Zenelap, 1899 (13. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-05 / 1. szám

•w '; " 2 ZENE LAP Az újév Hajnalán megelégedéssel tekintünk vissza ez idei mozgalmas zenei életünkre és örömmel tapasztaljuk, hogy immár mégis örvendetes haladást­ vehetünk észre ezen a téren is. Zenei intézményeink között legelső műintézetünknek, a m. kir. operaháznak van a leggyöngébb mérlege. Az idén új aerába jutott, de Keglevich István gróf intendáns, a ki kiváló tapintattal, sok körültekintéssel és erős megfontolás­sal fogott fáradságos munkájába, e fáradságának gyümjöit.. . ősét még nem láthatja, mert a viszonyok jelenleg még olya­nok operánknál, hogy annak csakis radikális alapos ujai­,­ sok adhatnak új erőt. Az elmúlt fél szezonról sok örvendeteset mondani nem lehet. Csakis a vendégszereplések alkalmával láttunk telt házakat, habár constatálnunk kell, hogy repertoriunk ren­des darabjai ez idén a szokottnál gondosabban fegyelmeseb­­ben rendezett előadásban kerültek színre, de elég sajnos, ezeken az előadásokon a nagy­közönséget nem láttuk. Premiere a három és fél hó alatt nem volt, ha csak Delibes „Király mondta“ ez é­vig operájának replisét annak nem vesszük. Kiválóan gondos előadásban került színre „Aida“, a­hol a színpadi zenekar­­mutatkozott be először, a „bolygó hollandia, melynek czímszerepében Ney Dávid ért el nagy hatást és Vazquez grófné magyarul énekelte Sentát, mely szerepet kár volt elvenni Rotter Gizellától, a­kinek ez kiváló alakítása. Hála Szilágyi Arabella elhatározásának előadhatták a „Walkür“-t, melyben Szilágyiné ismert kitűnő Brünhildája mellett Perotti vált ki, a­ki ezúttal először énekelte Sieg­­mundot. Bellinzioni, Bianchi és Fumagalli pénztármentő ven­dégszereplései minden tekintetben jól sikerültek, habár — mint ezt e helyen már kifejtettük — a vendégszereplések nem valók a szezon derekára. A jövő évre sok érdekeset ígérnek. Zichy Géza gróf „Roland mestere“ után Goldmark „Briseis“ cz. operája jön sorra és ha az időből telik Giordanonak legújabb műve „Fedora“ is szinre kerül. Itt lesz alkalma megmutatni az operának, vájjon a jelen személyzettel tud-e valami kiválót produkálni. A tetralógia előadása elmarad ismét. Ez operánk „page noir“-ja. De reméljük és kívánjuk, hogy minél előbb találjon egy megbízható, intelligens jó tenoristát és egy elsőrangú Wagner-énekesnőt. Sok dicsérettel és igaz hálával emlékszünk meg phil­­harmonikusainkról, a­kik eddigi négy hangversenyükkel a legjobbat nyújtották. Két zongoraművész, Bauer Harold és Risler Ede, mu­tatkozott be, melyek közt az elsőt nagy lelkesedéssel­ fo­gadták ; értelmes finom előadása igen megnyerő, Rislert már­­ismerte közönségünk ; a philharmoniai estén őt is tüntető­leg fogadta a nagy­közönség, de már önálló hangversenyén, a kis terembe szorult, habár technikai és dynamikai hatá­sokban Risler az elsők közt foglal helyet. A zenekari számok kitűnő interpretációban részesültek. Erkel Sándor nagy kitartással páratlan tudás és zenei mű­veltségének teljes felhasználásával, vezette derék seregét mindmegannyiszor a közönség lelkesedésétől kisérve és biz­tatva. Legutóbbi hangversenyükön Richter János jelent meg ismét közöttük, de erről más helyen számolunk be. Kiváló műélvezetet nyújtottak az idei valóban remek quartett concertjeink. A mi Hubay-Popper és Grünfeld-Bür­­ger-féle négyeseink mindig zsúfolt teremben játszottak és nagy szolgálatot tettek a cla­ssicus zene ápolásának. A kivülök kétszer jártak i­tt a csehek, ez a négy meg­áldott művész, a­kik külön-külön talán nem érvényesülné­nek annyira, de összjátékuk oly megkapó és behízelgő, hogy az ember nem győzi őket hallgatni. A Rosé quartett is megmutatta, hogy mily kiváló ma­gaslaton állanak. De ha összehasonlítani akarunk, akkor a legjobbak és a tökéletesek közt is a legtökéletesebb a világ­hírű Joachim quartett, kiknek élén a 65 éves mindnyájunk által körülrajongott hazánk fia áll és a­kiknek játéka hatása alatt tündérvilágba képzeljük magunkat. Magánhangversenyeink között Sauer Emil érte el a legnagyobb sikert :­ kétszer játszott, és mindkétszer zsúfo­lásig telt meg a vigadó nagy terme és se vége se hossza a tapsnak, mely oly nehézzé teszi a búcsút a művésznek, a­ki most az új világban akarja diadalait betetőzni. Így Damoiseau hadnagyét is, aki hűséget esküszik neki s egy arany szivet ad emlékül, hogy ha bármikor barátságára lenne szüksége, küldje azt hozzá s ő ott terem. A féltékeny Parbieuné meglesi, melyik szekrénybe rejti Yvette a szivet s erre alapítja cselvetését, hogy a leányt megronthassa. Pard­enné most nem is tánczol a kötélen, annyira bántja kudar­cra. De elkezdi útját, hogy visszatérítse Roland mestert. „Nem tudod már mi a szerelem Az édes,, a. gyönyörteli ? Hol minden csók új csókra készt, S a vágyat csókra növeli, Hol két futó láng összecsap, És tűzoszloppá egyesül, Két ember sziv ha üdvözül, Hol őrjöngés az érzelem. A nagy mindenség elborul, S két lélekben, egy kis pokol S egy nagy mennyország beszorul, Roland, Roland maradj enyém!“ Roland azonban nem­ akarja , de találkozásukat félre­érti Yvette és ennek apja Levesol. Yvette azonban csak­hamar meggyőződik, hogy Roland őt szereti, míg atyja, aki fegyverhordója Rolandnak, kérdőre vonja Rolandot, hogy ha leányát elcsábította, vegye is el, amire Roland vállvetve és nevetve válaszol. A „ZENELAP“ TÁRCZÁJA. Roland mester. Opera 3 felvonásban. Szövegét és zenéjét irta: gr. Zichy Géza. Első előadása a magyar királyi Operaházban január 5-én. — A „Zenelap“ eredeti tárczája. — A Roland mester legdrámaibb költeménye gr. Zichy Gézának. Eleven lüktetésű, gyors, cselekményü tragédia, mely nagyon alkalmas operatárgy, annál is inkább, mert staffagea változatos, élénk, tarka s míg a szólisták alkalmat kapnak benn a szenvedélyes effektusa, többesekre a kar­nak jó alkalmazása is többször lehetséges az egésznek ke­­rekdedsége és hatásának emelése czéljából. Roland mester tárgya szintén a bajazzok világából való ; a czirkusz porondjára vezet s ebből a világból ragad ki egy szenvedélyes jelenetet. Roland mester híres czéllövő. Kedvencze a közön­ségnek, de a czirkuszvilág hölgyeinek is, mert majd mind­nyájan szerelmesek bele. Ő is könnyen váltogatja kegyelt­jeit. Legutóbb Parbiennével, a kötéltánczosnővel volt vi­szonya, aki azonban maga fordult el tőle, de most ismét olthatatlan lánggal ég érte. Roland mester azonban Yvettet, a virágárus leányt szerette meg, aki szintén oly szenve­déllyel csüng rajta, hogy minden ajánlatot visszautasít.

Next