapott összegnek meg kell nézni az adótáblázatban az adóterhét, ezt az adót el kell osztani 12-vel, és az így kapott összeg lesz a levonandó adóelőleg. Ezt a számítást minden hónapban a munkáltatónak el kell végeznie. Ha az így kiszámított adóalap 12-szerese nem éri el a 48 ezer Ft-ot, akkor nem kell adóelőleget fizetni. A kiszámított adóelőleget, ha van, a munkáltató levonja a munkabérből és befizeti az adóhatóságnak. A megértéshez még hangsúlyoznom kell egy fontos alapelvet: egy személy egy adott évben elért valamennyi jövedelme után együttesen (összevontan) adózik. Az adótáblázat használatához pedig: Az adó — szaknyelven szólva — progresszív jellegű. Ez annyit jelent, hogy az adózás erre a célra kialakított, a jövedelmeket sávokra bontó, s egy-egy jövedelemsávhoz meghatározott, növekvő mértékű adóemelést rendelő adótáblázat alapján történik. Ennek az adózási technikának fontos jellegzetessége, hogy az adókulcs mindig csak az adott jövedelemsávba tartozó jövedelemrészre vonatkozik, s a kifizetendő adó az egyes jövedelemsávok és kulcsok alapján kiszámított „adórészek" összege. Ha egész évben nincs semmilyen más jövedelme a dolgozónak, akkor év végén a munkáltatónak erről nyilatkozik, aki az éves jövedelme szerinti jövedelmét összesíti, kiszámítja az adóterhét, szembeállítja a már levont adóelőlegekkel, ha van adókülönbség, azt levonja, befizeti. Amennyiben a munkáltató helyesen járt el, tulajdonképpen nem is kell senkinek találkoznia az adóhatósággal, ebben a kérdésben tehát nem lesz gondja. Igen ám, de igen sokunknak más forrásból is van jövedelmünk. Ilyen pl. a másod- és mellékállás, egyéb megbízási, szerződésből eredő jövedelem (pl. cikkírás, előadás tartása, vizsgáztatás, más vállalatnál zenészhelyettesítés, lakáskiadásból származó jövedelmek, borravalók, ingó- és ingatlanértékesítésből származó összegek stb. A példákat a végtelenségig lehetne sorolni.) MI A TEENDŐ? Ilyen esetben a már említett nyilatkozatot nem lehet megtenni. Az év közben is, a jövedelem megszerzését követően is adminisztrálnunk és adóznunk kell. Az év végén pedig mindenkinek saját magának — a rendelkezésre álló adatok, bizonylatok alapján — kell összesítenie az évi összes jövedelmét, ki kell számítania és be kell fizetnie az adót. Ez rettentő bonyolultan hangzik, és valóban nem is egyszerű művelet, de — mint a bevezetőben említettem — mindenkinek el kell végeznie. A munkaviszonyban szerzett jövedelmek elszámolása után — példálózóan — más jövedelmek elszámolását is boncolgassuk. Művészeknél a legáltalánosabb a munkaviszonyon kívül szerzett, szellemi és művészi tevékenységből származó jövedelmek elszámolása. Amennyiben valaki olyan, az adótörvény és végrehajtási rendeletében felsorolt szellemi-művészi tevékenységet folytat — pl. állandó előadóművészi engedéllyel fellép —, akkor adózása már egy külön szabály alapján alakul. Nem tartozik az előadóművészi körbe az, aki nem rendelkezik hivatásos előadóművészi működési engedéllyel, műsorkísérő, statiszta stb. adóalapja. A törvény ebben az esetben a kapott díjazás (bevétel) csak egy részét tekinti adóalapnak és ez után a csökkentett összeg után kell adózni. Az ilyen, munkaviszonyon kívüli tevékenységből származó összegek évi 200 ezer Ft-ig a bevétel 35%-a, e fölött a 60%-a. Ezeket a jövedelmeket év közben külön kell kezelni, külön kell a kifizetőnek az adóelőlegeket — fenti szabály alkalmazásával levonni — és év végén, illetve a következő év elején — a művésznek kell az összes jövedelmét összevonni és az adót megállapítani. Külön eset az egy szerződésből (megbízásból) származó, 2000 Ft alatti jövedelmek adózása. Ezek megint egy külön szabály szerint adóznak, függetlenül attól, hogy milyen tevékenység nyomán keletkeznek. Ebben az esetben a bevételből — a teljes összegből! — csak a jogszabály alapján járó meghatározott mértékű, vagy a bizonylattal igazolható költségtérítést lehet levonni, és az így fennmaradt összeg 20%-át kell adóként a kifizető szervnek (kultúrház, szerződéses üzletvezető, vendéglátó vállalat stb.) levonni. Ezeket az összegeket csak a kifizetőnek kell nyilvántartania, az adózónak nem kell bevallania, így ez nem képezi év végén a jövedelemösszevonás alapját sem. Egészen más az úgynevezett LÁTHATATLAN JÖVEDELMEK ESETE Ez egyes művészeti területen tipikusan a borravaló, vagy minden olyan juttatás, amelyet különféle magánszemélyektől kapnak (lakodalomban adott juttatás stb.). Ezeket a bevételeket is célszerű bevallani, negyedévenként összesíteni, és ezen összegek 20%-át kell adóelőlegként befizetni. A célszerűséget azért emelem ki, mert amennyiben az adóhatóság bizonyítani tudja, hogy egy személy ilyen jövedelmet kapott (pl. bizonyítani tudja, hogy a borravalót elfogadta és nem vallotta be, akkor sajnos az adócsalás gyanúja fennáll. A KÖLTSÉGEK ELSZÁMOLÁSA A felsorolt alapesetek után a költségek elszámolásáról is ejtek pár szót. A költségek elszámolásának munkaviszonyból származó jövedelem esetében nincs helye. A költségek átalányszerű elismerését szolgálja az évenkénti 12 000 Ft-nyi alkalmazotti kedvezmény. Ez persze nem jelenti azt, hogy a dolgozó ne kaphassa meg a jogszabály alapján neki járó költségtérítéseket, amelyek mindig meghatározott mértékűek (pl. kiküldetési költség, napidíj, szállásköltség, közlekedési költség, gépkocsihasználati átalány, hornádpénz stb.). Viszont: a munkára bevitt saját zeneszerszám költségként nem állítható szembe a munkabérrel, így az nem is számolható el. Melyek a költségelszámolás fő esetei? Nem munkaviszonyból származó jövedelmek esetén: — ha az művészi tevékenységből származik, általában költségelszámolásnak nincs helye (mert arra való pl. a 200 000 Ft-ig alkalmazható 65%-os ún. rezsikulcs). Ha a költségek mégis meghaladnák ezt az átalányösszeget, akkor a művésznek át kell térnie a vállalkozói adó szerinti tételes költségelszámolásra, ahol a bizonylatokat sorbarakva, tételesen ki kell mutatni a költségtényezőket. Felhívom a figyelmet, hogy az állóeszközbeszerzés és -értékcsökkenés sem számolható el! Az elszámolható költségelemeket a végrehajtási rendelet 16. §-a felsorolja; > , — 200 000 Ft alatti kifizetésnél a már korábban részletezett módon lehet költséget elszámolni; — az egyéb bevételekkel szemben évi 12 000 Ft-ig lehet — a megszerzésük érdekében felmerült költségeknek megfelelően — költségeket elszámolni, a bizonylatokat itt is el kell tenni. Az ezt meghaladó költségek esetén itt is át kell térni a vállalkozói adó szerinti nyilvántartásra (nem a vállalkozói adó megfizetésére!). VAGYONNYILATKOZAT A személyijövedelemadó-rendszer általános bevezetésével egyidejűleg egy újfajta nyilatkozatot is lehet tenni, ez pedig a vagyonnyilatkozat. Ennek megtétele 1988- ban nem kötelező, de aki ingatlannal, nagyobb értékű ingó vagyontárggyal, otthon tartott nagyobb összegű takarékbetéttel stb. rendelkezik, célszerű megtenni. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy tesz-e ilyen nyilatkozatot, mert a későbbiekben, ha ezekből a tárgyakból valamit értékesít, és a vagyonnyilatkozat megtételét kötelezővé teszik, bonyodalmakat okozhat annak bizonyítása, hogy a vagyon mikor, és milyen forrásból keletkezett. Ugyanis, ha a bevallott és adózott, valamint a bizonyíthatóan meglévő vagyontárgyakkal a kötelező vagyonnyilatkozat tartalma nem áll arányban, akkor pótlólag, mint be nem vallott jövedelmet, esetleg megadóztathatják. Remélem, e kissé hosszúra nyúlt fejtegetésem közérthető és mindenki számára hasznosítható információt adott. A teljességre sajnos nem törekedhettem, mert egy cikk keretei között erre nincs mód. Minden állampolgár számára a megyeszékhelyeken működő adóhatóságok kötelesek ingyenesen eligazítást adni, így az adóproblémáikkal célszerű írásban, vagy személyesen hozzájuk fordulni. (A tanácsok hatásköréből a személyijövedelem-adóval kapcsolatos kérdések kikerültek.) Rendkívüli egyéni problémákra a továbbiakban mi is választ adunk és segítséget nyújtunk. Minden kedves olvasónak bonyodalommentes adózást kívánok! Laknerné dr. Nedeczky Gyöngyvér Ismerkedés az adóval — röviden Tányérostánc (Idézetek a Dél-Pesti Vendéglátó Vállalat Munkaügyi Döntőbizottsága 1987. december 1-jei határozatából) A „tányérostánc” szó hallatán bizonyára régi népi hagyományok jutnak eszünkbe, mint a botostánc, farsangolás, üvegestánc stb. Felszabadult öröm, vidámság volt a kísérője ezeknek a népi játékoknak, s ha tört a bot, vagy leesett az üveg, még nagyobb volt a kacagás. De mi történik, ha baj van a tányérral? „— Az OSZK ismételten tilalmazta, sőt, az 1978/4. számú igazgatósági utasításában utalt arra, hogy megengedhetetlen a tányérozás, mert nemcsak a tisztességesen dolgozó zenészek jó hírét, hanem a szakma tekintélyét is rontja. Ugyanúgy tiltja az üzleti munkarend is az olyan magatartást, ami a zenekar megbecsülését csökkentheti, vagy az étterem, vendéglő stb. hírnevét rontja.” Hát igen. Mind több helyen baj van a tányérral. Emlékezzünk csak, milyen nagy utat tettünk meg a „gyere ide, cigány !”-tól a „művész úr, legyen szíves” megszólításig. Zenészeink önerejükből, akaratukból tanultak, művelődtek, szakmai és erkölcsi megbecsülést, elismerést szerezve maguknak nemcsak itthon, de az egész világon. „ — kétségtelen tehát, hogy ez a magatartás (tányérozás) mindenképpen olyan jellegű, ami a közönség körében is kedvezőtlen értékítéletet vált ki .” Úgy hiszem, minden prímás felháborodva utasítaná vissza — na nem a pénzt, hanem az eljárást —, ha egy részeg vendég a homlokára nyálazná a százforintost. Ma már melyik zenész tűrné el, hogy felparancsolják az asztal tetejére!? Nem engedi emberi méltóságunk, szakmai elismertségünk. Amilyen fontos, sőt elengedhetetlen, hogy a prímásnak, mint a zenekar felelős vezetőjének, legyen tartása, tekintélye a zenekar tagjai előtt, úgy kell ennek a magatartásnak érvényesülni munkahelyünkön; az étterem, vendéglő közönsége, különösképpen ha az üzlet külföldiek által látogatott mindig is hálás, ha egy ízig-vérig magyaros, művészi produkciót hallhatlathat. Tetszését, megelégedését valamilyen formában kifejezésre juttatja, de annak az erkölcsi vagy anyagi elismerése, mértékének, formájának megválasztása kizárólag a vendég joga. „ Ezt a körülményt értékelte a Képes 7 »Inkognitóban« című rovata is, amikor az egyébként kiválóan működő Halásztanya munkáját erre a módszerre (tányérozás) tekintettel nem 96, hanem 89 pontra értékelte. Kétségtelen tehát, hogy ez a magatartás mindenképpen olyan jellegű, ami a közönség körében is kedvezőtlen értékítéletet vált ki.” Értelmetlen és felesleges önigazoló magyarázkodásba kezdeni, okokat boncolgatni, magunkat igazolni. Túl nagy a kockázata az „amíg nincs baj, addig nincs baj” elméletnek. „ — ... ellen indított munkaügyi vitájában a Döntőbizottság zárt tanácskozáson meghozta, elnök kihirdette az alábbi Határozatot... —” Ugye, nem érdemes, kollégák? Györfi István SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK