Zenelap, 1899 (13. évfolyam, 1-31. szám)

1899-11-05 / 26. szám

hogy fél, miszerint Róma világvárosias zaja háborgatni fogja őt ambicziózus működésében. De I erosi előtt még egy szép és nemes feladat áll: a sixtinai kar uj nemzedékét nevelni, mert hála XIII. Leó pápa bölcseségének a férfi sopránok legközelebb eltűnnek a karból, hogy helyűket arra nevelt gyermeksopránok foglalják el. Perosi itt hervadhatlan érde­meket szerezhet nemcsak a zeneművelés, hanem a humani­tás terén is. DunkI N. János. Midőn t. olvasóinknak közéletünk, de különösen zene­művészeti életünknek egyik kitűnőségét mutatjuk be czim- lapunkon, nemcsak a közóhajnak teszünk eleget, hanem egyszersmind kedves kötelességet is teljesítünk. DunkI N. János Bécsben született, de szüleinek Magyarországra települése folytán, már csecsemőkorában lett a magyar hazáé. A zeneművészet iránti hajlam nála már kora gyermekéveiben mutatkozott, miért is szülei zon­gorázni tanították. Első oktatója Moravetz jónevü fővárosi zongoramester volt, később pedig Reichl és Gebauer folytatták műveléséi, de a Pesti zeneművészkor kiválóbb két jelensége, tudniillik Winkler Anselm és Merkl József, ha nem is köz­vetve, de közvetlenül lényeges befolyással volt az ifjú DunkI művészi fejlődésére. Továbbképzés czéljából szülei Bécsbe küldték s a császárváros egyik kitűnőségére, Kärg- lingre bízták a gyermek további képzését. Walter Emilia ünnepelt stuttgarti udvari énekesnő rábeszélésére a kis DunkI az akkoriban Bécsben lévő Liszt Ferencznek bemu­tatta magamagát és zongorajátékát előadván a zongorakirály nagy megelédedésére Thalberg „Róbert ábrándját“. E percz- től fogva Liszt pártfogásába vette a kiváló tehetségű gyer­meket s a genialis és nemesszivü Rubinstein Antalnak adta át, hogy belőle valódi művészt faragjon. Az 1846-iki év elején, midőn Liszt ismét Bécsbe jött, a kis DunkI kiműve­lését maga vette át. Lisztnek Bécsből való távozása után (1848) Egghard Gyulával (Hardegg gróf, a későbbi hires zongoraművész) Czerny Károly, a zongora-paedagogia nagy­mesterénél (kinek Egghard és DunkI utolsó tanítványai vol­tak) folytatta tanulmányait 1851-ig. 1852-ben már kész művészként itthon találjuk s ez időtől fogva mint zongora- művész ő dominálta a tért és különösen a kamarazene remekeinek interpretálásában bizonyult utolérhetlennek. Rokoni kötelékek, melyek őt Grinzweil Norbert a Rózsavölgyi és társa zeneműkiadó ezég tulajdonosához fűz­ték, 1863-ban arra az elhatározásra bírták Dunklt, hogy Bécsben nagyszabású zeneműkereskedést alapítson. Ez üzlet három évi fennállása után (1866) beleolvadta Rózsavölgyi és társa ezégbe, melynek DunkI N. János ez időtől fogva beltagja lett. Zeneművészeti életünk DunkI újbóli hazajöve­tele óta minden irányban uj lendületet nyert. A hazai zeneműkiadás terén az ő befolyása lett irányadó. Ennek köszönhető, hogy a magyar zeneirodalom rövid idő alatt oda fejlődött, a hol jelenleg áll. A hangversenyügy ő általa vált nálunk is európai hírűvé. Köztudomású tény, hogy Richter János Budapesten való megjelenésével a már akkoriban létezett philharmoniai társaság nagyszabású átalakuláson ment keresztül. Hogy az átalakulás javarészben csakis Dunklnak önfeláldozó hoz­zájárulása által vált lehetővé, szintén köztudomású dolog. Nagy kiterjedésű és előkelő összeköttetései úgy a társada­lommal, mint a külföldi és belföldi művészvilággal őt köz­életünk egyik lényeges tényezőjévé avatták. Bátran ki lehet mondani, miszerint a hatvanas évek második fele óta nem folyt le oly zeneművészeti esemény, oly zeneművészeti mozgalom, melyben direkte vagy indirekte hathatós része ne lett volna. És jellemző, hogy mindazt, a mit e férfiú üdvösei, mélyrehatót létrehozott, csendes, de ernyedetlen működ"jsel, kerülve minden feltűnést, egy szóval szerényen, kérkedés nélkül cselekedte. Jellemét ez teszi nemessé és hasznossá áldásos munkálkodását. E lap néhány évvel ezelőtt több czikkben foglalko­zott azon eszmével, hogy Budapesten létesitessék* mint Németországban létesittetett egy Wagner Rikhárd-muz ”i. egy Liszt Ferencz-muzeum. Az indító ok e czikksorozatra az volt, hegy egy fővárosi művészi celebritás fölajánlotta mind' n rekompen- zatió nélkül első sorban az akkori közöl..-tásügyi minis? temek, tudniillik az országnak, később pedig a főváros;.jlk egy nagybecsű kéziratgyüjteményt, könyv- és zeneműtárt. Hallatlan, a nemes ajándékozó — sem az egyik, sem a másik részről még feleletre sem méltatott. E nemes férfiú, ki a legelőkelőbb írókkal és mű. é- szekkel a legélénkebb levelezésben ált s e becses levele­zéseket lelkiismeretesen gyűjtötte és megőrizte, ki költséget nem kiméivé, egy vagyont érő könyv- és zeneműtárt össze- halmozott, hogy mindezt a haza oltárára lerakja s a ki jóakaratának és áldozatkészségének ilyetén jutalmazását keserűen tapasztalta, DunkI N. János volt. Évek múltak azóta — s ő továob folytatta szellemi kincseinek gyarapítását. Ösmerve az ő nemes lelkületét, az ő hazaszeretetét, meg vagyunk győződve, miszerint meg fogja kisérleni még egyszer, hogy ajándékkép fogadják el egy emberöltőn át s nagy áldozatok árán összehalmozott kincseket a haza javára. S ha most is hiányzanék e dolog iránt a kellő érzék — akkor — — — Néhai Pulszky Ferencznek volt egy nagybecsű regi- séggyüjteménye. Potomért át akarta engedni az országnak. Az országnak nem kellett. Néhány felette becses darabért a külföld többet, háromszor annyit adott, mint a mennyit Pulszky az egész gyűjteményért kért. A nagybecsű do'" tehát külföldre vándoroltak. A DunkI gyűjteménye, ha g nem ragadjuk két kézzel, maholnap jó pénzért külföldre fog vándorolni. Nekünk ingyen volt fölajánlva. Remélni akarjuk, hogy az illetékes körök jóvá fogják tenni í.z elődök hibáit és mulasztásait s meg fogják menteni DunkI N. János nagy­lelkűen fölajánlott nagybecsű kézirat-, könyv- és zene­műtárát. „ r 11 rr i i i i ■ i i i m i i i « n i u i n i i Külföldi hírek. * Bécsben az idei első premiére Rubinstein Antal »Dämon- ez operája volt. Az opera csak közepes sikert ért el, mert unalmas vontatott részlete van; de azért her­vadhatlan zenei szépségei megtették a hatást. A fób •-> szc repekben Mildenburg, Walker és Kaulich asszonyok, vala­mint Reichenberg, Havai és Grengg :üntek ki. A Dämon különben már az ötödik opera, melyet Rubinsteintől Bécs­ben adtak. 1861-ben adták a »Legelő gyermekét«, 1872-ben »Feramorsot«, 1861-ben »Saunkot«, 1878-ban a »Makka- bäusokat« és 1881-ben »Nero- t, melyet még a mester dirigált. * A kölni férfi dalegylet 1901-ben ötvenéves jubi­leumát fogja ülni és ez alkalommal egy nemzetközi dalár­versenyt rendez; dijakul 12000 márkit tűztek ki. * Párisban az Opera Comiqueban igen tetszett Saint- Saens Camille »Savotte« ez. uj balhtje, melynek kedves eredeti zenéje mellett choreograíiája s meglepően érdekes. * Rómában Puccini legújabb operája »A viliik« okt. hó 31 én adatott először a Theatro Costanziban; a három felv.onásos dalmű zajos sikert aratott.

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék