Zenelap, 1899 (13. évfolyam, 1-31. szám)

1899-11-05 / 26. szám

„ r 11 rr­i­i­i­i ■ i­i­i m­i­i­i­a­n i­u i n i i hogy fél, miszerint Róma világvárosias zaja háborgatni fogja őt ambicziózus működésében. De S­erosi előtt még egy szép és nemes feladat áll: a sixtinai kar új nemzedékét nevelni, mert hála XIII. Leó pápa bölcseségének a férfi sopránok legközelebb eltűnnek a korból, hogy helyüket arra nevelt gyermeksopránok foglalják el. Perosi itt hervadhatlan érde­meket szerezhet nemcsak a zeneművelés, hanem a humani­tás terén is. Dunki N. János: Midőn t. olvasóinknak közéletünk, de különösen zene­művészeti életünknek egyik kitűnőségét mutatjuk be czím­­lapunkon, nemcsak a közóhajnak teszünk eleget, hanem egyszersmind kedves kötelességet is teljesítünk. Dunkl N. János Bécsben született, de szüleinek Magyarországra települése folytán, már csecsemőkorában lett a magyar hazáé. A zeneművészet iránti hajlam nála már kora gyermekéveiben mutatkozott, miért is szülei zon­gorázni tanították. Első oktatója Moravetz jónevű fővárosi zongoramester volt, később pedig Reichl és Gebauer folytatták művelését, de a Pesti zeneművészkar kiválóbb két jelensége, tudniillik Winkler Anselm és Merkl József, ha nem is köz­vetve, de közvetlenül lényeges befolyással volt az ifjú Dunks művészi fejlődésére. Továbbképzés czéljából szülei Bécsbe küldték s a császárváros egyik kitűnőségére, Kärg­­lingre bízták a gyermek további képzését. Walter Emilia ünnepelt stuttgarti udvari énekesnő rábeszélésére a kis Dunks az akkoriban Bécsben lévő Liszt Ferencznek bemu­tatta magamagát és zongorajátékát előadván a zongorakirály nagy megelégedésére Thalberg „Róbert ábrándját“. E percz­­től fogva Liszt pártfogásába vette a kiváló tehetségű gyer­meket s a genialis és nemesszivü Rubinstein Antalnak adta át, hogy belőle valódi művészt faragjon. Az 1846-iki év elején, midőn Liszt ismét Bécsbe jött, a kis Dunkl kiműve­lését maga vette át. Lisztnek Bécsből való távozása után (1848) Egghard Gyulával (Hardegg gróf, a későbbi híres zongoraművész) Czerny Károly, a zongora-paedagogia nagy­mesterénél (kinek Egghard és Dunks utolsó tanítványai vol­tak) folytatta tanulmányait 1851-ig. 1852-ben már kész művészként itthon találjuk s ez időtől fogva mint zongora­­művész ő dominálta a tért és különösen a kamarazene remekeinek interpretálásában bizonyult utolérhetlennek. Rokoni kötelékek, melyek őt Grinzweil Norbert a Rózsavölgyi és társa zeneműkiadó c­ég tulajdonosához fűz­ték, 1863-ban arra az elhatározásra bírták Dunklt, hogy Bécsben nagyszabású zeneműkereskedést alapítson. Ez üzlet három évi fennállása után (1866) beleolvadt a Rózsavölgyi és társa ezégbe, melynek Dunki II. János ez időtől fogva beltagja lett. Zeneművészeti életünk Dunkl újbóli hazajöve­tele óta minden irányban új lendületet nyert. A hazai zeneműkiadás terén az ő befolyása lett irányadó. Ennek köszönhető, hogy a magyar zeneirodalom rövid idő alatt oda fejlődött, a­hol jelenleg áll. A hangversenyügy ő általa vált nálunk is európai hírűvé. Köztudomású tény, hogy Richter János Budapesten való megjelenésével a már akkoriban létezett philharmoniai társaság nagyszabású átalakuláson ment keresztül. Hogy az átalakulás javarészben csakis Dunklnak önfeláldozó hoz­zájárulása által vált lehetővé, szintén köztudomású dolog. Nagy kiterjedésű és előkelő összeköttetései úgy a társada­lommal, mint a külföldi és belföldi művészvilággal őt köz­életünk egyik lényeges tényezőjévé avatták. Bátran ki lehet mondani, miszerint a hatvanas évek második fele óta nem folyt le oly zeneművészeti esemény, oly zeneművészeti mozgalom, melyben direkte vagy indirekte hathatós része ne lett volna. És jellemző, hogy mindazt, a­mit e férfiú üdvösel, mélyrehatót létrehozott, csendes, de ernyedetlen működéssel, kerülve minden feltűnést, egy szóval szerényen, kérkedés nélkül cselekedte. Jellemét ez teszi nemessé és hasznossá áldásos munkálkodását. E lap néhány évvel ezelőtt több czikkben foglalko­zott azon eszmével, hogy Budapesten létesítessék, mint Németországban létesíttetett egy Wagner Rikhárd-muz­ei, egy Liszt Ferencz-múzeum. Az indító ok e czikksorozatra az volt, hogy egy fővárosi művészi celebritás fölajánlotta minde­n rekompen­­zatió nélkül első­sorban az akkori közös..-tásügyi minisz­ternek, tudniillik az országnak, később pedig a főváros..jlk egy nagybecsű kéziratgyűjteményt, könyv- és zeneműtárt. Hallatlan, a nemes ajándékozó — sem az egyik, sem a másik részről még feleletre sem méltatott. E nemes férfiú, ki a legelőkelőbb írókkal és műv­é­­szekkel a legélénkebb levelezésben áll s e becses levele­zéseket lelkiismeretesen gyűjtötte és megőrizte, ki költséget nem kimélve, egy vagyont érő könyv- és zeneműtárt össze­­halmozott, hogy mindezt a haza oltárára lerakja s a ki jóakaratának és áldozatkészségének ilyetén jutalmazását keserűen tapasztalta, Dunki N. János volt. Évek múltak azóta , s ő tovább folytatta szellemi kincseinek gyarapítását. Ismerve az ő nemes lelkületét, az ő hazaszeretetét, meg vagyunk győződve, miszerint meg fogja kisérteni még egyszer, hogy ajándékkép fogadják el egy emberöltőn át s nagy áldozatok árán összehalmozott kincseket a haza javára. S ha most is hiányzanék e dolog iránt a kellő érzék — akkor — — — Néhai Pulszky Ferencznek volt egy nagybecsű régi­­séggyüjteménye. Potomért át akarta engedni az országnak. Az országnak nem kellett. Néhány felette becses darabért a külföld többet, háromszor annyit adott, mint a­mennyit Pulszky az egész gyűjteményért kért. A nagybecsű dő­k tehát külföldre vándoroltak. A Dunks gyűjteménye, ha­­ nem ragadjuk két kézzel, maholnap jó pénzért külföldre fog vándorolni. Nekünk ingyen volt fölajánlva. Remélni akarjuk, hogy az illetékes körök jóvá fogják tenni a­z elődök hibáit és mulasztásait s meg fogják menteni Dunki NI. János nagy­lelkűen fölajánlott nagybecsű kézirat-, könyv- és zene­műtárát. Külföldi hírek. * Bécsben az idei első premiere Rubinstein Antal­­Damen­­ez operája volt. Az opera csak közepes sikert ért el, mert unalmas vontatott részlete van, de azért her­vadhatlan zenei szépségei megtették a hatást. A főb­s-­ sze­repekben Mildenburg, Walker és Kaulich asszonyok, vala­mint Reichenberg, Havai és Grengg­­üntek ki. A Dämon különben már az ötödik opera, melyet Rubinsteintől Bécs­ben adtak. 1861-ben adták a »Legelő gyermekét«, 1872-ben »Feramorsot«, 1861-ben »Saunkot«, 1878-ban a »Makka­­bäusokat« és 1881-ben »Nero- t, melyet még a mester dirigált. * A kölni férfi dalegylet 1901-ben ötvenéves jubi­leumát fogja ülni és ez alkalommal egy nemzetközi dalár­versenyt rendez; dijakul 12000 márkát tűztek ki. * Párisban az Opera Comiqueban igen tetszett Saint- Saens Camille »Lavotte« ez­ új baletje, melynek kedves eredeti zenéje mellett k­oreográfiája s meglepően érdekes. * Rómában Puccini legújabb operája »A vil­ik« okt. hó 31 én adatott először a Theatro Costanziban; a három felv­onásos dalmű zajos sikert aratott.

Next