Szórakoztató Zenészek, 1989 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1989 / 2. szám
Z Árfi! 10 forint 1989.április — XXX. évfolyam, 2. szám I ZENÉSZEK AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Új fogalmak, új módszerek Újabb és újabb fogalmakkal kell megismerkednünk, és együtt élnünk napjaink politikai, társadalmi változásaival. Politikai pluralizmus, többpártrendszer, demokratikus szocializmus, és még számos új megfogalmazás egyik oldalról lelkesedéssel tölti el azokat, akik fogékonyak e kérdések iránt, de sokakat aggodalommal amiatt, hogy a nagy változások nem veszélyeztetik-e az állampolgárok, a családok, az egész társadalom viszonylagos nyugalmát, eddig elért eredményeit. Manapság olyan mértékű információáradattal találja szembe magát a „gyanútlan” újságolvasó, rádióhallgató vagy televíziónéző, hogy ezzel a mennyiséggel elegendő idő és főleg energia híján szinte képtelenség megbirkózni. Ezek az információk — természetesen nem elsősorban a tömegtájékoztatás hibájából — hosszú hónapok óta szinte sokkolják az átlagos szabadidővel és érdeklődéssel bíró olvasót azzal, hogy szinte csak a kilátástalanság, a bizalmatlanság, a kapkodás, a hozzá nem értés, a visszaélés és ezekhez hasonló negatív előjelű eseménnyel, nyilatkozattal találja szembe magát. A politikai élet ilyen színezetű nyilvánosságát kíséri egy már-már elviselhetetlen mértékű életszínvonal-csökkenés, drasztikus áremelkedésekkel, munkanélküliséggel, a létminimum határán élő nyugdíjasok százezreivel, lakásra reménytelenül várakozó fiatalok generációival, a többletteljesítményt és a többletmunkát szigorúan „büntető” adórendszerrel, és sok egyéb elfogadhatatlan élethelyzettel, intézkedéssel. Az újságolvasó azonban a fenti információözön és napi gondjai mellett több millió embertársához hasonlóan naponta arra is „szakít időt”, hogy bemenjen a munkahelyére, ott tisztességgel elvégezze feladatát, ha kell, túlórázzon is. Teszi ezt abból az egyszerű — talán ma kevésbé népszerű és a korábbiakban lejáratott — megfontolásból, hogy az egyéni, családi és a társadalmi boldogulás alapja mégiscsak a munka. Ez a boldogulás viszont csak akkor valósul meg, ha a teljesítményt értékével, hasznával arányosan honorálják, azaz érte megfelelő munkabér nemcsak adható, hanem jár is. Manapság a munkabérek nem elégségesek, nagyon leegyszerűsítve ezekből általában jó, ha meg lehet élni. Ez a szórakoztatózenészek helyzetét tovább nehezíti, hiszen nem csupán mint munkavállalónak kell elviselnie bérhelyzetét, hanem mint a vendéglátás dolgozójának nap mint nap tapasztalni azt, hogy milyen kevés a vendég, mert az embereknek nincs pénze szórakozásra, kikapcsolódásra. Vajon hová vezethet ez a gazdasági életszínvonal-politika, ami megfosztja a munkavállalók többségét a szórakozás, egy-egy kellemes zenés vacsora lehetőségétől, néhány órára elfeledve hétköznapi gondjait? Ezek a gondolatok természetesen megfogalmazódnak a szakszervezet munkájában is. Szakszervezeti mozgalmunk újjászületőben van, jogi, szervezeti és elsősorban tartalmi változásokban jelentkeznek ezek a törekvések. Az új elgondolások között nagyon fontos, és új jelentőséget kap a kisebb rétegek, csoportok érdekeinek feltárása, érvényesítése, védelme és képviselete. Ennek szellemében a Zeneművészek Szakszervezete keretében hamarosan megalakul az alapszervezetek által delegált képviselőkből a Szórakoztatózenészek Tagozata. Ez az új szervezeti egység is nyilvánvalóan célkitűzései között megfogalmazza a szórakoztatózenészek bérviszonyainak javítását. Nem kell ahhoz különösebb éleslátás, hogy feltételezzük, a mai körülmények között ezt a célt joggal tűzik „zászlaikra” a szakszervezetek. A szórakoztatózenészek számára — és nyilván még több szakszervezet számára is — nemcsak saját szempontjukból fontos a bérek javítása, hanem azért is, hogy a többi munkavállaló a megfelelő bérezésből tudjon, vagy többet tudjon fordítani fogyasztásra és ezen belül a vendéglátóipari szórakozásra. Ezért minden okunk megvan arra, hogy támogassuk a jogos bérköveteléseket. Ide tartozik az a gondolat, mely szerint nem tartjuk elfogadhatónak azt az érvelést, ami az inflációt a bérek emelkedésére vezeti vissza. Véleményünk szerint az inflációt elsősorban a drasztikus központi és a szinte követhetetlen szabadáras áremelkedések gerjesztik. Úgy gondoljuk, lapunknak nem feladata az, — és adottságai alapján erre nem is vállalkozhat—hogy bekapcsolódjon a tömegtájékoztatásban nyilvánosságot látó elméleti, politikai, gazdasági, vagy akár hatalmi vetélkedések bármelyikébe, —egy kivételével. Ez pedig a munkavállalóink, tagjaink érdekeinek védelme, képviselete és ennek nyilvános megjelenítése. Ebbe mi beleértjük a megfelelő munkafeltételek és bérek biztosításán felül azt az alkalmas társadalmi közhangulatot is, amit napjainkban sokan figyelemre sem méltatnak. Ezek a sorok azoknak a meggyőződését igyekeztek erősíteni, akik — politikai nézeteikre való tekintet nélkül — hiszik azt, hogy jelenlegi gondjaink megoldását nem az egymásra licitáló nyilatkozatözönben, hanem felelős és társadalmilag ellenőrzött vezetésben, az emberi méltóságot elismerő és tisztelő gondolkodásban, és nem utolsósorban a társadalom által méltányosan anyagilag és erkölcsileg elismert munkában kell keresni és lehet megtalálni. Gyimesi László a Zeneművészek Szakszervezetének titkára A félreértett nyilvánosság Szinte már közhely, ha az egyre szélesebb nyilvánosságot emlegetjük. Tény, hogy manapság életünk valamennyi területén természetesen igényeljük a nyílt, őszinte szót. A nyíltság, a nyilvánosság, a sajtó és a tömegtájékoztatás valós funkcióinak mind erőteljesebb megjelenése az egyik biztosítéka annak, hogy a demokratikus jogállam, a nem túl távoli időben, valósággá váljék. Olykor szinte elemi erővel tör fel és különböző társadalmi rétegekből bukkan felszínre az a követelés, hogy szűnjék meg hazánkban minden közéleti tisztázatlanság, hatalommal való visszaélés, protekció, korrupció. Ebben a légkörben természetes az is, hogy megszaporodnak a levelek, bejelentések, a „leleplező cikkek” iránti követelőzések. Sajnos azonban a jogos és indokolt megnyilvánulások melléktermékeként, mind gyakrabban érhetők tetten személyes sértődöttségek, az egyéni és egyedi bosszúvágy jelei, a rosszindulatú grafomániára jellemző vagdalózások, valótlanságok. Az Országos Szórakoztatózenei Központhoz — mint sajátos érdekvédelmi tevékenységet végző, szakszervezeti jellegű munkaközvetítő intézményhez — évek óta sok levél érkezik. Ez általában a hivatalok működésének egyik jellegzetessége. Szerkesztőségünk is kap leveleket. Az utóbbi időben azonban mintha több lenne e levelek között az „azonnali felelősségrevonást” követelő iromány. Sajátságos azonban, hogy amíg e levelek szerzői „a legmesszebbmenőkig elvárják” a példák statuálását az általuk bejelentett, bepanaszolt, feljelentett OSZK kirendeltség-vezető vagy szakszervezeti tisztségviselő, illetve vendéglátóipari szakember ellen, addig ők maguk a háttérben maradnak. Magyarán: nem írják alá leveleiket. Egyoldalú értelmezése ez a nyilvánosságnak. A névtelenségbe burkolózó levélírók kedvenc fogása, hogy valahogy így fejezik be soraikat: „Levelemet nem írom alá, mert félek a retorziótól..Vagy így: „Amit írtam sok-sok zenésztársam nevében is írtam...” Vagy eképpen: „Ha nem intézkednek, kénytelen leszek magasabb fórumokhoz fordulni”. Ilyen kitételekkel kívánják e nem túl jellemes tollforgatók súlyosabbá, közéletisebbé sminkelni leveleiket. Csakhogy a névtelen levelek valóságtartalma — enyhén szólva — vitatható. No, meg az is meglehetős biztonsággal behatárolható, hogy az ilyen levelek kiagyalói, mely zenészrétegből kerülnek ki. Onnan, ahol az önmagukat zseniálisnak kikiáltó muzsikusok belterjes pletykái éltetik a nyilvánosság félreértését. Ott születnek a névtelen levelek, ahol fejtetőre állított logika szerint úgy gondolják, annak van nagyobb igaza, aki minél szennyesebb koholmányt tálal és talál ki — másvalakik) ellen. Az anonim levelek írói elfelejtik azt is, hogy egy-egy bizonyos témakörben csak azonos jellegű dolgokat lehet (és tanácsos) összehasonlítani. Ha nem így történik, a levelek tartalma még zavarosabb, még áttekinthetetlenebb lesz. Konkrét — és gyakran előforduló — példa a hozzánk érkező levelekből: Részrehajlással, vádolják azt az OSZK kirendeltséget, ahol az ideiglenes működési engedélyeket A TARTALOMBÓL: A munkanélküli segélyről ...................... 2 Pécsi körkép ........................................... 3 Budapesti séta ......................................... 4 Képriport a magyar dalok versenyéről ......................................... 5 a vendéglátóipar igényeivel összhangban adják ki, illetve ennek alapján vizsgáztatnak. Nevezetesen: inkább több zongoristát, orgonistát, harmonikást, szintetizátorost hallgatnak meg, mint például dobost. De ebben az esetben nem azért marad — esetleg — állás nélkül néhány, nem énekes dobos, basszusgitáros, mert egy rosszindulatú OSZK vezető ezt így látta jónak, hanem mert ma — a társadalombiztosítási járulékok és egyéb bérterhek nagy mértéke miatt — a billentyűsök alkalmazása rövid távon „jobban megéri”. Jobban mint egy rossz trió, vagy duó. Más kérdés és sajnos nem elég gyorsan terjed, hogy a távlatilag gondolkodó, tervező üzletvezetők felismerték sokkal forgalomnövelőbb a (jó) együttes, mint az egyszál billentyűs. Visszatérve a nyilvánosságot és kivizsgálásokat követelő jelenségekre, meg kell említeni, hogy már nemcsak ismeretlen szerzőjű levelekkel, de névtelen telefonálókkal is volt dolga az OSZK igazgatóságának. Néhányan úgy vélik, hogy a magyar glasznoszty egyirányú utca. A sanda levélírók, be- és feljelentők ars poeticája valami ilyesmi: — Amit bejelentünk névtelenül, azt tessék nagydobra verni még esetleg akkor is, ha állításunk nem igaz... és tessék a feljelentetten meghurcolni, „kiszerkeszteni” ! E helyről is üzenjük, hogy válaszolni egyébként csak olyan levelekre lehet, amelyeknél ismert a név, a cím. Minden aláírt levelet érdemben kezelünk, egy sem kallódik el és megválaszoljuk azokat. Befejezésül néhány szó arról a kapcsolatról, ami lapunkat a nyilvánossághoz köti. Szándékaink szerint a jövőben is nyíltan és őszintén kívánjuk tükrözni a szórakoztatózenei élet színességét, sokrétűségét, minden ellentmondásával együtt. Handabandázó, szélsőséges, demagóg leveleknek nem adunk teret. A konstruktív, segítő szándékú, őszinte és valóságot tartalmazó sorokat viszont akkor is szívesen vesszük, ha mondandója netán nem hízelgő számukra. A szerkesztő „FIM” — tanácskozás Budapesten A FIM Elnöksége Budapesten tartotta ülését, összekapcsolva azt két FIM munkabizottság ülésével. Elsőként a „FIM-tagság” munkabizottság tartotta meg ülését. Ez a találkozó az első volt a varsói VB ülés óta, ahol a munkabizottságokat átszervezték. Részt vettek a megbeszélésen Anglia, Franciaország, Japán, az NDK, Norvégia, Hollandia, az USA és Kanada, Finnország, valamint Magyarország képviselői, köztük a FIM elnöke, alelnökei és főtitkára. A munkabizottság elnöke ismét Simó Tibor, a FIM alelnöke, az MSZSZ főtitkára. A munkabizottság elsőként „A fiatal muzsikusok szakszervezeti szervezése” c. témát tárgyalta meg. E kérdéshez a FIM Titkársága egy kérdőíveken alapuló összesítést készített, mi pedig javaslatokat dolgoztunk ki a tárgyalásra. — A részletes vita után abban maradtunk, hogy egy ajánlást állítunk össze, amely a vb, majd a kongresszus elé fog kerülni. Tárgyalt a munkabizottság azoknak a tagszervezeteknek a belépéséről is, amelyek nem rendelkeznek valutával a tagdíjfizetéshez. (Szovjetunió, Lengyelország — ahol a Zenészszövetség már FIM- tag, s most a szakszervezet kíván csatlakozni). Ezekkel tovább kell folytatni a tárgyalásokat. Az a vélemény alakult ki, hogy a FIM nem tekinthet el a tagdíj — legalább meghatározott részének — devizában történő befizetésétől. Végül megtartotta ülését a FIM Elnöksége. Elsőként megtárgyalta a Titkárság munkáját, amelyet a Varsói (62) VB ülés óta végzett, így kiküldte a tagszervezeteknek szakszervezetünk jelentését, amelyet a magyar zenei nevelésről adtunk, kérve tájékoztatójukat e témában. Tájékoztatást adott különböző eseményekről, amelyek spanyol, belga és más tagszervezetek területén történtek. Megtárgyalta az Elnökség a FIM pénzügyi helyzetéről és tevékenységéről szóló jelentést, amelyet kielégítőnek ítélt meg. Elfogadta a „FIM-tagság” munkabizottság kiegészítését és javaslatait. A továbbiakban a legutóbbi FIM kongresszus határozatainak részletesebb kimunkálását folytatta, köztük a Római Egyezmény módosításának és modernizálásának kérdéseit is. Végül tájékoztatót hallgatott meg az áprilisban Tel-Avivban sorra kerülő vb ülés, és a szeptemberben Görögországban tartandó FIM kongresszus előkészületeiről. Az Elnökségi ülés — csakúgy, mint a munkabizottsági ülések — megfelelő körülmények között bonyolódott le, tükrözvén szakszervezetünk előkészítő munkáját. — Közben sok alkalom nyílt különböző két — és többoldalú beszélgetésre és információcserékre. — Valamennyi résztvevő különös érdeklődéssel érkezett most Budapestre (valamennyien jártak már itt többször is), és sok kérdésük volt az általános helyzetről, és különösen a szakszervezetek problémáiról, amelyeket igyekeztünk részletesen megvilágítani a beszélgetések során. A vb következő ülésére április elején kerül sor Tel-Avivban. Gy. E. szórakoztatózenészek1