Zenelap, 1890 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1890-12-23 / 23. szám

6 Z­E­N­E­L­A­P: szép koszorú volt a mester jutalma. Az estét a filhar­monikusok fejezték be a fenntemlített Schubert-féle symfoniával. D Albert Jenő hangversenye: „A király meg­halt , éljen a király !” Minden habozás nélkül így kiált­hatunk fel, mert D’Albert az az istentől megáldott zongorás, ki ma egyedül méltó arra, hogy átvegye a zongora­művészet világában azon szuverén jogokat, me­lyek Liszt halálával interregnum alá kerültek. Ma D’Albert férfikora teljében, mint egy megkoszorúzott heros áll a zongoraművészet terén messze elhagyva pályatársait. Mert nem csak enormis művészi külső tu­lajdonságai, hanem legfőkép subjektív ereje, lángesze és egyéniségében rejlő titáni hatalom az, mi őt a töb­bitől megkülönbözteti és föléjük emeli. Csak műsorára kellett tekinteni, s rögtön tisztába voltunk vele, hogy egy világhódító művész áll előttünk, kinek az a pasz­­sziója, hogy olyat produkáljon, amit más nem tud utána csinálni és hogy — mint egykor Ám­on — elva­rázsolja hallgatóit. — Hallottuk tőle Beethoven B-dúr Sonátáját (op. 106) ezt a rengeteg nehézségű művet, melyhez hasonlót a zongora literatura nem mutathat fel. Hihetetlen nehézségeit a legnagyobb könnyűséggel győzte le, egy magasztos lelki képben állítva elénk a szerző intenczióit. A nehéz zene ellensúlyozására a kö­zönség tapsaira Schubert egyik impromtu-jét játszta el. A műsor következő számai voltak: Mendelssohn, „17 Variations sérieuses“ (op. 54.), Liszt „Funerailles“, és Liszt „Rhapsodie espagnole“. Mind a három mű a leg­ritkább esetekben hallható, mert főleg a két utóbbi oly problémákat ad a játszónak, hogy csak igazi művé­szek oldhatják meg. A „Funerailles“-ben a magasztost a nevetségestől egy hajszál választja el és a legtöbb művész ezt a hajszálat elszakitja. D’Albert biztosan állott a határon s a poetikus művet eszményi tökély­­lyel interpretálta. A tapsviharra Chopin Gis­mou­ „Noc­­turne“-jét adta ráadásul. Végül Liszt „Spanyol Rap­szódiáját játszta sok szellemmel érvényesítve e biz­­zarr kompozíczió exotikus szépségeit. A közönség lel­kesülten hívta a művészt, s mikor megjelent érdekes jelenet játszódott le. A közönség egy része már a ruha­tárban volt, a többség azonban ujongott, valóságos láz­ban volt. Hölgyek állták körül a pódiumot és felemelt kézzel tapsoltak a művésznek. Erre D’Albert tomboló tetszés közt még egyszer a zongora mellé ült és a szédítő nehézségű Tausig-Strauss-féle „Keringő“-vel fe­jezte be az estét megbabonázva a közönséget, mely bi­zonyára soká vissza fog emlékezni D’Albert hódító művészetére. Andrássy Manóné grófné pártfogása mellett, a nemzeti színház nyugdíjintézete, a hírlapírók nyugdíj­intézete és a budapesti első gyermekmenhely egyesület javára f. hó 5-én jótékonyczélű előadás tartatott az operában oly rendkívüli érdeklődés mellett, mely a jótékony czélra tekintélyes összeget juttatott. A műsor első részét az operaház zenekarának hangversenye töl­tötte ki Maler G. igazgató vezetése alatt. Hallottuk Weber Oberon nyitányát, Mozart g-mol „Symphoniá“­­ját, Thomas Mignon operájából a Polonaise-t, melyet Kalisch Lehmann L. asszony énekelt az ő fényes művé­szetével. Végül Wagner mesterdalnokok operájának előjá­tékát. A zenekar dicséretre méltó igyekezettel töreke­dett ezen számokat érvényre juttatni; sajnos azonban, hogy ezt a színpad mennyezete, mely a dallam minden finomabb árnyalatát elnyelte — tökéletesen semmivé tette. — A műsor második részét „Sinán basai­ czimű eredeti víg operett képezte, melynek librettóját Zöldi Ernő irta, de egyebet, tekintve a czélt nem is írhatunk róla. A zenét Raimann Rezső irta hozzá, kinek mun­kájáról csak elismeréssel szólhatunk. Eredetiséget ugyan nem sokat találunk nála, de legalább meg volt az igyekezet olyat nyújtani, mely szórakoztat. Dalai, keringői, kupiéi mindmegannyi könnyű, fülbemászó csinos melódia, egyszerű, természetes hatású hangsze­reléssel. — Az előadók csaknem kivétel nélkül tet­szettek ; különösen Sirovatka tenorista, kinek szép érczes hangja, gondos iskolázás mellett, szép jövendőt jósol; továbbá Kaczér Margit eléggé iskolázott kelle­mes szoprán hangjával és Bárdosy I. is sok tapsot aratott. A többi szerepeket Szendrői, Hegedűs, Kiss B. és Takács énekelték, a tőlük megszokott könnyed­séggel. Sturm Ferencz József, a főváros kedvelt czitera­­mestere f. hó 8-án, a vigadó kis termében, többek közreműködésével kitűnően sikerült czitera-hangversenyt rendezett. A termet zsúfolásig töltötte meg a lelkes közönség, melyet különösen a hangversenyző mély érzéssel előadott szerzeményei perczekig tartó taps­viharra ragadtak. Hatást keltett a Schadl testvérek zongora játéka, kik Liszt Ferencz „Magyar ábrándját játszották 2 zongorán. Berts M. k. a. Schubert­ és Donizettitől énekelt dalokat, ezek után pedig magyar népdalokat adott elő kellemes, erős és csengő hangjá­val. A cziterának meglehetősen nagy közönsége van nálunk s e hangszer mesterei között Sturm nevezhető elsőnek, s mint ilyennek kitűnő jó hírneve van a fővá­rosban , a cziterára írt­ és átírt dobjait a cziterát játszó közönség nagyon szereti. A VI. ker. állami felsőbb leányiskolái felsőbb nevelő intézet növendékei gyönyörű karácsonyi házi hangversenyt tartottak f. hó 21-én az intézet zeneter­mében. A terem ezúttal is a legelőkelőbb közönséggel telt meg. Ott láttuk Szatmáry Györgyné, miniszteri tanácsos nejét, Keleti Gusztávnét, Balogh Károlynét, dr. Splényi Ödönnét, Blaha Lujzát, Dr. Kiss János­niét, továbbá Ballagi Mórt ez intézet egyik igazgató tanácsosát, György Aladárt, Pekár Imrét stb. — stb. A hangverseny műsora változatos és élénk volt; a növendékek szépen szabatosan és hibáktól menten ját­szottak és oldották meg, gyakran nehéz feladatukat. A hangversenyből k­övetkeztetni lehet, hogy az intézet zenetanárnői kiválóan tehetséges zenetanárnők; külö­nösen kitűnnek Zöllner Erzsébet, Szerdahelyi Julia, ki ezúttal az énekkarok betanítása által vonta magára a figyelmet, Odor Vilma, továbbá Gaál Anna, és Sze­­bényi Antónia és Grosschmidt Margit. Az orsz. m. k. zene és színművészeti akadémia zenészeti osztálya deczember 22-én ismét nyilvános hangversenyt rendezett a következő műsorral: I. Beet­hoven. Szonáta, es-dúr, 81. mű (II. és III. tétel) Vot­­rasik Mária (Tanára: Chován Kálmán.) II. Huber Károly. Magyar ábránd (3-dik) Recht Sándor (Tanára: Bloch József, mint helyettes.) Hl. a) Mihalovich. Sze­relmi dal. b) Goldmark. A forrás, c) Massenet. Magándal „Cid“ dalműből Schweiger Irma (Tanára­­ Pauli Rikhárd.) IV. Chopin. Ábránd, 49. mü, f-moll,V. Beethoven vonós­né­gyes 95. mü Adorján Jenő, Dekner Rikhárd, Farkas János, Taussig Leo (Tanár: Popper Dávid,) VI a) Rossini. Magán­dal, a „Szevillai borbély“ dalműből Lövi Berta b) Weber. Anna „Oberon“ dalműből Schwarz Irén (Tanáruk: Passy- VII. Liszt. Rigoletto-ábránd Weisz Gizella (Tanára: Chorán Kálmán.) A zongorázók közt kitűntek leginkább

Next