Zenelap, 1891 (6. évfolyam, 1-20. szám)

1891-03-28 / 7. szám

Z­E­N­E­L­A­P. hevert a m. kir. opera intendaturájánál, hol költség­kímélés okáért tették félre a még 1888-ban előadásra elfogadott jeles művet. A Beniczky regime bölcsessége tudná megmondani, miért mellőzték ezt a magas szín­vonalon álló magyar terméket akkor, midőn az Excel­­s­i­o­r-t és Babatündér-t költséget nem ki­mélve szinte hozták. Gróf Zichy Géza erélyére volt szükség, hogy a Viorat a feledés homályából kiemeltes­sék. Méltó is rá teljesen. A ballet tárgya Jókai »A tengerszemü tündére« c. regéjéből van véve. Az első felvonás két részből áll. A függöny felgördültével a Székelyföld romantikus vidékén vagyunk a szt. Anna tavánál. A tó melletti kápolnában varáizscsengésű harang van, melynek hangja a vizi tündérek réme. A tündérek királya nagy jutalom mellett rábirja a vidék pásztorát, a harang elrablására, azonban az ígért kincsek helyett a pásztort a haranggal együtt­­ vihar közt magukkal viszik a tündérek a tó mélyére. A második részben a tündérkirály leányai kikelnek a tóból és elcsábított áldozataikat a mélybe csalják.. Két tündér leány már két ifjút elcsábított, de a harmadik tün­dérleány, Viola, mag­a csábittatik és raboltatik el egy ifjú vadász, Gergő által. A felvonás végén a tündérsereg elő­ront, de a tündérlányt nem tudják v­sszaragadni; meg­átkozzák tehát és nagy szomorúsággal visszatérnek víz alatti hazájukba. A második felvonás Székelyfaluban ját­szik. Viora és Gergő esküvőjére és harangszentelésre ké­szülnek ; az esküvő azonban nem történik meg, mert harang­szentelés közben a harang porrá ég és a hamuból a nép rémületére vámpír röppen ki. Az öreg remete magyarázata szerint átok lebegett az ünnepély felett és a gonosz ha­talma csak akkor szűnik meg, ha az elrabolt harangot visszaszerzik. Gergő és Viora együtt vállalkoznak, hogy a tengerszem mélyére leszállnak és a harangot visszahozzák. A harmadik felvonás a vizitündérek palotáját tárja a néző elé mesés világával. Gergő és Viora meghiúsítják a tündér­király cseleit és a remetétől kapott keresztvégű bot segélyével maguktól elhárítják a veszélyeket; a harangot v­i­zahozzák és végre a sze­relem diadalt arat. A ballet zenéje telve van széps egekkel és a finom hangszerelés a szerző nemes és választékos ízlését dicséri. A második felvonás remek keringője megkapó egyszerűsé­gével és babájával. Egy taktus sincs a műben, mely hiába­való és ezéltévesztett lenne. A balletszemélyzet nehéz fel­adatának teljesen megfelelt s úgy Mazzantini ballet­­mestert, mint Ferenczy, Müller és Maruzzi-t a három fő­szereplőt a közönség zajosan megtapsolta. A ballet mindenesetre meg fog felelni minden tekin­tetben a hozzáfűzött várakozásnak. Nagy sikert ért meg, miről a boldogtalan , megbomlott lelkű szerző mit sem tud . . . (Verus.) Hangversenyek. Az orsz. m. kir. zene- és színművészeti aka­démia zenészeti osztályának növendékei f. hó 16-án tartották ez idén második hangversenyüket. A terem ez alkalommal is szűknek bizonyult; a nagyszámú és előkelő közönség között ott láttuk : Wahrman­n Mórt, dr. Fenyvessy Ferenczet, Gerlóczy Ká­roly polgármestert, S­z­a 1­a­i Imre min. tanácsost, V­é­g­h János kir. tábl. birót stb. stb. Az érdekes és változatos műsor első pontja Merkel orgonaszo­­nátájának első tétele volt, melyet Schürger Jenő játszott el szabatosan az intézet pompás orgonáján. Ritka élvezetet nyújtott az a capella-kar Koessler János tanár vezetése alatt. A 16-dik század három kiváló contrapunctistájának (Orlando, Vittoria és Hendl) hallottuk egy-egy művét; különösen Orlando poliphonicus Ave Regina (a műsor hibásan Ave Má­riát mond) kezdetű művét kitűnően reprodukálták. Kár, hogy csak oly ritkán van alkalmunk ez örök­becsű műveket hallani. A zongora­osztály növendékei közül Somogyi Mór, Tarnay Lajos és Szántó Dezső szerepeltek. (Chován Kálmán növendékei.) Helyes felfogással játszta előbbi Chopin ábrándos fil-dur Nocturnjét, úgyszintén Schumann Novellett­­jét, mindig érvényre hozva az egyes domináló szó­lamokat. Szép technikával rendelkezik a fiatal Dek­­ner Rikhárd (Hubay Jenő tanítványa). Wieniawsky Faust-ábrándja beható tanulmányt követel, de jól megértve és előadva igen hálás compositio. Az ének­osztály növendékei közül hallottuk Schwartz Irént (Passy­­) és Galyasi Paulát (Pauli J.). Előbbi erős érczes sopran hanggal rendelkezik, kár azonban, hogy a kiejtésre oly kevés súlyt fektet tanárnője. Galyasi Paula helyes felfogással és érzéssel énekelte Franz R. „Ősszel“ czímű­ dalát; hangja nem erős, sőt kissé fátyolozott is volt, de e dalt tiszta kiejtéssel és ér­telmesen énekelte. Ismét a kar következett, zenekísé­­rettel énekelve három dalt, Schubert „Imáját“, Beet­hoven „Elegiai énekét“ és Volkmanntól egy Motettet énekeltek. Az előadások kifogástalanok voltak. A magánszólamokat Ivaczér Margit, Rosenberg Izabella, Vécsey és Szirovatka Károly énekelték. A műsor utolsó pontja Bach nagymester Suitere fuvolára, zon­gorára és vonós hangszerekre volt, melyet Pichler Elemér (fuvola), Vozáry Auguszta (zongora) és a kamarazene-osztály adott elő kitűnően, Popper Dá­vid J. vezetése mellett., A hangverseny minden te­kintetben sikerültnek mondható és dicséretére vál­hatott volna bármely külföldi első rangú intézetnek is. A nemzeti zenede e hó 23-án este tartotta a vigadó kis termében nyilvános növendék-hangver­senyét. Hallottunk zongora, hegedű, gordonka, ének és oboa-előadásokat, s a­mit hallottunk, az a szor­galom eredménye volt. A műsor nagy részét zongora előadások képezték s e tanszakban olyan tehetségek produkálták magukat, kiket valóban öröm volt hall­gatni. Tóth Lajos (Tomka tanítványa), ki mind felfogás, mind technikai készültség dolgában izmos tehetségéről tett tanúságot, Ábrányi K. magyar szonátáját adta elő értelemmel és virtuozitással. A mű­ a magyar zeneirodalomnak díszére váló term­éke és eklatáns czáfolata azon rövidlátó állításnak, mely a magyar zenét a magasabb mű­formák keretébe al­kalmatlannak deklarálja. A három tételből álló szo­náta nagy tudással és mélyreható elmével megírt remekmű, mely szerzőjének a nyilvános elismerés mellett meghozta az igaz érdem méltó babérját is. Ugyancsak Tomka jeles tanítványai gyanánt tűntek ki Hidvéghi Ida és Möldner Lujza, kik két zongorán pompás technikával és szép előadással ér­telmezték St. Laëus Beethoven egy themájára írt változatait. A hegedű tanszakból Hubay Jenő két jeles tanítványát hallottuk, kik közül Sessler Sa­roltát kell elsőnek kiemelnünk. Figyelemét keltő technikáját és tiszta játékát értékben felülmúlja az a gyermeknél ritkán található széles és meleg tónus, mely az első vonóhúzással megérinti szívünket. Mes­tere „Csárda jelenetei“-ből az 5-ik számot adta elő. Kiváló tehetségről és szorgalomról tett tanúságot .

Next