Zenelap, 1899 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1899-11-05 / 26. szám
„ r 11 rriiii ■ iii miiian iu i n i i hogy fél, miszerint Róma világvárosias zaja háborgatni fogja őt ambicziózus működésében. De Serosi előtt még egy szép és nemes feladat áll: a sixtinai kar új nemzedékét nevelni, mert hála XIII. Leó pápa bölcseségének a férfi sopránok legközelebb eltűnnek a korból, hogy helyüket arra nevelt gyermeksopránok foglalják el. Perosi itt hervadhatlan érdemeket szerezhet nemcsak a zeneművelés, hanem a humanitás terén is. Dunki N. János: Midőn t. olvasóinknak közéletünk, de különösen zeneművészeti életünknek egyik kitűnőségét mutatjuk be czímlapunkon, nemcsak a közóhajnak teszünk eleget, hanem egyszersmind kedves kötelességet is teljesítünk. Dunkl N. János Bécsben született, de szüleinek Magyarországra települése folytán, már csecsemőkorában lett a magyar hazáé. A zeneművészet iránti hajlam nála már kora gyermekéveiben mutatkozott, miért is szülei zongorázni tanították. Első oktatója Moravetz jónevű fővárosi zongoramester volt, később pedig Reichl és Gebauer folytatták művelését, de a Pesti zeneművészkar kiválóbb két jelensége, tudniillik Winkler Anselm és Merkl József, ha nem is közvetve, de közvetlenül lényeges befolyással volt az ifjú Dunks művészi fejlődésére. Továbbképzés czéljából szülei Bécsbe küldték s a császárváros egyik kitűnőségére, Kärglingre bízták a gyermek további képzését. Walter Emilia ünnepelt stuttgarti udvari énekesnő rábeszélésére a kis Dunks az akkoriban Bécsben lévő Liszt Ferencznek bemutatta magamagát és zongorajátékát előadván a zongorakirály nagy megelégedésére Thalberg „Róbert ábrándját“. E percztől fogva Liszt pártfogásába vette a kiváló tehetségű gyermeket s a genialis és nemesszivü Rubinstein Antalnak adta át, hogy belőle valódi művészt faragjon. Az 1846-iki év elején, midőn Liszt ismét Bécsbe jött, a kis Dunkl kiművelését maga vette át. Lisztnek Bécsből való távozása után (1848) Egghard Gyulával (Hardegg gróf, a későbbi híres zongoraművész) Czerny Károly, a zongora-paedagogia nagymesterénél (kinek Egghard és Dunks utolsó tanítványai voltak) folytatta tanulmányait 1851-ig. 1852-ben már kész művészként itthon találjuk s ez időtől fogva mint zongoraművész ő dominálta a tért és különösen a kamarazene remekeinek interpretálásában bizonyult utolérhetlennek. Rokoni kötelékek, melyek őt Grinzweil Norbert a Rózsavölgyi és társa zeneműkiadó cég tulajdonosához fűzték, 1863-ban arra az elhatározásra bírták Dunklt, hogy Bécsben nagyszabású zeneműkereskedést alapítson. Ez üzlet három évi fennállása után (1866) beleolvadt a Rózsavölgyi és társa ezégbe, melynek Dunki II. János ez időtől fogva beltagja lett. Zeneművészeti életünk Dunkl újbóli hazajövetele óta minden irányban új lendületet nyert. A hazai zeneműkiadás terén az ő befolyása lett irányadó. Ennek köszönhető, hogy a magyar zeneirodalom rövid idő alatt oda fejlődött, ahol jelenleg áll. A hangversenyügy ő általa vált nálunk is európai hírűvé. Köztudomású tény, hogy Richter János Budapesten való megjelenésével a már akkoriban létezett philharmoniai társaság nagyszabású átalakuláson ment keresztül. Hogy az átalakulás javarészben csakis Dunklnak önfeláldozó hozzájárulása által vált lehetővé, szintén köztudomású dolog. Nagy kiterjedésű és előkelő összeköttetései úgy a társadalommal, mint a külföldi és belföldi művészvilággal őt közéletünk egyik lényeges tényezőjévé avatták. Bátran ki lehet mondani, miszerint a hatvanas évek második fele óta nem folyt le oly zeneművészeti esemény, oly zeneművészeti mozgalom, melyben direkte vagy indirekte hathatós része ne lett volna. És jellemző, hogy mindazt, amit e férfiú üdvösel, mélyrehatót létrehozott, csendes, de ernyedetlen működéssel, kerülve minden feltűnést, egy szóval szerényen, kérkedés nélkül cselekedte. Jellemét ez teszi nemessé és hasznossá áldásos munkálkodását. E lap néhány évvel ezelőtt több czikkben foglalkozott azon eszmével, hogy Budapesten létesítessék, mint Németországban létesíttetett egy Wagner Rikhárd-muzei, egy Liszt Ferencz-múzeum. Az indító ok e czikksorozatra az volt, hogy egy fővárosi művészi celebritás fölajánlotta minden rekompenzatió nélkül elsősorban az akkori közös..-tásügyi miniszternek, tudniillik az országnak, később pedig a főváros..jlk egy nagybecsű kéziratgyűjteményt, könyv- és zeneműtárt. Hallatlan, a nemes ajándékozó — sem az egyik, sem a másik részről még feleletre sem méltatott. E nemes férfiú, ki a legelőkelőbb írókkal és művészekkel a legélénkebb levelezésben áll s e becses levelezéseket lelkiismeretesen gyűjtötte és megőrizte, ki költséget nem kimélve, egy vagyont érő könyv- és zeneműtárt összehalmozott, hogy mindezt a haza oltárára lerakja s a ki jóakaratának és áldozatkészségének ilyetén jutalmazását keserűen tapasztalta, Dunki N. János volt. Évek múltak azóta , s ő tovább folytatta szellemi kincseinek gyarapítását. Ismerve az ő nemes lelkületét, az ő hazaszeretetét, meg vagyunk győződve, miszerint meg fogja kisérteni még egyszer, hogy ajándékkép fogadják el egy emberöltőn át s nagy áldozatok árán összehalmozott kincseket a haza javára. S ha most is hiányzanék e dolog iránt a kellő érzék — akkor — — — Néhai Pulszky Ferencznek volt egy nagybecsű régiséggyüjteménye. Potomért át akarta engedni az országnak. Az országnak nem kellett. Néhány felette becses darabért a külföld többet, háromszor annyit adott, mint amennyit Pulszky az egész gyűjteményért kért. A nagybecsű dők tehát külföldre vándoroltak. A Dunks gyűjteménye, ha nem ragadjuk két kézzel, maholnap jó pénzért külföldre fog vándorolni. Nekünk ingyen volt fölajánlva. Remélni akarjuk, hogy az illetékes körök jóvá fogják tenni az elődök hibáit és mulasztásait s meg fogják menteni Dunki NI. János nagylelkűen fölajánlott nagybecsű kézirat-, könyv- és zeneműtárát. Külföldi hírek. * Bécsben az idei első premiere Rubinstein AntalDamenez operája volt. Az opera csak közepes sikert ért el, mert unalmas vontatott részlete van, de azért hervadhatlan zenei szépségei megtették a hatást. A főbs- szerepekben Mildenburg, Walker és Kaulich asszonyok, valamint Reichenberg, Havai és Grenggüntek ki. A Dämon különben már az ötödik opera, melyet Rubinsteintől Bécsben adtak. 1861-ben adták a »Legelő gyermekét«, 1872-ben »Feramorsot«, 1861-ben »Saunkot«, 1878-ban a »Makkabäusokat« és 1881-ben »Nero- t, melyet még a mester dirigált. * A kölni férfi dalegylet 1901-ben ötvenéves jubileumát fogja ülni és ez alkalommal egy nemzetközi dalárversenyt rendez; dijakul 12000 márkát tűztek ki. * Párisban az Opera Comiqueban igen tetszett Saint- Saens Camille »Lavotte« ez új baletje, melynek kedves eredeti zenéje mellett koreográfiája s meglepően érdekes. * Rómában Puccini legújabb operája »A vilik« okt. hó 31 én adatott először a Theatro Costanziban; a három felvonásos dalmű zajos sikert aratott.