Szórakoztató Zenészek, 1989 (30. évfolyam, 1-3. szám)

1989 / 1. szám

Benke Imre, a Központi Stúdió tanulmányi vezetője, klarinétos A szélesebb látókörű, magyarán a műveltebb emberek, már a hang­szer megszólaltatása előtt nyerőbb helyzetben voltak. Természeteseb­ben, kulturáltabban nyúltak hang­szereikhez, benyújtott műsoraik nem hemzsegtek a helyesírási hi­báktól, tudták, mit játszanak és az ilyen muzsikusok között több akadt, aki tisztában volt a zenei alapfogalmakkal. Kellemes meglepetés volt Fehér­váron egy 10-tagú alkalmi zenekar. Tagjai között mérnökök, gazda­sági szakemberek, tanárok van­nak. A zenélés számukra passzió, de ugyanakkor sok gyakorlás, ze­nekari próba — és pénzkereset is. Szintén Fejér megye székhelyén találkoztam néhány kiváló gitá­rossal, akikből valószínűleg kate­gorizált zenészek lesznek néhány év múlva. Általában azonban — sajnos — az a benyomásom, hogy az ideigle­nes engedélyesek közül főként azok vették félvállról a szakmai felül­vizsgálatot, akik a zenéből él­nek (!). Megdöbbentő és elkeserítő volt számomra, hogy a fővárosban vizsgázó pesti és Pest megyei IME-sek között is sok volt a fel­készületlen, nemtörődöm, pontat­lanul zenélő, elavult repertoárral bűvészkedő „muzsikus”. De talán az a legszomorúbb, hogy ha szak­mailag úgy-ahogy meg is feleltek az „ideiglenesek” (hiszen szükség van rájuk), de kihalt belőlük a muzsikálás öröme. (Ennyire el- üzletiesedtünk? — kérdezi a szer­kesztő, és a válasz sajnálatosan: igen.) Még néhány szó a zenei képzettségről E sorok írója is tapasztalta — egyrészt mint vizsgabizottsági elnök, másrészt mint információ­kat gyűjtő krónikás —, hogy vi­szonylag gyakoriak voltak az IME-szakmai felülvizsgálatokon a „hatásos” tánczenekarok. Ez alatt azt értem, hogy bizonyos együtte­sek bemagolnak 100 avagy akár több zeneszámot, melyek bemu­tatásakor a felületes hallgató va­lóban meglepődhet, hiszen — mint már e cikkben említettem — a hangzás „lemezminőségű”. De még az akkordokkal zenei kohézióra törekvő billentyűsök nagy része sem tudja ezekben az együttesekben, hogy mi fán terem a moduláció, a transzponálás... Többek között ezért fordul elő ezekben a zenekarokban, hogy az énekes-gitáros „frontember” vagy a „fellegekben” kukorékol — mert a fül után, magnóról betanult szám hangneme magas számára —, vagy pedig egyfajta „pincéből” hallható dörmögés lesz az ének­ből — mert az eredeti hangnem túl mély. így hallottam sok Demjén „Ró­zsi" és Szikora Robi epigont, nem is beszélve a külföldi előadókról, akiknek utánzása gyakran szinte paródiának hatott. Mielőtt azon­ban a mosolyból félreérthetetlen nevetésbe csapnék át, eszembe jut: annakidején — például a hatvanas évek elején — a vendéglátóipari ze­nészek és énekesek is „armstrongoz- tak", Ella Fitzgerald improvizá­cióit másolgatták, Modugno ola­szos „hajlításait” lesték el és mu­tatták be, vagy a Ray Coniff zene­kar hangzását és ritmikai megol­dásait utánozták... Vagyis mivel manapság a slágerek nem a zenés szórakozóhelyeken, hanem a rádió- és tévéadásokban születnek, így — bizonyos fokig — érthető, ha a szórakoztatózenészek a nagyme­nőket mímelik. A hiányos zenei képzettség azonban sok esetben nem teszi lehetővé az IME-s zené­szek körében a megfelelő hangnem kiválasztását. Ezek után nyilvánvaló, ha fel­merül az olvasókban: Vajon há­nyán jelentkeztek az IME-felül- vizsgálatra és milyen arányú volt a „bukások” száma? A következő számaink valame­lyikében erre még visszatérünk. Kanyarodjunk vissza a cigányzenéhez Már említettem a cikk elején a cigányzene helyzetét az IME- szakmai felülvizsgálat tükrében. Most két, e műfajban mérvadó vizsgabizottsági elnök véleményét idézzük. Kiszin Miklós, az OSZK Csong- rád megyei kirendeltségének veze­tője, aki Békéscsabán és Veszprém­ben elnökölt, és a cigányzene ava­tott ismerője, a következőket mondta: — Ha valami generális intéz­kedés vagy csoda nem történik, ez a zene néhány éven belül elsik­Péter Miklós az OSZK volt igazgatója, zenepedagógus kad. Pedig szilárd meggyőződé­sem, hogy a nálunk forgó idegenek keresik, igénylik ezt a zenét. Aztán majd „hirtelen” kellene a több ci­gányzenekar, de a muzsikusképzés nem gyorstalpalás. Bizonyos hang­szerek — mint például a klarinét és a cselló — szinte teljesen „el­tűntek”. Cimbalmos mégcsak akad, de egyre kevesebb. A cigány­zene viszont nem hegedűsökből áll... Ha valami csoda nem törté­nik... — mondta tehát Kiszin Miklós, de tudjuk: csodák nincse­nek! Ugyanakkor két megjegyzést fel­tétlenül ide kell iktatni. Először azt, hogy a közelmúltban Buda­pesten lezajlott ASTA-kongresszus számtalan rendezvényén kiemel­kedő szerep jutott a cigányzené­nek. Másodszor: az idegenforgal­mi szakemberek egyik „csalétke” a külföldre irányuló reklámhadjá­ratban a magyar cigányzene. így nagyon indokolt idézni Ruha Ru­dolf véleményét, aki például Hajdú- Bihar megyében volt vizsgabizott­sági elnök, de mint Veszprém me­gyei kirendeltségvezető, a saját bő­rén érzi a cigányzenei műfajhoz kötődő ellentmondásokat. — Májustól szeptemberig, tehát a nyári szezonban, sokkal több cigányzenekar kell(ene), mint más évszakokban. A külföldi vendégek a szállodai körülmények és a ma­gyar konyha után a cigánymuzsika iránt érdeklődnek. Ez tény. De tény az is, hogy ősztől tavaszig a Balaton „bezár”. Nem tudom, mi a megoldás. Csak azt tudom, hogy évről évre nehezebb e zenével el­látni az északi part üzleteit. Az IME-felülvizsgálatokon vi­szonylag sok volt a hegedűs. Klari­nétok, csellósok és (jó!) cimbalmo­sok alig-alig jelentkeztek... A repertoárokról Összegyűjtöttem többtucat írá­sos tánczenei repertoárt az IME- vizsgákról. Tanulságosak. Mindenekelőtt a legjellemzőbb, hogy öregecskék, ósdiak. Csupán a mostanában „futó” Wonderful life az a szám, ami valamennyi megyében fel-felbukkant a benyúj­tott listákon. Eddig úgy tudtam, hogy a sláger azért az, ami, mert friss, új. Ezt nem tükrözték a zene­karok, zenészek repertoárjai. A né­hány évvel ezelőtti Chery Chery Lady, valamint az Egymásba ga- balyodva, a Józsi hol vagy?, a Ja­maica napsugara és a többiek kép­viselték a „futó” táncdalokat. A legtöbb szám az 1970-es évek közepéről, végéről datálódik a lis­tákon, tehát 10-15 éves slágerek alkották a niű'°rok törzsét. Vi­szonylag még a magyar számok kö­zött volt néhány új. Mint a Túl szexi lány, az Eljönnek majd a repülők, a Csók x csók, a Nehéz a dolga a katonának és egyéb Dolly Roll- meg Bikini-siketek, valamint a Lady Laura, a Yoyo... Szinte valamennyi műsorban fel­tüntették a vizsgázók a Gyöngy­halász című átiratot, a Beatles Yesterday című számát, Szécsi Pál egykori nagy sikerét, a Carolinát, a Szeretlek én, jöjj vissza hozzám kezdetű örökzöldet, nem is be­szélve a Sej-haj Roziról és az özön­víz előtti foxokról, na meg a „kombinés” jellegű zeneszámokról. „Aratott” a külföldi számok kö­zött az örökzöld Quando-quando, az Idegenek az éjszakában és ren­getegen felírták az Ipanémai lány című bossa-novát, jóllehet, a kö­zéprésznél — ha ezt a számot kérte a vizsgabizottság — a billentyűsök és gitárosok „elmentek az erdőbe”, vagyis keresték, de nem találták a harmóniákat. A dobosok egy jelentős rétege pedig bossa-nova ritmus helyett valamiféle beates, esztamos képle­teket ütött, de voltak, akik ugyan­ezt a jellegtelen alapot hozták a Hello Dol/y-ta. éppúgy, mint a Me­gyek haza a kocsmából kezdetű cigánydalra. Elnézést kérek, amiért most fő­képp a negatívumokat említem, de bizonyos tanulságok csak akkor vonhatók le, ha nem a kiváló telje­sítményeket sorolom. Természete­sen a tiszta, áttekinthető írásos repertorárokból is tanulni lehet. Elsősorban azt, hogy azok a zené­szek, zenekarok, akik és amelyek rendezettebb és maibb dallamokat is tartalmazó műsorokat adtak át a vizsgáztatóknak, sokkal sikere­sebben állták a próbát. A lényeg talán éppen e ponton található. Vagyis, hogy az 1988-as IME-szakmai felülvizsgálat egyféle próba volt. Megméretés, megmérettetés. Mint e cikk bevezetőjében már említettem, az mindenképpen bebi­Csoportosan vizsgázik egy négy­tagú tánczenekar. A vizsgabizott­sági elnök nézegeti az írásos re­pertoárt, aztán elgondolkodva így szól: — Talán egy háromnegyedes szá­mot, ha lehet. Például a Hold­folyót tessék... A zenekar tagjai bólintanak és jelzik: minden világos. Aztán a dobos beszámol: — egy, két, há, négy... Részlet egy zenekar szépen gé­pelt listájáról: „Latin-amerikaiszá­mok: Strangers in the night, Hello Dolly, The shadows of your smile...” Az elnök megjegyzi: — A re­pertoárban kissé összekeveredtek a dolgok. A felírt számok inkább észak-amerikaiak ___ Ig en, igen — szól az egyik ze­nész—, de „Latin-Amerika” is arra­felé van. Sokáig hangol az alkalmi zene­kar. Végre a gitár és a zongora „stimmel”, de az agyonnyúzott esz-altó szaxiból borzalmasan fals hangokat csalogat elő az együttes fúvósa. — Nem lesz ez így jó — szól oda a vizsgabizottsági elnök —, maga nagyon alacsony. A langaléta szaxis sértődötten visszaszól: — Már elnézést, de egy méter és nyolcvankét centi vagyok... HELYESÍRÁS, OH! Részletek egy gyengécske hakni­banda írásos repertoárjából: „Régi magyar táncdalok: Beszamó mu- csó, Gyöngyhalász Karolina és bo- szanovák, Egymásba gabajod­zonyosodott, hogy a vizsgázók többsége felkészült a szakmai felül­vizsgálatra. Adminisztratív műkö­dési engedélycsere esetén egyértel­műen csökkent volna a színvonal. Mert ne felejtsük: ma a vendég­látóipar zene iránti igénye a kate- gorizáltakból nem elégíthető ki. Krizsik Alfonz va...” Valamint: „Hervatt falevél Hagymási Péter, Selyhaly Rozi, Mindjár lédi, Füredy cigány, Sztlénzsöl indenájt...” A vizsgabizottság a zenekar írá­sos listáját böngészi. — Az a helyzet, hogy 100 szám helyett Önök csak nyolcvanat írtak össze... — Úgy áll a dolog, hogy „bruttó” megvan, de nettóban ke­vesebb ... — Ismeri a Mágneses mezők-et? — kérdezik a billentyűst. — Ajaj! Még az elektromágne­ses mezőket is ismerem. Már harmadszor rugaszkodik neki a cimbalmos a Cirkuszpolká­nak, de csak megakad az első üte­mek után. Negyedszerre aztán fer­geteges tempót vesz és csodák cso­dája, semmi nem folyik egybe, si­kerülnek a látványos „kigurítós” futamok, nincs elnagyolt dallam­rész, lényeget elkenő „kormozás”. — Tetszik tudni, még túl fiatal vagyok, nálam minden még gyor­sabban megy — mondja a mosoly­gós cimbalmos a produkció végén. Összegyűjtötte: k. a. Illusztrálta: Balázs Piri Balázs Az EME felülvizsgálat humora SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék