Zenelap, 1891 (6. évfolyam, 1-20. szám)
1891-03-28 / 7. szám
ZENELAP. hevert a m. kir. opera intendaturájánál, hol költségkímélés okáért tették félre a még 1888-ban előadásra elfogadott jeles művet. A Beniczky regime bölcsessége tudná megmondani, miért mellőzték ezt a magas színvonalon álló magyar terméket akkor, midőn az Excelsior-t és Babatündér-t költséget nem kimélve szinte hozták. Gróf Zichy Géza erélyére volt szükség, hogy a Viorat a feledés homályából kiemeltessék. Méltó is rá teljesen. A ballet tárgya Jókai »A tengerszemü tündére« c. regéjéből van véve. Az első felvonás két részből áll. A függöny felgördültével a Székelyföld romantikus vidékén vagyunk a szt. Anna tavánál. A tó melletti kápolnában varáizscsengésű harang van, melynek hangja a vizi tündérek réme. A tündérek királya nagy jutalom mellett rábirja a vidék pásztorát, a harang elrablására, azonban az ígért kincsek helyett a pásztort a haranggal együtt vihar közt magukkal viszik a tündérek a tó mélyére. A második részben a tündérkirály leányai kikelnek a tóból és elcsábított áldozataikat a mélybe csalják.. Két tündér leány már két ifjút elcsábított, de a harmadik tündérleány, Viola, maga csábittatik és raboltatik el egy ifjú vadász, Gergő által. A felvonás végén a tündérsereg előront, de a tündérlányt nem tudják vsszaragadni; megátkozzák tehát és nagy szomorúsággal visszatérnek víz alatti hazájukba. A második felvonás Székelyfaluban játszik. Viora és Gergő esküvőjére és harangszentelésre készülnek ; az esküvő azonban nem történik meg, mert harangszentelés közben a harang porrá ég és a hamuból a nép rémületére vámpír röppen ki. Az öreg remete magyarázata szerint átok lebegett az ünnepély felett és a gonosz hatalma csak akkor szűnik meg, ha az elrabolt harangot visszaszerzik. Gergő és Viora együtt vállalkoznak, hogy a tengerszem mélyére leszállnak és a harangot visszahozzák. A harmadik felvonás a vizitündérek palotáját tárja a néző elé mesés világával. Gergő és Viora meghiúsítják a tündérkirály cseleit és a remetétől kapott keresztvégű bot segélyével maguktól elhárítják a veszélyeket; a harangot vizahozzák és végre a szerelem diadalt arat. A ballet zenéje telve van széps egekkel és a finom hangszerelés a szerző nemes és választékos ízlését dicséri. A második felvonás remek keringője megkapó egyszerűségével és babájával. Egy taktus sincs a műben, mely hiábavaló és ezéltévesztett lenne. A balletszemélyzet nehéz feladatának teljesen megfelelt s úgy Mazzantini balletmestert, mint Ferenczy, Müller és Maruzzi-t a három főszereplőt a közönség zajosan megtapsolta. A ballet mindenesetre meg fog felelni minden tekintetben a hozzáfűzött várakozásnak. Nagy sikert ért meg, miről a boldogtalan , megbomlott lelkű szerző mit sem tud . . . (Verus.) Hangversenyek. Az orsz. m. kir. zene- és színművészeti akadémia zenészeti osztályának növendékei f. hó 16-án tartották ez idén második hangversenyüket. A terem ez alkalommal is szűknek bizonyult; a nagyszámú és előkelő közönség között ott láttuk : Wahrmann Mórt, dr. Fenyvessy Ferenczet, Gerlóczy Károly polgármestert, Sza 1ai Imre min. tanácsost, Végh János kir. tábl. birót stb. stb. Az érdekes és változatos műsor első pontja Merkel orgonaszonátájának első tétele volt, melyet Schürger Jenő játszott el szabatosan az intézet pompás orgonáján. Ritka élvezetet nyújtott az a capella-kar Koessler János tanár vezetése alatt. A 16-dik század három kiváló contrapunctistájának (Orlando, Vittoria és Hendl) hallottuk egy-egy művét; különösen Orlando poliphonicus Ave Regina (a műsor hibásan Ave Máriát mond) kezdetű művét kitűnően reprodukálták. Kár, hogy csak oly ritkán van alkalmunk ez örökbecsű műveket hallani. A zongoraosztály növendékei közül Somogyi Mór, Tarnay Lajos és Szántó Dezső szerepeltek. (Chován Kálmán növendékei.) Helyes felfogással játszta előbbi Chopin ábrándos fil-dur Nocturnjét, úgyszintén Schumann Novellettjét, mindig érvényre hozva az egyes domináló szólamokat. Szép technikával rendelkezik a fiatal Dekner Rikhárd (Hubay Jenő tanítványa). Wieniawsky Faust-ábrándja beható tanulmányt követel, de jól megértve és előadva igen hálás compositio. Az énekosztály növendékei közül hallottuk Schwartz Irént (Passy) és Galyasi Paulát (Pauli J.). Előbbi erős érczes sopran hanggal rendelkezik, kár azonban, hogy a kiejtésre oly kevés súlyt fektet tanárnője. Galyasi Paula helyes felfogással és érzéssel énekelte Franz R. „Ősszel“ czímű dalát; hangja nem erős, sőt kissé fátyolozott is volt, de e dalt tiszta kiejtéssel és értelmesen énekelte. Ismét a kar következett, zenekísérettel énekelve három dalt, Schubert „Imáját“, Beethoven „Elegiai énekét“ és Volkmanntól egy Motettet énekeltek. Az előadások kifogástalanok voltak. A magánszólamokat Ivaczér Margit, Rosenberg Izabella, Vécsey és Szirovatka Károly énekelték. A műsor utolsó pontja Bach nagymester Suitere fuvolára, zongorára és vonós hangszerekre volt, melyet Pichler Elemér (fuvola), Vozáry Auguszta (zongora) és a kamarazene-osztály adott elő kitűnően, Popper Dávid J. vezetése mellett., A hangverseny minden tekintetben sikerültnek mondható és dicséretére válhatott volna bármely külföldi első rangú intézetnek is. A nemzeti zenede e hó 23-án este tartotta a vigadó kis termében nyilvános növendék-hangversenyét. Hallottunk zongora, hegedű, gordonka, ének és oboa-előadásokat, s amit hallottunk, az a szorgalom eredménye volt. A műsor nagy részét zongora előadások képezték s e tanszakban olyan tehetségek produkálták magukat, kiket valóban öröm volt hallgatni. Tóth Lajos (Tomka tanítványa), ki mind felfogás, mind technikai készültség dolgában izmos tehetségéről tett tanúságot, Ábrányi K. magyar szonátáját adta elő értelemmel és virtuozitással. A mű a magyar zeneirodalomnak díszére váló terméke és eklatáns czáfolata azon rövidlátó állításnak, mely a magyar zenét a magasabb műformák keretébe alkalmatlannak deklarálja. A három tételből álló szonáta nagy tudással és mélyreható elmével megírt remekmű, mely szerzőjének a nyilvános elismerés mellett meghozta az igaz érdem méltó babérját is. Ugyancsak Tomka jeles tanítványai gyanánt tűntek ki Hidvéghi Ida és Möldner Lujza, kik két zongorán pompás technikával és szép előadással értelmezték St. Laëus Beethoven egy themájára írt változatait. A hegedű tanszakból Hubay Jenő két jeles tanítványát hallottuk, kik közül Sessler Saroltát kell elsőnek kiemelnünk. Figyelemét keltő technikáját és tiszta játékát értékben felülmúlja az a gyermeknél ritkán található széles és meleg tónus, mely az első vonóhúzással megérinti szívünket. Mestere „Csárda jelenetei“-ből az 5-ik számot adta elő. Kiváló tehetségről és szorgalomról tett tanúságot .